Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

19«». Július 23. 4 Szerda. As aktagyártó Mari néni LEHET, hogy nem Marinak je­gyezték be több mint fél évszá­zaddal ezelőtt az anyakönyvbe. Én azonban szándékosan még a lakhelyét is Szikpusztára „ ke­reszteltem”. Azért, mert nemcsak egy ilyen Mari néni él a mi me­gyénkben. A szikpusztai tanács­elnök azt mondja, hogy őt leg­alább huszonöt hasonló boldogít­ja — többnyire a háta mögött — örökös és jobbára felesleges szó- szaporítással. Egyiket-másikat még sohasem látta. Az aktagyártó Mari nénihez is csak most a na­pokban volt személyesen „sze­rencséje”. Éspedig úgy, hogy... Kezdjük inkább az elején. Tör­tént pedig egy jó évvel ezelőtt, hogy Mari néni egy kiadós va­csora után átvirrasztotta az éj­szakát, s amennyi betegséget csak ismert, valamennyinek a tünetét beképzelte magának. Reggel pa­naszait a doktornő előtt megtol­dotta Szikpuszta ócsárlásával is. Ámbár önként költözött oda Pest­ről, láthatólag nem tudja meg­szokni a falut a város után. Lát­szólag a doktornő sem, aki el is panaszolta a rokoniélek Mari né­ninek, hogy bár kétszobás lakása van a községben, de egy régi pa­rasztházban, amit méltatlannak tart egyéniségéhez és társadalmi rangjához, ö még vár, de ha a községi tanács nem építtet rövid határidőn belül egy magánprak- szis gyakorlásához is alkalmas új, összkomfortos lakást, igent mond az elvágyakozó férjének, azaz el­megy a faluból. Mari néni rokonszenvét ezen fe­lül növelte a doktornő iránt az a néhány emésztést könnyítő és al­tató tabletta, amit kapott. Ügy­annyira, hogy papírt, tollat raga­dott és egy hivatásos írót megszé­gyenítő szorgalommal rótta az elmarasztaló leveleket. Irt a já­rás, a megye, a minisztérium kü­lönböző rendű osztályaihoz és ve­zetőihez. Ezek másolataiból, vá­laszaiból egyre növekedett, kiló- nVi súlyúra duzzadt az aktacsomó. A TANÁCSELNÖK — tisztelet­ben tartva az állampolgárok be­adványszerkesztési jogát — CSUr pán Mari néni lakcímét érdeklőd­te meg. Később kiderül, hogy miért. Az orvosi lakást ugyanis csakhamar építeni kezdték, no nem azért, mert Mari néni szinte szőnyegszerűen bombázta levelei­vel emiatt a felsőbb szerveket, hanem azért, mert időszerű és szükséges volt már. Mikor elké­szült az épület, a tanácselnök meghívta Mari nénit a műszaki átadásra. Aztán abban a hitben várta, hogy a lakás hívatlan sür­getője legalább meglepődik a gyorsaságon. Ennek azonban sem­mi jelét nem tapasztalta, amikor bemutatta neki önmagát is és az épület helyiségeit. — Örülök, hogy megismertem az elnök elvtársat — mondta a néne, de kissé zordonan csendült a hangja. — Ha az első levél írására for­dított időt arra szentelte volna, hogy felkeressen, akkor velem is és az orvosi lakás építésének terveivel, gondjaival, határidejé­vel is régen találkozott volna. — Akkor nem ide. hanem a főútvonal mellé építették volna — süvítette. — Ha már így van, leg­alább kövezzék ki az idáig vezető útszakaszt meg az udvart is. így nem tudnak bejárni a doktornőék azzal a szép új autóval. Amint lá­tom, a garázsba se vezették be a villanyt. Az udvart sem ártott volna átadás előtt kiparkírozni. A tanácselnök egy ideig nem tudott szóhoz jutni. Aztán is csak azt rebegte, hogy az orvosi lakás így is sokba került. Ráadásul már épül egy másik hasonló is a köz­ség más részén. Aztán egy köz­ponti orvosi