Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

1969. július 4. 4 Péntek A gépjárművezetők képzéséről és vizsgáztatásáról Sok vagy kevés a kisiparos? Az ipari szolgáltatás helyzete a gyulai járásban 1369. július elsejével életbe lé­pett a 2/1969. KPM. rendelete a gépjárművezetőképzésről és vizs­gáztatásról. Néhány tudnivaló ez­zel kapcsolatban: A 18 éven aluli személynek a gépjárművezető tanfolyamra való felvételét vagy tanfolyamon kí­vüli képzését (korengedély kiadá­sát) a rendőrhatóság csak indo­kolt esetben engedélyezi s csak akkor, ha a 16. életévet betöltő személy a gépjármű vezetésére pályaalkalmassági szempontból is megfelel. A vizsgálatot a KPM Vasúti és Közúti Alkalmasság­vizsgáló Intézete végzi. (Budapest, VIII. kerület, Baross tér 9.) Motorkerékpárosoknak a jövő­ben gyakorló engedélyt csak ab­ban az esetben ad ki a rendőrha­tóság, ha a kérelmező az „A” jár­mű kategóriába tartozó gépjár­müvek vezetőinek a vizsgája köz­lekedésrendészeti vizsgatárgyából és a vezetési gyakorlat vizsga­tárgynak járműkezelési részéből sikeres vizsgát tett. Az igazolvány kiadása előtt a gépjármű vezeté­sét közútnak nem minősülő terü­leten szabad tanulni. Közúton gépjárművezetést csak oktató állandó felügyelete mel­lett szabad tanulni. Gépjármű ve­zetőképző tanfolyam keretén kí­vül folyó oktatás esetén a tanuló­nak a rendőrhatóság által kiállí­tott az oktató nevét is feltüntető igazolvánnyal kell rendelkeznie és meg kell tartania az abban megállapított feltételeket, A gép­járművezetés tanulása során a gépjármű felelős vezetője az ok­tató. A Gyulai Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága megtárgyalja az ipari szolgáltatás helyzetét a já­rásban. A beszámolóból kitűnik, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a vállalatok a na­gyobb jövedelmezőség elérésére vannak ösztönözve. Emiatt hát­térbe szorult a javítási, szolgálta­tási tevékenységük. A lakosság igényeinek jobb kielégítése érde­kében — éppen emiatt — foko­zottabban előtérbe került a ma­gánszektor felkarolása. A terme­lőszövetkezetek az elmúlt öt év alatt jelentősen elősegítették ezt, főként azonban csak a hagyomá­nyos kovács, bognár, asztalos szakmákba, örvendetes, hogy — fő profiljuk szemléltetése nélkül — egyre több termelőszövetkezet foglalkozik az eddig hiányolt ipari tevékenységekkel, mint például az építőipari, gépjárműjavító, kút­fúró és sütőipari munka. A járásban az iparjogosítvá­nyok kérését minden esetben tel­jesítették, ahol arra a szakmára igény volt. A legutóbbi felmérések alapján a múlt év végéig a járás 16 köz­ségében 484 magánkisiparos mű­ködött. Legtöbben, 120-an Sarka­don, Eleken 59-en, Dobozon 40-en. A számokból természetesen nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni. Ugyanis Mezőgyán- ban két és fél ezer lakosra 12 kis­iparos jut Viszont Sarkadon, különösen egyes szakmákban a kilátások nem megnyugtatóak, mert az itt dolgozó kisiparosok többségének az életkora 65—70 év között van és a szakmunkásután­pótlás nincs biztosítva. Néhány községben a hagyomá­nyos szolgáltatásokon kívül tóházak, amelyeket a Békés me­gyei Szolgáltató Ktsz és az'Egye­sült Körös vidéki Cipész Ktsz üze­meltetett, nincsenek megfelelően és a lehetőségekhez mérten kihasz­nálva. Emiatt többségüket fel is ajánlották megvételre a helyi termelőszövetkezeteknek, az ÁFÉSZ és községi tanácsoknak. Dobozon és Újkígyóson már meg is vásárolták azokat. Növeli a lakosság bizalmát, hogy a kisiparosok is egyre töb­ben — különösen nagyobb javí­tásoknál — garanciát vállalnak. Eleknek a bevezetését és széle­sebb körű elterjedései a megyei KlOSZ-titkárság is szorgalmazza. Elősegítette a szolgáltatások ki- terjesztését az is, hogy