Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

1969. július 12. Szombat sseBír '"IWWJU 4 Bőröndcímkéket is készít a gplavári nyomdaipari feldolgozó Szem A napokban jártunk Gyulavá- ■ riban, a Békés megyei Nyomda^ ipari Vállalat feldolgozó üzemé­ben. Pallag Imre telepvezető el­mondta, hogy a kis üzem negy­ven asszonynak és lánynak ad munkát. Az egy főre eső terme­lési átlaguk már meghaladja a 17 forintot óránként, ami itt je­lentős eredmény, hiszen a kis kollektíva tagjai többségükben még soha nem dolgoztak ipari üzemben. Nehéz volt megszokni­uk az üzemi munkafegyelmet. Most már erre nincs panasz. Bi­zonyítja ezt az is, hogy egymillió 300 ezer forintos tervüket időará­nyosan teljesítették. A képen látható bőröndcimke és az itt be nem mutatható, hasonló rendeltetésű címkék gyártásának bevezetésével és gumírozá^ával új munkalehető­séget kívánnak teremteni a község asszonyainak és lányai­nak. SALGÓTARJÁN Másfél milliós leniarí a DÁV-nál Év végéig elkészül a Gyula—Sarkad közötti távvezeték A megyét járva napról-napra mind több távvezetéki oszlopot láthat az ember. Űj transzformá­tor- és fogadóállomások lépnek be az országos villamosenergia­rendszerbe. Távvezetékek hálóz­zák be a megyét. A Békés megye 20 éve című kiadványban olvasható: „A fel- szabadulás előtt 1888-tól 1944-ig megyénkben összesen 24 községet villamosítottak. A második hároméves terv vé­gére 71 község villamosítását fejezték be. A második ötéves terv első évében további öt köz­ség bekapcsolásával befejező­dött a falvak villamosítása. 1961 után a villamosítási prog­Ismeretlen adatok Horthy Miklós mérhetetlen uralomvágyáról — ^ felkelő tömegekre lövető tábornok és a dinasxtiaulapító svéd trónörökös volt Horthy mintaképe — Mit vall egy könyv a kenderest kúriáról 1919. július 12. az ellenforra­dalmi kormány formális megala­kulásának dátuma. Ezen az első „ülésen” Horthy Miklós nem je­lent meg. Pedig az ünnepélyes „beiktatás” fényét bizonyára emelte volna egy valóságos alten- gemagy szépen feldíszített, plecs- niktől hemzsegő, kék hosszú „waffenrockja”. Horthy azonban nem jelent meg, mert mint maga is írja, megdöbbenve jött rá, hogy „nem bírja a magyar nyelvet”. Zadravecz István, a szegedi fe­rences házfőnök, nemrég elő ke­rült naplójában többször említi: mennyire rosszul beszélt magya­rul Horthy. A hírhedt Héjjas Iván naplója ezt még kiegészíti azzal, hogy ké­sőbb, amikor „megoldódott a nyelve” összevissza beszélt. Sok értelmetlenséget. A titkos diplomáciájáról ki­adott dokumentum-kötetben ere­deti kézírásának fényképmásola­tán lehet látni, hogy magyar fo­galmazás közbe német szavakat szúr be, amik magyarul nem ju­tottak eszébe. Ez azonban mit sem von le tett- rekészségéből. Horthy a legnagyobb eltökélt­séggel, kész programmal indult Szegedre, és Szegedről az ország „meghódítására”. A szegedi Somogyi Könyvtár­ban előkerült egy könyv, amely Horthy kenderesi könyvtárából származik. Kétségtelen Hothy Mikiás tulaj­dona volt, sértetlenül benne van az EX LIBRIS HORTHY MIKLÓS volt a kötelező, mert nem lehetett ] alá tintaceruzával az egyes jelen­olyan könnyen kiradírozni. Horthy Bernadotte . életéből azokat a jeleneteket húzta alá, amelyek már akkor is vonatkoz­tak rá. és bizonyára azokat, ame­lyeket követendőnek tartott. Bernadotte polgári családból származott és lassan haladt a hadseregben. Harminc éves korá­ban még csak százados volt. 1799. ben azonban hirtelen hadügymi­niszter lett és ekkor „felhívta a figyelmet” magára. Könyörtelen, véres kézzel fojtotta el az aarley felkelést. Utána a poroszok és szászok felé kacsintgatott Napo­leon háta megett, mígnem annak beleegyezésével elnyerte a svéd trónörökösséget. Itt is „kemény kézzel” kormányzott és mindent megtett az uralom megalapítása érdekében: megváltoztatta vallá­sát, elvált feleségétől, végül pedig a legdöntőbb pillanatban „nagy­szerűen” elárulta Napóleont. Si­került is neki dinasztiát alapítani és 1841-ben, túl nyolcvanadik évén mint svéd király fejezte be pályáját. Családja ma is uralko­dik. Horthy mindenben lemásolta Bemadotte-t nem hiába húzta tős