Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

1#6». Július 12.

5

Szombat

A Szovjetunió Statisztikai Hivatalának új számítóközpontja

Moszkvában megkezdték a

Szovjet Központi Statisztikai Hivatal számítóközpontja 83 emeletes épületének az építését. Az új számítóközpontban 10—

12 „Minszk—32” típusú elektronikus számítógépet helyeznek el, melyeknek „Blank—1” típusú számítóberendezések segítenek majd. A gépek percenként 100 dokumentumot dolgoznak lel. Képesek az információ logikai ellenőrzésének elvégzésére, a felfedezett hiba automatikus kijavítására és az információk mágneses szalagon történő tárolására.

Az épületben Akkord elnevezésű bonyolult berendezést is szerelnek fel, az adatok másodpercenként 60—120 jel sebességű továbbítására. A központot más, modern gépi berendezésekkel is ellátják.

?; j f f *' í l!

EMBEREK — VAGONOK

A Nap előtt még hosszú az út a pihenőig. Kint a gyulai állomás vasútjain fáradtan mozgó, nehézkesen fújtató mozdony tolja a megrakott vagonokat.

Az állomás forgalmi Irodája előtt négy ember áll. Hatalmas lapátok a falhoz támasztva. Az enyém kubikos lapát, de kávéskanálnak tűnik mellettük. Hozzájuk "csatlakozom.

— Vagont jött kirakni?

— Igen.

Bizalmatlanul néznek. A négy közül az egyik elüt a társaságtól. Magas, vékony fiatalember, szemüveggel. Kék munkaruha, rajta piros bélyegző, Csepel-Mű- vek.

Szilágyi János, a „külsős”, ahogy a többiek mondják, lép mellénk:

— Van bőven kiraknivaló

— Mennyit vállalnak?

— Ml van? — kérdi az egyik zömök, barna ember, aki „profinak” látszik ebben a szakmában.

— Nem rossz — nyugtatja meg a kérdezőt — daraszén, zúzott kő.

Egy kis noteszba félkerült a nevük- A vagonok telegyomorral várakoznak félre tolva a rakodón.

A szemüveges mellém kerül.

— Szintén kezdő? — kezdi az ismerkedést.

— Igen,

— Akkor vállaljuk ketten azt a vagont, mutat az egyikre, Györffy Péter vagyok Itt dolgozom az AKÖV-nél. Menetirányi1 tóként. Tudja, nemrég házasodtunk, kell a pénz. Ez is, az is hiányzik még a lakásból, a munka meg nem szégyen. Igaz, nehéz, de jól fizetik. Jól jön ez fizetéskiegészítésnek.

A kollégának nagyobb a lapátja, mint az enyém. Egy rakodótól kérte kölcsön, ma éjszakára. Alig telik el egy óra, javaslom gyújtsunk rá. Leülünk a szénhalomra. A mellettünk álló vagonból követ raknak ki, hárman.

— A szomszédok nem ülnek le.

— ök nem érnek rá. Van rá eset, hogy két vagont ürítenek ki, amíg más egyet.

Lekerül a vékony nyári ing is. A szénpor feketén szállong. Az izzadtságtól fényeseden testet egy-kettőre belepi. A kolléga sem dolgozhatott sokat még ilyen munkán, látszik a mozgásán. A

szomszéd vagonból néha átnéznek —, hogy haladunk? Lassan.

— Mihalik István vagyok. Ne haragudjanak, de így nem lesz jó, ahogy maguk csinálják. Lehet ezt könnyebben is.

Lapátjával a vagon ajtaja előtt tisztítja meg a helyet és kinyitja.

— Na, így már könnyebb lesz.

Igaza van. Most már nem kell

átemelni a nehéz lapátot a vagon oldalán, jóformán csak kidúrjuk az ajtón a szenet.

Megkínálom egy cigarettával.

— Már 10 éve csinálom.

gokat. A homlokról, szájszögletre csurgó izzadtság sós.

Éjfél előtt már úgy érzem, a cigerattát sem tudom meggyújtani. Remeg a kezem és talán még sohasem éreztem annyira követelőzőnek a tiszta ágy utáni sóvárgást, mint most. Éhes is vagyok. A nehéz munka a legjobb orvosság az étvágytalanság ellen. A kolléga mentegetőzve húzza elő a táskájából az ebédnél megmaradt kenyeret. Harapok egy darabot a kissé száraz kenyérből, amelyért más körülmények között fintorogva tolnák félre az étteremben.

Ismerem minden csínját

Azt mondjak, nem kell szakértelem a lapátoláshoz. Hát az nem, de ennek is megvan a sorja. Nem mindegy az sem, hogy milyen a vagon. A kétajtós jobb. Az áruk, amelyeket ebben szállítanak, az is lehet sokféle. A legrosszabb a kohósalak, mész, cement, meg a2 iszapszén. A pénz a homokban van. Nem rossz a sóder sem, meg az ilyen daraszén, ha egy kicsit nedves. A darabos terméskővel is el lehet boldogulni, ha kétajtós vagonban hozzák.

