Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-04 / 152. szám
1M9. július 1. 5 Péntek Portré két pedagógusról Eszembe jut néha egykori óvónénim jósága, okos szava, amivel rendet tudott közöttünk teremteni; első tanító nénim örvendő arca, amikor véletlenül folyamatosan olvastam össze a szótagolandó szavakat, és egy- egy tanáromé, akiktől nemcsak ismereteket kaptam, hanem példát is, hogyan kell élni. Nemzedékek gyermekeit oktatják, formálják a pedagógusok. Feladatuk a legnehezebb és a legszebb feladat; embert nevelni. Ha nem tudnám a foglalkozását, eltalálnám. Mert kedves nyugodtsága, mosolygós arca, lelkesedése, amellyel a munkájáról, a gyerekekről beszél, árulkodna. Tragikus történelmi időkben szerezte meg a diplomáját, s a friss okmánnyal tarsolyában, nagy lelkesedéssel fogott hozzá a pedagógusi tevékenységhez, a szó legszorosabb értelmében úttörőmunkát végezve társnőivel együtt 1945-öt írtak akkor. „Együtt nőttem fel az óvodai neveléssel — emlékezik. — Alig negyed évszázada, hogy szinte a családi körből hoztuk el a gyerekeket az első télapó-ünnepségre, s ma a tankötelesek 58 százaléka óvodai előkészítés után kerülhet az új közösségbe. az iskolába”. Békésen kezdte, aztán ugyanott lett óvodai felügyelő. Munkájára felfigyelt a megye is, megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. 1959-ben került a megyei művelődésügyi osztályhoz, szintén óvodai felügyelőnek, de immár megyei hatáskörrel. Elgondolkozva mondja, hogy bizony nem volt könnyű dolga, hiszen meg kellett ismernie minden egyes intézmény személyi, tárgyi ellátottságát, költségvetését, az óvónők képzettségét, a gyerekek gondozását, egyszóval ismernie kellett a jelent, de látnia a holnap, a jövő feladatait is. „Ismerkedő körútra indultam — pergeti vissza emlékeit. — Száznyolcvanöt óvodát jártunk be egy nyáron. Igen, jól értette — moso- lyodik el — szám szerint ennyit. Kicsit fárasztó körút volt, de megérte. Felmérést végeztünk, és letettük a járások elé, ez van; ilyen és ilyen hiányosságokat találtunk, ez és ez a tennivaló. Aztán munkához láttunk: 1962-ben meghirdettük az óvodai udvari élet megszervezését. A piszkos, elhanyagolt udvarok egymás után alakultak gondozott, tiszta környezetté; 1965-ben alapterv formájában javaslatot küldtünk a járásoknak, készítsék el óvodáik ötéves fejlesztési tervét. A végrehajtás határideje jövőre jár le. Évről évre figyelem a fejlődést, úgy hiszem, nem marad teljesítetlen egyetlen feltétel sem”. Az óvodák fontosságáról beszél, melynek nemcsak a gyerekek őrzése a feladata, hanem elsősorban a közösségi nevelés, az iskolára előkészítés. Aztán örömmel újságolja, hogy országosan az elsők között kísérleteztek az óvodák „nagykorúsításával”, megteremtve az intézmények önálló vezetését. Két évvel a miniszteri utasítás előtt kezdték meg az óvodák gondozónői átszervezését is, ma már külön személyzet végzi a kicsinyek gondozását, illetve az óvodák tisztán tartását. Beszélgetésünk kezdetén eredményeiről faggattam KnapcsekPál- nét. Szabadkozva válaszolta, hogy nem tud csodálatos dolgokat mondani, legfeljebb megpróbálja felidézni az eltelt évek eseményeit. „Az ember munkája során számos problémával találkozik. Tennivalókkal, melyeket megpróbál megoldani, s amelyek megoldása a végrehajtás után természetessé válik; s már az foglalkoztat, hogyan is legyen tovább”. 