Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

1969. augusztus 2. 5 Szombat Szükségesbe még éjfélbe nyúlóan tartani a párttaggyűléseket? Százával, ezrével élnek még hi­vatali, üzemi, állami gazdasági dol­gozók és termelőszövetkezeti gaz­dák, akiknek a felszabadulást kö­vető években szinte fél sem tűnt az, hogy a következő napok, he­teik, hónapok tennivalóit estén­ként, pontosabban az éjszakába, a hajnali derengésbe nyúló órákig vitatták, határozták meg. Túl sok volt abban az időben mindenki­nek a feladata ahhoz, hogy a drá­ga nappali munkaidőből akár egy órányit is megbeszéléssel, tanács­kozással töltötte volna. A jöven­dő sűrű ködében derengtek még akkor a nagy célok és azok részlet tel; vagyis az ország, termelő- eszközök birtokba vétele, majd lé­pésről lépésire a mezőgazdaság át­szervezése, az anyagi jólét és a kulturális fellendülés megterem­tése. E huszonöt évvel ezelőtti célok teljes valóra váltásáig még feszí­teniük keli az agyat és az ener­giát. Ez könnyebbé vált az utóbbi ■időben a technikai ellátottság, a korszerű felszerelések birtokában. Azért is, mert öntudatosabbak, műveltebbek immár az emberek, s a nagy cél, az általános anyagi és kulturális jóléthez vezető út­nak túl a nehezén, könnyebben, biztosabban haladnak. Ilyen kö­rülmények között nem vagy alig tűnt fel, hogy az üzemek, állami gazdaságok termelési tanácskozá­saikat, a termelőszövetkezetek az igazgatósági üléseiket, közgyűlé­seiket az esti, éjszakai órákról fokozatosan a délelőtti, vagy dél­utáni Időszakra helyezték át. Helyesen tették. Bőséglesen hasz­nosulnak a kollektív tájékoztatás­sal, tervismertetésekkel eltöltött nappali órák, mert akár vezető­ségi, igazgatósági ülésről, közgyű­lésről legyen is szó, frissebbek a képzelőerőik, nem feszélyezi, gá­tolja a felszólalások számát, ter­jedelmét az idő éjfél felé köze­ledése és az a tudat, hogy másnap korán kezdődik a tanácskozók többségének munkája. Érthetetlen, hogy nem ebből a megfontolásból, hanem sok helyütt még mindig a negyed évszázad­dal ezelőtt, kialakult szokás sze­rint, vagyis esténként hívják ösz- sze a párttaggyűléseket, főleg a termelőszövetkezetekben. Pedig rangja van a párttagok fórumá- naík. Minden fontosabb közgyű­lési napirendet, kampánymunkát, beruházási, vetési és üzemi tervet előzőleg a párttaggyűlóssel hagyat jóvá az igazgatóság, a leginkább es­te 6-ra hirdetett és éjfél feléig tartó párttaggyűléseken. Endrődön im­már három éve próbálja a köz­ségi pártbizottság nappalra te­tetni a párttagok tanácskozásának időpontját mindén tsz-alapszerve_ zetben. Eddig csak azt érte el, hogy a nyári hónapokban az Üj Barázda Tsz-ben délután 5—6 óráira hívják össze a párttaggyű­lést. Az órák múlását ennek el­lenére ott is figyelik, mert hiszen egész napi fáradságos munka van mögöttük, s mosakodás, étkezés előttük. Még jobban nézik az órát a Lenin és a Béke Tsz-ben, ahol a párttagok 5—6 kilométeres kör­zetből este 8-ra jönnek össze, s botorkálnak haza éjfél felé tag­gyűlés után. Nem lehet megróni azokat, akik a késő estébe nyúló taggyűléseken nem hozzászólásra, a hibák és a javaslatok felsorakoztatására ösz­tönzik elvtársaikat, hanem in­kább hallgatásra intik. Abból a megfontolásból teszik ezt, hogy „ne húzzák” az amúgy is előre­haladt időt. Azon sem lehet cso­dálkozni, hogy a késő estébe nyúló párttaggyűléseken kevesen szólalnak fel, csak ritkán lobban, válik szenvedélyessé a vitakész­ség. Ilyen szempontból dicséret illeti azt a nyolc elvtársat, aki az endrődi Béke Tsz-ben felszólalt az este fél 9-kor kezdődött és éjfé­lig tartó párttaggyűlésen. A témák viszont hosszabb elemzést igényel­tek volna az előadótól és több vé­leményezést, kiegészítést a részt­vevőktől. Ugyanis a félévi mér­leg, az év végén várható árbevé­tel s a jövedelem alakulása, az időszerű nyári munkák folyamata szerepelt napirenden. Ám min­duntalan