Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

1969. július 19.

s

Szombat

Hajnaltól napestig dolgozhatnak

nyár. Bár a mélyebb fekvésű szikes talajokon akadnak még nedves búzatáblák, ahol nehezen boldogulnak a betakarító gépek, a legtöbb helyen azonban jó teljesítménnyel haladnak az aratással. A mezőko- vácsházi járásban például már hajnali ötkor indulnak a kombájnok, s néhányan már túlhaladták a napi 400 mázsás teljesítményt.

Érdemes egy röpke pillantást vetni a múlt évi gabonabetakarításra. Igaz, hogy forró volt a nyár, most viszont rendkívül sok csapadék hátráltatta az érést. Az aratás az első két hétben csak „lopkodás“ volt. Tavaly ilyenkor 180 ezer holdról vágták le az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a gabonát. Most a gabonaaratás a negyedénél tart

A.

a kombájnok

Végre beköszöntött az igazi

Felszáradtak a gabonatáblák, kedvezően alakul a búza nedvességtartalma

A mezőgazdasági üzemekből érkező jelentések arról tanúskodnak, hogy a július közepén gyökeresen megváltozott időjárás rendkívül jó hatással van a növényi kultúrák fejlődésére. A gazdaságokban az elmúlt hetekben hozzávetőleg 1200 szárítóberendezést készítettek elő arra az eshetőségre, ha az aratás idején sem szűnnének meg az esőzések. A jelek szerint azonban egyelőre nincs szükség a mesterséges szárítókra. A nagy erővel végzett aratási munkákat most végre kegyeibe fogadta az időjárás: a talaj felső 10—15 centis rétege még a

mélyebb fekvésű részekben' is felszáradt és így a munkagépek végre zavartalanul rámehetnek.

A gabona az állandó napsütésben és széljárásban sokat vesztett korábbi magas nedvességtartalmából. A százalékos érték nem haladja meg a 14—15-öt

A kedvező időjárást kihasználva az országban 11 400 kombájn, 2000 rendrevágó és 2500 kévekötő aratógép dolgozik a termés betakarításán. A búzát a legtöbb helyen közvetlenül az aratógépeknél veszik át a felvásárló vállalatok. (MTI)

Szarvasi anzix

Fotó: Demény

Magyar javaslatot hagyott jóvá a Gyermekközösségek Nemzetközi

Szervezetének

A Gyermekközösségek Nemzetközi Szervezete (FICE) Belgiumban tartotta 1969. évi közgyűlését. Erről tájékoztatta az MTI munkatársát László József, a Művelődésügyi Minisztérium Gyermekvédelmi Osztályának vezetője, aki hazánk képviseletében vett részt a tanácskozáson. Elmondta, hogy 21 tagország 130 delegátussal képviseltette magát a közgyűlésen, amelynek fő témája volt az életre nevelés a gyermekközösségekben. Ennek előadója, valamint a korreferátum megállapította, hogy az otthonokból kilépő fiatalok — mivel sajátos életet élnek — nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba. Az előadásokból és a vitából az is kitűnt, hogy az életre neveléssel kapcsolatos problémák szinte vaközgyűlése

lamennyi országban azonosan jelentkeznek. Az elhangzottak ismeretében — folytatta nyilatkozatát az osztályvezető — örömmel nyugtázhatjuk: a magyarországi nevelőotthonokban már történtek lépések az iránt, hogy a gyereke, két minél inkább felkészítsék az életre.

A továbbiakban László József elmondta: a magyar küldöttség javasolta, hogy gyűjtsék össze és adják ki azokat a jelentősebb dokumentumokat, amelyek az életre nevelés körében eddig napvilágot láttak. Az osztrák delegációval egyetértésben indítványoztuk, hogy az életre nevelés problémáival összefüggően a FICE kezdeményezzen kísérleteket. A közgyűlés mindkét javaslatot elfogadta.

Fejlődött a pártszervezetek munkája — Értékelték a műszaki fejlesztési terv végrehajtásának tapasztalatait

Ülést tartott a Békés megyei Állami építőipari Vállalat pártbizottsága

Július 18-án, tegnap egész napos ülést tartott a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottsága. Először Iga István, a pártbizottság tifckára tájékoztatta a részvevőket a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásáról, valamint az országgyűlés legutóbbi ülésszakáról. A pártbizottsági ülésen ezután a pártalapszervezetek munkájáról és további fejlesztésének feladatairól szóló beszámolót vitatták meg.

