Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

IMS. Július 24, 3 Csütörtök Orosházi műanyag készítmények a szegedi vásáron „Biztatnak minket, hogy szül­jünk. Ezt célozza a gyermek­gondozási segély is, melynek -na­gyon örülünk. De mit adjunk a gyermekekre, ha napról napra azt tapasztaljuk, hogy drágábbak a gyermekholmik, a fizetés pe­dig marad” — több gyermekes anya mondta el ezt, s észrevéte. leit mások nevében is tolmácsol­ta. Az UNIVERZAL Kiskereske­delmi Vállalat békéscsabai gyer­mekruházati boltjába látogattuk, hogy meggyőződjünk az árak alakuláséról, ezek hatásáról. Az ott tapasztaltak általában jel­lemzőek más boltokra is, ahol gyermekruházati cikkeket áru­sítanak. Az édesanyának jogos volt az észrevétele, hiszen valóban drá­gábbak lettek ggyes gyermek­holmik, de nem szabad kihagy­nunk azt sem, hogy ugyanakkor soknak le is ment az ára. Ha összességében nézzük, akkor az áremelkedés és csökkenés lé­nyegében kiegyenlíti egymást, mindössze 5000 forint a diffe­rencia felfelé. A bolt 3 millió forintos árukészletéhez viszo. nyitva ez minimális. Lapunk egy régebbi számában már foglalkoztunk a megye hús­ellátásával és az abban előfor­duló zavarokkal. Azóta is szinte mindennapos látvány, különösen a kora reggeli órákban, a hen­tesüzletek előtt sorban álló em­berek, akik több órán keresztül várakoznak, hogy hozzájussanak a húshoz. És érkeznek elkesere­dett jelzések is azoktól, akik kénytelenek üres szatyorral ha­zatérni. Jogos tehát a kérdés, mi okoz­za a húshiányt? Tisztázására felkerestük a me­gyei tanács kereskedelmi osztá­lyát, ahöl éppen a napokban ké­szült el egy alapos tanulmány, amely az elmúlt három év azo­nos időszakában elemzi a megye hús- és húskészítményeinek for­galmát. Ebből kitűnik, hogy az év első felében voltak húsellátási prob­lémák, annak ellenére, hogy az 1967 első félévéhez viszonyítva az idén 45 százalékkal kapott több húst. a megye. A hiány leg­főbb okaként megemlítik, hogy erősen csökkent a közületi és a szövetkezeti saját hizlalású ser­tések száma. A szövetkezetiek ezt azzal indokolják, hogy ráfi­zetéses ez a tevékenységük. A másik ok, hogy míg a sertés­húsból az igényeknek megfelelő­en nincs elegendő mennyiség a boltokban, addig a marhahúsból még marad is. A lakosság nem­csak megyénkben, hanem orszá­gosan a kevésbé munkaigényes és a magyar sajátosságnak in­kább megfelelő sertéshúst ked­veli, ez amolyan magyar specia­litás, amit nem lehet, legalábbis még hosszú időn keresztül, ^át­irányítani” a marhahúsfogyasz­tás felé. De még ezen belül is van megyei tagozódás. Más me­gyékben sokkal nagyobb a ke­reslet a sertésfej és fejhúské­szítmények iránt, mint nálunk. Jói mutatja a szövetkezeti Csakhogy... És ennél a „csak- hogy”-nál van a bökkenő. Mert nem mindegy, hogy minek ment fel az ára, s mi az, amit olcsób­ban vehetünk. Vannak ugyanis kevésbé szükséges, és vannak sűrű cserélést igénylő holmik. Természetes, ha az utóbbinak megy fel az ára, az érzékenyen érinti a családokat. Különösen a több gyermekes családok és kis fizetésű emberek sínylik meg Az árak alakulását tehát ilyen szemszögből néztük, s mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a csecsemő-ruházatban valarneny- nyi cikknek 7—8 