ez év ele­je óta Doboz, Elek, Sarkad és Újkígyós elsőfokú iparhatósági jogkört kapott. Határozat készült a szolgáltatások bővítésére, illeti ve kiterjesztésére Kisnyék, Nagy- gyanté, Dénes külterületére, illet­ve Szabadkígyós, Mezőgyán, Két­Egyórás beszélgetés a vörös matrózzal Üt az „isten háta mögül” Még nincs egy évtizede sem, amikor a. mai Töviskesi Álla­mi Gazdaság műszaki ellátott­ságát úgy jellemezték, mint a kivezényelt mérnökök és tech­nikusok isten háta mögötti vilá­gát. Az utóbbi években kedve­zően változott a helyzet. Az ál­lami gazdaságban foglalkozta­tott ,36 műszaki képzettségű ve­zető közül már csak négynek nincsen meQ a miniszteri rende­letben előírt iskolai végzettsége. Töviskesen már öt agrármér­nök és 14 technikus segíti az állami gazdaság munkáját. Azóta változott meg az állami gazdaság műszaki ellátottsága, amióta államunk jelentős össze­get fordított szolgálati lakások építésére és egy korszerű útra, amely a gazdaság központját összeköti Szeghalommal. Bár a sziken való gazdálkodás ma is egyike a legnehezebb szakmai feladatnak, mezőgazdasági szak­embereink mégis most már szí­vesen vállalnak munkát ezen a területen, amely a bekötő út ré­vén előkerült az isten háta mö­gül. \ —sík. Megjeleni a Fáklya legújabb szánta A Fáklya június 29-i száma kü­lön mellékletben közli Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának „A kom­munisták egységének erősítéséért, az imperialistaellenes harc újabb fellendítéséért” és Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának „A testvér­pártok egységének erősítése a nemzetközi munkásosztály leg­alapvetőbb érdeke” címmel a kommunista és munkáspártok jú­niusi nemzetközi értekezletén el­hangzott felszólalását. Az olvasó a tartalmas és szép külsejű lapban Princz György, a magyar—szovjet gazdasági kap­csolatok néhány kérdéséről írt cikket, ,.A repülés bölcsője” cím­mel bemutatta a lap Központi Aerodinamikai Intézetet, ahol a lepülőgépmodelteket, repülőgépe­ket próbálják lel. Olvashatunk az Eger—Moszkva barátságvonat út­járól, a Balti-tengeren nyaralók­ról, az úttörő-űrhajósokról és a szovjet női tornászválogatott egyik tagjáról. 1 Vasárnap délután Békéscsabán, a Szabadság téren találkoztunk. Véletlen találkozás volt. Nem is­mertük egymást. Már messziről feltűnt, amint botra támaszkodva, kissé bicegve, nézelődve haladt felém. Amint mellém ért, gomb­lyukában a partizán-jelvényt és a Tanácsköztársaság Emlékérem ki­csinyített mását fedeztem fel. Bozontos fekete szemöldöke alól kissé fáradt szemek néztek egy pillanatra rám, aztán tovább ment. Utána lépve, megállítottam. Nem csodálkozott. Bemutatkoztunk. — Rózsa Gyula vagyok. — Szó­val beszélgetni akar velem. Rend­lálkozót is — mondta búcsúzóul Rózsa Gyula vörös matróz, aki mögött fel évszázados munkásmoz­galmi múlt van. Kívánjuk, hogy úgy legyen. S amint távolodott lassú, biccenő já­rásával, visszacsengett fülemben, amit a fiatalságról mondott: „Nem igaz, hogy rosszak. Dolgoznak — a maguk módján ugyan —, de tovább építik azt, amit a mi kor­osztályunk elkezdett”. Egyetértek vele, hiszen sok ta­pasztalattal, széles látókörrel, jól ítéli meg a ma történelmét. B. J. újabbakra is szükség lenne. Sza­badkígyóson például bádogos, la­katos, Mezőgyánban rádió- és tv-szerelő, Kétegyházán gépjár­műjavító és szerelő mesterekre. Az illetékes szervek vizsgálatai alapján megállapítható, hogy a kisiparosok által végzett munka döntő többségében kifogástalan. Mindössze Eleken fordult tlő reklamáció egy gépkocsi javításá­nál. A járásban létesített szolgáita­egyháza községekbe. Legutóbb hat hónappal ezelőtt tárgyalta a tanács az ipari szak­igazgatása szerv munkáját. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az elsőfokú iparhatósági jogkört megfelelően alkalmazzák a fentebb felsorolt községek. Ez remélhetően a jövő­ben is így lesz és ezzel is elősegí­tik a lakosság igényeinek kielégí­tését. B. O. ben van. Üljünk te valahová, meg- , invitálom egy duplára. ) Az asztalnál kérdezés nélkül beszélt. — Ugye a partizán-jelvényt látta meg? — És válaszomat meg sem várva folytatta. Fiatal koráról, azokról az időkről beszélt, ame­lyek már tantárgyat képeznek mai történelmi könyveinkben. Fiatalon került a k. u. k. hadseregbe a , tengerészethez. Az első világhá- • ború borzalmainak légköre töl- ] tötte be körülöttünk a vendéglő £ atmoszféráját. Sivítottak a fel­robbant sn api erek repeszei. A kí­nok és a vér, a legdrágább, az e^pberi vér hullásáról, az éhezés­ről és a matrózok kemény szolgá­latáról beszélt. Szinte csak átfu­totta az általa szervezett „hús­lázadás” eseményeit, amelyért a piavai frontra küldték büntetésül Tjfuszról és a katona-kórházakról szólt elmerengő arccal. Peregtek a szavak s én csak néztem a sokat átélt fehér hajú embert. — Az őszirózsás forradalom Bé­késcsabán ért. Szabadságon vol­tam. Huszonöt matrózzal rend- fenntartó alakulatot szerveztünk. Később felmentem Pestre. A Ta­nácsköztársaság kikiáltása már ott ért. Az óbudai hajógyárban £ voltunk mi, matrózok, karhatalmi ; feladatokat láttunk el. Tizenkilenc • után a keserves évek jöttek. Négy- £ vennégyben megint mundér volt • rajtam. Átszöktem a szovjetekhez 5 Részt vettem Budapest és Bécs £ felszabadításában. Megsárgult fényképet mutatott 5 Egyenruha volt rajta és a mellén ; a többi kitüntetés mellett két szov_ ■ jet katonai érem. S amint mondta" 5 nemrégiben kapta meg a Szocia- ■ lista Hazáért kitüntetést. A harmadik cigarettát, amivel £ kínáltam, már nem fogadta el. £ — Nem szabad. Rossz a mo- S tor, kopogtatta mellét. No meg a 5 vérnyomás. Kérdésemre, hogy végeredmény- £ ben miért is van jelenleg Csabán, ; a következőket mondta: — Iskolai találkozóra jöttem. : Jó volt találkozni a fiúkkal, akik- £ kel valaha együtt hancúroztunk, s ■ együtt rúgtuk a futballt a járni- : nai grundokon. Sajnos, nem sokan £ vágyunk már. Régen volt, van an- ; nak már 55—60 éve. ötvenhat év- ! vei ezelőtt fejeztem be a polgárit £ a Petőfi Sándor utcai iskolában. • Szeretném megérni a 60 éves ta- * ■»■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■»■«»■■■■■■■■■■■■■■WB— Otáagyy If&UtßA,-G&nqlj ÍMŰua. w n&GECi£>£^Ay'£7 f&eü/rorm: Ss/t/ reze ne. 41. A Volga csikorogva fékezett. Sarapov és Tyihonov kiszállt, beszívta a friss, fagyos levegőt. Sarapov cigarettát vett elő: — Rágyújtasz? — Egyet elszívok, a társaság kedvéért. Cigarettáztak. A sarki rendőr csodálkozó pillantással méreget­te őket. Sarapov eldobta a csik­ket és belekarolt Sztaszba: — Menjünk, fiacskám. Még van egy kis dolgunk. Beléptek Sarapov irodájába. Sarapov, le sem véve a kabát­ját, a telefonhoz lépett: — Vezessék elő. Hallgatagon várakoztak. Jerigin oldalazva lépett a szo­bába és szótlanul megállt. A fe­szült csendben, olthatatlan gyű­lölet izzott. Sarapov végül megszólalt: — Nos, Lagunov-Jerigin, óhajt vallani? Jerigin rekedten válaszolta: — Nincs bizonyítékuk! — Tyihonov, tied a szó — dör- mögte Sarapov. Sztasz, anélkül, hogy pillan­tását felemelte volna a padlóról, monoton hangon beszélni kez­dett, mintha a vádiratot ismer­tetné: — ön február tizennegyedi­kén, hétfőn fél hat körül fel­hívta Tanyát a szerkesztőségben és kérte, hogy keresse fel önt a szállodában, s egyúttal vigye el az önnél felejtett könyvét is. Ez néhány perccel azután volt, hogy Kozak eltávozott. Tánva 7 körül ért oda. Ennyi idő bőségesen ele­gendő volt önnek a puska össze­rakásához. Az emeleti