A vállalatnál — a gazdasági egységeknek megfelelően — 11

alapszervezet működik. A tapasztalatok szerint a pártszervezetek eredményesen tevékenykednek a IX. kongresszus határozatainak végrehajtásáért Különösen jól megállták helyüket az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés előkészítésében, majd alkalmazásában. Munkájuk nyomán fejlődött a párttagság eszmei, politikai és cselekvési egysége, gazdagodott a dolgozók szocialista öntudata és társadalmi felelősség- érzete. Fontos eredménynek könyvelhető el az is, hogy az utóbbi 7—8 hónapban az alapszervezeteik már egyre rendszeresebben beszámoltatják munkájukról a gazdasági vezetőket. Legtöbbjük felismerte ennek fontosságát, igényli és megfelelően felkészül a beszámolásra. De akadnak még olyan gazdasági vezetők, akik nem értik meg a pártszervezetnek ezt a jogát, s a kérés ellenére sem számolnak be munkájukról. Joggal kifogásolták ezt a vitában is, mondván, hogy az ilyen gazdasági vezetőkkel szemben a jövőben sokkal szigorúbban szükséges fellépni.

Bár az utóbbi időben sokat fejlődött a pártszervezetek munkája, mégis nem egy területen

fejlesztésre, javításra szorul a tevékenységük. Ilyen mindenekelőtt az, hogy még nagyobb mondót fordítsanak a taggyűlések előkészítésére, mivel — elsősorban politikai—ideológiai kérdések tárgyalásánál — tapasztalható még passzivitás. De úgyszintén

több gondot igényel a pártcsoportok elevenebb működtetése, a pártbizalmiak rendszeres tájékoztatása. Huszár Mihály, a párt me. gyei bizottságának osztályvezető- helyettese, felszólalásában javasolta, hogy a pártvezetőségek tanuljanak egymástól, igyekezzenek átvenni a helyes munkastílust és gyakorlatot. A taggyűléseken észlelt passzivitás elkerülésére elmondta, hogy a taggyűléseken olyan közérdekű kérdéseket szükséges tárgyalni, amelyek foglalkoztatják az alapszervezetek tagjait.

Nem véletlenül hangzott el az is a vitában, hogy a párttagokat meg kell tanítani politizálni. Erre pedig a pártosoport-értekezle- teken kívül az egyik legjobb fórum a jól előkészített taggyűlés, nem kevésbé a gondolatokat ébresztő beszámoló. Nagyobb figyelmet szükséges fordítani a pártépítésre is, hiszen vannak olyan kisebb létszámú pártszervezetek, amelyekben évek óta nem volt tagfelvétel. Nem kielégítő a nőkkel való törődés sem, amit ékesen bizonyít, hogy a 181 nődolgozó közül az utóbbi időben mindössze egyet vettek fel párttagnak.

A napirend feletti vita igazolta, hogy igen időszerű volt megvizsgálni. majd megvitatni a vállalat pártszervezeteinek munkáját. A pártbizottság tagjai a beszámolót, valamint a megfelelő határozatokat — a vitában tett észrevételekkel együtt — egyhangúlag elfogadták.

Az ülésen ezután Drienyovszky János igazgató jelentését tárgyalták meg, amely a vállalat idei műszaki fejlesztési tervét és végrehajtásának tapasztalatait értékelte. Amint a tájékoztatóból kitűnt, az idén igen nagy erőfeszítéseket tesznek az élőmunkával való takarékoskodásra, a különböző munkafolyamatok gépesítésére és olyan műszaki elgondolások megvalósítására, amelyek tovább növelik a vállalat termelését. A legnagyobb feladatot a téglapanelgyártó poligon megépítése képezi, amelynek építésére és gyártástechnológiai berendezésére részint állami támogatásból, középlejáratú hitelből, valamint saját fejlesztési alapból csaknem 21 millió forintot költenek. Bár sok gondot kell leküzdeni, mégis reménykednek abban, hogy a téglapanelgyártó poligon szeptember második felében megkezdheti a próbaüzemelést. Ha ezt sikerül elérni, úgy az idén már ebből az új építőanyagból szeretnének felépíteni Békéscsabán a Tolnai utcában egy 56 lakásos, Orosházán pedig egy 28 lakásos tömböt.

A műszaki fejlesztési tervnek megfelelően folyamatosan minőségi cserét hajtanak végre a vállalat gépállományában, valamint több mint másfél millió forintot fordítanak kisgépek beszerzésére. Mindemellett — az idei feladatokon kívül — a jövőre is gondolnak. Ilyen többek közt a vállalat központi telepének tervezése, amelyet a következő esztendőkben az északi ipartelepen építenek fel. Régi igényt elégítenek ki azzal is, hogy tíz-tizenkét személyes létszámmal, tervező részleget alakítanak. A tervező csoport a vállalkozási és műszaki osztályon belül működne. E csoport feladata lenne a vállalat kisebb beruházási és felújítási munkáinak tervezése, a típustervek adaptálá. sa, valamint külső megrendelők, főként az építtetők kisebb tervezési igényeinek a kielégítése. A szervezés már jól halad, hiszen a tervezési segédleteket és felszereléseket részben már beszerezték, illetve a jövőben folytatják. A vitában megállapították, hogy az idei műszaki fejlesztési tervek

időarányos végrehajtása megfelelő. így megvan a remény ahhoz, hogy az elhatározott feladatokat teljesítik.