rendelőre is sort kell keríteni. Mari néni dohogását ezek az érvek nem lohasztották 1«. Ügy ment el, mint aki valaki­nek adós maradt néhány vaskos lekötelezettséggel. Am az is lehet, hogy újabb levelek fogalmazásán töprengett és ez a töprengés re­dőzte komorrá az arcát. A PAPÍh és a toll nem kerül annyiba — 300 000 forintba —, mint egy orvosi lakás. Az ő felfo­gása szerint mit számítana ezen felül az út és az udvar kibetono­zása, vagy legalább kikövezése. Azt, hogy a tűzoltószertárhoz ve­zető út nincs kikövezve és sáros időben nehezen tudnak kifutni a tűzoltók, vagy nem érdekli, vagy nem törődik vele. Az sem, hogy a másik orvosi lakáshoz lesz-e kö- vesút, mert az sem a főútvonal mentén épül. Neki ez az egy a fontos, emellett cenzárkodott, s lehet, hogy cenzárkodik még ez­után is. Nem találgatjuk az okát, ő tudja miért. K. I. Törik a dohányt Kunágotán Beérett a hevesi dohány a ku- nágotai Bercsényi Tsz-ben. A do­hánykertészek július 21-én, hét főn elkezdték a törését. A vi­szonylag kedvezőtlen időjárás el­lenére dohánylevélből igen jelen' tős mennyiségű termésre számol­nak a tsz 40 holdas táblájáról. A zöld leveleket mesterséges szárí­tóba viszik, ahol olajtüzelésű ka­zánok segítségével előállított me­leg levegővel érlelik. A dohányipari vállalat kísérlet­képpen ebben a szövetkezetben rendezkedett be dohányszárításra. Erre a célra négykamrás helyisé­get építettek, melyet a szövetke­zet eddig különféle gyógynövé­nyek és ha a szükség úgy hozta, szemes termények szárítására is használt. Dunaújvárosi vasvázas szín és a csorvásiak újítása Az eddigi aratás tanúsága sze­rint annyi gabona termett a csor- vási Ady Tsz-ben, hogy egy vas­vázas szín hiányában nem tudtak volna vele mit kezdeni. Ezért is vásároltak a dunaújvárosi típusú színből egyet, melyet gabona­tárolásra rendeztek be. A Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Válla­lattal kötött szerződés alapján 85 vagon búzát tárolnak be a fel­állított és körülkerített színbe. Fehér János, a tsz elnöke ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a szín telt zsákokkal való körül- rakásához 2500—3000 zsákra lett volna szükség. A zsákban tárolt gabona külső oldala rendszeresen jelentős tárolási veszteséget szen­ved. Ezt úgy kerülték el, hogy palincsdeszkákat vásároltak, s ebből ember magasságú palánkot csináltak a szín köré. E fölé hul­lámpalából készítettek falat. A kibetonozott színben 85 vagon ga­bonát tárolnak madárkár nélkül. Növényvédelmi tanácsadó: Szttltiatkák elleni védekezés A házikertekben és a szór­ványtelepítésű szőlőkben a véde­kezések elsősorban a szőlőpero- noszpóra, szölőlisztharmat és ro­varkártevők ellen irányulnak. A használt szerek többnyire az at­kákat nem pusztítják vagy nem gyérítik megfelelően, sőt, a hasz­nos paraziták pusztításával az at­kák elszaporítását közvetve előse­gítik. A szőlőn több atkafaj él, ezek közül leggyakoribb a takácsatka fajai, szőlőgubacsatka, aminek kórképe a szőlő szöszösödése vagy nemez betegsége néven is isme­retes. Jelenlétét a szőlőlevelek szí. nén különböző nagyságú ráncolt felületű kidudorodások jelzik, és ennek megfelelően a fonákon sű­rű szőrzet fejlődik ki, amely kez­detben fehér, később lila, pirosas, majd elbarnuló foltként tűnik szembe. Nem téveszthető össze a peronoszpóra kivirágzásóval, mert az utóbbinál hiányoznak a levél felszínéről