Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
1969. július 16. 3 Szerda Jó Mentben halad az előkészítés — Összeállt fof fák a IV. Körösvidéki Mezőgazdasági Napok programját Augusztus 20-án megyei szövetkezeti nap Orosháza várja vendégeit A 225 éves Segédiizemág - Melléktevékenység Lapunkban több alkalommal beszámoltunk arról, hogy augusztus 10-e és 20-a között tájjellegű élelmiszergazdasági kiállítást és vásárt rendeznek Orosházán a Dél-Kelet Tiszántúl mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemei. Csomós István. a kiállítás szervező bizottságának titkára arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az előkészítés jó ütemben halad, összesen 81 vállalat jelentkezett termékeinek bemutatására, öt bíráló bizottságot hoztak létre, amelyek ezekben a hetekben, sorra járják az üzemeket és döntenek kiállításra kerülő anyagok elfogadásáról, illetve elutasításáról. A szervező bizottság 15—20 nagydíjat adományoz a legkiválóbb minőségű kiállított termékekért. Most már az is tisztázódott, hogy Orosházára augusztus 10-e és 20-a között 33 százalékos kedvezménynyel utazhatnak a vendégek. A posta alkalmi bélyegzőt használ és erre az alkalomra készített különleges bélyegeket árusít. A tájkiállítást a Táncsics Mihály Gimnáziumban rendezik, ahol 310 négyzetméteren — az aulában — a Dél-Kelet Tiszántúl mezőgazdaságának fejlődését dokumentáló anyagot állítják ki. Né_ hány teremben — mintegy 840 négyzetméteren a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek mutatják be termékeiket. A gép és eszközkiállítás — 1200 négyzet- méteren — az udvaron kap helyet. Ezek mellett 112 négyzetméteren lehetőséget biztosítottak több önálló kiállítónak is termék- bemutatóra. A szervező bizottság messzemenően gondoskodott arról, hogy a vendéglátás sokoldalú legyen. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat, a földművesszövetkezetek, néhány állami gazdaság és termelőszövetkezet bisztróval is kivonul. Laci-konyhákat állítanak fel, borkóstolókat rendeznék be, gyümölcs- és zöldségelárusító pavilonokat nyitnak. A Hűtőipari Országos Vállalat békéscsabai gyára Mirelit ételekből kóstolókat rendez. Megyénk mezőgazdasági üzemeiből töb vállalkozott a kiállításon való részvételre. A körösla- dányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz tésztaüzeméből és mozaiklap gyártó melléküzemágából állít össze kolekciót. Az újkígyósi Aranykalász Tsz savanyúsággal, a Békéscsabán osztatlan sikert aratott házikenyerével, füstöltáruval és kolbásszal lép az érdeklődők elé. A Gyulai Állami Gazdaság olasz kékszilvát, kendert, paprikát, paradicsomot állít ki és még különféle almákat. A csárdaszállási Petőfi Tsz rizzsel szerepel. A MÉSZÖV és a Méhész Szövetség közösen rendezi meg termékbemutatóját. A Békés megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat kiállítási anyaga mellett a moziteremben 35 perces hangosfilmet vetít tevékenységéről. Az orosházi tájkiállítás idején rendezik meg a Körösvidéki Mezőgazdasági Napokat, melynek programja most már véglegesnek tekinthető. Augusztus tizedikén mezőgazdasági szakembereink, dr. Soós Gábor MÉM miniszterhelyettes előadását hallgathatják meg: A magyar élelmiszergazdaság helyzete és jövője címmel; 11-én dr. Lőrincz József, MÉM főosztályvezető a vetőmag-termesztésről ad tájékoztatást; 12-én Bázler Béla, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet ' osztályvezetője A termelési eszközök koncentrációja és a szakosított telpek szükségessége, jövője a mezőgazdaságban címmel beszél, 13-án növény- védelmi nap>ot rendez az AGRO- KER a gépjavító vállalattal; 14-én Jakus Vendel, a MÉM főosztály- vezetője mond előadást a mező- gazdasági üzemek műszaki fejlesztésének lehetőségéről, különös tekintettel az őszi munkák időszakára. Augusztus 15-én dr. Sági Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese Az élelmiszergazdasági üzemek vertikális integrációjának lehetősége címmel tart előadást. 15-én növényvédelmi bemutatót is tartanak. 17-én méhészeti nap lesz két szakmai előadással. 18-án a javíottt talajok okszerű műveléséről dr. Ginál István, a Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársa beszél, 19-én pedig Bruder János, a Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetője, a A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége ez év május 6-i rendelettel a Honvédő Háború Érdemrend I. fokozatát adományozta a hősi halált halt Bauer Tatjának, aki a német fasiszta csapjatok hadtápjában sikeresen hajtotta végre a szovjet hadsereg p>arancsnokságának parancsait, s ennek során kimagasló bátorságot, leleményességet és állhatatosságot tanúsított. A magas kitüntetést kedden bensőséges aktus során nyújtotta át P. J. Tyitov, a Szovjetunió bu- dap>esti nagykövete a hős partizán- lány édesapjának, a 72 éves Bauer Magas, kissé hajlott hátú ember. Nem látszik rajta az elmúlt hatvan év. Csaknem félévszázadot állt a borbélyszék mellett a néhány hete nyugdíjba vonult Kiss József fodrász. Kevermesen 1922-ben, 13 éves korában állt be fodrászinasnak. Később elkerült a faluból. Szegeden próbálkozott elhelyezkedni, sikertelenül. Sokáig járta a nagy Tisza- menti várost munkát keresve. Néhány órás zsákhordás volt az eredmény. A szakmában nem tudott munkát kapni. 1927-ben jött Csabára a fiatal borbélysegéd és egy véletlen barátság segítette munkához. — A mai Tanácsköztársaság úton egy kis fodrászat volt ott, ahol most a Képcsarnok Vállalat van. Azt kérdezi, hány embert borotválhattam meg 47 év alatt? Nem tudom, de nagyon sokat. Próháljuk meg kiszámolni. Kevermesen inaskoromban és később is hetenként háromszor reggel 4-kor keltem és mire 6- kor a mester úr kinyitotta az üzletet, két utcát lejártam, a gazdákat és az úriembereket meg| borotváltam. Mert akkor házakhoz is jártunk. Szerintem egy napra, vasárnapikat is beleszámítva, úgy 20 borotválás, hajvágás esett. Mennyi is az negyvenhét év alatt? — Majdnem 350 ezer — válaszoltam gyors számolás után (A Statisztikai Hivatal által becsült adat szerint Békéscsaba jelenlegi felnőtt féri lakossága 22 —23 ezer). Tehát minden ma élő felnőtt csabai férfit tizenegyszer borotválhatott, nyírhatott volna meg. Az idős ember maga is eleső dálkozik a valóban szokatlan számadaton. hagymatermesztés kérdéseit taglalja. A Körösvidéki Nap>ok szakmai előadásait a Békés és Csongrád megyében dolgozó mezőgazdasági szakemberek korreferátumokkal egészítik ki. Augusztus 20-án a tájkiállítás utolsó napján rendezik meg a megyei szövetkezeti napit. Délelőtt nagygyűlést tartanak, délután pedig gazdag kulturális program keretében szórakozhatnak a vendégek. A 225. éves Orosháza vendégeinek fogadására készül. Ebben sok segítséget kap a kiállítás rendező bizottságától. Istvánnak, aki 1921-ben csere útján került a Szovjetunióba, ahonnan 1955-ben tért haza. Tatjána leánya 1924-ben már a Szovjetunióban született, s 1929- ben került Berlinbe, ahol megtanult németül, s ezt a Szovjetunióba történt visszatérte után mint felderítő jól tudta kamatoztatni a német fasiszták ellen folytatott küzdelemben. 16 éves volt, amikor a Komszomol soraiba lépett, és 1942-től 1944-ig mint önkéntes katona fejtett ki felderítő szolgálatot. Két héttel a felszabadulás előtt, 20 éves korában Minszk környékén esett el egy feladat végrehajtása közben. — Mondjon valamit az inas- évekről. — Mesterem legényember volt, így megmenekültem a pelenkamosástól, a házimunkáktól. Mert abban az időben az inasok az első évben több p>elenkát mostak, mint amennyi hajat vágtak. A szakmát is két év alatt tanultam ki, mivel a mester nem adott ellátást és kvártélyt. Maga is albérletben lakott. — Mi a legkedvesebb emléke? — Hármat mondanék. Egyik, amikor Csabára kerültem. Hogy miért? Mert itt már nem kellett négykor kelnem. A másik 1937- hez fűződik. Nősültem volna, de a fizetésem heti 10—12 pengő volt, erre nem mertem családot alapítani. A Fortuna segített rajtam. Osztálysorsjegyen kétezer p>engőt nyertem. A harmadik, egyben a legjényegesebb, hogy a szövetkezet megalakulása után mi is napi 8 órát dolgoztunk. — Voltak-e kellemetlen esetei? — Igen, ilyenek is voltak. Fő_ leg a felszabadulás előtt. Sok szeszélyes ember került a kezem alá. — Előfordult-e, hogy valakit súlyosan megvágott a késsel? — Emlékezetem szerint ilyen esetem nem volt. Nem akarom szépíteni a múltat, de valóban nem emlékszem ilyen esetre. — Mivel tölti az idejét, amióta nyugdíjban van? — Délelőttönként olvasgatok, ha jó az idő, sétálok. Esténként és így vasárnap délelőtt eljövök ide, az UNIVERZÁL Kisker klubjába. Beszélgetünk, biliár- dozgatunk a többi nyugdíjassal. Jó dolog ez, hogy nyugdíjat kapok. Nincs gondom. Nem félek a hátralevő évektől. B. J. M a már mind kevesebben vitatják, hogy termelőszövetkezeteink hozzanak-e létre segédüzemágakat, folytassanak-e melléktevékenységet? A falu fejlődésének irányába folytatott társadalompolitika hatására a nem mezőgazdasági jellegű, de a szövetkezeti termelésen alapuló és annak érdekét szolgáló segédüzemágak, melléktevékenységek kifejlődtek, léteznek. A pórt megyei végrehajtó bizottsága tavaly szeptemberben tárgyalt e témáról. Akikor olyan határozatokat fogalmaztak meg, hogy helyesnek, társadalompolitikai értelemben szükségesnek tartják a tsz-ek ilyen irányú telephelyi törekvését. A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya az 1968. évi tsz-zárszámadásokból igen sók figyelemre méltó anyagot gyűjtött össze, melyek jól kifejezik a segédüzemágakban és a melléktevékenységekben tapasztalt mozgást. Ebből az állapítható meg, hogy megyénk 138 szövetkezetében az előbb említett két tevékenység az 1967. évi 631- ről 870-re, az árbevétel pedig 175 millió forintról 559 millió forintra növekedett. A fejlődés üteme a számok tükrében jónak mondható. Ha azonban abból a szemszögből vizsgáljuk, hogy az ország többi megyéjében — a nem ennyire tipikusan mezőgazdasági jellegűekben — miként alakult a segédüzemágak és melléktevékenységi körök fejlődése, akkor elmaradást tapasztalhatunk. Kérdés: helyes-e, jó-e termelőüzemeinknek és. a lakosságra nézve előnyös-e a megye háttérbe szorulása? A válasz nem is olyan egyszerű. A segédüzemágak és a melléktevékenységek korábbi, helyi megítélése nem esett egybe a mad gyakorlattal. Többekben még elevenen él az az emlék, amikor az élőbaromfival Budapesten üzletelő tsz-elnök ellen fegyelmi vizsgálatot rendeltek el, mert a szerző- désenfelül termelt baromfit nem a BOV-nak adta el. Ma már általános gyakorlat, hogy a tsz-ek élőbaromfit értékesítenek az ország különböző városaiban, csak épp>en telephelyükön nem. De ugyanezt mondhatnánk több termékről, melyet a megye valamelyik gazdasága állít elő és megyén kívül fogyasztják. A Hazafias Népfront megyei elnökségén a közelmúltban hangzott el: a kamuti Béke Tsz szőlőoltványt előállító és értékesítő segédüzemágát a Békés megyeiek a Nyírségben fedezték fel! A tót- komlósiak Budapesten több üzletben árusítanak virágot, zöldséget, húsárut. Vajon a telephelyen vagy a megye városaiban miért nincs elárusítóhelyük? A felsorolást folytathatnánk tovább, hiszen a melléktevékenységi körök jelentős része elsősorban megyén kívüli célt szolgál. Valahogyan nincsen rendjén, hogy a segédüzemágak és a melléktevékenységek — az építőipari közös vállalkozások kivételével — hasznát nem a mi megyénk lakossága látja. D e miért is vezet az út valamennyi szövetkezetünkből a fővárosba vagy éppen valamelyik ipjari gócpontba? Ennek magyarázata egyszerű: a főváros és az iparvidék szinte tálcán kínálja a lehetőséget s ha a sor úgy hozza, anyagi támogatást is ad azoknak, akik közreműködnek a lakosság jobb ellátásában. Megyénkben viszont az azonos típusüzletek, szolgáltató tevékenységek ellátását alaposan és hosszasan mérlegelik. Vajon szükséges-e? Hát persze, hogy szükséges az, hogy egy-egy ellátási területe« a versenytárs, a konkurrencia hadd törekedjen jobb munkára, mert különben eladatlan marad a portékája. ! A piaci versenyről sajnos ko- | rabban tévhitek terjedtek el és i ezek meggyökeresedtek. Helyen- | ként ezért keressük még ma is a párhuzamosságot. Ma azt mondjuk: párhuzamos típusú tevékenységek nélkül nincs ipari piaci verseny! A vevő csakis így válogathatna. Amikor arról beszélünk, hogy tsz-eink a segédüzem- ágok, melléktevékenységek körét lehetőségeikhez mérten bővítsék, akkor egyben amellett is agitálunk, hogy a fogyasztóhoz több, jobb és mind jobb minőségű áru kerüljön. A párt megyei végrehajtó bizottsága tehát, amikor a segédüzemágakban rejlő lehetőségek feltárását ajánlotta a tsz- pártszervezeteknek, kommunistáknak, arra gondolt, hogy a fogyasztó javára széles körű verseny bontakozzék ki. Helyes, jó elképzelés ez, hiszen a piacon jelentkező igény kielégülése morális kérdés! Az utóbbi időben több tsz-ben határozott lépéseket tettek a helyi ellátás alapjainak megteremtésére. E vállalkozások nyilvánvalóan üzletre épülnek. Ez nem hiba, sőt talán ez a jó, mert végső soron bővül a piaci választék. A piac a termelőé, s ha jó minőségű az áruja vevőt kap, ha nem, konzekvenciát vonhat le munkájáról. A melléktevékenység ma már olyan ágazata a szövetkezeti gazdálkodásnak, melyet a kormányrendeletek telephelyen mesz- szemenően szavatolnak. A különféle szolgáltatások, téglagyártás, építkezés és ipari jellegű tevékenységek helyben is jól beleillenek a foglalkoztatás gondjának megoldásába. A falu mind több melléktevékenységet követel magának, hiszen a mezőgazdaság iparosodása folytán jelentkező munkaerőfelesleget helyben szeretné foglalkoztatni. Igen ám, csak az ilyen értelemben vett törekvésnek ma még akadályai vannak. A melléktevékenység megítélésében egyelőre az az elv érvényesül: akinek pénze van, csinálja! Termelőszövetkezeteink társadalmi szükségletek kielégítésére vállalkoznak kocsigyártással, építkezéssel, előfeldolgozással és más módon. Érthetetlen, hogy pénzügyi szerveink ezeket a törekvéseket miért nem a vállalati egyenlőség rangján bírálják el? Ha társadalmi szükséglet kielégítésén dolgozó állami ipar egy bizonyos feladat ellátásában élvezi a társadalom anyagi segítségét, akkor a vállalatok között meghirdetett önállóság értelmét megcsonkítva érezzük, ha ugyanezekben az előnyökben a termelőszövetkezetek nem részesülnek. Fölösleges attól félni, ha egy konkurens szövetkezeti üzem közbelépésével az állami ipar az eddiginél jobban dolgozik, több és jobb minőségű árut gyárt és ad a fogyasztóknak. Hát ettől igazán nincs mit félni. Ha pedig az állami ipar vezetői attól félnek, hogy a tsz-ek melléktevékenységükkel meghódítják a piacot, megérdemlik sorsukat. K étségtelen tényezővé vált a tsz-ek segédüzemági és melléktevékenységi köre. A kormány a közelmúltban azért tűzte napirendre a ma már nélkülözhetetlen szervezetek munkáját, hogy kellően behatárolja és a helyi lehetőségek feltárására irányítsa a tsz-ek, a helyi szervek figyelmét. Társadalmi, gazdasági életünkben most már törvényes helyre került ez az országot átfogó munka, melynek gyakorlásával elsősorban >a falu társadalma jár jól: munkaalkalmat kap. De jól jár az iparban, intézményekben dolgozó is, mert az eladásra kínált termékekben kedvére válogathat, esetleg dönthet abban, hogy melyik szolgáltatásra tart igényt. Ez az, amitől pezsgővé válik gazdasági életünk. Dupsi Károly Magyar partizán felderítő lány magas szovjet kitüntetése —Tél éw&á&ail-----a borbélyszék mellett_