1969-ben kapta meg eredményes munkája jutalmául a Kiváló Óvónő kitüntető címet. Tágas, világos, szép új iskola igazgatója Csausz Vilmos, akit a közelmúltban tüntettek ki az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel. Egy évvel az iskola alakulása után, 1954-ben lett igazgató. Nevelő és vezető. Nemcsak az iskola falai között; nevel, formál a mozgalmi életben, társadalmi munkásként és elméleti szakemberként is. Az iskola 16 éves múltra tekint vissza. Nehéz, küzdelmes és mégis szép évekre. 1956-ban megszüntették az intézményt. Nincs szükség — mondták — Sarkadon középiskolára. Hitte, hogy nem így van. Bizalmat kért és kapott. És nemsokára ismét megkezdődhetett a tanítás. Azóta hírnévre tett szert az iskola. A tanulók között a megye szinte minden községe képviselteti magát, ide jár a legtöbb fizikai dolgozó gyereke; a cukorgyár szakmunkás-gárdájának nagy része növendékük volt; a nevelőtestületben, de a megye társadalmi életének vezető posztjain is találkozhatunk egykori sarkadi diákkal. É6 egyetlen tanulót sem I tanácsoltak még el az iskolából, okos szóval, segítőkész figyelemmel vagy megelőzték a bajt, vagy felelősséget vállaltak a megtéved tért. Az intézmény létjogosultságának kiharcolása mellett meg kellett szerveznie az oktató-, nevelőmunkát, hogy bizonyíthasson. Nem volt egyszerű dolog a pedagógusok idecsalogatása, a letelepedésükhöz szükséges életkörülmények megteremtése — de sikerült. És sikerült híressé tennie az iskolai nevelőmunkát is: a tantestület önállóságának. a diákok önkormányzatának híre eljutott az iskola falain kívülre is. „Pedig nincs ebben semmi rendkívüli — mosolyog —, a jó vezető mer bízni munkatársaiban. És a bizalomért hálásak a segítőtársak, a tanárok, a diákok, felelősséggel fogadják, eredményes, szivvel-lélekkel végzett munkával viszonozzák. Mert megvalósítva láthatják javaslataikat, tevékenységük eredményét”. Rágyújt, aztán feláll, noteszt kezes élő, ahová az év végi záró KISZ- gyűlésen jegyezte fel diákjai javaslatait A gyerekek kérik, hogy a tanulószobában ne legyen ügyeletes nevelő, ők biztosítják majd a fegyelmet és a felkészülést. De kérik azt is, hogy a felszabadulás évfordulója tiszteletére rendezzenek veterán-találkozókat ahol klubdélután keretében találkozhatnak a pórt alapítóival. A diákok döntik el, hogy juta- talomosztáskor melyikük érdemel könyvet oklevelet, ók vitatják meg; hogyan alakuljon a házirend. Ott ülnek a nevelőtestületi értekezleteken, véleményt formálhatnak, vitázhatnak, egyszóval felelősséget vállalhatnak ömagu- kért. „Az eredmények legfőbb titka, a minden kortól független fiatalság, ami nélkül egyetlen pedagógus sem juthat el diákjaihoz. És minden tanévben elölről kell kezdeni, friss, mozgékonysággal reagálni a társadalmi követelményekre is, követve a szocialista pedagógia fejlődését; mert szép és nehéz feladatunk van: embert nevelni”. Lipták Judit Fütyülök az ízlésére — Minden valamirevaló embernek van már hobbyja — förmedt rám a feleségem —, csak neked nincs. Mert téged minden untat, mert neked semmi sem elég eredeti. Találj ki végre tralami újat, ami még senki másnak nem jutott eszébe! Kitaláltam! Megmintáztam juhtúróból az Eiffel-tomyot, az Empire State Buildinget, a nisai ferdetornyot és a csődéi pálinkafőző kunyhót, hogy csak a jelentősebb alkotásaimat említsem. Odahaza helyreállt a családi béke, feleségem lábujjhegyen járva lélegzetvisszafojtva figyelte művészi tevékenységemet. Vitathatatlanul