Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
1069. július 16. 4 Szerds JELKÉP p^gy fárasztó értekezlet után Kétegyházán a tanácselnök szobájában beszélgettünk. A gép- írónő ki tudja hányadik kávéval kínált bennünket, mi pedig a szokatlanul szép bútorokban gyönyörködtünk. Az ébenfából készült íróasztalt római harci jelenetet ábrázoló dombormű ékesítette. A faragott szekrényen görnyedő Atlas a földgömb helyett súlyos könyveket tartott a vállán. A helyiség közepén levő díszes kerek asztal, a fotelek, a székek, mind-mind külön mestermunka. Az egész berendezést nyugodtan el lehetne képzelni bármely iparművészeti múzeum kiállításán is. Látva elismerő pillantásainkat, az idős tanácselnök büszkén mesélte el a bútorok történetét. — A felszabadulás után, amikor nálunk is megalakultak a tanácsok, bizony a régi községháza is elég kutyául nézett ki — kezdte elbeszélését. A falak még a háború sebeit viselték, a hivatali szobákban sem volt rendes bútorzat Elnökünk irodájában például egy asztal, néhány rozoga szék és egy lóca volt az egész berendezés. Akkor én tanácselnökhelyettes voltam, ezért hivatalból is részt vettem az államosítást végző bizottság munkájában. Amikor a helybeli gyógyszertárat leltároztuk, nagyon | megtetszettek az egyik helyiség- • ben levő bútorok. Gondoltam mindjárt, de jók lennének ezek a mi elnökünk irodájába. De hát az ilyen ingóságokat nem vehettük el, törvénytelen lett volna. Délután azért csak visszamentem az idős gyógyszerészhez. Az öreg nagyon bizalmatlanul fogadott, azt hajtogatta, hogy a személyes holmiját nincs jogunk elvinni, azért ő keményen megdolgozott. — Nem azért jöttem én, hogy vitatkozzunk — szóltam — Mást mondok én magának: ezeket a bútorokat nem államosítjuk, de szeretnénk, ha ideadná nekünk használatra. A tanácselnök szobájába tesszük és nagyon vigyá- j zunk majd rá. jSjokat gondolkodott az öreg, végül beleegyezett, de csak ha papírt is csinálunk róla, hogy csupán használatra visszük el. Másnap megkapta a hivatalos írást Azóta itt van minden a helyén, még ötvenhatban sem vittek el semmit. Pedig a mi falunkban elég nagy hangon hőbörögtek né- hányan, szinte már vártam, mikor jön a mi gyógyszerészünk a bútorokért. De úgy látszik, az öregnek több esze volt, mert nem szólt egy szót sem. Amikor aztán ismét helyre állt a rend, behívattam a bácsikat és megkérdeztem tőle, mennyit kér a berendezésért. Vissza nem adjuk, de ha megegyeznénk az árban, kifizetjük neki. Nyolcvan év felé járt akkor az öregúr, lehet, hogy a kora miatt, de komolyan mondom. könnyes lett a szeme. Azt válaszolta, soha nem gondolta volna, hogy még egyszer pénzt is kap tőlünk. Hanem sokalljuk, ide adja húszezer forintért. Kifizettük neki, ráadásul még egy szekér tűzifát is vitettünk a lakására. El se tüzelhette mindet, mert a következő évben meghalt. Mi te- mettettük el tisztességgel. A helybelieknek nagyon tetszik ez a bútor, ha pedig idegenek jönnek hozzánk, azok is megcsodálják. Egyszer a tsz-elnök behozott ide egy olasz kereskedőt, aki az exportmarhákat vette át tőlük. Az mindjárt ígért négyezer dollárt csak az íróasztalért. Már már tervezgetni kezdtük, hogy az forintba átszámítva mennyit ér, mi mindent vásárolhatnánk érte. Talán még engedélyt