Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
1969. július 19. 4 Szombat Válási árváK — Kevesebb a fiatalkorú bűnöző Pártfogó mozgalom Diákok a konzervgyárban Papírruha- akció A megye városaiban és községeiben működő gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok hasznos tevékenységet folytatnak, és az utóbbi években munkájuk nyomán megnőtt az erkölcsi, társadalmi tekintélyük. Széles körű aktívahálózattal dolgoznak, melynek tagjai egyszerű munkások, KISZ-fiatalok, pedagógusok, a rendőrség, valamint az állami és társadalmi szervek képviselői. Általában az a tapasztalat, hogy működésük rendszeres és munkájuk iránt ma már egyre inkább fokozódik az érdeklődés, nagyobb segítséget kapnak a munkahelyektől, állami és társadalmi szervek vezetőitől, tanácsoktól. E munkát erősíti majd az az akció is, amit a megyei bizottság ez év végére tervez. Gyermek- és ifjúságvédelmi hetet rendeznek, melybe be akarják vonni a legszélesebb rétegeket Az akció keretei között változatos programot biztosítanak, különböző filmvetítéses előadásokat ankétokat, vitákat rendeznek. \ Megyénkben még mindig sok a veszélyeztetett gyermek. Elsősorban az alkoholizmus okozza a legtöbb bajt, az ilyen családok gyermekein feltétlenül segíteni kell a városokban, falvakban egyaránt Ezenkívül még mindig magas a házasságon kívül született gyermekek száma. A múlt évben az 1967. évi adattal szemben 40-nel több gyermek született házasságon kívül. Sok az úgynevezett válási árva is. Megyénkben évente 700—800 házasságot bontanak fel a bíróságok, s ennek következtében átlagosan 1000—1200 gyermek marad édesapa, illetve édesanya nélkül. Neveltetésük szintén veszélyeztetett ezáltal, örvendetes viszont, hogy a fiatalkorú bűnözök száma lényegesen csökkent az elmúlt években, s ez a bizottságok munkájának is köszönhető. Igen jó a kapcsolatuk a rendőrséggel, a gyámhatóságokkal és kialakult az úgynevezett pártfogói mozgalom. Ennek lényege, hogy a fiatalkorú bűnöző mellé becsületes, köz- tiszteletben álló édesapákat, édesanyákat neveznek ki a munkahelyeken, községekben, akik figyelemmel kísérik életüket, segítenek a helyes útra térítésben. Megyénkben jelenleg 1600 gyermek van állami gondozásban, s évente 300—400 kerül ilyen helyzetbe, de ugyanennyi, vagy valamivel több is azoknak a száma, akik elhagyják az intézeteket. Ez köszönhető a családi életek rendeződésének, de abból is adódik, hogy sokan már kinőnek az állami gondozás alól, illetve nagykorúvá válnak. A bizottságok elsősorban azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akik nevelőszülőknél élnek. Figyelemmel kísérik életútjukat, sorsukat Munkájuk során sokszor tesznek tanúbizonyságot áldozatkészségükről, emberségükről, s nemes tevékenységükért köszönet jár. K. J. Reggel 7 óra. Négy lány lép be a Békéscsabai Konzervgyár portáján és ül le az előtérben. Egy fiú már régebben ott várakozik. Figyelmesen megnéznek minden érkezőt s összesúgnak. Fél nyolc felé sok hasonló korú fiatal jön sietve s tűnik el az öltözőkhöz vezető ajtó mögött. Az öt várakozó szemében kis illetődöttséget látok. Az érkezők már magabiztosak. Enyhe rátar- tisággal mérik végig az újakat. A szőke, kerek arcú lány kicsit hangosabban szól, hogy akaratlanul meghallom, amit mond. — Gondolod Eszti, hogy ezek mind előgyakorlaton vannak? — Nem hiszem — válaszolja az Esztinek nevezett. Előgyakorlat? Miről