Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
IM9. augusztus 17. 3 Vasárnap Megalakult a Tessedik brigád Békés, Csongrád megyei tagozata A reform romantikája az űrhajósok és szuperszonikus repülők Nagy Kalandja is kisszámú, választott íérfi boldog sagességéröl, a piackutatás fortélyairól. — szürke témáik. Dr. Jánossy Andornak, az Országos Agrobiotechnikai Intézet igazgatójának és dr. Virányi Sándornak. 'az intézet tudományos osztályvezetőjének kezdeményezésére 1964. január 30-án, a ME- DOSZ védnöksége alatt 16 kutatóból és növénynemesítőbői alakult meg a Tessedik brigád. Célul tűzte a pillangós virágú takarmánynövények széna- és magtermesztésének növelését, hogy az állattenyésztés és az állattartás fejlesztéséhez a takarmánybázis biztosítva legyen. A brigád immár negyedszer nyerte el a szocialista címet. Elsősorban azért, mert azok a gazdaságok, amelyekkel az évek során kapcsolatba került, az országos átlagokat jelentősen túlteljesítették. Az idén a magtermelés a 172 üzemben kétszeresére nőtt. A Tessedik brigád folyamatosan tovább szerveződött. Minden megyében tagozat létesült és már 232-en tartoznak a kötelékbe. A Békés—Csongrád megyei tagozat augusztus 15-én alkuit meg Békécsabán, s így a brigád az egész ország területét átfogó tevékenységet fejt ki. Az alakuló ülésen a tagozat vezetőjéül Murányi Miklóst, a Békés megyei Növényvédő Állomás igazgatóját, helyetteséül Kovács Gábort, az állomás főmérnökét, a vezetőség tagjaivá pedig Szirony Máriát, az állomás kertészmérnökét és Bir- kás Ferencet, a Szegedi Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezetőjét választották meg. Az ülésen Körössy Zoltán, a Felsőnyomási Állami Gazdaság főagronómusa, Komlódi József, a Békés megyei Növényvédő Állomás laboratóriumának helyettes vezetője és dr. Virányi Sándor tartott előadást, amit számos hozzászólás és vita követett. A felfedező a vitorláshajó parancsnoki hídján áll: kapitányi köpenye felhajtott gallérjába beletép a szél, a vitorlák csattognak. A férfi a hídon szeme elé emeli a látcsövet: a távolban csipkés partok tűnnek fel, szeszélyes hegyvonulatok. A hűl-, lámverés tajtékja mögött: ismeretlen föld. „Terra Incognita!” — nézi a térképén a hajós és azt a büszkeséget és kíváncsiságot érzi, ami az embert mindig új és új területek felfedezésére ihlette. — Könnyű annak a régi kapitánynak — mondja a ma fiatalembere és sóhajt Mivelhogy benne él a köztudatban, hogy életünkben nagy felfedezések nemigen adatnak, élmény és kaland a tv képernyőjén vagy a moziban várja 1969 nemzedékei, Terro Incog, niták annyira nincsenek, hogy már Luna Incognita sincs. De hát játja. Van-e romantikája a jelen hétköznapjainak? Például a termelésnek? A zt hiszem, ebben a vonatkozásban is sok tagadó választ kapnék egy széles körű köz- véleménykutatás során. A harmincöt, negyvenévesek nemzedéke azt mondaná: igen, volt ilyen romantika a háború utáni újjáépítés, a szén-, a híd-, a vasútcsata lázas, éhező és hajszolt napjaiban, sőt, még 1950 első r|igy alkotásainak építése közben is, minden túlméretezettség és kira- kat-jellegű verseny ellenére is. De hát miről beszélünk ma? A hatékony termelés igényéről, a termelékenység növelésének szükséValóban szürkék? Meg merem kock | tatni az állítást, hogy az új mechanizmusnak, a szocialista építés mai szakaszának is megvan a romantikája. Sőt — a maga Terra Incognitái, ismeretlen területei is, amelyek — várják a maguk bátor hajósait. E mlékezzenek a régebbi évekre. A népgazdaság túlcentralizált. agyontervezett korszakára, amikor az igazgató jóformán a minisztériumi, tervhivatali tervlebontás főadminisztrátora volt, nem