* * *

Az ülésen ezután megvitatták, majd elfogadták a pártbizottság és a végrehajtó bizottság második félévi munkatervét.

P. P.

Elő történelem

r gy fiatal ^ lánnyal beszélgettem nemrégen hosz- szasan. Nevezetesen egy magyar—irodalom szakos tanárnővel. A második világháborúról beszéltem neki, az ostrom alatti napokról Budapesten. Az emberek „színeváltozásáról”, Balogh néniről, a bérházban szomszéd- asszonyomról, aki lámpavasat ígért még 1945. január 15-én. Barátnőm szúrt szemet neki, a szőkére festett, fiatal zsidóasz- szony, és egy katonagúnyát lehányt dunántúli parasztfiú, akik nálam laktak. A fiú neve ma is fülemben zsong: Kisaszondi József, élt 24 évet. Fejét a bomba szakította lé. mikor már nem volt maradása a pincében a megjegyzések miatt.

— Valóságos élő történelem vagy — kiáltott fel a fiatal tanárnő. Mesélj, beszélj — kért „Nem mese ez gyermek” — válaszoltam stílusosan.

ásnap, január 16-án bent voltak a szovjet csapatok a mi utcánkban is. Balogh néni piros fej kendőt kötött őszes hajára, mások piros karszalagot varrtak, vagy piros zászlót lobogtattak.

— Megszabadultunk! — sírt fel Klári, s az ostromlott város halott utcáira kitekintve egy csomó lovaskocsit láttunk. Jókedvű szovjet fiúk feküdtek rajtuk, s a kinyílt ablakokba diót dobáltak. Ó, 1944. március 19! Akkor délután -zínházban voltam, a „Víg”-ben. Wildner: „A mi kis városunk” című darabja pillanatnyi megnyugvást hozott szívembe. És kilépve a Körútra, német tankok dübörgése fogadott Feszes vigyázban őrség állt az utca két oldalán. A Club kávéházba érve, a kisszámú vendégsereg dermedten nézett az utcára. A díszmenet végén vagy kétszáz férfi botorkált. Ruhájuk rongyos, szakálluk kinőtt, kialvatlan szemükkel vakon néztek maguk elé. — Ni, szovjet hadifoglyok! — szólalt meg egy hájas, jól ápolt lipótvárosi polgár. — Olyanok, mint a fényképeken ... Frici főpincér sovány arcát árnyék, düh és gyűlölet öntötte el. — Volt már maga katona? Hajtották-e már 20—50—100 kilométert céltalanul? Nem? Próbálja meg! Akkor maga is úgy fog kinézni, mint ezek a szerencsétlenek.

Választ sem várva, saját merészségétől megriadtan eltűnt a konyha felé.

| \ e most már itt vannak a felszabadítók! Géppisztolyukat lövésre készen tartva nyomulnak be a pincébe! — Ti kupitye? — kérdezte barátságosan egy pufajkás fiatal katona. — Ja daju cigrette! — és egy csomó dohányt és papírt nyomott a kezembe. Eredeti „csabai” szlovák tájszólással válaszoltam, amire a lapátkezű Vaszilij barátságosan úgy hátba vágott, hogy fél óráig szóhoz sem jutottam. Balogh néni olvadozott. — Nem is tudtam drágám, hogy maga orosz! Mondja meg kedvesem ezeknek az aranyos katonáknak, hogy a férjemnek asztmája van, Ilonka lányom meg sánta, ne bántsák őket. Ugye megmondja? Maga mindig olyan kedves, barátságos asszonyka volt! Klárika is aranyos, nem is látszik rajta, hogy zsidó!

Most üthetne a bosszú órája! Kisaszondi József honvéd a szomszédos üres telken álmodja örök álmát. Klári él, anyja, apja halott, évek múlva, de a férje hazatér.

A házat kiürítették, csak kisgyerekes anyák maradhattak. Malinovszkij marsall főhadiszá- lása lesz a két bérház.

O a nem is szólok ellenük, de hagyom, hogy Baloghékat kis batyujukkal kiköltöztessék. Ha tudnám is oroszul mondani, hogy „asztma” és „sánta”, akkor se mondanám. Nagy jajveszékelések közben hagyják ott bútorukat tiszti lakásnak. Hogy vissza vergődnék-e vagy sem, nem érdekel. A légó-parancsnok egy vérszomjas, tüdőbeteg ember, már halott. A kis férgek, a Balogh család és társaik csak járják a maguk kálváriájukat — nehezebb lesz nekik, mint a nékem szánt lámpavas lett volna.

— Sokan vagyunk még „élő történelem” — mondom még befejezésül. A tanulságot vonjátok ti le, fiatal boldogok, akiknek nics ilyen történelmük.

H. Sándor Magda