is van szó? Odalépek hozzájuk és érdeklődöm. Szívesen válaszolnak, egymást javítva, kiegészítve. — Csanádapácán végeztük a nyolcadik általánost. Mind a négyen — mutat három lánytársára Kallós Zsuzsanna, — mezőgazdasági szakiskolára jelentkeztünk Kígyósra, a konzerv szakra. “* Azért jöttünk, hogy megismerkedjünk a szakmával, dolgozzunk egy kicsit — mondja magyarázkodva Csóti Eszter. A fiú csak hallgat mellettük, zavarban van. Kérdésemre aztán ő is elmondja, hogy Okányból jött. Ugyancsak konzervipari szakmunkásnak jelentkezett és szeptemberig szeretne valamit megismerni a választott szakmából. Rózsa Imrémé, a személyzeti vezető elmondja, hogy a diákok foglalkoztatása nemcsak a munkára nevelést jelenti, hanem jelentős gazdasági tényező is. A 186 diák jól dolgozik és a gyár. vezetői is komolyan veszik őket. Az üzemrészeket Abrahám Andrásné tanulófelelőssel járjuk. Megállunk a konzervüzem egyik futószalaga mellett, amelyen zöld pálcikákként mozog a mosott csemegeuborka. Lányok állják körül a szalagot és rakják üvegekbe a zöldfélét. Mindenütt nedvesség van. A zúgó A WHO ülésszaka Bostonban folyik az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) 22. ülésszaka. Munkájában több mint 120 ország 3450 küldötte vese részt. A szervezet főigazgatójának évi jélenöése a következőkéit emelte ki: Földünk lakosságának 80 százalékát már nem fenyegeti a malária veszélye, de Brazília, India, Indonézia, Pakisztán és több más ország 350 millió lakosának ez a betegség még ma is fenyegetés. Évenként a világban ötmillió rákos megbetegedés fordul elő. A WHO 1965-ös közgyűlése által létrehozott nemzetközi rákkutató Í központ és a regionális rákkutató intézetek nagy erővel küzdenek a betegség ellen. A BÉKÉSCSABAI SZABADSÁG TSZ felvesz mezőgazdasági termények szállításához rakodómunkásokat Jelentkezés és bővebb felvilágosítás a személyzeti vezetőnél. 67393 gépek elnyomják szavunkat. Egy fél oktávval feljebb hangszerelünk. Ovális kis arca, puha barna szemei vannak Jäger Zsuzsannának. Amikor a nevét leírom, hangsúlyozza, hogy um- •lautos á-val kell írni. — Naponta 67—70 üveg uborkát rakok el. Tetszik a munka, — mondja és kicsit zavartan törölgeti a kezét. Mert a kezek itt mindig nedvesek. — Otthon anyukádnak már nincs is gondja a befőzéssel, hiszen te vagy a szakember... — Segítek, de azért az anyu jobban érti. Igaz, 15 üveg uborkát önállóan tettem el. — Milyen eredménnyel? — Azt még nem tudom, a télen, ha felbontjuk, majd elválik. Szabó Erzsiké a szalagot megkerülve jön a szabad részre, ahol nem vagyunk útban a ládákat hordó fiúknak. A lötyögős szárú gumicsizma kicsit nagyobb. mint kellene. De hát ez nem divatbemutató. — Augusztus 15-ig dolgozok, aztán irány a Balcsi. Kilián- telepre megyünk az osztállyal. — Mit csinál a pénzzel, amit keres? — kérdezem a harmadikos gimnazista lányt. — Iskolai könyveket, tanszereket veszek, s ha jut, ruhát. — Mennyire számít? — Ezer forint körül. De kell is, hárman vagyunk testvérek. — Először dolgozik a gyárban? — Itt először. De Pósteleken már voltam tavaly. Százhetvenhat centiméter magas. Tizenöt éves, a „Vásárhelyi Pál” Űt-Híd- és Vízműépítési Technikum diákja, Rostás Tibor. — Egyhónapi gyakorlaton voltam a nyár elején a vízügynél Jó volt, csak keveset fizettek. Két forintot óránként. Itt két hétig akarok dolgozni. Kell egy kis pénz, mert jövő