Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

1969. július 19. s Szombat Hajnaltól napestig dolgozhatnak nyár. Bár a mélyebb fekvésű szikes talajokon akadnak még nedves búzatáblák, ahol nehe­zen boldogulnak a betakarító gépek, a legtöbb helyen azon­ban jó teljesítménnyel halad­nak az aratással. A mezőko- vácsházi járásban például már hajnali ötkor indulnak a kom­bájnok, s néhányan már túlha­ladták a napi 400 mázsás tel­jesítményt. Érdemes egy röpke pillantást vetni a múlt évi gabonabetaka­rításra. Igaz, hogy forró volt a nyár, most viszont rendkívül sok csapadék hátráltatta az érést. Az aratás az első két hét­ben csak „lopkodás“ volt. Ta­valy ilyenkor 180 ezer holdról vágták le az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a ga­bonát. Most a gabonaaratás a negyedénél tart A. a kombájnok Végre beköszöntött az igazi Felszáradtak a gabonatáblák, kedvezően alakul a búza nedvességtartalma A mezőgazdasági üzemekből ér­kező jelentések arról tanúskod­nak, hogy a július közepén gyö­keresen megváltozott időjárás rendkívül jó hatással van a nö­vényi kultúrák fejlődésére. A gazdaságokban az elmúlt hetek­ben hozzávetőleg 1200 szárítóbe­rendezést készítettek elő arra az eshetőségre, ha az aratás idején sem szűnnének meg az esőzések. A jelek szerint azonban egyelőre nincs szükség a mesterséges szá­rítókra. A nagy erővel végzett aratási munkákat most végre ke­gyeibe fogadta az időjárás: a talaj felső 10—15 centis rétege még a mélyebb fekvésű részekben' is felszáradt és így a munkagépek végre zavartalanul rámehetnek. A gabona az állandó napsütés­ben és széljárásban sokat vesz­tett korábbi magas nedvességtar­talmából. A százalékos érték nem haladja meg a 14—15-öt A kedvező időjárást kihasznál­va az országban 11 400 kombájn, 2000 rendrevágó és 2500 kévekötő aratógép dolgozik a termés beta­karításán. A búzát a legtöbb he­lyen közvetlenül az aratógépeknél veszik át a felvásárló vállalatok. (MTI) Szarvasi anzix Fotó: Demény Magyar javaslatot hagyott jóvá a Gyermekközösségek Nemzetközi Szervezetének A Gyermekközösségek Nemzet­közi Szervezete (FICE) Belgium­ban tartotta 1969. évi közgyűlé­sét. Erről tájékoztatta az MTI munkatársát László József, a Mű­velődésügyi Minisztérium Gyer­mekvédelmi Osztályának vezető­je, aki hazánk képviseletében vett részt a tanácskozáson. Elmondta, hogy 21 tagország 130 delegátus­sal képviseltette magát a közgyű­lésen, amelynek fő témája volt az életre nevelés a gyermekközös­ségekben. Ennek előadója, vala­mint a korreferátum megállapí­totta, hogy az otthonokból kilé­pő fiatalok — mivel sajátos éle­tet élnek — nehezen tudnak be­illeszkedni a társadalomba. Az előadásokból és a vitából az is kitűnt, hogy az életre neveléssel kapcsolatos problémák szinte va­közgyűlése lamennyi országban azonosan je­lentkeznek. Az elhangzottak is­meretében — folytatta nyilatko­zatát az osztályvezető — örömmel nyugtázhatjuk: a magyarországi nevelőotthonokban már történtek lépések az iránt, hogy a gyereke, két minél inkább felkészítsék az életre. A továbbiakban László József elmondta: a magyar küldöttség javasolta, hogy gyűjtsék össze és adják ki azokat a jelentősebb do­kumentumokat, amelyek az élet­re nevelés körében eddig napvilá­got láttak. Az osztrák delegáció­val egyetértésben indítványoztuk, hogy az életre nevelés problémái­val összefüggően a FICE kezde­ményezzen kísérleteket. A köz­gyűlés mindkét javaslatot elfogad­ta. Fejlődött a pártszervezetek munkája — Értékelték a műszaki fejlesztési terv végrehajtásának tapasztalatait Ülést tartott a Békés megyei Állami építőipari Vállalat pártbizottsága Július 18-án, tegnap egész napos ülést tartott a Békés megyei Álla­mi Építőipari Vállalat pártbizott­sága. Először Iga István, a párt­bizottság tifckára tájékoztatta a részvevőket a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzet­közi tanácskozásáról, valamint az országgyűlés legutóbbi ülés­szakáról. A pártbizottsági ülé­sen ezután a pártalapszervezetek munkájáról és további fejleszté­sének feladatairól szóló beszámo­lót vitatták meg. A vállalatnál — a gazdasági egységeknek megfelelően — 11 alapszervezet működik. A tapasz­talatok szerint a pártszervezetek eredményesen tevékenykednek a IX. kongresszus határozatainak