elektronikus agy, hogy mai hasonlattal éljünk, hanem — fogaskerékáttétel. Szinte a fülembe csengenek főmérnökök, vállalatvezetők, üzemvezetők sóhajai, mire lennének képesek egy kicsit több önállósággal, elgondolásaik szabad valóra váltásával. EmlékHarap a hal? Gyoma, Köröspart, 1969 augusztus. Napfényes vasárnap reggel. A víz inkább áll, mint mozog A jegenyék is feszes mere- kell! S mint minden ember, aki ven állnak a túlsó parton, s moz- Fortuna kegyeit keresi, kicsit ba- dulatlan a cserjés is, akárcsak a bonás. Én is az vagyok. A ciga- folyóparton guggoló ember. Alak- rettavéget sem dobom soha a víz. ja úgy beleolvad, beleillik a táj- be. Itt, a parton taposom el. Fene ba mint faluképbe a templom- tudja miért... Talán elriasztaná a torony. Horgászik. Kényelmetlen halakat, testtartásban kuporog órákon át. S amott egy másik. Ott feljebb a (y harmadik és a negyedik. Ameddig a szem belátja a kiszélesedő folyó- A fűzfák alatt barna Velorux kanyart Szinte szabályos távol- kuksolü Óriási, petty néküli kati- ságban egymástól, valahogy úgy. cabogár. Tíz méterrel odébb, a mint a villanyoszlopok... meredek part szélén, összecsukHalász. vadász, madarász: éhem ható kempingszéken ötven körüli, kórász. így tartja a csúfolódó napbarnított férfi ül. Melette a mondóka. földön erős, fényesre kopott görbe bot pihen. 0 — ...pedig jól indult a nap. Azt a szélső botot kis hallal csaliztam — Mondhat nekem akármit főit Alighogy leért a súly, meg- Aki legyint a horgászokra, az még reccsen az orsó. Én meg akkor már halat sem látott közelről és víz- a másik botot szereltem. Amikor- parton sem járt. Van, aki órákig ra odabicegtem, levitt róla két sakkozik, más meg a bélyegekkel méter zsinórt. Gyorsan bevágtam, piszmog. Miért pont bennünket Akadt. Éreztem, hogy nem valami néznek bogarasnak, meg feleszu- óriás, de azért jól húzott. Itt alig nek? A sógorom — tudja amolyan p£r méterre a parttól szakadt le. aszfalton nőtt városi gyerek — inkább süllő lehetett, mint csu- szömyülködve meseli, hogy en Elvitte a fél kis halat... De az- már hajnali kettőkor felkelek es óta semmi. A pontyra nincs kakijövök ide. Es hogy nem epeszu pás pedig nagyon jó kukoricám az, akit egyetlen pihenő napjan v-an_ Az idén alig fogtam valamit. fát nem. Rá sem tudtunk gyújtani. A rádió a déli híreket mondja. A két fiatalember Csabáról motorozott a Hármas-Köröshöz. Pro. fik. Elsőrangú szerelés: üvegbot, dobóorsó, szák, haltartó-kanna, nikkelezett blinker, sőt az egyiknél még vágóhorog is van. Soha sem lehet tudni... Hátha éppen az ő horgára akad az öreg harcsa. — A faterom is nagy pecás volt, az hozott ide. Én már elég sok helyen jártam, de higgye el, a Hármas-Körös az igazi. Mély, mint a Tisza, nyugodt, mint a Balaton. Sok halat kiszedtünk innen. Tavaly lóbogárral fogtam egy hét és feles harcsát. Persze, éjszaka Az volt ám a nagy hecc! Tök sötét volt... A racsnira riadtam fel, aztán kapaszkodtam. Jól megdolgoztunk egymással, de végül is kijött. Arasznyi bajusza volt a vén rablónak. A másik helyeslőén bólint, majd mint egy bizonyításképpen megemeli a pórázt. Jó hatvan centis, dülledt szemű balin lóg a zsinegen, Villantóval fogták. — Olvastam egy könyvben, hogy valaki, talán francia volt az illető 2 hónapig csak azt ette, amit horoggal fogott. Egyedül ment a tengeren, egy gumi-tutajon. Még vizet sem vitt magával. A hal levét itta meg. Kísérletezett a pacák, de túlélte. Az apa haragos pillantása vet véget a csevegésnek. Üjra csönd lesz, csak egy kósza nádirigó cset- teg valahol. o mór hajnalban itt esz a fene. De nem is ez az érdekes... Ma is itt voltam mór napfelkeltekor. Szombaton korábban zártunk — a TÜZÉP-nél dolgozom — és segítettem anyáméknak a kertben, leszedtük a barackot. Este szépen összepakoltam a cuccot, aztán hajnalban megléptem az asszony mellől... A, nem kell nekem vekker! Hétköznap igen, de akkor csak hatkor kelek. Kora reggel úgy gőzölög a víz. mintha alágyújtottak volna. Szép látvány. Ez is a szertartáshoz tartozik. Csakúgy, mint az, hogy mielőtt bedobom az első botot — már elnézést — beleköpök a vízbe. KabaNéhány keszeget, pór* törpeharcsát. Igen, azelőtt valahogy több volt a hal vagy az is lehet, hogy kevesebb a horgász. Mostanában ritkábban is jövök. Nehezen mozdulók otthonról. A lábam miatt. Megvárom a delet és aztán hazamegyek... Majd legközelebb.. Tudja, mit szeretnék egyszer? Pisztrángot fogni! Járkálni le-föl egy gyors kis p?+.ak mellett, bottal a kézben, a csalit úsztatva. Az lenne csak az igazi! 0 — Van gyufája? Adjon már egy pár szálat! Minden elképzelhetőt 0 Iából. A horgászathoz szerencse elhoztunk otthonról, csak a gyű 374 autó az augusztus 20-i gépkocsinyereménybetét-könyv sorsoláson A patkó alakú németzugi holtág szokatlanul csendes. Nyáron az élővíz jobban vonzza a horgászokat. Kőhajításnyira a hepe-hupós makadám úttól egy egész család ütött tábort Az asszony kormos fenekű tepsiben krumplit süt. Az apa és két fia a nád közé épített stégen szorong. Három bot, három mereven figyelő tekintet. Ügy indultak el otthonról, hogy ma halat ebédelnek. S bár már jócskán elmúlt az ebédidő, hal még mindig nem akadt a horogra. Még jó, hogy az asszony suty- tyomban belecsempészett egy fél rúd szalámit a csomagba. Az apa — kék vasutasruhát viselő férfi — láthatóan bosszús, de a két srác közlékeny. — Nem igaz az, hogy a horgász hallgatag, kevés beszédű ember. Itt a vízparton lehet csak jót beszélgetni. Fociról, melóról, táncdalfesztiválról és persze a halakról is... Van olyan, aki lódít. Ezek miatt aztán a köztudatban a horgász ölesre tárt karokkal mutatja a zsákmányt, ekkorát fogtam. Közben csak a botját fogta... Különben is, akit nem érdekel, ne figyeljen oda. Más meg a nőivel dicsekszik el. Egy népesebb társaság egyik önérzetes tagja mondja ezt. A közúti híd (mint általában a hidak. vízi építmények) vonzzák a horgászokat és (a szakértők szerint) a halakat is. Népünnepély jellege van az ilyen kollektív halfogásnak. de szerintük ez az igazi. Nem hisznek a „csendes, agyonetetett, eldugott rejtekhely” sok horgász által hirdetett elméletben. Az ember úgy menjen le a Körösre, ahogy egy vendéglőbe megy. Megnézi az étlapot (a terepet) és aztán dönt, mit is egyen (illetve hol is telepedjen le). Ha az embernek mázlija van, a hal úgy is megtalálja a horgot. Bámészkodó, idősebb férfi ballag le a parton. Felteszi a szokásos kérdést: van valami? Harap a hal? Mint alamizsnát, úgy kapja meg a válaszokat. Áhítattal bólogat. Látszik rajta, hogy nem ért a halakhoz. Aztán gyanútlanul jó szerencsét kíván. Nagy baklövés volt. Többen elhúzzák a szájukat. — Mit képzel ez? Nem vagyunk mi bányászok. Brackó István szem hasonló panaszokra, felso- roihatalanul sok arcra — próbálom őket elképzelni —a mai gazdaságvezetés íróasztalainál. Vajon mennyire érzik, hogy ezek az íróasztalok parancsnoki hidákká váltak, amelyekről ismeretlen területeket kémlelhet a szemük? Unták és legjobbjaik minden hivatalos elítélés dacára" sűrűn panaszolták, mennyire „nem fekszik” nekik a kicentizett programok és a mindent agyonbiztosító, minden felelősséget elhárító feljegyzések, „bőrpapírok” gyártása Most — lényegében elgondolásaik váltak és válhatnak valóra. Nincs többé „bőrpapír” — lehet vállalkozni, kihajózni az Elgondolások Tengerére,. még a kockázatos