Beszélgetés közben átjönnek a „szomszédok” egy cigarettaszívás- nyi időre, Bessenyei István és Pataki Károly, ök is régi „vago- nosok”.

Itt lehet megbecsülni a kenyex-et

Jól benne vagyunk az éjszakában, amire az utolsó lapát szén is a földre hűül. A szomszédok is végeztek. Igaz, ők a dupláját csinálták meg'.

— Menjünk át a csehóba egy pohár sörre — javasolják.

Összeszedjük a lapátokat.

Egy mozdony fehér gőzfelhők között bújik ki feketén és mintha búcsúztatna, hosszú, élest füttye messzire elkísér.

Odahaza, fürdés után a fürdőkád úgy nézett ki, mint egy szénbánya.

Hajnalodéit.

Béla Ottó

A lapátok újra nekifeszülnek az örökké ellenálló anyagnak. Sietni kell, mert magas az álláspénz. Az AKÖV a múlt hónapban is több ezer forintot fizetett ki, ezért.

A gépek, a technika ennek a nehéz munkának is a segítségére sietett. Markológépek, dúrólapátos lánctalpasok segítik a kirakodás izzasztó munkáját. De itt, a gépek mellett emberekre is szükség van. És ezek az emberek kiegészítik a gép munkáját.

A vonatok a szomszéd síneken, hol Sarkad, hol Békéscsaba félé húznak el. A kivilágított ablakokon másodpercekre bóbiskoló emberek és összebújó fiatalak látszanak.

Az izmok fáradnak

! Egyre nehezebben merül a lapát, í kisebb ívben hull a szén a szerel- S vényen túlra. A gyér világítás ez- I révei csalja a vért kereső szúnyoMunkavédelmi műsoros est Kardoskúton

A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat Orosháza üzeme évek óta komoly gondot fordít a munka- védelemre. Számos jól sikerült munkavédelmi tanácskozást rendeztek, amelyen a legjobban szereplők között — és a kérdésekre talpraesett választ adó nézők között — értékes jutalmakat osztottak szét. Most új formáját keresték — és meg is találták — a munkavédelemnek. Műsoros estet rendeztek a kardoskútá müve. lődési házban. Voltak ott olajosok és falusi lakosok egyaránt, akik Feleki Kamill, Kállai Ilona, Csá kánja László és több más neves fővárosi művész kabaréműsorán derültek, s egyben sokat tanultak.

Tudomány és társadalom

is htján hét évtized telt el századunkból, elég idő ahhoz, hogy biztosan állíthassuk: a XX — a szocialista társadalmi forradalom és a technikai-tudományos forradalom évszázada. Nem véletlen, hogy a kettő egybeesik. Ha valamire nagy szüksége van az emberiségnek, a korszak igényei kikényszerítik a törénejemtől a kielégítésükre szolgáló eszközöket. A mai világnak szüksége van a szocializmusra és a szocializmus csak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak segítségével hódíthatja meg a világot.

Tudomány és társadalomi kapcsolatát a mi korunkban'sokféle szempontból vizsgálhatjuk, az alapvető azonban az; a társado- lom életét úgy kell megszervezni, hogy a tudomány és a technika vívmányait az emberiség javára használjuk fel, azok ne egy kisebbség hatalmát, gazdagságát vagy éppen ártó szándékát szolgálják, hanem az embert.

Ahhoz pedig, hogy a tudomány ne az emberiség fenyegető veszedelme, hanem a társadalom áldása legyen, megint csak a tudománynak, a társadalomtudománynak, a társadalomtudományok segítsége szükséges. Az a tudományág, amely az emberiség békéje, boldogsága és haladása feltételeinek megteremtésével foglalkozik, a marxizmus— leninizmus, maga sem lehet meg a többi tudományág fejlődése, eredményeinek állandó számbavétele nélkül. Annak a pártnak, amely a marxizmus— leninizmus alapján arra vállalkozott, hogy a haladás útján a szocializmushoz vezeti el a nemzetet, a mi karunkban különös figyelmeit kell fordítani a tudományokra. Manapság a politika sem lehet meg a tudomány nélkül és. ami a legfontosabb: megfordíthatatlan sorrend, hogy a politikát kell a tudományos igazságra építeni és nem a napi politikának kell alárendelni a tudományos'' kutatásokat. De az a tudomány sem ér semmit az emberiség számára, amelynek művelői nem érzik kötelességüknek a nép. a gazdasági és társadalmi haladás szolgálatát. Mindezt fontolóra vették most, amikor az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a magyar tudomány helyzetét és határozatokat hozott tudományos életünk fejlesztésére.