a gondolatok közé fu- rakodott a hazavezető 5—6 kilo­méteres út, s az a tudat, hogy zömüknek — főleg az állatgondo­zóknak — hajnali 3—4 órakor már munkába kell állniuk. Megyénkben folyamatos fejlő­dés, a gazdálkodás színvonalának növekedése jellemzi a közös gaz­daságok mindegyikét. Az eddigi sikerek egyik fő hajtóereje, mo­torja mindenütt a pártszervezet, a párttagság volt. Azok, akik az elmúlt negyedszázad alatt megszokták, hogy a fáradságos fi­zikai munkával eltöltött nappalok többsége esténként véleménycse­rével, tanácskozással, a hogyan tovább megbeszélésével folytató­dott. Mások voltak a célok az elmúlt évtizedekben. Más volt az ösztönző erő is. Az, hogy kevés volt otthon a kenyér, jobbára üre­sek voltak a kopott öltözőszekré­nyek. Nyilvánvaló, hogy abban az időben a többre, jobbra való tö­rekvés közben szinte eszükbe sem jutott a fizikai fáradtság. Most már lényegesen jobbak az életkörülmények. A kenyérgom- dot felváltotta az estéket ott­hon, a korszerű lakberendezések között, a televízió előtt eltölteni szeretós. A közös gazdaságok zö­mének gépesítése lehetőséget ad még a nyári időszakban is a napi munkaidő rövidítésére. A fiatal párttagok, tegyük hozzá, hogy az idősebbek többsége sem tartja fontosnak már, hogy az ilyen élet- és munkakörülmények kö­zött a késő éjszakába nyúljanak a párttaggyűlések. Annál is in­kább, mert akarva-akaratlanul, azt a látszatot kelti ez, mintha az egyéb jellegű tanácskozásoknak nagyobb lenne a fontosságuk és a rangjuk mint a párttaggyűlések­nek. Kukk Imre Rommel páncélosai ellen Á 13. félbrdgádot kivéve, a többi légiós alakulat is Viehy- hez húzott. A baloldali, érzelmű alakulat viszont, miután a 6. ezred 1900 katonája csatlakozott hozzá, jelentősen megerősödött. Amd- lakvari ezredes, az egykori grúz herceg vette át a félbrigádot. Átszervezte, három zászlóaljat alakított belőle. Ekkor már heves harcok dúl­tak Eszak-Afrikában. Váltakozó sikerrel. Először az olaszok tet­tek kísérletet, hogy Líbiából keletre nyomulva megpróbálják elvágni az angolok fontos köz­lekedési útvonalát, a Szuezi- csatornát. A küzdelem első sza­kaszában Grazianl tábornok csapatainak sikerült is előre­nyomulniuk, később azonban el­lentámadásba lendültek az an­golok, és 1941 februárjában Bengázi-ig hatoltak előre. Ekkor jelentek meg Afriká­ban a németek. Világhódító ter­vük egyik fontos részeként Egyiptomot akarták elfoglalni. Felállították az Afrika hadsere­get. Parancsnokuk Rommel tá­bornok, az egyik legügyesebb német hadvezér volt. Ellentá­madásra csoportosította a pa­rancsnoksága alatt álló olasz, német erőket. 1942. májusában előrelendül­tek Rommel alakulatai. 525 harckocsi és 90 rohamlöveg tá­madta meg az angolokat, akik a túlerővel szemben megkezdték a visszavonulást. Csapataik az Csökkenlek a szabálysértések A Gyulai Járási Tanács Végre- i sértési törvény életbe lépésével az hajtó Bizottsága tegnap tárgyalta [ igazgatási osztályoknál csökkent a szabálysértési ügyek intézését a j az eljárások száma. Míg azelőtt járási és a községi tanácsok szak- , évente 800—850 szabálysértési igazgatási szerveinél. A vizsgálat- ügyben jártak el, a törvény ha­ból kiderült, hogy az új szabály-1 tólyba lépéae óta a múlt év ok­................................................tóber 1-től a mai napig mdndösz­" ssze 230 feljelentés érkezett. A ki- j mutatásokat vizsgálva, amelyek ; ezzel kapcsolatban készültek, ; megállapítja, hogy a járás terü- Elgazala-Bir Hakeim terep- ! írtén levő községek közül a leg- szakaszon helyezkedtek el, &ya~ «több — szám szerint 64 - Üjkí- logosalk támpontszeru vedelem-;gyóson volt A leglöbb mező­re rendezkedtek be. így próbái-^ tulajdon elleni sza­ták megállítani az előrenyomuló... T . . , ellenséget. A németek megke- jbalysertes. Legkedvezőbb a hely- rülték az angolok déli szárnyát, !ze't: Ujszalontán, ahol az eltelt és