százalékkal csökkent az ára, s ez örvendetes tény. Az sem mindegy, hogy el­sősorban a Békéscsabai Kötött­árugyár termékei lettek olcsób­bak, hiszen a bolt a bébi-holmik 90 százalékát innen szerzi be. Olcsóbbak lettek a bánion kis- nadrágok is, bár ezek már ke­vésbé keresett cikkek. De meg kell jegyezni, hogy az árcsökke­nés itt elég magas. A 127 fo­rintért árusított kisnadrág most például 100 forintért vásárolha­tó. Nem öröm viszont, hogy ál­talában a pamut alapanyagú cikkek drágábbak lettek. így hústermelés visszaesését az is, hogy míg 1967-ben a szövetke­zetek 25—30 vagon húst értéke­sítettek, addig ez a szám az év első hat hónapjában alig érte el a négy vagont. A kimutatá­sokat vizsgálva kiderült, hogy 1967 első félévében a központi árualapból történt felhasználás 5481, 1968-ban 6789, 1969-ben 7700 mázsa hús volt. Az is érdekes, hogy a kimu­tatás tanúsága szerint 'az egy fő­re jutó húsfogyasztás a közsé­geket és a városokat is figye­lembe véve, Gyulán a legmaga­sabb. A legnagyobb húsfogyasz­tó község pedig Üjkígyós. A kereskedelmi osztály véle­ménye szerint a közeljövőben sem várható nagyobb javulás a „húsfronton”. Sok múlik azon, hogy termelőszövetkezeteink hogyan hasznosítják a számukra biztosított lehetőségeket és csak az intenzívebb, a hústermelés fokozottabb előtérbe állítása ja­víthat a meglevő gondokon. B. O. Olvasóink figyelmébe A Szerkesszen velünk rovat népszerűsége adta az ötletet, hogy a jövőben a levelekben fel­vetett kérdésekre nemcsak az illetékesektől kérünk választ, hanem egy-egy problémát ala­posabban is elemzünk, s ripor­tot, cikket írunk a hozzánk ér­kezett levelek alapján. Kérjük olvasóinkat, hogy továbbra is se­gítsék ez irányú munkánkat. Le­veleiket a Népújság Szerkesszen velünk rovat címére (Békéscsa­ba, Szabadság tér 17). küldhe­tik. például a frottír-köntös éss törül­köző, illetve kifogó, ami viszont igen keresett holmi. A habse­lyem fehérneműből is több kell, és általában 1—2 százalékkal ennek is emelkedett az ára. En­nél viszont megnyugtató, hogy sokat javult a minősége — az előző évi számos reklamációval szemben az idén egy sem volt —, szépek és ízlésesek is, s ter­mészetesen a jobb minőségű, a szebb holmiért az ember szíve­sebben fizet többet is. A gyermekzokniknál is van árváltozás, olcsóbb lett a nylon harisnyanadrág és zokni, vi­szont sem a drágábbat, sem az olcsóbbat nem lehet kapni. Még decemberben beszereztek 5000 darabot, azonban ez édeskevés, hiszen azóta egyet sem tudtak vásárolni a nagykereskedelmi vállalatoktól. Vajon mi b.het ennek az oka, hiszen tudomá­sunk szerint a harisnyagyárak kapacitása nincs teljesen kihasz­nálva. A gyermekcipőknél az árvál­tozás kiegyenlítődik, mivel az egyik terméknél csökkenés, a másiknál áremelkedés volt. És vannak olyan cikkek, melyeknek ára 15—20 százalékkal csökkent. De az már egy csöppet sem meg­nyugtató, hogy egy pár cipő vagy szandál élettartama átlag 1—1,5 hónap. Baj van tehát a minőséggel, s ez már tulajdon­képpen nem is ide tartozik, hi­szen e témáról hosszas viták zajlottak le a rádióban, televí­zióban és a sajtó is sokat fog­lalkozott vele. Végső következtetésünk tehát az, hogy az árváltozás csak bi­zonyos esetekben okoz nehézsé­get és jelent