Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
1999. augusztus 13. 3 Szerda Ilyenkor, a szezon kellős közepén a Békéscsabai Konzervgyárban pillanatnyi megállás nincs a termelésben. Kardos Ernőnét, a termelési osztály vezetőjét any- nyira leköti a munka, hogy a tájékoztatást is elhárítja magától: — Fél perc időm sincs — mondja és máris siet tovább. Szerencsére Botyánszki Mihály üzemvezetőtől egyet s mást sikerül megtudni. Azt többek között, hogy július 28-tól tart a paradicsomszüret. Háromezer-háromszáz vagon nyers árut dolgoznak fel az idén. Az uborkaszezon csak nemrég érte el a csúcsát és még zöldbab is készül. Az udvaron mindenfelé ládákba rakott paradicsom. Olyan mennyiség, hogy az ember —aki nem ért hozzá — azt gondolja: no, amíg ezt mind feldolgozzák, jó idő eltelik. Kiderül azonban, hogy egy nap alatt eltűnik az egész. Helyesebben csak eltűnne, ha nem érkeznék állandóan az utánpótlás. Most éppen a gyomai Győzelem Tsz pótkocsis teherautója kanyarodik be a kapun, telistele rakva ládákkal, bennük a rengeteg paradicsom. Tímár Imrp gépkocsivezető mellett Gubucz Károly és Vaszkó István ül. Ök ketten fognak a rakodáshoz. Ám a nagyéri Vörös Lobogó Tsz-ből érkező gépkocsin — amelyen egyébként rakodólapon hagymát hoztak — csak a vezető látható. Nincs szükség emberre, a gyár két emelővillás targoncája percek alatt elvégzi azt a műveletet, amihez két embernek legalább egy óra idő kell. Mégis miért nem használja ki minden tsz a raklapos szállítás lehetőségét? S ha már egy kis időt szakít az üzemvezető a sajtó tájékoztatására, megkérdezem. — Mi a legnagyobb gondja? Nem kell törnie a fejét a válaszon. — Kevés a munkaerő — ez az egyik. A másik: néha nincs elég víz. A dolgozókról jó a véleménye. Főleg a törzsgárdáról és a szocialista brigádokról. Külön kiemeli a körösújfalui asszonyokat, akiket minden évben szívesen várnak. SZEZON n KONZERVGYÁRBAN Kedvező az adottság A konzervgyártáshoz szükséges különféle nyersanyagokat egyébként 52 gazdaság termeli. Kezdetben. ugyan 100 volt, de amelyek nem tudtak eleget tenni a követelményeknek, elmaradtak. A költségek szempontjából a szállítási távolság is számításba jött. Lényegében ma már átlag 50 kilométeres körzetben a megye határán belüli szövetkezetekkel tart kapcsolatot a gyár. A következőkben a gazdaságosság még inkább előtérbe kerül. Ennek feltétele: nagyobb hozam, jobb minőség. A megye zöldségtermesztési adottsága igen kedvező. Dombóvári György, a termeltetési osztály vezetője a békéscsabai Május 1 és a Szabadság, a kondorosi Dolgozók, a dobozi Petőfi, a gyulai Köröstáj, az eleki Lenin, a nagybánhegyesi Zalka Máté, a szeghalmi Petőfi és még egy sor más tsz-t olyan partnernek tart, amelyekre mindig számítani lehet. Követelmény a megfelelő minőségű nyersáru, az elfogadható ár és az ütemszerű szállítás. Az ipar így garantálja az átvételt. A gyár törekvése most az, hogy középtávú (5 éves) termeltetési szerződést kössön, ami a gazdaságok és a vállalat részére is biztonságot jelent. És hogy még közelebb kerüljenek a gazdaságok az iparhoz, a vállalat a jövőben elősegíti a megfelelő minőségű szaporító anyagok (magok) beszerzését. A nyersanyag-költséghányad egyelőre igen magas. Ahhoz, hogy olcsóbb legyen a konzerv, elsősorban a zöldségtermesztést kell fejleszteni, korszerűsíteni. A gazdaságok így tehetik tartóssá a kapcsolatukat a gyárral, ami természetesen kölcsönös érdek is. Mit kellene tenni? Pei'sze nem minden múlik csak a gazdaságokon. Akad megoldásra váró feladat az iparban is. Ilyen többek között a belső