Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-25 / 170. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPjA 1969. JÚLIUS 25-, PÉNTEK Ara 80 fillér XXIV. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM Lapunk tartalmából: Az NB III őszi sorsolása (7. oldal) Meghódítani a „ fehér f99 Egy éve annak, hogy az író­szövetség hívó szóval fordult az irodalom munkásaihoz, az írókhoz, könyvtárosokhoz, ne­velőkhöz, népművelőkhöz, az értő olvasókhoz és mindazokhoz, akik a szívükön viselik a nép műveltségét. Az „Olvasó népért” mozgalomhoz számtalan szerv- csat lakozott, s hamarosan szé­les körű társadalmi összefogás alakult ki érdekében. A moz­galom igényli is ezt a széles kö­rű összefogást, mert a különbö­ző olvasás-szociológiai felméré­sek tanúbizonysága szerint messze még az idő, hogy „ol­vasó nép”-nek vallhassuk ma­gunkat. Ugyanis az ország fel­nőtt lakosságának csupán az egynegyede olvas rendszeresen, ide számítva az iskolás gyereke­ket isi, egy kis töredék alkalom­szerűen csak időnként vesz a kezébe könyvet, a nagy többség, a felnőtt lakosság 55 százaléka egyáltalán nem olvas. , Megdöbbentőek ezék az ada­tok. Hiszen az olvasási kultúra fejlettsége egy nép műveltségé­nek legalapvetőbb mutatója. Az olvasás a legfontosabb terme­lési erő, az ember megújítását, műveltségének kvalifikáltságát segíti elő, a legközvetlenebb eszköze a valóság felfedezésé­nek. A művelt, olvasott ember képes birtokába venni a kör­nyező világot, megérteni a tár­sadalmi összefüggéseket, reagál­ni az élet számos jelenségére, egyszóval aktív versenytársa le­het a „gyorsuló idő”-nek. Nem csökkent az olvasás szerepe és fontossága a hírközlő szervek előretörésével sem, az ember ér­telmi és érzelmi életének leg­közvetlenebb formálója maradt A szó legnemesebb értelmében az olvasás munka, Sartre véle­ménye szerint „irányított alko­tás”. És éppen ebben az önte­vékeny munkában van a jelen­tősége. A mozgalom társadalmi el­nöksége hangsúlyozta: nem kampányt akarnak indítani, ro­hammunkát szervezni, hanem évtizedekre szóló együttműkö- désssel olyan munkatársi gár­dát kialakítani az olvasás ter­jesztése érdekében, amelyet nem szervezeti formák, hanem a gondolat ereje, az elérendő célok nagyszerűsége köt össze, s amelynek kettős irányba kell hatnia. Meghódítani a „fehér foltok”-at, bevonni az olvasási kultúrába a még nem olvasó rétegeket, illetőleg az olvasási ízlés formálásával, az igény nö­velésével továbblépni, segítve a további fejlődést. A Megyei Népművelési Tanács július 3-i ülésén tűzte napi­rendjére a mozgalom jelenlegi helyzetének, az eltelt egy év eredményeinek megvitatásai. A Hazafias Népfront, a megyei könyvtár, a szakszervezetek megyed tanácsa, KISZ, a fő­tanács, az fmsz csatlakozott a mozgalomhoz, ki-ki a saját te­rületén, a maga sajátos eszkö­zeivel látva munkához. Vannak részeredményeit, állapílűiüák meg az ülés résztvevői, hiba azonban, hogy nem koordinálták a munkát, nem folyamatosan, hanem kampányszerűen végez­ték és nem alakult meg a moz­galom megyei operatív bizott­sága sem. A mozgalom jegyében ren­dezte meg tavaly ősszel a Ha­zafias Népfront az Őszi Megyei Könyvheteket, melyet járási kezdeményezések is követtek. Az akció már egy lépés volt a „fehér foltok” felszámolására, mert