újszerű hobbymnak csakhamar híre ment a faluban, és a kultúrház igazgatója felszólított: itt az ideje, hogy megrendezzem első gyűjteményes kiállitásomat. Szerény ellenkezésemet azzal szerelte le, hogy a kiállítás már szerepel az első félévi munkatervben, s a felügyeleti szervek szigorúan számon kérik a tervteljesítést. A kiállítást maga a járási főesztéta nyitotta meg. Sajátos hobbymat úttörő kezdeményezésnek minősítette, s arra biztatott, hogy forduljak bátrabban a mai és a hazai témák felé. Később módját ejtettem, hogy négyszemközt kérjem ki a véleményét spontán kísérletezésem gyarló következményeiről. — A világért sem szeretném befolyásolni mű. vészi elképzeléseiben és alkotói módszereiben — tért ki a véleménynyilvánítás elől —, csak gyúrja nyugodtan tovább a túrót, ne zavartassa magát. Tovább ostromoltam: — A magamfajta kezdőnek úgy kell az értő kritika, mint a kiszáradt földnek a jótékony eső. — Nem, kedves barátom, szó sem lehet róla. Nagy okom van rá, hogy ne mondjak véleményt a műveiről... — Attól tart, hogy megsértődnék? Hogy nem bírnám elviselni a kendőzetlen igazságot? — Ugyan! Szó sincs róla, az évek során megtanultam, hogy az én beosztásomban csínján kell bánni a dicsérettel és a kritikával... Hadd említsek néhány példát. Egy cukrászati kiállításon csak úgy mellesleg megjegyeztem, hogy a magam részéről ki nem állhatom a marcipánt, édeskés, úri rafinériának tartom. És pár nap múlva azzal jött haza a fele. ségem a cukrászdából, hogy állítólag felsőbb utasításra indexre került a marcipán... De ez még semmi. A kísérleti lakótelep átadásakor nosztal. gikusan felsóhajtottam: „Hol vannak már a kí- vül-belül fehér házikók? Hol vannak a kicsi fehér meszelt szobák? És hol vannak a búboskemencék?’’ S az egyik fővárosi lap gúnyos cikkéből tudtam meg, hogy attól fogva az újonnan épült házakat kívül-belül fehérre meszelték, s a lakásokból sem hiányzik a búboskemence... A múlt nyáron új szállodát és éttermet avattunk. Az igazgató kitartóan agitált, hogy rendeljek valami ritka ételkülönlegességet. Hosszan kutattam az emlékezetemben, s végül tejbegrizt kértem dagadóval. Nos, azóta álladóan kint lóg a tábla a bejáratnál: „Mai aján. latunk: tejbegríz dagadóval.’’ Remélem, sikerült meggyőznöm arról, hogy tartózkodnom kell a véleménynyilvánítástói. Ha nem akarom kötelezővé tenni a saját ízlésemet, amely természetesen olyan, amilyen... _ Ha szabad megjegyeznem, ezúttal indolco- latlan az óvatosság. _Hát jó, ha megígéri, h ogy fütyül az ízlésemre, akkor esetleg. ■■ _ Már hogyne fütyül. n ék! — Szóval az az érzésem, hogy ebben a műfajban nem szerencsés anyag a juhtúró. Ez a stílus és ez a mondanivaló, úgy érzem, inkább krumplipürét kíván... __ Ez az! Kezdettől f ogva éreztem, hogy valami nem stimmel. Hát persze! A fenébe a juh- túróval! Jöjjön a krumplipüré! Böcz Sándor Gépkisérleti bemutató Ma, pénteken délelőtt 10 órakor lucernatermesztési bemutatót tartanak a Felsőnyomási Állami Gazdaságban. A Gépkisérleti Intézet mutatja be e fontos I takarmánynövény termesztésének és betakarításának legújabb konstrukciójú gépeit, gépsorait. A szakmai előadást vita követi. A tudományos ismeretterjesztés a Szarvasi Járási Tanács VB napirendjén A Szarvasi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága mai ülésén megvitatja a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló jelentést, a békésszentandrási