is kértünk a múzeumtól az elszállításra, de valahogy mindenki sajnálta a szép asztalt. A fiatal Ottlakán Pista gazdálkodási előadó, helyettünk is elmondta a véleményét: „A gyógyszerész azt a bútort valamikor a szegény emberek pénzéből vette magának. Jogos tehát, ha itt tartjuk a tanácsházán, ahol a közösség ügyeit intézik. Ez itt a népi hatalom erejét jelképezi, nem adhatjuk oda semmi pénzért. Ha az a kereskedő gyönyörködni akar benne, jöjjön el hozzánk akárhányszor, ha erre jár, de mondjuk meg neki, hogy az asztal nem eladó.” igazat adtunk a fiúnak, s 4 most már tényleg végérvényesen itt maradt a bútor. Ha egyedül vagyok a szobában és a munkában elfáradok, jólesik a szememnek, ha nézegetem a szép faragásokat. Néha mosolygok magamban, ha arra gondolok, hogy annak idején, amikor a patikából áthoztuk ezeket a súlyos darabokat, azt hittük, csak azért visz- szük el, mert szükségünk van rá, dolgozni akarunk vele. Nem is tudtuk akkor, hogy tulajdonképpen jelkép is ez a mesterien megmunkált ébenfabútor. Andódy Tibor Dvorzsák — kontra madaras Mefró a favorit Bartókot nem merünk rendelni Az 1968-ban forgalomba hozott hanglemezek száma: 3 millió 303 ezer. A gyártott hanglemezek közül művészlemez: 8,8 százalék, szórakoztató lemez: 83,3 százalék. (Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1969.). Postatáskás, jóképű fiatalember. „A madaras lemezt kérem! Az az, a Szállj, szállj madár. Megvan. Csomagolja be, viszem”. (Mindig elkeresztelik a lemezeket. Tessék „madaras”-lemez. A múltkor „szúnyogost” kértek, meg „kiskocsmást”. Szerencsére az énekes, Harangozó Teri nevét tudták) . Elegáns, középkorú asszony. „Megvan már a Metróék nagylemeze...? Nincs? És Koncz Zsuzsáé? Igen, ez az. A két nagyfiamnak már egész hanglemez- gyűjteménye van. Ilyen is, olyan is. Most tánczenei felvételeket kértek tőlem, hát megvettem nekik a múltkoriban az Illést, most a Konczot, legközelebb a Metrót”. A Metró-lemezt, állandóan keresik. Látja, ő is — mutat egy csalódottan távozó frottíringes ifjú után. — Pedig még nem kaptunk belőle. Megírták az újságok, Akkumulátoros betegkocsi hogy megjelent, de úgy tudom, Pesten sincs még forgalomban). Idősebb házaspár, az üzlet régi ismerősei. Szenvedélyes táncdal- gyűjtők. „Űjabb lemezek?” Röpke tűnődés, s az eladónő máris csomagolja Kovács Kati és Koós János új lemezeit, a Hull a hó-t és az Ördögkerek-et. (Most ezek a „futó” számok. Szerencsére van belőlük. A Rock and roll Rézi, meg a Régi csibé-, szék keresőit ki kell ábrándítanom. Volt, de elfogyott. Pedig II- lésék előbb említett lemezéből már kétszer rendeltünk). Farmernadrágos fiatalemberek. Ügy 10—15 évvel túl a teenager- koron. Motorkerékpárral jöttek, losonciak. Nem, magyar lemez nem kell, csak külföldi. Az náluk nem kapható. Az üzletben található egyetlen ilyen felvétel Tom Jones Delillah-ja. Hallani akarják. De alig fut egy kört a tű a lemezen, intenek, hogy elég, kérik. (Sokan keresnek külföldi tánclemezeket. De gyakran azt sem tudják, mit, kit akarnak. Csak külföldi legyen). Fékete bajuszos, fekete szemű férfi. Operarajongó. Komoly gyűjteménye van otthon, köztük ritka, muzeális értékű felvételek. „A megrendelt Verdi-lemez megjött már...? Szóval leltározik a Nagyker.” A színes reklámborítókat böngészi. „Nicsak, a Rigolet- tó! Megvan az egész opera? És a Traviáta is? Nagyszerű! 180—180 j forint?! Nem baj, az egyiket tes- I sék félre tenni, bejövök érte”. (Igen kicsi a művészlemezek ■ iránti érdeklődés. Vannak ugyan | rajongók, — így fogalmaznék: kicsiny, de lelkes csoport —, akik ha vonként-kéth etenként bejárnak, érdeklődnek, mi jelent meg? Legtöbben az operát gyűjtik vagy Mozart, Bach, Beethoven műveit. A „modernebbje” Smetanát és Dvorzsákot is keresi, igaz, csak egy-egy művük, a Moldva és az Üj ' világ felvételét. Bartókot nem | kérnek, nem is merünk rendelni, j pedig folyamatosan megjelenik a | teljes életművét bemutató sorozat egy-egy darabja). Falusi nénike, jókora kosárral. i Magyamótát kér, és boldogan I viszi a „simongáti lányok” sztereó-lemezét. (A tánczenei felvételek mellett igen keresettek az operettek, maEgy angol cég a járásképtelen betegek erőkifejtés-mentes mozgása érdekében akkumulátorral táplált villanymotoros kocsit mutatott be. Ez a praktikus és hasznos újdonság kétféle megoldásban készül: az egyiknél a beteg a lábak között elhelyezett — a repülőgépek botkormányához hasonlító — karral irányíthatja a kocsi mozgását, a másiknál a kocsi karfája mellett kis kapcsolótábla található nyomógombokkal, s ezekkel szabályozható a kocsi előre- és hátramenete, valamint a fordulás. A 6 vagy 12 Volt feszültségű akkumulátor a beépített töltőberendezéssel bármikor „felfrissíthető”. A kis elektromotor viszonylag kevés áramot fogyaszt, így az akkumulátorban tárolt energia akár több órai folyamatos működtetéséhez is elegendő. tésiápok takarmányozásának je- * gyarnótók. Főleg piaci napokon, j lentőségéről. Viszont egyetlen „magyar költők.”- et sem adtam el. Pedig Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty, József Attila, Radnóti és Garai Gábor verseit kitűnő előadóművészek tolmácsolásában kapják — azaz kapnák a vásárlók. De mondja meg, hogyan lehetne a nagyközönség figyelmét felhívni az értékesre, a maradandóra? S főleg a fiatalokét, akik nem egyszer állítanak be tánczenét bömbölő rádiójukkal, s aztán azt is túlharsogva kérik valamelyik „menő” együttes lemezét?) — Propaganda? A kirakatba kitesszük ugyan a legújabb lemezek borítóit, de kicsit távol vagyunk a központtól. Aztán fel szoktam tenni egy-egy szép művészlemezt, prózai lemezt. De nem sok eredménnyel. A betérők 80—90 százaléka szinte azonnal a tánczenei katalógust kéri, és tánclemezeket tetet fel. Csak így nyáridőben dolgozom. Egyébként a Szegedi Zeneművészeti Főiskolára járok. Most csak helyettesítem édesanyámat, — mondja mosolyogva Kovács Valéria. Aztán hozzáfűzi még: „A három heti ittlét kitűnő alkalom, hogy megismerjem a különböző korosztályok ízlését, s próbálgassam: lehet-e és mit lehet tenni fejlesztéséért?” • A megye egyetlen hanglemez- üzletének egy napja. Keresztmetszet a békéscsabai bolt életéről. S talán a város zenei műveltségéről, ízléséről is. Lipták Judit Tapasztalatcsere Mezőberényben Az utóbbi években több típusú sertéstáp-gyártást valósított meg a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. Néhány mezőgazdasági üzemben jó eredménnyel próbálták ki ezeket a készítményeket, melyekből július 18-án, pénteken délelőtt 10 órakor a mezőberényi Aranykalász Tsz- ben bemutatót és tapasztalatcserét rendeznek. A gabonafelvásárló vállalat mellett rendezői szerepet vállalt a Békés megyei Húsipari és Állat- forgalmi Vállalat is. Ezen a napon az érdeklődők előtt előadást tartanak a sertéstartás és -hizlalás időszerű kérdéseiről és a serTömegszervezetek és mozgalmak párlirányftásának néhány kérdése Sódert szállít azonnal, vagonba rakva 75,— forintos árban a duna- varsányi Petőfi MGTSZ. A sóder agyagtartalma 3% alatt van. 598 A TÖMEGSZERVEZETEK, mozgalmak pártirányításában alkalmazott módszerek, szervezeti formák sokfélék lehetnek. Az általánosan alkalmazottak közül említsünk meg néhányat: párttagok megbízása tömegszervezetekben végzendő munkával; vezetők kölcsönös részvétele a választott szervek ülésein; a tömegszervezetek. tömegmozgalmak kommunista vezetőinek beszámoltatása, tevékenységük értékelése; időnként egyes tömegszervezetekben dolgozó párt. tagok részére aktívaértekezlet tartása; közös vezetői ülések, vagy taggyűlések; a párt- és tömegszervezeti munkatervek ösz- szehangolása; a különböző állami és társadalmi szervezetek tevékenységének koordinálása. Azt, hogy a különböző módszereket mikor, milyen kérdések kapcsán alkalmazzák, az adott helyzet dönti el. A módszerek közül néhánnyal külön is célszerű foglalkozni. A tömegszervezetekben dolgozó kommunistáktól meg kell követelni, hogy a párt politikai céljának szellemében, a marxista—leninista világnézet alapján tevékenykedjenek, alkalmazkodva a szervezet vagy mozgalom sajátos feladataihoz. Különösen fontos ennek megértése napjainkban, amikor a tömegszervezetekben örvendetesen megnövekedett a kommunisták száma. Tudniok kell, hogy jó munkájuk feltétele éppen az említett sajátosságok megismerése. Példaként említsünk egy ilyen sajátosságot. Az ifjúsági szövetségben sem dolgozhat jól az a párttag, aki nem veszi figyelembe az életkori sajátosságokat, az önállóságra, a felnőttektől való függetlenségre törekvést, az érzékenységet stb. Az alkalmazkodás természetesen nem jelenthet politikai, világnézeti engedményeket. Csupán arról van szó, hogy nem szabad mechanikusan átvenni és alkalmazni ezekben a szervezetekben a párt elveit. A párt belső életének, munkastílusának tapasztalatait a tömegmozgalmak sajátos körülményeire adaptálva kell hasznosítanunk. (Nyilván nem azonosan jelentkezik például a demokratikus centralizmus a sportszervezetekben és a pártban.) A PÁRTSZERVEZETEK FELADATA a tömegszervezeti tevékenységek összehangolása. Gondoskodniok kell arról, hogy a tevékenység kapcsolódjék az adott időszak legfontosabb politikai feladataihoz, de ügyelni kell arra, hogy munkájukban ne legyen felesleges párhuzamosság, ismétlődés. Az összehangolást legcélszerűbb a tervezéskor, a fontosabb akciók kidolgozásakor elvégezni. Jó, ha a pártszervek saját munkatervüket előbb készítik el, hogy az égyes tömegszeryezetek a maguk terveinek összehangolásakor azt figyelembe tudják venni. Ellenőrizni akkor kell, amikor a terv még nem került a tömegszervezet vezető szerve elé. A jóváhagyott munkaterv módosítása már zavart okoz és sérti a szervezeti önállóságot. A munkatervek megfelelő összehangolása csak akkor lehet megnyugtató, ha azt elvtársak végzik, akik jól