anyagmozgatás és a szállítás. Vagontételekről lévén szó, gépek kellenek az anyagmozgatáshoz. Jó eszköz erre a bolgár emelővillás targonca, aminek savas akkumulátor az energiaforrása. Az akkumulátor azonban nem örökéletű, egy—másfél év alatt elhasználódik. A beszerzése pedig sok gondot okoz Vidó Lajosnak, a szállítási osztály vezetőjének. — A bolgár import akkumulátor 32 ezer forint, de ritkán lehet kapni. A Budapesti Akkumulátor Gyár 12 ezer forintért adja, de ott is kevés a munkaerő — mondja. — Mit kellene tenni? — Érdemes lenne a magyar akkumulátornak magasabb árat megszabni, akkor bizonyára többet gyártanának belőle. Ahogy tájékozódtam, az alapanyag megvan hozzá. Szívesebben használjuk, jobban megfelel a célnak. Sokat foglalkoztatja Vidó Lajost egy másik kérdés is: mikor épül meg végre az iparvágány? Nemrég a MÁV képviselőivel közösen megtartott értekezleten valaki ilyen választ adott: — Jövő májusban — és hozzáfűzte: — Talán. A „talán” nem valami jiziató ígéret. Egy évben több mint 4 ezer vagon készárut kell a békéscsabai vasútállomásra gépkocsin kiszállítani. Ez a költség hozzávetőlegesen másfél—kétmillió forintot jelent. Húsz embert köt le állandóan, akiket máshol is lehetne foglalkoztam, hiszen amúgy is munkaerőhiány van. — Nagyon jó ütemben kezdődött az iparvágány építése, június óta azonban csak néhány ember dolgozik — állapítja meg Vidó Lajos, aki türelmetlenül várja, hogy ennek az igen nagy ösz- szegű beruházásnak végre a hasznát is lássák. Körösújfalui asszonyok A munkaerőhiány újra és újra visszatérő probléma. Az emberek inkább állandó munkát keresnek, s ha találnak, elmennek máshová dolgozni. Ezért hozott létre a gyár már régebben előkészítő telepet Békésen, Mezőberényben, Kondoroson, Csabacsűdön, Vésztőn és Pósteleken, ahol a helybeliek vállalják a szezonmunkát is. A telepek a nyersáru beszállítási útvonalára esnek, hogy így a költség minél kevesebb legyen. Bent a gyárban a legnehezebb a helyzet. Hogy a legszükségesebb munkaerőt mégis biztosítsák, Körösújfaluból, Mezőberény- ből, Köröstarcsáról és más helyekről toboroznak asszonyokat, lányokat. Személyszállító tehergépkocsin szállítják be őket a műszakok kezdetére. Nem csekély többletköltség ez a gyárnak. Bordás András, a munkaügyi osztály vezetője minden év márciusában megkezdi a munkaerőtoborzást a községekben több-kevesebb sikerrel. A legszívesebben a körösújfalui asszonyok járnak Békéscsabára a szezonban, akiknek otthon semmiféle kereseti lehetőségük nincs. Jövet-menet 3 óra az utazás, de ezt a megterhelést is vállalják. — Nagyon szeretünk itt dolgozni — állítja Szabó Imréné és Juhász Józsefné, amit főként azzal indokolnak, hogy mindenki kedves hozzájuk, elsősorban pedig a csoportvezető és a művezető. A keresetük sem rossz. Gyulavári Mihályné, aki a nőtanács elnöke volt a községben, maga is részt vett a szervezésben és most elégedetten állapítja meg: — Jó helyre hoztam őket, nem tehetnek szemrehányást. Aki pedig közülük egész évben dolgozni akar, azokat a gyár véglegesíti. Egyébként az eltöltött idő arányában a szezonmunkásoknak is jár év végi nyereségrészesedés. amiről ugyancsak elismeréssel beszélnek az asszonyok. Elismert a minőség Gazdasági kislexikon | Bilaterális — multilaterális kapcsolatok A bilaterális (magyarul: kétoldalú) kifejezést nemzetközi értelemben a gazdasági és a politikai kapcsolatokra használják. Pl: két állam között bilaterális tárgyalások kezdődtek, ami nem jelent másít, minthogy a két állam megbízottai leültek egymással valamilyen kérdést megvitatni, s