többletkiadást. Na­gyobb kár viszont az, hogy ha a minőség nem megfelelő, ha hetek, hónapok alatt tönkremegy az újonnan vásárolt gyermekru­ha. -cipő és egyéb holmi. Ez valóban drága...! t K. I. Legalább az iratakat küldje vissza A múlt héten Gyulán jártam és betértem az 1-es számú Kö­zértbe vásárolni. Kézitáskámat annak rendje, módja szerint, ahogy azt már az önkiszolgáló boltokban szokás, letettem. Saj­nos, nem volt az általam kere­sett gyümölcsből, így azonnal in­dultam vissza a polchoz a tás­kámért, de már csak hűlt helyét találtam. Megértem az önkiszol­gáló boltok dolgozóinak bizal­matlanságát, mert sajnos, sok példa igazolja, hogy jogos. De miért nem vigyáz senki a vásár­lók holmijaira is? Azt hiszem, felháborodásom érthető, mivel táskámon és egyéb holmimon kívül a tolvaj személyi igazolvá­nyomat és utazási bérleteimet is elvitte. Ezek beszerzése sok pénzbe és időbe kerül. Ezúton is kérem az illetőt, hogy legalább irataimat küldje vissza, hisz azoknak úgysem veszi semmi hasznát — írja Ledzényi Ilona Mezőmegyerről. Túl sok kommentárt nem tu­dunk leveléhez fűzni, minden­esetre a tények azt igazolják — mert már több ilyen eset elő­fordult —, hogy valami megol­dást kellene találni a vásárlók által a vásárlás időtartamára le­rakott kézitáskák megőrzése ér­dekében is. Lapunk vasárnapi számában már beszámoltunk arról, hogy a szegedi ipari kiállításon és vásáron megyénk színeit kép­viseli több termékével a Gyu­lai Fa- és Fémbútoripari Ktsz. A vásárban járva azonban — nem kis örömünkre — még egy Békés megyei kiállítót fe­deztünk fel. Mégpedig az orosházi Dózsa Tsz műanyag- üzemét, amely sokféle mű­anyag készítményével a Tisza parti ipari seregszemle szintén egyik szép színfoltja. Annál is inkább, mivel az emléktár­gyak és más műanyag cikkek NÉV SZÁM: SZÜL.ÉV: TERM.: SZ.ÁLL.: ELLETT: NAPI TEJ. . NAPI ABRAK: ÉVI TEJ: íme, a műanyagból készített praktikus istálló-fejtábla. sok színben pompáznak a kis pavilonban. Papp Gábor, a tsz főköny­velője és Haraszti Tibor üzem­vezető elújságolták, hogy első alkalommal vesznek részt gyártmányaikkal ilyen árube­mutatón. Hogy mit állítanak ki? Íme a nem teljes felso­rolás: szarvasmarha-, sertés- és juh-füljelzőket, istálló fej­táblákat, baromfi számyjelző- ket, műanyag utca- és ház­számtáblákat, feliratokat, ki­rakati árjelzőket, különböző kulcstartókat és emléktárgya­kat. A műanyag füljelző — mint megtudtuk — a tsz sa­ját szabadalma. Ennek a prak­tikus terméknek nagy a ke­reslete, mert mint hallottuk, az orosháziak már az ország mintegy 200 állami és szövet­kezeti gazdaságával állnak üz­leti kapcsolatban. A szegedi vásáron elsősor­ban kiállítási szándékkal vesz­nek részt. De ha sikerűi a ke­reskedelemmel megállapodni, amiről a tárgyalásokat már a vásár nyitása előtt megkezd­ték — mondták —, akkor a termékek árusításától sem zárkóznak el. Reméljük, sikerrel járt kez­deményezésük. P. P JURÁI U. BEM J.'U ÁRPÁD ü. Ezekben a műanyag házszám­táblákban még a csúzli sem tesz kárt. Fotó-Demény Mi a drága? Az orosháziak pavilonja a vásárban. Balról Haraszti Tibor, a műanyagüzem vezetője, jobbról Papp Gábor, a tsz fő­könyvelője várja a látogatókat, Még egyszer a megye húsellátásáról

Next

/
Thumbnails
Contents