Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

1969. július 4. 3 Péntek Letisztult gondolatok ÚI gázvezeték és készülékszerelő szakmunkások A megyei tanács ipari osztá­lyának tájékoztatása szerint Bé­késcsaba gázszerelési munkálatait gyorsítja meg a gázvezeték, és késziiléksizerelő szakmunkáskép­zés. Megtudtuk, hogy az elmúlt héten e szakmában 44 olyan fel­nőtt szerzett szakmunkásbizonyít­ványt, aki négyéves szakmai gya­korlattal már rendelkezett. Az új szakemberek munkába állásával tovább nőtt a lehetőség gázveze­ték- és késziiléksizerelő munkások képzésére és a város gázprogram­jának gyorsabb megvalósítására. Örülünk a jó hímek, hiszen so­kan várják nehezen lakásukba a modem fűtőenergiát. Az évek Biharugrán azo­kat igazolják, akik a legnehezebb napokban is a szövetkezeti gaz­dálkodás mellé álltak. Az itteni Felszabadult Föld Tsz-nek voltak nehéz évei, “hónapjai és napjai. Négy-öt' évvel ezelőtt kapálatlan maradt a közösen művelt kukori­ca. Még szeptemberben is kom­bájnnal nyúzták a búzatáblát, arattak. Ugyanakkor a háztáji gazdaságban gyommentesen vi­rított a kukorica, szénaboglyák magasodtak, amikor a tsz jószá­gának nem volt takarmánya. Ez volt az az időszak, amikor az emberek bezárkóztak saját há­zukba és csak a kerítés nyílásain kukucskáltak kifelé, nézték azo­kat, akik kapával a vállukon munkába igyekeztek. A biharugraiak elzárkózása a j szövetkezet ügyétől, saját sorsuk rendezésétől éveken át a bevétel­hiányos gazdálkodáshoz vezetett. Az idő azonban itt is megérlelte a szövetkezeti gazdálkodás elhin­tett magvait és az emberek rá­tett magvait és az emberek elő­jöttek bezárt lakásaikból, munkát vállaltak a közösből. Az indíté­kok körülményeiről beszélgettünk a minap a tsz vezetőivel: Árva István általános iskolai igazgató­val, a Felszabadult Föld Tsz el­nökével, Farkas Miklós főagro- nómussal és Toronyi Ferenc fő­könyvelővel. A számvetésben egé­szen az anyagi érdekeltség érvé­nyesítéséig jutunk. Amikor ugyanis itt is áttértek a munka szerinti havi fizetésre, jóra for­dult az emberek szorgalma. A korábbi években gyakran el­hangzott az ugrai tsz-paraszt élet- felfogásának különössége. Nagy többségük ugyanis úgy ítélte meg a szövetkezetei, mint az állami gazdaságot, ahol a munka alap­ján havonta, rendszeresen fizet­nek. Csakhogy a tsz-ben az ilyen jövedelemhez jut. Így reggelente, nem a kerítés nyílásain nézik, hogy ki megy munkába, hanem az utcán üdvözlik egymást a mun­kába igyekvők. — Most már az okoz gondot, hogy miként tudnánk a munkára jelentkezőket foglalkoztatni — mondja derűseh a tsz elnöke. — A szomszédos halgazdaság veze­tőivel majd csak kitalálunk va­lamit, hogy az ugraiak itt a köz­ségben rendszeres munka után az eddiginél is jobb megélhetéshez jussanak. Most mar ilyen új gondok jelentkeznek Biharugrán. Az élet rostáján letisztultak a szövetke­zet megítélésének százszínű válto­zatai. Az élet itt is, mint me­gyénk többi községében normális kerékvágásba jutott. Dupsi Károly Vízimadarakkal gyarapodott a „mini állatkert” Remetén Az Alföld természeti szépsé­gekben legszebb erdészetében, Remetén évekkel ezelőtt „mini állatkertet” rendezett be Kereső Ferenc, a mesterséges fácántelep vezetője. A madarak „szerelme­se” kényelmes szállót épített ked­venceinek. Többek között gyé­mántgalambok, arany-, ezüst fá­cánok, páduai- és holland búbo­sak, kínai törpefürjek, japán- fürjek, japántyúkok, díszes tol­lazatú pávakakasok élnek itt bé­kés egyetértésben. Legutóbb vízi- madarakkal gyarapodott az állo­mány: parányi tó épült az állat- kertben s vadkacsák