Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-21 / 166. szám
Bihari Sándor: Tenyérnyi minta Európából Tajtékos a hegy a cseresznyevirágtól, a fogantatástól, a feltámadástól. Nem látszik & barackfa a lila lángtól, nem látszik a hegy önmagától, a szemem a csodálkozástól, ni, szárnyam susog, vállamra vetett kabátom,** Rügy a számban, agyamban folytatódik, kigyúlik, megsokszorozódik, , elvegyül a széllel, szikrázik a hegy csontja, felfűzi kő-csigolyáit; tapad a napsugárhoz, rigócsőrön villámlik, lábnyomot szemlél a földön, zuhan velem, elkeveredni a fűben, az édes-izűben, keserűben. Gondolatomat telíti, csontomig szól a létezés, világít bennem, mint a foszfor. Két gyöngéded gally idáig határol tenyérnyi mintát Európából, az idő ráncából, történelmi gyalogú tat, elefánt-farát egy autóbusznak, temető sarkát, ahogy a színről kiszorítja, tolul kőház, gépszín, füst irka-firka; , egy ember arcát, a szorongás absztrahálja, szül neki magányt a magányba, néz, néz, tekintetével fordul ebbe a szivárvány-fergetegbe. Keze, mint a gyökér, olyan fogódzót akarna, Vágyik, mint a viráglomb olyan agyra. Olyan munkára, amit most kezem végez: a föld bársonyát közvetíti az észleléshez, a halál absztrakcióiba a fű tőrdöfését. A testem áramkörébe vonta hegy és ég, egy virág sejtjeiből a képzeleteimbe a Nap vérrendszere kering be* amit az idő már kitakargat, halántékomon zöld árnyékok vannak, létem s a világ zűrzavarához agyam s a barackfa egyensúlya arányos, ki a mindenség darazsaival ércesre marattam, most a levegő kötése rajtam, sarkamtól koponyatetőmig ember teremtődik! Egy láda sör yaralóhely. A kertekben elevenség, a táj ko- pácsolásoktól zeng, mindenütt magánépítkezés. Autók féllábbal a járdán. A tulajdonosok tréningben, atlétatrikóban, szemellenzős vászonsapkákban, tevékenységi láztól buzognak. Ásó, kapa a kezükben, nyesőolló, gereblye. Szombat—vasárnap kirázzák magukból, mint por- zsákból a főváros hétre való nyűgét Legalábbis így gondolják, s itt a szennyezetlen, kéktiszta levegő alatt terül el álmaik romantikus földje, hol nincs fúrás és nincs gyűlölködés, se csalás, se hamisság, se mószer, ártatlanság honol és béke, és jóakarat és nyugalom. Efféle várakozásokkal bontja a régi kőoszlopot az új telektulajdonos. S minthogy a közűt széles szegélye is telkéhez tartozik, kijjebb tolja a kerítést. A szegélyen az utcai nyo- mókút Azt hogyan tolja arrább? Arra jön a viztársulat alkalmazottja, kapóra. Mint szakértőtől, kérdi az új telektulajdonos, hogyan kéne a kutat eltolni? — Eltolhatom — mondja az alkalmazott. — Nagyszerű, & mit kér érte? — Egy láda sörért eltolom. A viztársulat embere jól értesült. Tudja, hogy nem kér lehetetlent. Az új telektulajdonos gebines egy árnyékos pesti mellékutcában. — Rendben — mondja a telektulajdonos, már ki is számította, milyen olcsó ez a szomjas munkaerő, százasba se lesz néki. — Fogjon hozzá. Miként e tavaszidőben a friss vízszagra a kút szájához gyűlnek a darazsak, akként sokasodik a segítség a láda sör hírére a kút körül. Három csákány kér már helyet, össze-össze- akadva, egymásnak koccannak a szűk helyen. Kisvártatva elhallgatnak a csákányok, s a víztársulat alkalmazottja harmadmagával vakarja fejét a telektulajdonos színe előtt. — Baj van. — Kevés a láda sör? — Kevés bizony. Vagy lesz két láda, vagy hozzá se fogunk. — Az előbb egy is elég volt. — Igen, de akkor még nem tudtuk, hogy ott vezet a telefonkábel. Hihetetlen bár, de való: a telefonkábel a kút tövében. Az új telektulajdonos saját szemével meggyőződik. — Hát jó — mondja, sejti már, miként a telket, a romantikát sem adják ingyen. Csengnek, bongnak a csákányok, egy darabka ideig. Négyen vannak már. A telektulaj a kert végiben hallja négy közül a negyediket, a nagy hangút. — Tegyen le öt kilót és hozhatja a lábasát. Rövidesen ott állnak előtte. Már fejüket se vakarják, csak orrát túrja a negyedik. — Hat kiló. főnök — mondja —, ez nem megy