elsősorban a tanyákon tartották meg a könyvhét író— olvasó-találkozóit, ott, ahová igen nehezen vagy egyáltalán nem jut el a „szép szó”, pedig a hírközlő-szervek hiánya mi­att a legnagyobb szükség vol­na rá. A kezdeményezéshez csatlakozott a megyei KISZ- bizottság, bevonva a történelmi színpadot is ebbe a munkába. Az olvasó ifjúságért-mozga- lom meghirdetése szintén a KISZ részéről történt kezdemé­nyezés. Sikeres akció volt a Megyei Könyvtár patronálásban az idei ünnepi könyvhét me­gyei megrendezése is, amely­nek során budapesti és megyei írók 22 alkalommal találkoztak Békés megye különböző pont­jain az olvasókkal, akik a be­szélgetések alkalmával nem­csak irodalmi ismereteket sze­reztek, hanem érzelmileg is kö­zelebb kerültek a könyvhöz, az irodalomhoz. Hiányoznak azonban a folya­matos munka feltételei. A moz­galmat meghirdető országos szervek hibája, hogy kevés módszertani segítséget adnak a „hogyan”-ra. Ez azonban nem menti a megyei végrehajtókat még akkor sem, ha rendkívül sok összetevője van 'a mozga­lom eredményességének. Mert, bár az iskoláik irodalomokta­tásának megreformálásától kezdve a könyvtárak megfelelő technikai, tárgyi felszereléséig, nyitva tartásáig, a könyvellá­tástól a könyvtáros személyéig ennek számos objektív és szub­jektív feltétele van, az elsőd­leges dolog mégsem a hiányos­ságok ismételgetése kell hogy legyen, hanem a meglevő lehe­tőségekei való okos gazdálko­dás. És. ezt nemcsak a mozga­lom meghirdetői hangsúlyoz­zák, hanem az olvasás társadal­mi szükséglete, hiszen 2000-re megkétszereződik az emberiség ismeretanyaga, s a megfelelő tájékozottság, technikai fel- készültség, a jelen gazdasági, művészeti eredményeinek is­merete nélkül nem lehet előbb­re lépni. Az erők egyesítésével meg kellene találni az utat az üzemek dolgozóihoz, a fiatalok­hoz, a parasztsághoz. Rendsze­resen és folyamatosan kell vé­gezni a munkát, ahogy Darvas József fogalmazott: az évek végtelenségében kell gondol­kodnunk, de a jelenben kell cselekednünk. i>. J. A Földre érkezett az Apollo —11 Szigorú óvintézkedések a fertőzés-veszély miatt Visszatértek a Földre az Apol­lo—11 űrhajósai: Neil Armstrong és Edwin Aldrin, az első Hold­expedíció tagjai, valamint Mi- chaiel Collins, az űrkabin pilótá­ja. Űrhajójuk magyar idő szerint 17.49 órakor szállt le a Csendes­óceánra. Az űrhajó leszállóhelyét az utolsó napon módosítani kellett, mert a kijelölt körzetben heves vihar tombolt. A leszállóhelyet ezért csaknem 400 kilométerrel keletre jelölték ki az elsődleges körzettől, olyan helyen, ahol az időjárási viszonyok és a tenger hullámzása nem haladta meg az engedélyezett mértéket Az új le­szállóhely a Havaii-szigetektől mintegy 1500 kilométerre dél­nyugatra volt: az űrhajó leszállá­sának helyét úgy változtatták meg, hogy más szögbe fordították, s így *a légkör felső rétegeibe ér­ve az aerodinamikai törvények hatására „tovább” haladt pályá­ján. 109 méterből 3.3 méter Az Apollo—IX a Föld vonzó­erejének hatására egyre gyorsuló sebességgel közeledett a leszálló- hely felé, s mire az atmoszféra felső rétegeihez ért, ez a sebes­ség megközelítette az óránkénti 40 000 kilométert. Röviddel az­előtt, hogy a kabin az atmoszfé­ra felső rétegeihez ért volna, le­vált róla az