úszkálnak a víztükrön. a. Csatornázás Békésen Tartalékok a munkaszervezésben Már Békésen is megkezdték a község szennyvízelvezető rend­szerének építését. Szépen haladnak a csőfektetési munkákkal. Képünkön a Csíkos utcai építkezést mutatjuk be. Markológép segítségével süllyesztik a földbe a piactéri szenny­vízátemelőt. ' (Fotó: Márton) rendszeres fizetéshez nem terem­tették meg a kellő tartalékot. Az­zal viszont nem törődtek, hogy a vezetőség honnan szerzi a pénzt, csak fizessen, még akkor is, ha esetleg nem olyan minőségű munkát végeztek, mint amilyenre a szövetkezet számított. A vezetőség néha szemet hunyt a tagok körében itt-ott ta­pasztalt harácsolás felett. Ez volt a lényeg: a munkát fejezzék be, ne kelljen szégyenkezniök a já­rás és a megye vezetői előtt. Ak­koriban a felsőbb szervek^ nem nézték, hogy az időszerű munkák miért haladnak, vagyis a tartalmi rész háttérbe ; szorult. A gazdasági önállóság az­után meghozta az ugraiak jobbik eszét. Árva István tsz-elnök finom pedagógiai érzékkel felvillantot­ta: „Csak abból részelhetünk, amit megtermelünk, nincs többé vissza nem térítendő dotáció, gaz­dálkodnunk kell!” Ennek megfelelően átszervezték a termelést, a korábbi javadalma­zási gyakorlat helyébe a munka hatékonysága alapján szervezett díjazás léphetett. Aki dolgozott, igen jelentős havi jövedelemhez jutott. A természetbeni részesedés osztásánál áttértek a mérleg hasz­nálatára. Így a tagok pontosan megkapták az őket illető részt. A tsz portáján kialakított fegyelem elnyerte az emberek tetszését, s aki házatáján boldogulni akart, csak a szövetkezetben végzett munkája után gyarapodhatott. Két évvel ezelőtt gon­! dot jelentett a kapálás — mon­dotta a főagronómus —, akkor I alig akadt kapaforgató férfitag, ma pedig Béres Lajosné és Kiss | Mihályné vezetésével két önálló női, növénytermesztési brigádunk I dolgozik. — Ma már gazdaságfejlesztési koncepciókról beszélünk — szól i közbe Toronyi főkönyvelő. — Elő- i térbe került a belvízrendezés, a i juhászat és a szarvasmarha- j tenyésztés fejlesztése, a lucerna- ] termesztés megszervezése, az ön­tözéses gazdálkodás kiterjesztése és egyáltalán a kézimunka igé­nyes növények termesztése. Ter­veink megvalósításához kellő anyagiakkal rendelkezünk. A sokévi bevételi hiányos gazdálko­dás után most aratás előtt két- j millió forintot tartunk egyszám­lánkon. Van tehát miből, van te­hát mivel gazdálkodnunk. Az elmúlt években Biharugra lakói életük legnagyobb felfedezé­séhez jutottak, amikor az anyagi érdekeltség érvényesítése révén j kallódó értékeiket a közösség | rangos érdekének szolgálatába állították. Ma, mert a tsz jelentős anyagiakkal rendelkezik, ki-ki 1 i munkája alapján rendszeres havi | icséretes eredményt ériek ^ el a megye iparvállalatai az elmúlt hónapokban. Az. üzemek vezetői mindjobban élni tudnak a gazdaságirányítás új rendsze­réből eredő lehetőségiekkel és hasznosítják azokat a tapaszta­latokat, amelyeket az elmúlt másfél év nyújtott. Lelkesen dolgoztak a munkások is. Példák sora bizonyíthatná, hogy áldo­zatkész helytállásuknak hajtó­erői nemcsak az egyértelműbb anyagi ösztönzés módszerei, a saját munkájuk eredményéből származó nyereségrészesedés, bérfejlesztés, a kollektív szerző­désekben világosabban megsza­bott juttatások voltak, hanem a politikai tisztábban látás, a szé­lesebb körű társadalmi és erköl. esi megbecsülés is. A közös munka gyümölcsét statisztikai adatok bizonyítják. Ezek szerint Békés megye állami iparának I. .negyedévi teljesítése 16 száza­lékkal több volt, mint egy évvel korábban és megfelelően alakult a termelékenység is, hiszen a dolgozók létszáma mindössze hat százalékkal növekedett. Az eredmények sem homályo­sáthatják el azonban azokat a fogyatékosságokat, amelyek még mindig útjában állnak a jobb és gazdaságosabb munkának, a ter­melékenység nagyobb arányú növekedésének. Bőségesen van még munkaszervezési tartalék, lehetőség a gépek és eszközök jobb kihasználására, az élő munka arányainak csökkentésé­re. Az üzemeket járva nem egyszer tapasztaljuk például, hogy jelentős értékeket előállító gépek napokig állnak, nem egy­szer apró hibák miatt. Az ér­deklődésre legtöbbször az a vá­lasz: kevés a gépjavítással fog­lalkozó szakember, a szükséges­nél kisebb a TMK kapacitása. XT alóban így van, a magya­* rázat mégis csak részben fogadható el. Az is ehhez tarto­zik, hogy nincs megfelelő utánpótlásképzés, nem oktat­nak, nevelnek javító-karbantar­tó munkára elegendő számú és képzettségű dolgozót. A munkaerőhiány sem fogad­ható el magyarázatul, hiszen né­hány vizsgálat mér Békés me­gyében is bebizonyította, ami egyébként országosan tapasz­talható: az üzemeken belül is van bizonyos munkanélküliség és sok olyan alacsonykeresetű dolgozót alkalmaznak, akik a múlt évi merev . bérszintgazdál- kodás miatt kerültek a gyárak­ba, s akiknek ma sem tudnak megfelelő munkát adni. Alapve­tő szervezési feladat éppen az lenne, hogy végezzenek gondo­sabb felmérést a foglalkoztatot­tak körében és megfontolt mun­kaerőátcsoportosítást, majd szak­mai képzésit a gépek és eszközök jobb kihasználására. XT iszonylag még mindig szá- * mottevő az emberi maga­tartás miatti veszteségidő. Akad tennivaló az igazolatlan hiány­zások csökkentésében — különö­sen ilyenkor nyáron. A megye iparának munkáslétszáma ért­hetően, elsősorban a községek­ből növekedett és jó részüknek változatlanul kapcsolata van otthoni környezetével. Szorít például a munka a háztájiban, vagy kell a több munkaegység, hogy a tsz-juttatások jogosultsá­gát megszerezze a család-, egy­két napig a gyárból maradnak el. Jogos követelmény az ellen­őrzés rhegszigorítása, a fegye­lem erősítése, de nemcsak ad­minisztratív rendszabályokkal Ügy véljük, az is szükséges, hogy rendszeresen magyarázzák a kollektív szerződés nyereségré­szesedést csökkentő vagy meg­vonó pontjait és gyakrabban is­mertessenek munkafegyelmi in­tézkedéseket. Nagy sízükség len­ne ezekre a brigádokon, szak- szervezeti bizalmicsoportokon belül, sőt témaként szerepelhet­ne termelési tanácskozásokon is. A termelési tanácskozást a munkafegyelem erősítésével ösz- szefüggésben említettük, de cél­szerű beszélni róla a munka­szervezés javításával kapcsolat­ban is. Ez a tanácskozási forma ugyanis a vállalati demokratiz­mus egyik fő módszere, fórum arra, hogy a munkások elmond­ják véleményüket, javaslataikat, bírálatukat. A közeljövőben is­mét sor kerül összehívásukra, hiszen lezárul az első félév és ismertetni kell az eredményeket, tennivalókat. Helyes lesz arra is felhasználni ezt a munkásfó­rumot, hogy tanácsot kérjenek a műhelyek, üzemrészek vezetői közvetlen munkájuk jobb meg­szervezéséhez. Ennek különösen akkor lesz eredménye, ha a dol­gozókat, elsősorban a szocialista brigádokat megfelelően felkészí­tik a tanácskozásra. A munkaszervezés sok-sok tartalékából csak hármat említettünk. Szólhattunk volna az előrelátóbb tervszerűségről vagy a gondosabb anyagellátás­ról is, amelyek körül szintén nincs minden rendben. Az el­múlt hónapok tapasztalatai és a várható nyári problémák mégis erre a három tennivalóra figyel­meztetnek elsősorban. Kovács András

Next

/
Thumbnails
Contents