A párt álláspontja a tudo■í*' mány és társadalom kapcsolatáról lényegében a következőkben foglalható össze: marxizmus—leninizmus, mint tudományos világnézet és munka- módszer csak egy van, de ennek lényege, hogy biztosítja a kutatás, a tudományos viták, a problémák különböző megközelítésének szabadságát. A kommunisták a politikát hosszú távon, stratégiailag, a tudományos elemzések és vívmányok eredményeire építik, de nem rendelik alá a tudományt a napi politikának. A pártszerűség, a tudományban azt jeleníti, hogy a tudós járuljon hozzá a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, a pártvezetés a tudományban azt jelenti, hogy a párt felkutatja és megjelöli a tudomány számára a társadalom igényeit, de nem írja elő azt, hogy a tudósok milyen következtetégekre juthatnak ez igények kielégítése tekintetében. A társadalom feladata a tudománnyal szemben, hogy lehetőségeihez képest biztosítsa a kutatómunka anyagi és egyéb feltételeit, a tudós feladata a társadalommal szemben, hogy ezeket a lehetőségeket legjobb tudása szerint az egész társadalom javára használja fel.

A társadalom és a tudomány viszonyának problémái nem elvontan, nagyon is gyakorlati módon jelentkeznek nálunk. Az egyik, a legnagyobb probléma, hogy kicsiny ofcízág vagyunk és az iparilag fejlettebb országokéhoz mérten kevés pénzünk van tudományos kutatásra. — Ma a kutatás — sok tudományágban — valóságos iparág. A tudományos munkások és „segédmunkások” ezreit foglalkoztatja, egész üzemeket kell felépíteni a

kutatók számára, figyelemmel kell kísérni a világtudomány. a más országokban folyó kutatások eredményeit, stb. A tudo- mánypolitka dolga, hogy kiválassza azt a néhány területet, amelyen a mi lehetőségeink mellett eredményesen kutathatunk, nálunk Magyarországon és a társadalom, a helyi közösségek dolga, hogy a maguk erejéből megtoldják azokat az anyagi lehetőségeket, amelyeket központilag biztosítanak a tudományos kutatás számára. A helyi önkormányzati szervek, különösen az egyetemi városokban, s mindenütt, ahol kutatóintézetek vannak, nagyon sokat tehetnek azért, hogy megfelelő légkörben, a hétköznapi gondoktól lehetőleg mentesen folytathassák tudósaink azt a kutatómunkát, amelynek a társadalom látja hasznát ma, holnap vagy esetleg csak a távoli jövőben. Ami a társadalomtudományokat, különösen a szociológiát illeti, abban még több segítséget adhatnak a helyi erőik, pedagógusok, diákok, hivatali szervek, üzemek. Jó politikát nemcsak országos, hanem helyi, üzemi méretekben is csak reális alapos helyzetfelmérés alapján lehet folytatni. ’

I? övidlátás lenne azt köve*1 telni a tudósoktól, hogy csak olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek közvetlenül és nyomban hasznosíthatók egy üzemben, az egészség védelmében vagy a mezőgazdaságban. Alapkutatások, elméleti munka nélkül nincs gyakorlati eredményeiket hozó tudomány. De az sem lehetséges, hogy szakadék tátongjon az ország égető szükségletei és a tudósok kutatómunkája. erőfeszítései között Legtöbb ideje, hogy a párt tudományra vonatkozó határozata alapján a helyi közigazgatási és társadalmi szervek számvetést készítsenek arról, milyen tudományos erők találhatók területükön, milyen módon használhatnának azok a folyó problémák megoldásában, hogyan lehetne hasznosítani eddigi eredményeiket, elősegítem tevékenységük koordinálását stb. Nálunik gyakran előfordul, hogy értékes munka folyik különböző tudományos műhelyekben, sokszor egymással párhuzamosan és e munka hatékonyságát megsokszorozhatnék pusztán azzal, hogy összehangoljuk ezek tevékenységét, elősegítjük, hogy tudjanak egymásról és együttműködhessenek. A tudomány területén is nagy visszahúzó erő a hatalomvágy, a hiúság, a monopóliumra való törekvés, a maradiság — hiszen emberek dolgoznak itt is. Szembeszállni ezzel, türelmesen, de határozottan összefogni, hasznos csatornákba terelni, termékennyé tenni a tudományos erőfeszítéseket, ez is a társadalom kötelessége a tudomány iránt.

(VJ i kimondtuk, hogy a kul- túra ruyn áru, azt egész népünkhöz kell eljuttatni, nemcsak azokhoz, akik meg tudják azt fizetni. A tudományra kimondtuk, hogy az bizonyos fokig ideológiai kérdés, de az ideológia nem reklám;, amelyet kész határozatok, már kialakult helyzetek propagálására lehet felhasználni. De éppen azért, mert a tudomány ideológia is, világnézeti kérdés is, a tudományt is segítségül kell hívnunk az idegen, ellenséges ideológiák elleni küzdelemben. Elsősorban a társadalomtudományra áll ez, ez segíthet a legtöbbet a hamis ideológiák leleplezésében. Ám nemcsak a tudósok, hanem a propagandisták, pedagógusok, társadalmi szervek feladata, hogy merítsenek a tudomány forrásaiból és vigyék azt el a tömegekhez. A mi feladatunk, hogy bensőségesebb, közvetlei%bb kapcsolatot teremtsünk a tudomány és a nfp között: ez az igazi népnevelői xnunka ma.

Patkó Imre