úgynevezett Service Module, a kiszolgáló egység, amelyben a különböző, immár fe­leslegessé vált műszerek és beren­jességét: a lakókocsi belső lég­nyomása például valamivel ala­csonyabb a külső légnyomásnál, így abban az esetben, ha a lakó­kocsi felületén láthatatlan haj­Nixon elnök röviddel a leszál­lás előtt helikopteren érkezett a Homet-re. Az elnök személyesen kívánta köszönteni az első Hold­expedíció tagjait, mielőtt ázsiai és romániai kőrútjára indult vol­na. Nixon, mindenki máshoz ha­sonlóan azonban csak a lakóko­csi üvegablakán át üdvözölheti Armstrongot, Aldrint és Collins- ot. A kijelölt leszállóhely körzeté­ben sem volt teljességgel ideális az időjárás: méteres-másfél m-es hullámok tornyosultak a tengeren és a látási viszonyok is elmaradtak a korábbi Apollo-leszállások mö­gött A szakértők az időjárást en­nek ellenére alkalmasnak minő­sítették az űrhajó fogadására. A kezdeti szakaszban négy rádió, megfigyelő hajó követte az Apol­lo—11 útját, nyolc helikopter állt készenlétben a mentésre. Ugyan­csak készenlétbe helyezték a szál. litórepülőgépeket is. A Hold-ex­pedíció által készített filmfelvéte­leket és a talajmintákat, ugyan­csak steril körülmények között, külön szállítógéppel pénteken a houstoni holdfogadó laboratóri­umba viszik. Míg az űrhajósok lakókocsijukban csak később ér­nek oda: a Hornet előrelátható­lag Honoluluba szállítja őket, s szálrepedések lennének, a levegő ezeken nem kifelé, hanem befelé áramlik. A belső levegő csak megszűrt állapotban jut ki a kül­világra. itt helyezik át a lakókocsit a szállítógépre. A biztonságos érkezésre, az esetleges fertőzések elkerülésére minden intézkedést megtettek, így például a Hőmet fedélzetén az űrhajósok még a biológiai védő­ruhában is csak egy műanyag­fólia alagúton léphettek be a ka­rantén-kocsiba. Közvetlenül a le­szállás után csak egy békaember­nek volt szabad érintkezésbe lépni Armstronggal és két társá­val. Röviddé) később, amikor az űr­hajó külső védőburka felizzott, repülőgépről is megfigyelték már. Repülőgépek és helikopterek kí­sérték figyelemmel az Apollo—11 útján — ahogy a víz színe felé közeledett. Az űrhajó­sod a rádiókapcsolat helyre- állítása után haladéktalanul je­lentkeztek. A Hőmet fedélzetéről ezúttal nem lehetett szemmel kö­vetni a leszállást, mert a hajó mintegy 15 kilométer távolságban volt és az idő is felhős volt. A jelenlevők azonban jól hallották a hangrobbanást, amikor az űrhajó áthatolt a légkörön. Az Apollo—11 fejjel lefelé ért a vízbe, de az automatikusan fel­fúvódó ballonok azonnal helyre­állították a helyes egyensúlyt. A helikopterek perceken belül az űrhajó felett lebegtek. Üdvözlés — ablakon keresztül Mindhárman kitűnően érzik magukat dezések voltak. Ez a rész ugyan­csak nem tért vissza a Földre. Egy héttel és egy nappal koráb­ban a Kennedy-fokról 109 méter hosszú rakéta rajtolt, a visszatérő űrkabin viszont mindössze 3,3 méter magas, nem egészen négy méter átmérőjű kúp. Az atmoszféra felső rétegeibe érve, az űrhajót úgy fordították, hogy hőálló védőpajzsa megvéd­je az űrhajósokat a körülbelül 2700 fokos súrlódási hőtől. A belső irányító ejtőernyők 7200 méter magasságban nyíltak ki, a fő fé­kező ejtőernyők, amelyek segít­ségével az űrhajó vízre szállt, 3000 méter