községi tanács szervező és irányító munkáját és a tudományos ismeretterjesztés helyzetét. A TIT jáfási, városi titkárának beszámolója szerint az 1968—69. évi ismeretterjesztés keretében összesen 524 társadalom- és termé. szettudománnyal foglalkozó előadást tartottak a járás községeiben. Ezeket az előadásokat több mint 18 ezren hallgatták meg. Kij emelt helyen szerepeltek a TIT programjában a hármas évfordulóval kapcsolatos történelmi jellegű beszámolók, összesen 54 ilyen jellegű előadás hangzott el, melyeken 2300-nál több baliga tó vett részt. Említést érdemel továbbá a Gyomén rendezett pedagógiai szabadegyetem-sorozat s az ifjúság nevelését szolgáló családvédelmi, szociológiai felvilágosító tevékenység. Különösen a tanyai lakosság körében kedvelik a filmvetítéseket, összesen 30 alkalommal jelent meg a TIT mikrobusza a járás tanyavilágában a filmvetítő berendezéssel. Nyári mini-rejtvény Fődíjak: Selga táskarádió, dohányzóasztal, szőnyeg, karóra, asztali lámpa, női kötöttruha Gorkij egyik mondását és két könyvének címét idézzük rejtvényünk vízszintes 2. és függőleges 1., valamint vízszintes 78. és 61. számú soraiban. Vízszintes: 2. A Gorkij-idézet (folytatása függőleges 1.) 12. Derékszíj. 13. Silány ló. 14. Ady múzsája. 15. Tüzel. 16. Gyönyör-érzet. 17. Kötelezvény (ford.). 19. Angol sör. 21. Virág fakad belőle (ford.). 23. Lő 25. Ázsiai eredetű növényevő hal. 27. Életnedv. 28. Igen — németül. 29. És — latinul. 31. Fizikai mértékegysége a din (ék. hiba). 32. Zenemű röv. jelzése. 33. Fővárosi strandfürdő. 37. mutató szó. 38. Tagadás. 39. Krúdy kedvelt városnegyede. 40. Kötőszó. 42. Tojás alakú csőrös fuvola. 44. Táncos, énekes játék. 46. Ütlegel. 47. ...Tin Tin. 49. Végtag. 50. Morse-hang. 52. Veszekedés. 55. Mutató névmás. 56. Menyasszony. 58. Mint vízszintes 38. számú. 59. Személyes névmás. 60. Dísze. 61. Becézett cukrászda. 63. Lel. 66. A Dnyeper mellékvize. 67. Tejtermék. 69. Oldalirány (ford.). 70. Harag — latinul. 71. Utóirat röv. 73. Porció. 75. Az egyik szovjet köztársaság fővárosa. 77. Virág része. 78. Gorkij leghíresebb és legismertebb regénye. Függőleges: 1. Az idézet folytatása. 2. Időegység. 3. Rágcsáló. 4. Egészséges ital. 5. Háziállat. 6. Előre meghatározott ételsor. 7. Német folyó, eredeti írással. 8. Asszony név képző. 9. Tiszámén ti község Jugoszláviában. 10. Megye. 11. Olló közepe! 16. Szabadon választott műkorcsolyázó versenygyakorlat. 18. Vidékre járó kereskedelmi ügynök (ford.). 20. Mutató névmás. 22. Munkát végző esz. I köz. 23. A játékban részt nem ve- S vő kártyák. 24. Előre gyártott ! épületelem (ford.). 26. Svájci kanton. 28. Mint vízszintes 38. számú. 30. Szovjet repülőgép típus, 33. Péksütemény. 34. Ruda- kon álló szalmafedelű szénaszín. 35. Fordítva: borsodi községből való (—’). 36. Rivás. 38. Maró folyadék. 41. Sérülés. 43. Szivárvány — görögül. 45. Lendület 48. Formai (ford.). 51. Portéka. 53. Hajít. 54. Égtáj. 55 Mezőgazdasági szerszám. 57. Vonatkozó névmás. 60. Időszak, korszak. 61. Az író elbeszélése. amelyet tdfliszi munkás korában írt. 62. Tempó. 64. Mo- szat. 65. Kép. 66. Algírjai kikötő (—’). 68. Ünnepélyes hangú költemény. 70. Járom. 72. Jegyes. 74. Kicsinyítő képző (ford.). 76. Zamat. 77. Tantál vegyjele. Jegyezze fel a vízszintes 2. és függőleges 1. valamint a vízszintes 78. és a függőleges 61. számú sorok megfejtését. REJTVÉNY-SZELVÉNY 5 1969. július 4.