kevesebbért. A tulajdonos érti, miről van szó, otthonos e nyelvezet minden ágabogában, a gebinpincéből. De hat pirosat nem fizet, azt nem! — A szennyvíz is ott vezet — mondják. Ez se mese, ez is való. Az új telektulajdonos megbizonyosodott, hogy a világ errefelé is éppen olyan valóságos, mint Pesten. Nyoma sincs romantikának. — Nagyszerű — mondja — éppen ezért otthonosan. — Eltolatom a kutat hivatalos úton. Szeberényi Lehel Általános volta felhördülés a III. a-ban, amikor Mikó Pista, a KISZ- titkár bejelentette, hogy az idén Fábián Mikit is elviszik ifjúsági munkatáborba. Legjobban Nagy Zsiga, a brigádvezető kiabált: — Meg vagytok örülve! Megvan a versenyszerződés a kerisekkel. Tavaly mi nyertük meg, az idén sem akarunk szégyent vallani! — Te csak „rendes” srácokkal vagy hajlandó melózni? öt meg hagyjuk ugye? Majd lesz belőle valami? — Nevelőintézet vagyunk? Nálunk meg kell fogni a csákány nyelét. Tedd más brigádba! — Hozzátok van beosztva és kész! Fábián Miki volt a HL a „fekete báránya”. Egyetlen buliból sem hiányzott, annál többet az iskolából. A legújabb divatot rajta lehetett észrevenni. Alig pelyhező álián a ' fodrászmü- vészet gyönyörű körszakállt kreált, alul bő nadrágját széles, rézszegeccsel kivert bőröv tartotta. Twisztmel- lény és egy tengerészpipa egészítette ki öltözékét. Modora hűvös és tartózkodó volt, majdnem gőgös a suliban és ezért csak „szőr”- nek hívták. Semmiért nem lelkesedett, de ha valami izgi filmet látott vagy jazzt hallott, akkor csillogni kezdett a szeme és lába körül a bő nadrágszár vi- tustáncot lejtett. Ha társadalmi munkában vett részt az osztály, ő mindig talált kifogást a távolmaradásra. Mikó Pista az első évben hívta őt is táborba, de kereken kijelentette, hogy azt nem neki találták ki. Többet nem erőltette a dolgot. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a vizsga után a vállára ütött Szőr: — öregem! Ha van egy kis ráérő időd, pazarold rám! — Tessék? — Tudod... úgy gondoltam — simogatta zavartan a szakdllát, hogy az idén ráérnék két—három hétre*. — Mire? — Hát*, ha elvinnétek a táborba. — Melózni? — Na és... talán nem tudok? — Hát — húzta fel a vállát Mikó —, eddig még nem szaggattad az istrángot. — Ne prédikálj! Visztek, vagy nem? — Még megbeszélem a többiekkel. — Csak gyorsan, mert még meggondolom magam. Ezzel elment. — Mi üthetett ebbe? — törte a fejét, de semmi okos nem jutott eszébe. A titok a következő volt. Egyszer Szőr a strandon heverészett, belemélyedve egy légiós regénybe. — Milyen? — keveredett le Tom, az egyik haver. — Haláli. — Ideadod? — Ha kiolvastam. — Mit csinálsz a nyáron? — Kijárok ide olvasni, fürdeni. — Bolond vagy! — Miért? — Mert nem mész tábor, ba. f — Melózni? Ha meszes lennék. — Tudod te, milyen bulik vannak ott? Tavaly is micsoda surcák voltak — és száját összecsücsörítve cup- pantott — osztályon felüliek. Debrecenből jöttek a szomszéd lánytáborba baSzőr, a tábor gyöngye rackot szedni. Este tábortűz, zene, tánc meg miegymás. Halál jól éreztük magunkat. — De a meló? — Attól ne fázz! Lazíthatsz egész nap, ha okos vagy. Az idén az óvónőképzőből jönnek. — Na majd meglátom. — El ne szalaszd. Szia! — Szia... Hétfőn indultak két hétre. Szerdán már jött volna haza. Lányok sehol. A csákány viszont nehéz volt. A többiek mint a megszállottak, csákányoztak, hányták a tábortűz. A tábor alkalmi zenekara jobbnál jobb számokat játszott. — Szabad? — lépett egy piros ruhás lányhoz. — Fábián Miklós. — Révai Gabriella, de csak Gabi a barátaimnak. Egész este együtt táncoltak. — Rendes kislány — gondolta, amikor lefeküdtek. — Érdekes fiú — mondta Gabi a barátnőjének a sátorban. A csatorna egyre nyúlt és fogytak a napok. Még egy nap volt hátra. Zsiga a vacsoránál gondterhelten ült: — Hát srácok, az idén a földet. Építették a csatornát. Szőr eleinte lazított. Két—három ütés után rátámaszkodott • csákány nyelére és mintha a lassan úszó felhők járását tanulmányozná, az eget