ügyele­tes a mosodában járt, aznap kel­lett leadni a fehérneműt. így Tánya jövetelét senki sem fi­gyelte meg. Egy jó órát beszél­gettek, s ez alatt Tánya meggyő­ződhetett róla, hogy ön Jerigin, s a Lagunov név csak álca. Saj­nos, nem tudta eltitkolni érzel­meit, s ön jól tudta, hogy a szállodából egyenesen az ügyész­ségre siet majd. Nem kellett hoz­zá sok töprengés, hogy ön meg­érje: a régi bűneiért így is, úgy is golyó jár; már nincs mit vesz­tenie. Azt is tudta, hogy útban az autóbuszmegálló felé Tánya áthalad a telken, az ablak alatt. Amikor becsukta utána az ajtót, jól láthatta, hogy az ügyeletes még mindig nincs a helyén. Be­zárkózott, maximálisan felerősí­tette a rádiót, eloltotta a lámpát és kinyitotta a felső kisablakot és felállva egy székre, az ab­lakkeretre támasztotta a puskát. Nyilván a telek közepén akarta agyonlőni Tányát; ezt a részt látni onnan legjobban. De köz­vetlenül Tánya mögött egy férfj lépkedett, Kazeneev, s ő rögtön észrevette volna, mi történt. Ezért megvárta, amig Kazeneev jó tizenöt méterrel megelőzi Tá­nyát és azután meghúzta a ra­vaszt. Egész bandita-tudását be­leadta ebben a lövésbe. A siker­ben egyébként is biztos volt. Hi­ába, a tapasztalat... A lövést nem hallhatták meg, a rádió elnyom­ta a puska amúgy sem túlerős hangját Ezután szétszedte, s ka­bátja alá rejtette a fegyvert, ki­nyitotta az ajtót, körüljáratta te­kintetét a folyosón. A folyosó néptelen volt. Becsapta az ajtót, gyorsan az elhagyatott ügyeletesi asztalhoz lépett és letette a kul­csot. Majd gyorsan a hátsó lép­csőhöz osont, leszaladt az udvar­ra, onnan pedig a taximegálló­hoz sietett. Útközben a magas hóba dobta a puskát, s a taxit a Nagyszínházhoz irányította. Ne­gyed tíz felé ért oda, s egy jó fél órát várt az előadás végéig, hogy elkérhesse egy nézőtől a jegyét és műsorfüzetét. Ezután újra taxiba ült és visszatért a szállodába. Itt már azután ma­ximális erőfeszítéssel igyekezett magára irányítani a személyzet figyelmét, ezért énekelte jóked­vűen Igor áriáját. A terv sike­rült, Gafurova a továbbiakban készségesen megerősítette az ön alibijét. Ezután elhatározta, hogy nem rontja el kapkodással a sikeres manővert. Mást nem is tehetett, mert — meggyőződésem szerint — ön nem tudhatta, hogy Tányát Hizsnyak vezette nyom­ra. Ha sejtette volna, nyilván Rovnóban terem, hogy leszámol­jon a veszedelmes tanúval. A ve­lem folytatott beszélgetése során ön óvatosan és ügyesen Kozákra terelte a gyanút. Igaz, ebben ma­ga Kozak is segítségére volt, ami­kor ostobán dicsekedve, s bebizo. nyitandó magasfokú intelligenci­áját, azt állította, hogy a Bred- bury-kötet — az övé... ön azon­ban mégis elkövetett néhány hi­bát. Túlzottan is kihangsúlyozta, hogy lakóhelye Kromszk-Orel megyében van. Egy térkép lát­tán, megtudtam, hogy Kromszk valóban Orel megyéhez tartozik, de sokkal közelebb fekszik Brjanszkhoz, mint Őreihez. Azonkívül önnek nem sok oka lehetett rá, hogy az éjjeli szek­rényén tartsa az említett köny­vet. Ezek azonban csak részle­tek. Később még beszélünk ró­la. Egyelőre egy kérdésem van: óhajt vallani? — Keveset... Keveset lőttem íe belőletek! — sziszegte Lagunov. — Még egy párat le kellett vol­na... — Erre már nem lesz módja! Vezessék el — mondta nyugod­tan Sarapov. A folyosón elhalkultak a lép­tek. — Ideje hazamennünk — szólt Sarapov. — Rögtön, csak benézek még az irodába, felelte Sztasz. Ajtajához lépett, de a kulcs megint nem akart megfordulni. Sztasz erőltette. Fel-le, elő- re-hátra, semmi eredmény. Sztasz fáradtan legyintett. „Egy pillanatra leülök” — gondolta. A pádon talált rá Sa­rapov az alvó Tyihonovra, az aj­tó előtt, amely nehezen nyílt. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents