Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-25 / 170. szám
1969. július 23. 2 Péntek Hóhérból — püspök „Hóhérból püspök” címmel rendkívül érdekes, világszerte máris nagy figyelmet keltett cikket közöl a Pravda bonni tudósítója. Defregger fővikáriust rövidesen püspökké szentelik Nyugat-Németországban és az ezzel kapcsolatos ediktumot a pápa is aláírta. Csakhogy — állapítja meg a Pravda tudósítója — a pápa nem tudott Mathias Defregger véres bűntetteiről. Defregger a hitleri Wehrmacht 114. alpesi lövészhadosztályának egyik tisztje volt és a parancsnoksága alatt álló híradós zászlóalj katonái 1944. júniusában vérfürdőt rendeztek a Róma közelében levő Filetto faluban. A Pravda hangsúlyozza, hogy az olasz hatóságok körözik azt az embert, akit Nyugat-Német- országban püspökké akarnak szentelni. A legutóbbi körözőlevelet a Filetto melletti L’aquila rendőrsége adta ki ellene. Karrierje nemcsak rá, hanem a nyugatnémet közállapotokra is jellemző. A Rudé Právo cikke: Kit zavar a Szovjetunióvá! való szövetségünk? Prága A Rudé Právó csütörtöki száma „Kit zavar a Szovjetunióval való szövetségünk?” címmel cikket közöl Antonin Krouzil csehszlovák I külügyminiszter-helyettes tollából. i — Elsősorban azokat, akik 1968 januárja után kihasználták pártunk vezetőségének gyengeségét, s azt, hogy állami szerveink nem irányították megfelelően társadalmunkat és gazdasági életünket — válaszolja Krouzil a címben feltett kérdésre. — A jobboldali opportunista nézetek és tendenciák képviselői megpróbálták szétzúzni Csehszlovákia politikai rendszerét. Ezeket a törekvéseket gondosan megfogalmazták a „Kétezer Szó” című politikai programban. E program megvalósításának legfőbb akadálya a szovjet néphez fűződő barátságunk, a CSKP és SZKP közötti szoros együttműködés volt. — A szovjetellenesség a szocialista-ellenes erők fő fegyvere volt és maradt. Ezek az erők nyugatról kölcsönzik érveléseiket; a csehszlovákiai és a nyugati szov- jetellenesség hasonlósága annyira szembetűnő, hogy azt nem leplezheti a demokratizmusról vagy az emberi arculatú szocializmusról szóló semmiféle jelszó. 1968 augusztusa után az első [ nitás” elméletét és az elméletet a Szovjetuniónak tulajdonították. Egyidejűleg azt állították, hogy a Szovjetunió az „érdekszférák” politikáját folytatja. A valóság ezen meghamisítói a szocialista országok szuverenitását azon mérik, hogy milyen kapcsolat van közte és a Szovjetunió között, s így szuverénnek csak azt az államot tekintik, amely politikájában eltér a Szovjetunióval való szolidaritástól. A marxizmus—leniniz- mus elveihez hű szocialista országok azonban a proletárintemacio- nalizmus elveihez tartják magukat, szuverenitásukat nem fetisizálják, ugyanakkor nem kisebbítik nemzeti érdekeiket és nemzeti sajátságaikat. A csehszlovák nép nem hagyja magát becsapni; tudja, hogy szocialista országának szuverenitását az imperialista agresszió veszélyével szemben csak nyugati határainak biztosításával, a Szovjetunióval való szövetségben valósíthatja meg. A miniszter- helyettes leszögezi: a csehszlovák külpolitika fő jellemzője a jövőben is a szocialista országokkal és elsősorban a Szovjetunióval való szoros együttműködés lesz a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül. Nem fogunk olyan külpolitikát folytatni, ami csak külső formáiban szocialista. szocialista állam ellenségei meg- i valójában azonban szovjetellenes alkották a „korlátozott szuvere- ] lenne. (MTI) EIIK a felszabadító csata küszöbén Rudnyánszky István, az MTI tudósítója jelenti: Nasszer elnöknek az ASZÚ kongresszusán elmondott beszéde mély benyomást gyakorolt az egyiptomi közvéleményre. A kongresszus küldöttei és a tv nézői derűlátó, magabiztos, nyugodt államférfit láthattak, aki felvázolta azt a nagy utat, amelyet az EAK az 1967-es csatavesztés óta megtett és aki immár a hadsereg újjászervezésére támaszkodva jelentheti népének: az EAK képes a felszabadító küzdelemre és kész is harcolni megszállt területeinek visszaszerzéséért. Nasszer rámutatott arra, hogy nehéz, áldozatokat követelő hosz- szú harc következik. 1967 júliusában az EAK-nak nem volt semmije és ki volt szolgáltatva az agresszor kénye-kedvének. 1968 júliusában csak a passzív védelemre volt képes. 1969 júliusában az EAK már harcolhat az agresszió következményeinek felszámolásáért. Az egyiptomi nép megfizeti a felszabadító csata árát, bármilyen drága is legyen — kész a felszabadító küzdelemre. Az elnök emlékeztetett arra, hogy az EAK elfogadta a politikai rendezés elvét, a Biztonsági Tanács határozatát. Ezt a határozatot azonban Izrael elutasította. Két év után is megszállva tartja az arabok földjét, sőt az Egyesült Államok támogatásával be is akarja kebelezni a megszállt arab területek jelentős részét. Ebben a helyzetben a tűzszünet Izrael politikai céljait szolgálja. Nasszer kemény szavakkal bírálta Amerikát, amely totális támogatást nyújt Izraelnek és fegyverszállítással segíti az agresszort. Bírálta Anglia kétértelmű politikáját is, amely lényegében .♦ ugyancsak Izraelt támogatja. Ez-t zel szemben köszönetét mondott J a francia államfőnek, aki korrekt t elvi politikát folytat és követi azt agresszió elítélésén alapuló korábbi irányvonalat. De az elnök a legmelegebb hangon a Szovjetunióról beszélt. Elmondta, hogy a Szovjetunió önzetlen és baráti segítsége nélkül Dajan beválthatta volna fenyegetőzéseit. Nagy figyelmet keltettek az elnök arról szóló kijelentései is, hogy a felszabadító csata nem állíthatja meg a szocialista átalakulások folyamatát. Bejelentette, hogy az ASZÚ következő kongresszusát ennek megvitatására hívják majd össze. Az országépítés során — mint elmondotta — az EAK új eredményeket ért el a háborús nehézségek ellenére is. Nasszer bejelentett egy új földreformot. 1970-től fogva 50 feddánban korlátozzák az egyéni földbirtok felső határát, amely jelenleg 100 feddán. A százfeddá- nos birtok csak egész családoké maradhat: az apáé, az anyáé és a kiskorú gyermekeké. Az elnök utalt arra, hogy a reform során földet osztanak azoknak a fella- hoknak, akik részt vesznek a felszabadító csatában. (MTI) * 14 Huszonöt éves a népi Lengyelország A lengyel ipari termelés növekedése 1367-ig * i ? I 1 I (195QMOO) A nemzeti meddőn mm5"-**’ m ««<>*»» Az egy főre jutó nemzeti jövedelem és a mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak aránya alapján Lengyelország a második világháború előtt a fejlődés legalacsonyabb fokán álló országok közé tartozott. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 100 dollár körül volt; a lakosság több mint 70 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatta és az összlakosság 60 százalékának megélhetési forrása is a mezőgazdaságból származott. Jelenleg a harmadik fejlődési fokon álló ipari ország. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem ö—700 dollár, a dolgozók közel 60 százaléka a mezőgazdaságon kívüli gazdasági ágakban dolgozik és az összlakosságnak 70 százaléka nem a mezőgazdaságból él. Az ország jelenlegi gazdasági növekedésének üteme a világviszonylatban vett átlagnál lényegesen magasabb. A 1951. és 1968. évek között évi átlagban 7,1 százalékkal emelkedett Lengyelország nemzeti jövedelme a világ egyéb területeinek 5,4 százalékos átlagával szemben. E dinamikus növekedés legfőbb hajtóereje az iparosodás alakulása volt. Lengyelország ipari termelése átlagosan évi 10,9 százalékkal nőtt, a világ többi részének 6,5 százalékos átlagával szemben. Különféle becslések szerint 1937-ben Lengyelország 0,8—1,3 százalékkal részesedett a világ ipari termeléséből a jelenlegi 2—2,5 százalékkal szemben. Ipari potenciál és termelés tekintetében a 10—11. helyen áll. Az egy főre jutó ipari termelés napjainkban két és félszerese a világviszonylatban vett átlagnak. Az egyes ipari alaptermékek tekintetében a világlistán Lengyelország az 5—15. helyen áll. Lengyelország 1967-ben a világ termelésének 7,5 százalékát, kőszénből csaknem 6, barnaszénből 3,3, cukorból 2,9, a vízre bocsátott hajókból pedig 2,4 százalékát szolgáltatta. Bonyolődlk a Kennedy-ügy Edward Kennedy egyre bonyolultabb helyzetbe kerül végzetes kimenetelű szombati autóbalesetének következményei miatt. A rendőrség nagy apparátust mozgósított, hogy kinyomozza annak a balesetnek minden szálát, amely Mary Jo Kopechne titkárnő halálával végződött. Az ügy legújabb fejleménye az, hogy a Massachusetts-i gépkocsinyilvántartási központ mint önálló hivatal, feltételezvén a vezető „súlyos hibáját”, bevonta Kennedy jogosítványát. Közben újabb sajtóértekezletet tartott Dominick J. Arena edgartowni rendőrfőnök. Mint elmondotta, a járásbírósági ügyésszel együtt ellenőriztetik land-i nyaraló és Kennedy szállodája között. Azt akarják megállapítani, igaz-e hogy Kennedy a baleset következtében elszenvedett megrázkódtatás miatt valóban alkalmatlan volt-e minden ténykedésre és ezért várt nyolc órát a rendőrségi bejelentéssel, vagy pedig tudatában volt a szerencsétlenség súlyának, és mielőtt jelentkezett volna, érintkezésbe lépett családjával, tanácsadóival és ügyvédjével. A Washington Post csütörtökön vezércikket szentelt az ügynek. Kifejtette, hogy a tragikus kimenetelű baleset veszélyezteti az 1972-es választásokra elnökjelöltnek kiszemelt szenátor eddig raazokat a telefonbeszélgetéseket, I gyogó politikai karrierjét. Hangoz- amelyeket pénteken és szombaton j tatja, hogy a baleset körülményei, bonyolítottak le a Kennedy csa- I ahogyan azokat Kennedy a rendiád által rendezett társas össze- ! őrségi vallomásban előadta, jövetei színhelye, egy New Eng- i „rendkívül kétesek”. (MTI) A bakteriológiai fegyverek boszorkánykonyhái 1968-ban kapta kézhez minden ország kormánya a Szovjetunió kormányának memorandumát a fegyverkezési verseny megszüntetésével és a leszereléssel kapcsolatos halaszthatatlan intézkedésekről. Ebben az okmányban a szovjet kormány figyelmeztetett arra a veszélyre, amellyel az emberiséget a vegyi és bakteriológiai fegyver fenyegeti. V Thant, az ENSZ főtitkára 1969. július 2-án javaslatot tett közzé, amelyben „a világ biztonságának érdekében” felhív minden országot, kössenek egyezményt a vegyi és bakteriológiai jegyverek kifejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának megszüntetéséről, továbbá erősítsék meg az 1925. évi genfi egyezményt, amely elsősorban a gázháborút tiltja meg, jelentsék ki, hogy az vonatkozik az összes vegyi és bakteriológiai fegyverekre. Ezeket az ajánlásokat annak a 14 szakértőnek egyöntetű megállapításai tartalmazzák, akiket U Thant főtitkár bízott meg azzal, hogy a genfi leszerelési értekezlet számára dolgozzanak ki jelentést erről a kérdésről. A dokumentumot ezenkívül az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács, továbbá az ENSZ-tagállamok kormányai elé terjesztik. A jelentés kidolgozásában magyar, holland, olasz, csehszlovák, francia, japán, kanadai. szovjet, amerikai, mexikói, svéd, etiópjai, lengyel és angol szakértők vettek részt. A bakteriológiai fegyverek alkalmazásának történetéből A bakteriológiai fegyverek alkalmazása nem új keletű, mint ahogy azt sokan feltételeznék. Nemcsak a rómaiak és a görögök, de már az asszírok és a perzsák is — noha jóval primitívebb formában — előszeretettel alkalmazták. Az ellenséges védőállásokba és táborokba ürülékkel teli hordókat dobáltak, melyek a förtelmes bűztől eltekintve fertőzést okoztak, járványos betegségeket terjesztettek. A császári Németország 1915. április 22-én Belgiumban, az Ypern mellett vívott ütközet során alkalmazta a mustárgázt első ízben az angol és a francia csapatok ellen. Egy hónappal később, 1915. május 15-én megismételte gázballonos támadását a keleti fronton, Bolimow térségében az orosz csapatok ellen. Az első világháború négy esztendeje alatt a hadviselő felek körülbelül 150 ezer tonna mérgező anyagot állítottak elő és több mint 66 millió vegyi lövedéket és aknát használtak fel. A vegyi fegyver alkalmazása folytán az angol. a francia és az amerikai ex- pediciós hadsereg 450 ezer embert vesztett. 1935—36-ban <jz olasz hadsereg alkalmazott ismét mérgező harci anyagokat az Abesszínia ellen viselt háborúban. A Peking közelében levő Marco Polo hídon szándékosan kiprovokált incidenst követően 1937. július 7-én a japán hadsereg betört Kínába. Repülőgépeiknek, ágyúiknak és tankjaiknak volt egy láthatatlan, de annál alattomosabb és pusztítóbb segítőtársa: a pestis! Habár a járványos betegség máskor is megtizedelte már Kína lakosságát, később hitelt érdemlően megállapították, hogy az ez esetben nem a véletlen, hanem a japánok műve volt. A japán hadvezetőség ugyanis fertőzött bolhákkal és egyéb parazitákkal infikálta az egereket, patkányokat s más rágcsálókat, melyekről azután a pestisjárvány átterjedt az emberekre. Hiteles források szerint e járvány következtében több ember pusztult el, mint a japánok fegyvereitől. Ezt az esetet a szakirodalomban mint a baktériumfegyverek (ma már inkább a biológiai fegyverek elnevezést használják) első gyakorlati felhasználásaként tartják számon. A biológiai harceszközök tilalma A XIX. század végén és a XX. század elején már általánosan elismert szabály volt, hogy katonai célból tilos mérget vagy mérgező fegyvereket, vagy olyan lövedékeket használni, amelyek túlságosan nagy szenvedéseket okozhatnak. Ezt a tételt első ízben az 1899-ben megtartott hágai konferencián rögzítették, majd 1907-ben ugyanott újból megerősítették. Az 1907-ben kötött IV. hágai egyezmény a tiltott harci eszközök között soraié