a kidudorodások és a levélfonákról a szöszös bevonat nem törölhető le. A levélsodrást okozó atkák a levélfonákon szívogatnak és szí- vogatásuk hatására a levelek szé­lei felől besodródnak, sárgulnak, majd elszáradnak, lehullanék- A szőlőlevélatka szívogatása miatt a növények hajtásai rosszul fej­lődnek, rövidek, vastagok vagy vékonyak lesznek, a levelek is rendellenesen fejlődnek, kicsik maradnak és a levél fonákén sző. szös bevonatot lehet találni. A sző­lő levelén élősködő atkák ellen a védekezés elvégezhető úgy. hogy a szőlőperonoszpóra elleni '>éde- kezés során augusztus végéig 2—4 permetezés esetében a permedébe kevertük az atkaölőszerek vala­melyikét: Így Tedion V—18, Pol-Akaritox. Diazinon-Phenkan- ton WP, Phenkaoton 50 WP, Phenkaoton 20 WP. Phenkaptnn 20 ES. Lebaycid 50 EC, Lebaycid 40 WP, Foszfotion. Fel­használható még a Vapona 48 EC és Nogos 50 EC permetezőszer is. Ezekkel azonban egyéni termelők hetente csak egyszer permetezhet, nek. A lísztharmat ellen használt kéntartalmú szerek (Dunakoll, Kumulus 80, Siarkol, Thiovit) az atkák elszaporodását csak gátol­ják. Erős fertőzés esetében csak a kifejezett atkaölőszerek egyiké­vel lehet eredményesen1 védekez­ni. Borbély László laboratóriumvezető Gyászlobogókat lenget a szél a járási művelődési központ, a pártbizottság, a tanácsháza hom­lokzatán: Nagy Imre elvtárs, a járási művelődési központ volt igazgatója, a párt fáradhatatlan harcosa hosszas betegség után 43 éves korában elhunyt. Egy végtelenül szerény, halk beszédű, csendes mosolyú, min­denki által nagyra becsült ember szíve szűnt meg dobogni. Es ta­lán azért ilyen fiatalon, mert még akkor sem tudott tétlen maradni, amikor már szigorú orvosi előírások követelőén elő­írták számára a pihenést, a nyu­galmat. Békés község lakossága meg­rendültén készül a szerda dél­utáni végtisztességére, hiszen szinte mindenki ismerte, szeret­te, becsülte, tisztelte. Ismerték, mert a felszabadu­lás első napjától kezdve minde­nütt ott volt, ahol a lakosságért valamit tenni lehetett. Szerették, mert mindenkihez volt egynéhány kedves szava, és mindenkor önzetlenül készen ál­lott a bajba jutottak segítségére. Becsülték, mert egész életé­ben tántoríthatatlan hittel haladt a párt által megjelölt úton még betegen is mindig kért valami szerény megbízatást. Tisztelték, mert a társadalmi végtisztességadás úttörőjeként nagyon sok gyászoló család fáj­dalmát enyhítette kegyeletteljes közreműködésével­Nehéz elhinni, hogy végleg el­távozott közülünk, A nyomasztó színű gyászlobogók búcsút Inte­nek, szívünket összeszorítja a fájdalom. Búcsúzunk Nagy Im­rétől, a harcostárstól, a baráttól, az embertől, akinek megbecsült emlékét mindig a szívünkben hordozzuk. Dr. OKI. A könyvtárhálózat híreiből A községek egyik művelődési centrumára, a könyvtárak fejlesz­tésére egyre több gondot fordíta­nak a községi tanácsok. Átalakí­tással vagy építkezéssel biztosít­ják a megfelelő könyvtárhelyisé­geket, s a Megyei Könyvtár mód­szertani csoportjának szakmai út­mutatása és segítsége alapján, az adottságoknak és követelmények­nek megfelelően képezik ki a könyvtárak belső elrendezését. Míg Eleken most építik a 80 négyzetméter alapterületű könyv, tárat, addig Köröstarcsán már új épületben fogadják a könyvbará­tokat. A közelmúltban átadott könyvtárnak azonban igen ke­vés és elavult a bútorzata, jó