egyezményt előkészíteni. A nemzetközi gazdaságban a bilaterális kapcsolatok alatt azt értik, hogy két ország egymással valamilyen giazdasági együttműködést folytat. Így Magyarország a szocialista államokkal „bilaterális” bizottságokat hozott létre, mint pl. a Magyar—Csehszlovák Gazdasági és Műszaki Együttműködési Kormánybizottság vagy ugyanez Lengyelországgal, a Szovjetunióval stb. Ennek keretében általában olyan együttműködési témákat vitatnak meg, illetve olyanokban hoznak döntéseket, amelyekben a két ország érdekelt. Pl.: Magyarország és Bulgária a rádió- gyártásban működik együtt, Magyarország és az NDK a mosószerek és kozmetikai szerek gyártásában létesített bilaterális kapcsolatokat, ide sorolható a szovjet—magyar timföld—alumí- ni um - megállapodás stb. A multilaterális (magyarul: sokoldalú) kapcsolatok értelemszerűen több ország között kialakult kapcsolatok. Általában valamilyen nemzetközi szervezet keretében jönnek ilyenek létre. A szocialista országok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST keretében építettek ki multilaterális kapcsolatokat. A KGST keretében azokat a kérdéseket vitatják meg és döntenek bennük, amikben több ország, esetleg minden tagállam érdekelt és így a multilaterális megoldás a célravezető. Jó példa erre a „Barátság Kőolajvezeték”. A Szovjetunió a KGST-tagállamok között a legnagyobb olajtermelő, míg a többi ország — Románia kivételével — olajban szegény, tehát importra szorul. így sok ország vált érdekeltté a kérdésiben és közös erőfeszítéssel megépítették a vezetéket. Hasonló példa sok van, mint pl. a közös vagonpark (OPW) létesítése, az energiarendszerek összekapcsolá. sa, a különböző iparágakban a szakosítás, vagyis a termelés megosztása az országok és ezek ipari vállalatai között stb. A bilaterális és multilaterális kapcsolatok jól kiegészítik egymást. s éppen ezért mindkettő létrejön az országok között. A két módszer kombinálása révén a gazdasági kapcsolatok elmélyülnek a szocialisita országok között. A bilaterális és a multilaterális kapcsolatok körébe tartozik az országok közötti fizetési forgalom is. Az országok a külkereskedelem keretében egymástól árukat vásárolnak és adnak el, azaz importálnak és exportálnak. Az export és az import értéke általában nem azonos és így az egyik ország adós lesz (többet vásárol, mint eladott), a másik országnak pedig követelése van. (Többet exportált, mint importált.). A bilaterális elszámolás keretében a két ország egymással számol el, tekintet nélkül arra, hogy pl. a követeléssel rendelkező ország egy harmadik országnak az adósa. Nincs módja rá, hogy a követelésével fizesse ki azt, akinek tartozik. A multilaterális elszámolás — a kezdeti lépéseket erre a KGST Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank keretében már megtették — lehetőséget nyújt, hogy a kölcsönös tartozásokat és követeléseket ne bilaterálisán számolják el, hanem az elszámolásban részt vevő országok csak a végső egyenleget fizessék ki. Vagyis összeadják az adósságokat és a követeléseket, s ezek különbsége (egyenlege) kerül csak elszámolásra. Ez fejlettebb módszer, s a KGST keretében tárgyalások folynak ennek megvalósításáról. Gy. I. A gondok, nehézségek ellenére ,' az első fél év igen eredményesnek mondható. Főként azért, mert június 30-ig a teljes árukészletet sikerült eladni. Exportra 1503, a belföldi értékesítésre 725 és ipari felhasználásra 20 vagon termék került, ami jóval több a tervezettnél. Hogy miért kelendő a békéscsabai konzerv, arra Marosvári