megtörték az ottani csapatok : háromnegyed év alatt egyetlen ellenállását. A sivatagi háború e jegy szabálysértési ügy sem for- kritikus szakaszában fontos sze- ;dut eő. repet kapott a 13. félbrigád, ! amely Amilakvarl ezredes pa- : rancsnokságáva! érkezett Egyip- l tómba. Az angolok a légiósokra • bízták Bir Hakeim védelmét. Ez i a támaszpont Tobrouktól nyolc- [ van kilométerre feküdt délre. Május 27-én a támaszpont E előterében német csapatok je­lentek meg, az angolok azonban ■ feltartóztatták Őket. Ez reggel « fél nyolckor történt. Fél órával később újra változott a hely­zet. Az angol előőrsök jelentet­ték: — Páncélosok és rohamlöve- j gek jelentek meg déli és dél­keleti irányból. Még nem tud- , juk, hogy a mieink, vagy pedig ellenséges csapatok. Kilenc órakor már nem volt kétséges, hogy nagyarányú né­met és olasz alakulatok törnek előre. Az erődítményben a tü­zérség felkészült és a híres ! svéd Bofors-ágyúkat, amelyek elsősorban légvédelmiek voltak, és a repülők ellen alkalmazták, most készenlétbe helyezték, hogy célba vegyék a páncéloso­kat. (Folytatjuk) Ne várjon szeptemberig A moszkvai találkozó után A mai kapitalizmus új vonásai 4 moszkvai nagy találkozó Jr%’ fő dokumentuma részlete­sen elemzi azokat az új vonáso­kat, amelyek a jelenkori modern kapitalizmust jellemzik. Gus Hall, az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának főtitkára fel­szólalásában többek között eze. két mondotta: „Amikor az im­perializmusról beszélünk, szem előtt tartjuk, hogy ez egy szün­telen változásban levő jelenség... Az antiimperíalista erőknek fi­gyelembe kell venniük harcuk során ezeket a változásokat, amelyek az imperializmus harci terveiben tükröződnek." Éppen az utóbbi tíz évben bekövetke­zett változások tudományos elemzése alapján foglalta össze a nagy tanácskozás a nemzetkö­zi kommunista és munkásmoz­galom, az egész antiimperialista világfront harci stratégiáját és taktikáját. Említsünk meg né­hányat ezek közül az új sajátos­ságok közül: Mindenekelőtt arra kell rá­mutatni, hogy erősödik a jelen­kori imperializmus állammono­polista jellege. Ezzel szorosan összefügg, hogy a kapitalista ál­lamot elsősorban a hadigazdál­kodás kiszélesítésére, a mono­póliumoknak nyújtott hatalmas megrendelésekre használják fel. Az imperializmus a történelem­ben példátlan katonai gépezetet teremtett, amely „óriási ember­es anyagi erőforrásokat nyel el; fokozza a fegyverkezési ver­senyt, évtizedekre előre megter­vezi az új fegyverek gyártását”. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára beszédében határozot­tan rámutatott arra, hogy a leg­fejlettebb tőkés államokban ro­hamosan növekszik a katonai­ipari komplexum, vagyis a leg­modernebb monopóliumok és az államapparátus katonai köreinek szövetsége. Ez viszont vészes be­folyást gyakorol, ennek követ­keztében az imperializmus egy­re agresszívebb lesz. Gus Hall felszólalásából tudjuk, hogy az USA jelenleg 3405 katonai tá­maszpontot tart fenn a világban, messze államhatáraitól, hogy e hallatlan katonai arzenállal a vi­lág csendőre szerepét játssza. A z imperializmus azonban az állammonopolista szabá­lyozással sem képes leküzdeni a kapitalizmus alapvető ellent­mondását, ismét és Ismét vál­sággal terhes, s mindenekelőtt, már hosszabb ideje az egész tő­kés rendszert krónikus és heves valuta- és pénzügyi válság gyöt- rl. Másrészt — miután az állam- monopolkapitalizmus végsőkig fokozza a kizsákmányolást — egyre szélesebb tömegek fordul­nak vele szembe. Éppen ebből fakad a mai ka­pitalizmus másik sajátossága, amit a moszkvai fő dokumentum így fogalmaz meg: „fokozódott a kapitalista rendszer kiegyensú­lyozatlansága. Több országban társadalmi-politikai válságok tör­nek ki, amikor is a dolgozók széles tömegei ismerik fel a mélyreható, döntő változások szükségességét”. Ennek lehetünk tanúi napjainkban, a hallatlanul