leste. — Kivirágzik kezedben a nyél! — Ne szakítsd meg magad! — Hozzak egy újságot? — kérdezgették a többiek. Gál Jóska odafordult Zsigához: — Mondtam, hogy megfázunk ezzel — bökött az ásónyéllel Szőr felé. — Mi az istennek kellett a brigádba, hogy többen legyünk? — Maradjatok már — szólt rájuk Zsiga. Odament Szőrhöz: — Idefigyelj! Te jelentkeztél, elhoztunk, tudtad, hogy nemcsak nyaralni jöttünk... — Ne gyere nekem népnevelni, ha nem tetszik, isten áldjon... — Kényelmes megoldás lenne. Mi meg melózzunk itt te helyetted is, ugye? Majd az ismerkedési est után beszélgetünk. — Micsoda ismerkedés...? — Délután jönnek a lányok a szomszédba. Szőr belevágta a csákányt a földbe. Ebédre hullafáradt volt. Egész délután aludt. Estére a gyümölcsös mellett ropogva égett a hatalmas Sági István rajza kerisek győznek. Egy nap alatt már nem tudjuk őket befogni. — Mennyivel vannak előttünk? — Ha annyit csinálnak holnap, mint eddig, öt ónéi terrel. — Feküdjünk le, gyerekek, gyűjtsük az erőt. Hátha? A sátrakban kialudtak a fények. Amikor már egyenletes lélegzések hallatszottak, az egyik sátorból egy árnyék vált ki. Óvatosan, hogy a hamvadó tűz mellett a bóbiskolók or fel ne ébredjen, elhúzott a csatorna irányába. A fna- gasan fénylő telehold kibújt egy felhőfátyol alól és szinte megállva nézte az ütemesen villogó csákányt. Aztán csodálkozva tovább ballagott. A földhányás egyre nőtt- A csatorna nyújtózkodott Ritmusra dobbant a súlyos csákány és a lecsurgó iz- zadságcseppeket gyorsan szívta fel a meleg föld. — Ga-bi, Ga-bi, Ga-bi dobolt a föld és nem érzett semmi fáradtságot. Kelet felől rózsaszín fények kúsztak fel, amikor leült egy pipadohányt elszívni. Vtsz- szanézett a leterített. pulcsira, amit odatett, ahol megkezdte a munkát. -' — Van hét méter — állapította meg. A reggeli kolompszó végigrohant a sátrakon, a takarókon és az álmos, kócos fejek egymás után bújtak ki. Tornacipős, sarus lábak rohantak a tus felé. Csobogott a víz, prüszköltek, zajongtak, amikor egy hang elnémította a zsivajt: — Hol van Szőr? — A lányoknál, Gabival szedik a barackot! — kiabált valaki a csendben. Erre kitört a nevetés. — Biztos lelécelt, unta a banánt! — Majd megkerül. Rossz pénz nem vész el. — Reggelizzetek és induljunk! — vetett véget a találgatásoknak Zsiga. A lapátok, csákányok^ ásók felkerültek a váltakra és a brigád énekelve elindult. Zsiga látta meg először a friss földhányást és az árokból kirepülő földet. — Nézzétek! Valaki besegített! Mint. a szétröppenő verébhad, ha közéjük vágnak egy követ, rohantak a csatorna felé. — Szőr! — robbant ki a felismerés. Leengedte a csákány nyelét. Újra a régi volt. Csap- zottan, vizesen, karikás szemekkel állt, és flegmán csak annyit mondott: — Na, mi van? — Én — törte meg a csendet Zsiga... — Hagyjuk a dumát, mert még bebeszéled, hogy öntudatból csináltam. Most ilyenem volt — húzta fel a vállát, de ha sokáig ott álltok, gyökeret ver az ásónyél. — Fiúk, munkához, hajtsunk rá, így most már győzhetünk. — Szőr, eredj be a táborba, kajálj, mosakodj meg és feküdj le! — Azt hiszem, önkéntes táborban vagyunk... — Na és? — Nemcsak üdülni jöttünk... — Te már megcsináltad a részed! — Most kezdek belejönni. Majd a többiekkel bemegyek. Este a tábortűz mellett, ahova a lányokat is meghívták, hirdették ki az eredményt: — A versenyt a Nagy Zsiga brigád nyerte, a Legszorgalmasabb brigádtag címet és a vele járó könyvet, és tábla csokoládét egyhangú szavazat alapján Fábián Miklós. Óriási üdvrivalgás támadt: — Éljen Szőr! — Dobjuk fel... A széles nadrágszár csak, úgy lobogott a levegőben, amikor egymás után háromszor feldobták. Reggel, amikor az állomáson búcsúztatták a lányok a fiúkatGabi megkérdezte: —r. Jövőre eljössz? — Egy ilyen tag nélkül milyen lenne a brigád? — Hát akkor... Szevasz.' — Szevasz. Már a vonat lépcsőjén volt az egyik lába, amikor Gabi odaszaladt: — Vidd el az útra! Odanyújtotta a tegnap kapott csokoládé felét. Béla Ottó