magasságban kezdték fé­kezni az űrkabint. A leszállóhely térségében a fényviszonyok ked­vezőek voltak: helyi idő szerint mintegy 10 perccel napfelkelte előtt. A leszállóhely térségében több hajót, nagyszámú helikoptert és repülőgépet vontak össze. A men­tőflotta vezérhajója a Hornet repülőgépanyahaj ó volt, amely felkészült az űrhajósok rendkívüli fogadtatására. A Holdról vissza­térő trió tagjai ugyanis , egészség- ügyi zárlat alá kerülnek, nehogy ismeretlen kórokozókat juttassa­nak az égitestről a Földre. A hajó fedélzetén helyezték el a szállítható karantén-kocsit, amely három napon át lesz az űr­hajósok otthona. Armstrong, Ald­rin és Collins egy orvos társasá­gában ebben a lakókocsiban jut el a Hornet fedélzetéről egy szállí­tórepülőgépre, majd, még mindig a lakókocsiban, a houstoni „hold­fogadó központ” helyiségébe. A tervezők számos különleges intéz­kedéssel biztosították a zárlat tel­Neil Armstrong, az űrkabin pa­rancsnoka hamarosan jelentke­zett, közölve, hogy a leszállás rendben halad. Kinyíltak az ejtő­ernyők és az űrkabin, amely a közlés szerint „a leszállásra ki­jelölt légi folyósónak pontosan a közepén tartva siklott lefelé”, a Csendes-óceán adott térségében várakozó hadihajók legénységé­nek éljenzése közepette leereszke­dett a Csendes-óceán vizére, s ezzel befejezte küldetését: az em­ber eljutott a Holdra. A helikoptereken érkező béka­emberek óriási mentőövet he­lyeztek a kabinra és igyekeztek azt a meglehetősen erős hullám­verés közepette rögzíteni. A béka­emberek azonban mindvégig tá­vol maradtak a kapszulától: a szakemberek fertőzés veszélyétől tartanak. Az egyik békaember ezután fertőtlenítő folyadékkal fecsken­Az Apollo—11 amerikai űrhajó három utasának lába alatt ismét „szilárd” talaj van. Az űrhajósok, akik az űrhajó kabinjából mentőcsónakra, majd onnan helikopterre szálltak át, csütörtökön, magyar idő szerint 18 óra 57 perckor megérkeztek a Hornet repülőgépanyahajó fedél­zetére. A „kieme^ési” akciót rendkívüli módon meghosszabbították azok az óvintézkedések, amelyeket a szakemberek a fertőzés veszélye dezte le a kabin tetejét, majd kinyitotta annak ajtaját és beadta a három űrhajósnak a védő-öl­tözeteket, melyeket kiemelésük előtt magukra öltöttek. Armstrong parancsnok egyéb, ként leérkezésük után azt jelen­tette, hogy mindhárman kitűnően érzik magukat, s ebben még a tenger erős mozgása sem zavar­ja őket. A Hornét repülőgépanyahajó teljes gőzzel haladt az űrkabin irányába. Magyar idő szerint 18 óra 23 perckor a figyelő szemek meg­pillantották az első űrhajóst — valószínűleg Aldrint —, amint kimászott az űrkabin ajtaján és átlépett egy ugyancsak fertőtle­nített mentőcsónakba. Társai né­hány perccel később követték. A kabin ajtaját távozásuk után ismét szorosan lezárták. miatt szükségesnek tartottak. Mind az űrkabint, mipd a mentő­csónakot, mind pedig a helikop­tert többszörösen fertőtlenítették, az űrhajósok és a velük érintke­zésbe került békaemberek és az őket szállító helikopter személy­zete védőöltözetet kapott és külön oxigéntartályból lélegzik. Ha szükségesnek látják, az űrhajó­sokkal együtt karanténba kerül­nek mindazok, akik a kiemelés során velük érintkeztek. (MTI) A három űrhajós a Hornet fedélzetén

Next

/
Thumbnails
Contents