vol­na, ha járási vagy megyei támo­gatással a berendezést felújíta­nák. Kondorosán is új otthont kapott a könyvtár, a fürdő egyik, mér nem használt helyiségét alakítot­ták át céljaira. A réginél három­szor nagyobb alapterület lehető­séget biztosított a felnőtt és ifjú­sági részleg elkülönítésére, vala­mint belső raktárhelyiség és ol­vasóterem kialakítására. A köz­ségi tanács 12 ezer forint értékű bútor vásárlásával is hozzájárult a könyvtár korszerűsítéséhez, mely így — sajátos adottságainál fogva — a fürdőzők pihenését és szórakozását is szolgálhatja. A Megyei Könyvtár módszerta­ni csoportja most fejezte be a közeljövőben átadásra kerülő' orosházi művelődési otthonban elhelyezendő városi könyvtár funkcionális tervét. A csoport je­lenleg az újkígyósi községi könyv, tár építési programját készíti. 4000 katona eladó 3. Eleinte Bonaban és Oránban állomásozott a légió két zászló- alja. A fehér falú, erödszerü laktanyából indultak el egyre délebbre, a Szahara felé. A fran. ciák előrenyomulását azonban megakadályozta Abd el Kader emír, aki Mascarábói iányította az ellenállást. Az emír székhe­lye mindössze száz kilométerre volt a légiósok orani laktanyá­jától, kisebb összetűzésekre ke­rült sor itt, A franciák nem érezték elérkezettnek a pillana­tot a döntő összecsapásra, mert az 1830-as esztendők elején még nem rendelkeztek az általános támadáshoz kellő túlerővel. Tíz. ezer katona tartózkodott ebben az időben az észak-afrikai part­vidékeken, közülük 5538 volt a légiós. 1835-ben váratlan fordulat történt. Lajos Fülöp segítséget ígért Izabella spanyol királynő­nek, aki heves harcot vívott a trónra pályázó Don Carlos-szal. A francia uralkodó 500 000 arany, frankért felajánlotta az egész idegenlégiót Spanyolországnak. Lajos Fülöpöt a pénzarisz tokra, ták segítették a trónra, tőlük kapott azután ilyen tanácsokat. Az Üzletet Párizs és Madrid megkötötte, de a légió tisztjel tiltakoztak ellene. — Meg sem kérdeztek ben­nünket — mondták, de a fran­cia hadügyminisztérium semmi­be vette a tisztek véleményét, így válaszolt: — Majd az altisztek ellátják azokat a feladatokat, amelyekét néhány töprengő tiszt, bár ez lenne a hivatása, nem óhajt el­látni. 1835 augusztus 18-án a légió 125 tisztje, több mint 4000 al­tisztje és katonája szállt partra a spanyolországi Tarragonában. Nehéz harcok vártak az alaku­latra. Gyakran nagy túlerővel találták magukat szembe. így történt ez nem messze a spa­nyol-francia határtól, Tlrape- gui-nál is, 1836 április 26-án. Don Carlos tízezer emberével kellett megküzdeniük a légió­soknak. Ügy harcoltak, mint akik nem sokra becsülik az éle­tüket. Cordova spanyol tábor­nok napiparancsba foglalta vak­merőségüket: — Katonáim, a francia ide­genlégió tagjai megmutatták nektek, spanyoloknak, hogyan kell győzni vagy meghalni! Drága árat fizettek a légiósok ezért a dicséretért, számuk ala­posan megfogyatkozott, ugyan­úgy, mint 1836 augusztus else­jén a Zubiri mellett vívott csa­téban. Ahogy csökkent az ala­kulat létszáma, úgy sorakozott egyre több kitüntetés Bernelle parancsnok mellén. Fontos szerepet játszott a spa­nyolországi harcokban a német Conrad ezredes, akit a katonák „öreg Fritz”-nek neveztek, ö fehér lován minden csata előtt végigjárta az alakulatot, ellen­őrizte, hogy minden egység vég­rehajtotta-e parancsát és lelke-

Next

/
Thumbnails
Contents