kiszélesedett sztrájkmozgalmak­ban, tüntetésekben, a faji egyen­jogúságért vívott küzdelemben. Ma már ezek a társadalmi megmozdulások az imperializ­mus fellegvárát, az Egyesült Ál­lamok társadalmi berendezkedé­sét is ostromolják. Oj forradalmi erők tűnnek fel, az egyetemisták mozgalmai, a néger lakosság harca, amelyek egyre inkább összeolvadnak a proletariátus küzdelmével A termelőerők fej­lődése mélyrehatóan megváltoz­tatja a legfejlettebb tőkés orszá­gok társadalmi struktúráját, a tudományos és műszaki káderek, az értelmiség nagy része — me­lyet társadalmi körülményei ré­gen a burzsoázia körülményei­hez hasonlítottak — ma eltolód­nak a munkásosztály társadalmi helyzete irányába. Ez tovább szé­lesíti az imperializmusellenes erők táborát. Igaz — amiftt Ber­linquer, az Olasz KP főttikár- helyettese hangsúlyozta —, pél­dául a diákok viharos bevonu­lása a harcba, új, bonyolult fel- adatok elé állította a kommunista pártokat, hiszen ez egy rendkí­vül ellentmondásos áramlat, két­ségtelen azonban, hogy ez a har­ci osztag szintén az antii.nperia- lista tábor szövetségese, amelyet helyes irányba orientálni a kommunisták feladata. p* lemezte a moszkvai tanács- kozás e tudományos-mű­szaki forradalom társadalmi ha­tását is és megállapította, hogy ez meggyorsította a gazdaság tár­sadalmasításának folyamatát, a „monopóliumok uralmának vi­szonyai között ez a társadalmi antagonizmusok még/ nagyobb méretekben és még kiélezetteb­ben megvalósuló újratermelésé­hez vezet. Nemcsak a kapitaliz­mus korábbi ellentmondásai éle­ződnek ki, hanem újak is kelet­keznek". Sajátossága a mai kapitaliz­musnak az egyre jobban el­mélyülő ideológiai válság is. „A kapitalizmus abból a célból, hogy elrejtse kizsákmányoló és agresszív lényegét, különféle apologetikus koncepciókhoz fo­lyamodik (népi kapitalizmus; a jóléti állam; a bőség társadal­ma stb.). A forradalmi munkás- mozgalom leleplezi ezeket a ha­zug koncepciókat és erélyes har­cot folytat ellenük. Ily módon elmélyíti az imperialista ideoló­gia válságát: a néptömegek mindinkább elfordulnak ettől az ideológiától." A kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági fejlődésének törvényszerűsége változatlanul hat és új ellentéteket szít a ka­pitalizmus táborában. Ezeket az ellentéteket a szocializmus, a haladás erőinek ki kell használ­niuk. Több párt képviselője azonban kifejtette, hogy igaz, ez a gazdasági egyenlőtlenség ma erőteljesebben mutatkozik, mint a második világháború kö­zötti időben, mégis az imperia­lista hatalmak közötti ellent­mondások másodlagosak, kevés­bé valószínű az imperialisták közötti háború. Elsődleges el­lentmondás az alapvető ellent­mondás; a szocialista és kapita­lista világrendszer közötti osz- tályharc élesedése. Ebben a küz­delemben a szocializmus, a hala­dás pozíciói állandóan erősöd­nek. Egyre inkább beleszól a két hatalmas erő küzdelmébe a szocialista világ állandóan nö­vekvő gazdasági és katonai ha­talma. „A szocializmus világ- rendszere mindenekelőtt növek­vő gazdasági hatalmával járul hozzá az imperialistaellenes erők közös ügyéhez." Amint Santiago Carillo, a Spanyolországi KP fő­titkára hangsúlyozta: ..a müsza- ki-tudományog forradalom ma­gában hordozza az anyagi elő­feltételeket a szocializmus győ­zelméhez az egész világon." E cél eléréséig azonban még igen hosszú és kemény harcok vár­hatók. „Hogy véget vethessenek az imperializmus bűnös tevé­kenységének, amely még ször­nyűbb csapásokat hozhat az em­beriségre, a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülni­ük kell és közösen kell fellép­niük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a külde­tés jutott a munkásosztály és minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti füg­getlenségért és a szocializmusért harcol” — mondja a fő doku­mentum. Ráca Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents