Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-12 / 159. szám
1969. július 12. 6 Szómba. *--------- - ................. M agazin , •#»*»*v_______.__ M ezítláb Az idősebbek közül még biztosan sokan emlékeznek erre a mondatra; Itt a jó idő, lehet mezítláb járni. Persze esak azok tudják igazán, mit jelent ez, akik nem szalonokban nevelkedtek, és mi tagadás, igazi gyerekszobájuk sem volt. A cipőnélküliség régen hovatartozást jelenteti. Akinek nem futotta lábbelire, annak jobbára kenyérre is alig tellett. Kinek szúrt az szemet, ha az út porát kavaró vagy a tarlót taposó gyerekláb csupasz volt? Senkinek sem, mert ez számított természetesnek. A strandokat leszámítva manapság élénk feltűnést kelt, ha valaki mezítláb jelenik meg nyilvános helyen. Sandy Show különcködései fölött napirendre tért a közvélemény, de az utcáink flaszterén csattogó meztelen talpak valami másra figyelmeztetnek, mert most cipő nélkül járni nem azt jelenti, mint harminc évvel ezelőtt. Egy azonban bizonyos: A cipő nélkül szerzett alkalmi dicsőség múlandó. Addig sem tart, amíg egy cigaretta elhamvad. Arról nem is beszélve, hogy könnyen ráléphetnek az illető körmére. Persze csak véletlenül, és csak akkor, ha emberek közé merészkedik. Gerilla? Nem véletlenül került kérdőjel a cím után. A Salgótarjáni Könnyűzenei Fesztiválon nem a Gerilla-együttes nevét hirdették a pol-beat kategória győzteseként, hanem a budapesti Pol- Beat Klub csapatát. Mostanában mintha kevesebbet hallottunk volna a pol-beat magyarországi „apostolairól”, Mi erről a véleménye Berki Tamásnak, a trió egyik tagjának? — Való igaz. A rádió — ritkán — csak korábbi dalainkat játsz- sza, és a tv is mostohán bánik velünk. De mind ettől függetlenül, az NDK-ból hazatérve, karöltve a Monszum-együttessel, újjászerveztük a Budapesti Pol- Beat Klubot. A Gerilla nem oszlott fel, sőt csoportba tömörülve még csak erősebb lett. Kéthetenként tartunk foglalkozást a klubtagoknak, és minden hónapban közös műsort adunk. Gergely Ági tanulmányai miatt kivált az együtesből. Helyette a bőgős Lantos Iván került a Gerillához. Melyik a legfrissebb dal? — kérdeztük Berki Tamást, aki a szarvasi klubvezetői táborban kérésünkre be is mutatta új szerzeményüket. A Vámos Tibor szövegére írt új szám így kezdődik: Antal gazda jót evett egy békés szombaton 1 Ásítozott és nyújtózott, és kinézett az ablakon. Vajon siker lesz-e a szellemes poénre épített dal? Majd kiderül... Csak nem szeretnének úgy járni, mint az emlékezetes Umb- lav tu phenye című szerzeményükkel. Ugyanis a Falu végén című film kíséröjeként a rendező a dalt úgy használta fel, hogy ők nem is tudnak róla... Az Elektroakusztikai és Villamossági Ktsz korszerű és a hírek szerint olcsó gitárerősítőt készített. Az EV—171 típusú készülék súlya 6,5 kilogramm, mérete 371x165x77 milliméter. Az erősítő kétcsatornás rendszerű, a gitárerősitő egy mikrofonbemenettel egy gitárhangszedö-bemenet- tel rendelkezik. A készülék hamarosan az üzletekbe kerül. é A gárdista Bal karján gyufásdoboz nagyságú textil-jelvény. Rajta két betű: I. G. Egyensapkásának ellenzője félkörív alakú árnyékot vet a homlokára. Első látásra nagyon komolynak tűnik, * de hamar felenged. Válaszai pontosak, és katonásan szűkszavúak. Húszéves. Á csorvási ifjúgárda szakaszparancsnoka. Két évvel ezelőtt mindjárt az újjászervezés után lett gárdista. Még gimnazista volt, de KISZ- megbízatásként rögtön parancsnokhelyettes lett. Mostani tisztségét két hónapja látja el. A neve Borsos Gábor. A Gsörvás-petőfipusztai park hatalmas fái között találkoztam vele, a tanyai fiatalok találkozó, ján. A gárda adta az őrséget a jól sikerült seregszemlén; a kék egyenruhások felügyeltek a rendre, szerveztek, irányítottak és mindig ott voltak, ahol meg kellett fogni valamit. Különösen sok bajuk volt a romos kastélyt megmászó fiúkkal. Csak szigorral tudták leparancsolni a roskatag palotát hegycsúcsnak tekintő „bátrakat”, a 15—20 méteres magasságból. A csorvási ifjúgárdisták húszán vannak. (Ügy tervezik, hogy Münnich Ferencet választják névadóul.) Közülük a legidősebb 22, a legfiatalabb 17 éves. Két lány is tagja a szakasznak, de ők inkább csak a reprezentatív ünnepségeken teljesítenek szolgálatot. Járőrözni nemigen mennek (azaz mennének, de a fiúk nem engedik őket), mert ez mégiscsak férfimunka. Mert szégyen ide, szégyen oda, volt rá példa, hogy tetleges- ségre került sor, amikor néhány garázda fiatalember belekötött egy békés társaságba. Máskor meg egy — azóta megszelídült — galeri próbált ujjat húzni a gárdistákkal, végül is ők húzták a rövidebbet — Azóta a volt galeri-főnök már messziről köszön — mosolyo- dik el a szakaszparancsnok. — Különben az ilyen incidensek egyáltalán nem szükségszerű, és főleg nem mindennapos velejárói a gárdista-tevékenységnek. A nevelés a célunk, és nem a megfélemlítés!. Gábor a közelmúltban kiváló eredménnyel végzett a négyhetes megyei ifjúgárdista táborban és részt vett a Salgóbányai I. Országos Ifjúgárdaparancsnoki Táborban is. A kérdésre, hogy milyennek kell lennie egy igazi gárdistának, három szót mond: példamutatónak, határozottnak és biztos fellépésűnek. Lehet, hogy így leírva kicsit frázisként hat ez a felsorolás. De a gárdista a legmagasabb szántű KISZ-m,unkát végzi. Sokan talán nem értik mi készteti a fiatalokat a kék egyenruha viselésére, és van aki „csodabogaraknak” nézd őket. De — és ezt már az ifjú parancsnok mondja — az ember nem bújhat él és aki szereti, igényli a közösséget, az valamilyen formában igyekszik annak hasznos, aktív tagja lendn. Persze csak néhányan azért lettek gárdisták, hogy a továbbtanulásnál előnyhöz jussanak. Ezeket a fiúkat rövid úton kitettük a szakaszból. Senki sem sírt utánuk. Borsos Gábor „civilben’* az Orosházi Röntgen és Kórháztechnikái Vállalat dolgozója. Mindennap vonatozik, este pedig ha nincs szolgálat, az MHSZ rádiószakkörében ,,bütyköl”. Kéthetenként részt vesz rajfoglalkozásokon. Legutóbb éppen önvédelmi kiképzést tartott egy szakejnber. Megtanította a csorvási ifjúgárdistákat judózni. A sokirányú képzéshez ez is hozzátartozik. B. I. Nem messze a szürkén kanyargó betonút mellett, a hatalmas kukoricatábla úgy dalolt, zengett nótázott, mint egy hangverseny- terem. A tarka színű fürdőruhák; barna vállak, szőke kontyokcsak itt-ott villantak ki a zöldben hajladozó táblából. A lányok övében, a szatyorban, vállra akasztva, sőt volt akinél a magasra megnőtt kontyba rejtve, ott lapultak a mini rádiók. Könnyebb lett volna megszámolni azokat, akiknél nem volt. Ez juttatott eszembe eg.v öt évvel ezelőtti történetet. Akkoriban még a sárga irigység gyötört bennünket, ha egy- egy srácnál megláttuk a zsebrádiót. Az ilyesmi akkor még ritkaság számba ment. A táborban, ahol mi voltunk, csak három pesti fiú feszített vele. A lányok úgy rajzottak körülöttük, mint a darazsak.' Mi, akik nem voltunk ebben a szerencsés helyzetben, mással próbáltunk a lányok kegyeibe férkőzni. De hiába álltunk, és jártunk kézenállásban sokáig, hiába csináltunk haskelepet a nyújtónak kinevezett faágon, hiáBélct Ottó: Zenélő kukorica ba nyomtuk ki ötvenszer is a házilag készített súlyzót, hiába rúgdostuk a legszebb „pipákat”. Már-már felszedtük a sátorfánkat nagy bánatunkban, hogy az éjszaka leple alatt lelépjünk. — Nyugi — mondta Laci, akinek a közelben laktak a szülei. — Holnap annyi lány lesz itt, hogy szétverik a sátrat. Hiába faggattuk, többet nem mondott. Eltűnt a tábor „vészkijárata” felé. Jóval elmúlt éjfél, amikor — bár nyögve, de — visszatért. Vállán hatalmas zsák, a zsákban valami ládaféle. — Rádió — vetette oda foghegyről és izzadva, amikor a malacól-nagyságú készüléket előszedte a zsákból. Még akkor hozzálátott felszereléséhez, behangolásához. összeszedte