szirtek közé, pontosabban a Kockázat Szirtjei közé. Miféle ismeretlen területek várnak a hajósra? Még csapdák is. Kalandos csapdák. Például olyan virágzónak látszó területek, mint a nyereség kevés teljesítménnyel és sok spekulációval elérhető zöld pázsitja, amely alatt azonban a md társadalmi viszonyaink közt konzekvenciákat rejtő morális m- govány rejtőzik: mert lehet nyereségre törekedni, de nem társadalomellenes modem, lehet, sőt; kell olcsóbban termelni, de nem bóvlit. És a társadalom azokat a vállalati „kapitányokat” becsüli, akik mernek, újat találnak és a megbecsülését nem rest kifejezni szóban és pénzben — de arra kéri őket, ne olyan „újat” találjanak, amit esetleg már a harmincas évek szatócsa is ócskának talált 15 omantikája van a versengésA *■ nek is. Nem a papírosversenyeknek, nem a műhelyben kiszögezett traszparensek festékszagának — ha volt is valaha: Most ilyenféle versengés várja a gazdasági vezetőt: képes-e jobban megoldani egy járás, megye, város ellátását; gyorsabban építeni, korszerűbben, tehát a megvalósítás során is jónak, igaznak bizonyuló, kevésbé „visszaköszönő” tervek alapján; eltérni a sémáktól, jót adni, igényeset. És gazdaságosan. Ilyen gondolatok járnak az átlagember fejében, ha a gazdaságvezetésről hall: ugyan mikor olvas olyan létesítményriportot az újságban, amely nem azt hirdeti diadallal, hogy egy új épüAz Országos Takarékpénztár augusztus 20-án Dunaújvárosban rendezi a gépkocsin yere- mény-betétkönyvek 33. sorsolását. A Budapesten váltott betétkönyveket délelőtt 9 órai kezdettel a Bartók Béla Művelődési Házban, a vidéki betétkönyveket pedig délután 5 órai kezdettel a Vidám Park szabadtéri színpadán húzzák. A sorsoláson az április 30-ig váltott és július 31-én még érvényben volt betétkönyvek vesznek részt. Köztük összesen 374 gépkocsit sorsolnak ki. A „szerencse-kocsik” között jó néhány olyan különlegesség is van, amelyet a Budapesti Nemzetközi Vásáron vett az OTP. A dunaújvárosi húzáson 123 Wartburg, 103 Trabant, 77 Moszkvics, 23 Renault. 19 Volkswagen, 10 Ford, 8 Skoda, 3 Fiat, 3 Fonda. 2 Zastava és 1—1 Peugeot, Simca és War- j szawa gépkocsi talál gazdára. Ezekkel együtt 6280-ra növekszik a betétkönyvvel nyert sze mélygépkocsik száma. (MTI) Átadták az országos borverseny díjait Szombaton a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Gergely István miniszterhelyettes átadta az országos borverseny díjait. A versenyre összesen 829 bort neveztek be. A bíráló bizottságok, amelyek a nemzetközi borverseny színvonalának megfelelő mércét alkalmaztak, 42 borfajtát zártak ki a versenyből. 314 borfajtát arnay-, 374-et ezüst- és 36-ot bronzéremmel tüntettek ki. Az idei borverseny egyik érdekessége, hogy első ízben vettek! részt már forgalomban levő palackozott borok. A bíráló bizottság előtt olyan üvegeket bontottak fel, amelyeket a verseny rendezősége különböző üzletekben vásárolt. Ezek közül a borfajták közül 26 kapott arany-, 56 ezüst- és 14 bronzérmet A négy bíráló bizottság, amelyben 40 neves borszakértő foglalt helyet, egymást váltva háromnapos munkával állapította meg az eredményt. (MTI) I let 70 millióba került — hanem azt, hogy a tervezett helyett tízmilliónál kevesebből építették meg. A kereskedelem vizein0 hajózó „kapitányoktól” azt, oldják meg az áru eljuttatását még az olyan „távoli szigetvilágokra” is rendszeresen és alaposan, mint a munkáskerületek pereme, a falu, a tanya. Aztán az se megvetendő felfedező lenne, aki kitűzné a zászlaját... az utolsó hiánycikkre... Egyszóval: nem szürke évek következnek. fi ogy mennyire lesznek gyü- ** mölcsözők, a mai felfedezőkön és hajósokon múlik. B. F.