végrehajtásáért Különösen jól megállták helyüket az új gazda­ságirányítási rendszerre való át­térés előkészítésében, majd alkal­mazásában. Munkájuk nyomán fejlődött a párttagság eszmei, po­litikai és cselekvési egysége, gaz­dagodott a dolgozók szocialista öntudata és társadalmi felelősség- érzete. Fontos eredménynek köny­velhető el az is, hogy az utóbbi 7—8 hónapban az alapszerveze­teik már egyre rendszeresebben beszámoltatják munkájukról a gazdasági vezetőket. Legtöbbjük felismerte ennek fontosságát, igényli és megfelelően felkészül a beszámolásra. De akadnak még olyan gazdasági vezetők, akik nem értik meg a pártszervezet­nek ezt a jogát, s a kérés ellenére sem számolnak be munkájukról. Joggal kifogásolták ezt a vitában is, mondván, hogy az ilyen gaz­dasági vezetőkkel szemben a jö­vőben sokkal szigorúbban szük­séges fellépni. Bár az utóbbi időben sokat fejlődött a pártszervezetek mun­kája, mégis nem egy területen fejlesztésre, javításra szorul a te­vékenységük. Ilyen mindenek­előtt az, hogy még nagyobb mon­dót fordítsanak a taggyűlések előkészítésére, mivel — elsősor­ban politikai—ideológiai kérdések tárgyalásánál — tapasztalható még passzivitás. De úgyszintén több gondot igényel a pártcso­portok elevenebb működtetése, a pártbizalmiak rendszeres tájékoz­tatása. Huszár Mihály, a párt me. gyei bizottságának osztályvezető- helyettese, felszólalásában java­solta, hogy a pártvezetőségek tanuljanak egymástól, igyekezze­nek átvenni a helyes munkastí­lust és gyakorlatot. A taggyűlé­seken észlelt passzivitás elkerü­lésére elmondta, hogy a taggyű­léseken olyan közérdekű kérdé­seket szükséges tárgyalni, ame­lyek foglalkoztatják az alapszer­vezetek tagjait. Nem véletlenül hangzott el az is a vitában, hogy a párttagokat meg kell tanítani politizálni. Er­re pedig a pártosoport-értekezle- teken kívül az egyik legjobb fó­rum a jól előkészített taggyűlés, nem kevésbé a gondolatokat éb­resztő beszámoló. Nagyobb figyel­met szükséges fordítani a párt­építésre is, hiszen vannak olyan kisebb létszámú pártszervezetek, amelyekben évek óta nem volt tagfelvétel. Nem kielégítő a nők­kel való törődés sem, amit éke­sen bizonyít, hogy a 181 nődolgo­zó közül az utóbbi időben mind­össze egyet vettek fel párttag­nak. A napirend feletti vita igazol­ta, hogy igen időszerű volt meg­vizsgálni. majd megvitatni a vál­lalat pártszervezeteinek munká­ját. A pártbizottság tagjai a be­számolót, valamint a megfelelő határozatokat — a vitában tett észrevételekkel együtt — egyhan­gúlag elfogadták. Az ülésen ezután Drienyovszky János igazgató jelentését tár­gyalták meg, amely a vállalat idei műszaki fejlesztési tervét és végrehajtásának tapasztalatait értékelte. Amint a tájékoztatóból kitűnt, az idén igen nagy erőfe­szítéseket tesznek az élőmunká­val való takarékoskodásra, a kü­lönböző munkafolyamatok gépesí­tésére és olyan műszaki elgon­dolások megvalósítására, amelyek tovább növelik a vállalat terme­lését. A legnagyobb feladatot a téglapanelgyártó poligon megépí­tése képezi, amelynek építésére és gyártástechnológiai berendezé­sére részint állami támogatásból, középlejáratú hitelből, valamint saját fejlesztési alapból csaknem 21 millió forintot költenek. Bár sok gondot kell leküzdeni, mégis reménykednek abban, hogy a téglapanelgyártó poligon szep­tember második felében megkezd­heti a próbaüzemelést. Ha ezt sikerül elérni, úgy az idén már ebből az új építőanyagból szeret­nének felépíteni Békéscsabán a Tolnai utcában egy 56 lakásos, Orosházán pedig egy 28 lakásos tömböt. A műszaki fejlesztési tervnek megfelelően folyamatosan minő­ségi cserét hajtanak végre a vál­lalat gépállományában, valamint több mint másfél millió forintot fordítanak kisgépek beszerzésé­re. Mindemellett — az idei fel­adatokon kívül — a jövőre is gon­dolnak. Ilyen többek közt a vál­lalat központi telepének tervezése, amelyet a következő esztendők­ben az északi ipartelepen építe­nek fel. Régi igényt elégítenek ki azzal is, hogy tíz-tizenkét szemé­lyes létszámmal, tervező részleget alakítanak. A tervező csoport a vállalkozási és műszaki osztályon belül működne. E csoport felada­ta lenne a vállalat kisebb beru­házási és felújítási munkáinak tervezése, a típustervek adaptálá. sa, valamint külső megrendelők, főként az építtetők kisebb terve­zési igényeinek a kielégítése. A szervezés már jól halad, hiszen a tervezési segédleteket és felsze­reléseket részben már beszerez­ték, illetve a jövőben folytatják. A vitában megállapították, hogy az idei műszaki fejlesztési tervek időarányos végrehajtása megfele­lő. így megvan a remény ahhoz, hogy az elhatározott feladatokat teljesítik. * * * Az ülésen ezután megvitatták, majd elfogadták a pártbizottság és a végrehajtó bizottság máso­dik félévi munkatervét. P. P. Elő történelem r gy fiatal ^ lánnyal beszélgettem nemrégen hosz- szasan. Neveze­tesen egy ma­gyar—irodalom szakos tanárnő­vel. A második világháborúról beszéltem neki, az ostrom alatti napokról Budapesten. Az embe­rek „színeváltozásáról”, Balogh néniről, a bérházban szomszéd- asszonyomról, aki lámpavasat ígért még 1945. január 15-én. Barátnőm szúrt szemet neki, a szőkére festett, fiatal zsidóasz- szony, és egy katonagúnyát le­hányt dunántúli parasztfiú, akik nálam laktak. A fiú neve ma is fülemben zsong: Kisaszondi Jó­zsef, élt 24 évet. Fejét a bomba szakította lé. mikor már nem volt maradása a pincében a megjegyzések miatt. — Valóságos élő történelem vagy — kiáltott fel a fiatal ta­nárnő. Mesélj, beszélj — kért „Nem mese ez gyermek” — válaszoltam stílusosan. ásnap, január 16-án bent voltak a szovjet csapatok a mi utcánkban is. Balogh néni piros fej kendőt kötött őszes ha­jára, mások piros karszalagot varrtak, vagy piros zászlót lo­bogtattak. — Megszabadultunk! — sírt fel Klári, s az ostromlott város halott utcáira kitekintve egy csomó lovaskocsit láttunk. Jó­kedvű szovjet fiúk feküdtek raj­tuk, s a kinyílt ablakokba diót dobáltak. Ó, 1944. március 19! Akkor délután -zínházban vol­tam, a „Víg”-ben. Wildner: „A mi kis városunk” című darab­ja pillanatnyi megnyugvást ho­zott szívembe. És kilépve a Kör­útra, német tankok dübörgése fogadott Feszes vigyázban őr­ség állt az utca két oldalán. A Club kávéházba érve, a kisszá­mú vendégsereg dermedten né­zett az utcára. A díszmenet vé­gén vagy kétszáz férfi botor­kált. Ruhájuk rongyos, szakálluk kinőtt, kialvatlan szemükkel vakon néztek maguk elé. — Ni, szovjet hadifoglyok! — szólalt meg egy hájas, jól ápolt lipót­városi polgár. — Olyanok, mint a fényképeken ... Frici főpincér sovány arcát árnyék, düh és gyűlölet öntötte el. — Volt már maga katona? Hajtották-e már 20—50—100 kilométert célta­lanul? Nem? Próbálja meg! Ak­kor maga is úgy fog kinézni, mint ezek a szerencsétlenek. Választ sem várva, saját me­részségétől megriadtan eltűnt a konyha felé. | \ e most már itt vannak a felszabadítók! Géppiszto­lyukat lövésre készen tartva nyomulnak be a pincébe! — Ti kupitye? — kérdezte barátsá­gosan egy pufajkás fiatal kato­na. — Ja daju cigrette! — és egy csomó dohányt és papírt nyomott a kezembe. Eredeti „csabai” szlovák tájszólással válaszoltam, amire a lapátkezű Vaszilij barátságosan úgy hátba vágott, hogy fél óráig szóhoz sem jutottam. Balogh néni ol­vadozott. — Nem is tudtam drá­gám, hogy ma­ga orosz! Mond­ja meg kedve­sem ezeknek az aranyos katonáknak, hogy a férjemnek asztmája van, Ilonka lányom meg sánta, ne bántsák őket. Ugye megmondja? Maga mindig olyan kedves, barátságos asszonyka volt! Klárika is ara­nyos, nem is látszik rajta, hogy zsidó! Most üthetne a bosszú órája! Kisaszondi József honvéd a szomszédos üres telken álmodja örök álmát. Klári él, anyja, ap­ja halott, évek múlva, de a fér­je hazatér. A házat kiürítették, csak kis­gyerekes anyák maradhattak. Malinovszkij marsall főhadiszá- lása lesz a két bérház. O a nem is szólok ellenük, de hagyom, hogy Baloghékat kis batyujukkal kiköltöztessék. Ha tudnám is oroszul mondani, hogy „asztma” és „sánta”, ak­kor se mondanám. Nagy jajve­székelések közben hagyják ott bútorukat tiszti lakásnak. Hogy vissza vergődnék-e vagy sem, nem érdekel. A légó-parancsnok egy vérszomjas, tüdőbeteg em­ber, már halott. A kis férgek, a Balogh család és társaik csak járják a maguk kálváriájukat — nehezebb lesz nekik, mint a nékem szánt lámpavas lett vol­na. — Sokan vagyunk még „élő történelem” — mondom még be­fejezésül. A tanulságot vonjátok ti le, fiatal boldogok, akiknek nics ilyen történelmük. H. Sándor Magda

Next

/
Thumbnails
Contents