a táborban fellelhető öszszes ruhaszárító drótot, földelésnek a bográcstartó vasrudat használta. Ágya végébe rejtette a több kiló súlyú telepet, s feszült pillanatok következtek, amikor kattant a kapcsoló. Valami halk sistergés indult meg, amely fokozatosan erősödött és alakult ái^ fütyüléssé. Pillanatok alatt olyan hangerőre gerjedt, hogy a környéken lakó öregasszonyok keresztet vetettek, az anyák magukhoz szorították gyermekeiket, a férfiak fejsze után réztek. A táborvezető egy ingben, gatyában futott ki, és riadót ordibálva rohant végig a sátrak között. Az őrök berohantak egy sátorba, ahonnan sikítva futottak ki a lányok egy szál hálóingben. Fél óra múlva, úgy ahogy lecsillapodott a tábor, a rádió kivételével. A technika és a tánczene iránti lelkesedésünk ellenére is, több „fülest” ígérve hagyattuk abba Lacival a kísérletezést. Másnap zuhogott az eső. Nem mentünk dolgozni, a rádió úgy- ahogy szólt. Első eset volt, hogy 15 lány szorongott a „szekrényrádión” kívül 6 személyes sátorunkban. Laci élvezte a sikert. Tudtuk, hogy a borult idő és az eső ellenére is, végre ránk sütött a nap. Aztán — milyen is a dicsőség — a sátor bejáratánál megjelent egy hatalmas alak. Laci apja. Kezében cséphadarónak is beillő fütykössel. Az ég is, meg az atya is egyszerre dördült meg (az utóbbi volt a félelmetesebb). — Hol vagy, te bitang. Elloptad a rádiót?! A sátor hátsó ponyvája egy pillanatra fellebbent. A kukorica hullámzásán valameddig követni lehetett az üldözést. Elől a fiú, mögötte a tajtékzó atya. Laci másnap jött vissza. Húzta a lábát és nyöszörgött. Ő volt a tábor első betege, és a lányok nagy ívben elkerülték a sátrunkat. Papirforgó tWMMMWIMMMMMMMM Mostani összeállításunknál Gazsi Ági, Kiss Lajos és Szamosi István „segített be". A jövőben is szeretnénk még inkább támaszkodni a Mini Magazin fiatal olvasóinak véleményére. Táborlakók, mánikus levélírók, figyelem! Címünk változatlan és várjuk a leveleket. Rögös út Nemcsak a tudományhoz, hanem a békéscsabai könyvtárhoz vezető út is rögös. Az építkezés miatt, a Gyulai út felől a könyvtárba igyekvő olvasó a kis-ligeten kénytelen keresztülhaladni. Esős időben az út, ha nem is rögös, de sáros és csúszós. Ember legyen a talpán, aki baj nélkül végigmegy a keskeny töltésen és nem borítja fel egy / rohanó kerékpáros. Jó lenne még az őszi idény előtt tenni valamit. Átmeneti megoldásként azt javaslom a könyvtárlátogatóknak, hogy az olvasójegy mellé artista igazolványt is szerezzenek be. Diákhumor A legnagyobb parasztfelkelés a 100 éves háború volt. • A Fáraó: a múmiák leszármazottja. • A piramis, az ókorban a rabszolgák által termesztett növény. • Petőfi beállt a vándorszínészek közé anyagbeszerzőnek. * A hétszilvafás nemesek csak a kutyabőrükön ültek. * Ferenc József véres kézzel lépett a trónra. A békéscsabai Hanglemezboltba is megérkezett Koncz Zsuzsa nagylemeze. A lemezen található számok többsége új. Külön ki kell emelni a címadó dalt (Volt egyszer egy leány...), amelyben a népszerű táncdálénekesnő saját életét énekli meg. Néhány napig volt csak kapható az Omega nagy sikerű új száma a Régi csibészek. Ez, akárcsak az Illések Rock and Roll Rézi és Mákos rétes című lemeze már elfogyott. Amennyire örülünk az új lemezeknek, annyira bosszantó a tavalyi táncdalfesztivál slágereinek újbóli megjelentetése. Közvetlenül az új fesztivál előtt nehéz lenne megmondani, hogy mi szükség volt — így elkésve — piacra dobni 1968 dalait Hol van már a tavalyi hó...?í Beatles biblia Beatles biblia címmel a héten jelent meg Ungvári Tamás könyve. A szerző, az irodalomtudományok kandidátusa már-már szőrszálhasogató alapossággal boncolgatja a négy liverpooli legény szédületes karrierjének titkait. Ám a könyv nemcsak a Beatle- sekről szól... A „biblia — magya- rázatá”-ra következő összeállításunkban még visszatérünk.