Pál, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője röviden ennyit mond: — Elismert a minősége. Erről mindenki személyesen is meggyőződhetett már. hiszen aligha akad olyan család, amelyik több-kevesebb konzervet ne fogyasztana. A tőkés export részaránya is egyre inkább emelkedik, ami elsősorban ugyancsak a minőségnek köszönhető. A választékosságra is törekszik a gyár. Ebben a hónapban jelennek meg a 6 tojásos tésztakészítmények, újdonság lesz a háromrészes (borsó, karfiol, sárgarépa és (borsó, karfiol, gomba) finom- főzelék, a csöves tengeri, a pati- son (savanyúság), a törpe cékla, a hordóshagyma. Az exporttermékek bármelyikéből a hazai igényeket is kielégíti a gyár, ha megrendeli a kereskedelem. A konzervipar egyre inkább gondot fordít az árupropagandára. A múlt évben többek között Kölnben. Erfurtban, Lipcsében mutatta be a termékeit, az idén az augusztus 18-án Moszkvában megnyúló kiállításon láthatja majd a közönség a kitűnő magyar, köztük a békéscsabai konzervet is. Az Orosházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tájkiállításon augusztus 19-én kóstolóval egybekötött konzervnapot rendeznek. A Budapesti őszi Vásáron ugyancsak megjelenik a konzervipar. A fogyasztás további növekedésének két alapvető követelménye van, amit Marosvári Pál ismételten hangsúlyoz: olcsóbb és még jobb minőségű nyersáru. A világpiacon csak így állhatják a versenyt. A főkönyvelő szemszögéből Fehérvári Imre főkönyvelő véleménye szerint igen örvendetes, hogy a gyár az első félévben készült termékeit június 30-ig eladta. A tavaszi tapasztalatokból helyesen vonták le a következtetéseket a vállalat vezetői. — Annyi és olyan áru készült, amire valóban szüksége volt meg van is a bel- és külkereskedelemnek — mondja. Érthetően a gazdasági eredményt is jónak tartja. Elsődlegesen azért, mert 47,2 százalékkal teljesítette túl a vállalat az árbevételét, s így 1 millió forint maradt meg csak abból, hogy nem kellett bankkamatot és eszközlekötési járulékot befizetni. Közben az exporttermékek központilag meghatározott árváltozása miatt — az 1968. évihez képest — több mint 3 millió forint bevételkiesés következett be, de így is mintegy 5 millió forinttal nyereségesebben dolgozott a vállalat. — Minek tulajdonítja ézt? — A jól szervezett és irányított termelésnek, a technológiai fegyelem betartásának, a szükséges anyagok gazdaságos felhasználásának. Ez utóbbinál például csak 1—2 százalék megtakarítás milliókat jelent. Ügy véli, ha minden jól megy és a második fél év is sikerrel zárul, a vállalat 50 millió forint nyereséget érhet el. Ebből 20 millió forint jut a fejlesztési alapba, amely már 1970-ben felhasználható. Persze, sok helye van ennek az összegnek, de egy része olyan fejlesztésre fordítható, amellyel a munkaerőgondot csökkenteni lehet. — És a főkönyvelő szemszögéből vizsgálódva min kellene még javítani? — Szerintem a nyersanyag beérkezésének ütemessége hagy még kívánnivalót. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a nyersáru minőségének javítását, ami a tsz-ekre vonatkozik. Ma már egyes külföldi cégek kikötik, hogy kimondottan békéscsabai terméket kérnek. A hírnevünket csak a gazdaságokkal együtt tudjuk megtartani. Végül elmondja még Fehérvári Imre, hogy a konzervipar nem áremelésre, hanem inkább mérséklésre törekszik. Legyen minél nagyobb a fogyasztók tábora. Ez a vállalat érdeke is. Pásztor Béla A Baromfiipari Országos Vállalat orosházi gyára fái*fi és női segédmunkásokat keres felvételre Jelentkezés a gyár munkaügyi irodájában. Orosháza, Október 6 utca 6/8. 20492