hónapban építőtáborba megyek Kiskunhalasra. Apu nyugdíjas. Nem várhatom, hogy szüleim adjanak költőpénzt. — Nem nehéz a munka? — Ugyan, mi ez a húsz kiló? — legyint a szalag végében levő alumínium ládára, amelybe gyorson gyűlik a mosott uborka. A göngyöleg üzemrészben 120 diák dolgozik. A fiúk az üvegeket hordják kézi targoncákkal, a mosást végző lányoknak. Dóba Antal üzemvezető kalauzol. — Mondjam azt, hogy nincs baj velük? Ügy sem hinné, és nem is fedi a valóságot. Zömében fegyelmezettek, jól dolgoznak. Vannak, akik a felnőttek normáját is túlteljesítik. Akadnak persze olyanok is, akikkel nem boldogulunk. Ezeknek megköszönjük a munkát. Múlt héten négy lánytól váltunk meg — mondja az üzemvezető. Itt a göngyöleg üzemrészben már az úgynevezett nyolcórás diákok dolgoznak. A mosóvíz meleg és habzik a vegyszerektől. A lányok fején fehér kendő szorítja a hajat. Egyikük-másikuk persze úgy köti meg hogy attól még érvényesüljön a frizura. Meleg a kézfogásuk, miután lehúzzák a gumikesztyűt. A három büszkeséggel beszélgetünk, akik 100 százalék felett teljesítik a normát. Három lány, mind külön tanulmány. Zsótér Aranka a legbeszédesebb. — A negyedik gimnáziumot kezdem szeptemberben. Öten vagyunk testvérek. Kell a pénz. Azt kérdezi, mi a szórakozásom? Tanyán lakunk, szüleim nemigen engednek sehová. A homokbányába járok úszni, ha van rá időm. Ezt ne írja meg mert ott nem szabad fürdeni — kéri nagyon kedvesein... Barát Erikának dús fekete haja van. önkéntelenül végig szalad a kezem magasodó homlokomon. — Édesanyám beteg a tanuláshoz pénz kell. Szeretek táncolni. Hogy tudok-e? Sok fiú felkér... Megfontolt minden szava a törékeny Leszkó Annának. Földmérő akar lenni. — Négy egész hat tizedvolt a bizonyítványom. A továbbtanuláshoz komoly körzőkészletre is szükségem lesz. Azt veszek a keresetemből, a többit hazaadom. — Mi a kedvenc időtöltése? — Énekelni szeretek és verseket is írok. Egyelőre az úttörőéletről, de később talán másról is sikerük Borza Janival eleinte baj voit. Játékos, incselkedő fiú. Az üzemvezető behívta magához és száraz fejmosásban részesítette. Azóta Jani az egyik legjobb. A feladatát pontosan elvégzi, hiszen az édesanyja is itt dolgozik a gyárban, nem hozhat szégyent rá. Tizenévesek és diákok. Kedvesek, törekvők. Jól érzik magukat az üzemben. Ismerkednek a munkával, kóstolgatják az életet. Gondjaik is vannak, de kedvüket ez nem rontja. Vidámak... Tudomásunk szerint Magyarországon eddig csak két vállalat hozott forgalomba papírruhát és ezek közül az egyik a Békés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat. A hamar közkedveltté vált papírruhából rövid idő alatt körülbelül 5000 talált gazdára. A hölgyek nem panaszkodhatnak az új árura, hiszen könnyű és szel- lős, amellett igen olcsó. A szakemberek szerint négy-öt mosást is kibír. A papirruha sikere inspirálta az Univerzál vezetőit arra, hogy meghirdessék az úgynevezett pa- pírruha-akciót Hétfőtől, július 21-től két héten át az a vásárló, aki a vállalat üzleteiben 200 forinton felüli értékben vesiz karton-, illetve selyem nyári ruhát vagy bákfis ruhát, az ráadásként tetszése szerint választhat egyet a 15 féle papírruha közüL Ez az árukapcsolás hasonló a vállalat tavalyi, nagy sikerű akciójához, amikor minden cipávásárló ingyen kapott egy pár zoknit. Kánikula — Londonban Angliát méltán nevezhetnénk manapság mediterrán országnak, hiszen a hőmérő higanyszála már egy hete makacsul a 30 fok fölött van és mind magasabbra kúszik. Csütörtökön Londonban 33 fokos párás fülledtség emyesztette a turistákat, akik Európa hidegebb zugaiból zarándokoltak ide. A lutoni repü- . lötérről szerdán a lökhajtásos gépek nem tudtak felszállni, mert a nagy hőség miatt ß gépek hajtóművei felmondták a szolgálatot. Elszaporodtak a kánikulai hírek is. Ismét sajtótéma a lochnessi-szörny, amelyet már búvárhajókkal keresnek, A loch, nessi-tóban végzett „mélyvizi expedíció” szerdán már a Felsőház lordjait is élénken foglalkoztatta. Az egyik főrend, lord Kilmany, egy 1876-ban hozott törvényre hivatkozott, amely büntetendő cselekménynek minősíti az állatkínzást és nyugtalanul tudakolta, vajon a tengeralattjárók nem tesznek-e kárt Botyánszki János „nessie -ben (a szörny beceneve). 1 WWWWVWVAA Humoros történetek A régi színészvilág emlékeiből Balassa Jancsi a kedvességéről és sajnos túlzott itálszeretetéröl ismert fiatal színésznek állandóan prédikált Sebestyén Géza, hogy ne igyon. Minden kísérlete hiábavalónak bizonyult. Egyszer az egyik darabban egy részeg szerepét Balassa Jancsira osztotta. Az előadás után izgatottan kérdezte Jancsi: — Hogy volt megelégedve, igazgató úr? — örülök, édes fiam — mondta Sebestyén —, hogy végre egyszer józanul láttalak! * A beteg Komlós Vili helyett egy-két előadó_ son egy kezdő, gyenge fiatal színész játszott a Vidám Színpadon. Néhány héttel később arra kérte a színház akkori vezetőjét, hogy aznap este ismét ö játszhasson az elragadó Komlós Vili helyett. — Miért? — kérdezte a rendező. — Mert vendégeim vannak. — Nem lehet! — Miért? — kérdezte a színész. — Mert nekem is ven. dégeim vannak. * A Színművészeti Főiskolán történt. A felvételi vizsgán a jelentkezők halálos izgalomban voltak. Az egyik ifjútól megkérdezte a vizsgáztató tanár, mire készült? — Ne tessék haragudni, olyan izgatott vagyok, hogy elfelejtettem a vers címét! — Álljon félre — mondta a tanár — és gondolkozzék rajta. Közben a többiekkel foglalkozott. Egy félóra múlva megkérdezte: — Na, eszébe jutott már a vers címe? — Ne tessék haragudni, nem jut eszembe. — Hót mondja el cím nélkül. — Igenis kérem — mondta a gyerek és elkezdte a verset: — Egy gondolat bánt enge- met.„ * Szirmay Imre, a régi idők nagyon kedves színésze volt, csak legendásan zsugori. Egyszer például a Fészek éttermében ült az öreg La- tabárral, aki a megjele_ nő pincéméi mákos tésztát rendelt. Közben meggondolta magát, s azt mondta a pincérnek, hogy csak a tésztát hozza, a mák nem kell. Mire Szirmay eképpen kapcsolódott be a rende. lésbe: — Én, meg kérem, a Latabár úr mákját! Beöthy Lászlóra, a hí. rés színigazgatóra mond. ta egyszer Móricz Zsig- mond: — Európa legnagyobb színigazgatója lenne, ha naponta csak huszonhárom órát kártyázna, de sajnos huszonnégyet játszik! * Sebestyén Géza, a színházi szakma legnagyobb bohémje viszont alkohol-párti volt. Egyszer egy fiatalember állított be hozzá a Városi Színház irodájába: — Kerekes Jaksi vagyok. Földbirtokos voltam, minden vagyonomat elkártyáztam, kérem igazgató úr, szerződtessen! — A kártya nem az én reszortom — mondta Se. bestyén. — Ezzel menjen Beöthyhez. Ha elitta volna, akkor hozzám tartozna. A fiú valóban elment Beöthyhez, aki olyan jól mulatott Sebestyén válaszán, hogy azonnal szerződtette Kerekest. Sw M.