részeket. Lassan haladt ő is pályáján, de a matrózlázadást már kérlelhe­tetlenül elfojtotta. Vérengzőén kormányzott, volt hadügyminisz­ter, elárulta uralkodóját, kacsint­gatott a horvátok felé és sértetle­nül átadta a flottát. Siófokon be­bizonyította, hogy ért a véreng­zéshez. Előbb ő is hadügyminisz­ter lett, de később mint kormány­zó ugyanazt a szerepet töltötte be itt, mint annak idején Bernadet­te, akinek kormányzó-trónörökös volt a címe. Nem vitás, hogy Horthy is sze­retett volna dinasztiát alapítani és most már ebből a könyvből azt is láthatjuk, hogy minden emlék- irati hazugságai ellenére igenis neki is ez volt minden szán- célnak megfelelő gépet. ram a fontosabb tanyaközpontok, majorok bekapcsolásában jelölte meg a feladatokat. 1964-ben már 320 majorban volt villany.” Felvetődött a gondolat, hogy vajon az olvasottak után mát csi­nál, mit épít a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat me­gyénkben A teljesség igénye nél­kül kértünk választ Opauszki Györgytől, a csabai üzletigazgató­ság kivitelezési vezetőjétől. A tá­jékoztatásból megtudtuk, hogy az elavult hálózat rekonstrukcióját folytatják, mert az élet mindig újat kíván. Ez év első felében 19,2 millió forintos hálózatépítési tervüki volt. Ebből, még nem pontos adatok szerint, mintegy 17,8 millió forintnak megfelelő mun­kát fejeztek be. A körülbelül másfél millió forin­tos lemaradás egyrészt a létszám­hiányból, másrészt a téli, kemény hidegek miatt következett be. Hozzátette azonban, hogy lemara­dás csak saját beruházásainknál van. Az első negyedévben 11 transz­formátort, 12 kilométer hosszúsá­gú, 20 kilóvoltos vezetéket építet­tek és 40 kilométer kisfeszültségű vezeték bővítésével, rekonstruk­ciójával készültek el. A második negyedévben a közvilágítási kor­szerűsítését fejezték be, Gyulán 700 ezer forint, Békéscsabán egy­millió forint értékben, A megye halt termelőszövetke­zetének: a csanádapácai Űj Ba­rázda. a bélmegyeri Űj Barázda, a békési Egyetértés, az újkígyósi Aranykalász, a tótkomlósa Hala­dás és a tótkomlósa tsz-közi ön­álló vállalkozás' villamosítása is befejeződött. Év végéig pedig Gyula és Sarkad között építik meg a 35 kilovoltos gerincvezeté­ket és a sarkadi 35, 20 kilovoltos alállomást, csaknem 8 millió fo­rintos költséggel. Ez a beruházás Sarkadnak és a községtől keletre eső területnek jobb és biztonsá­gosabb feszültségviszonyokat je­lent. Szerepel idei tervükben a Mezőhegyesi Cukorgyár tér­világításának és kapcsolóteré­nek kialakítása, a kernyei szi­vattyútelep és körülbelül 15 tsz-major villamosítása. A tsz-ek között van a kondorosi Dolgozók, a íkunágotai Bercsényi, a kevermesi Lenin és a tátkomló. si Viharsarok. Több tsz-t nem nevezett meg, mivel még nem bi­zonyos, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vala­mennyi tervet jóváhagyja. Év végére a 41,5 millió forin­tos tervüket teljesíteni fogják és az első félévi másfél millió forin­tos lemaradásukat is pótolják. Van tehát munkája a DÁV- nak, hiszen az energiát, a fényt még néhány helyre el kell juttat­ni, és a régi, elavult rendszere­ket is folyamat,osan korszerűsíte­ni kell. B. J. Hidraulikus emelőgépet szereltek fel Az UNIVERZÁL Kiskereskedel­mi Vállalat Békéscsabai Vasbolt­jához tartozó Bartók Béla út 8 szám alatti raktárban évek óta gondot okoz a nehéz fizikai mun­ka gépesítése. A megoldás nem a vállalat vezetőin múlott, hanem azon, hogy eddig nem találtak a déka és leghőbb kívánsága. De ebben már nem sikerült leutá­nozni a példaképet. Pedig a hosz- szú élet is kijutott neki. Egy másik könyv, a TÖRTÉNE­LEM ítélkezett felette: az epigo- nok, az árulók és a lakáj patrióták sorsát a szégyenletes bukásit jut­tatta neki. Dr. Magyarka Ferenc Néhány napja értesítést kap­tunk, hogy 72 ezer forintos költ­séggel végre sikerült 500 kilo­gramm teherbírású, a célnak tel­jesen megfelelő hidraulikus eme­lőgépet beszereltetniük. Az eme­lőgépet a Csomádi Zöldmező Tsz gyártotta és szerelte fel. A válla­lat tervosztályának vezetője és a a kenderesi kúria jól ismert képé­vel. Megállapítható, hogy a könyvet, mely 1888-ban jelent meg Berlin­ben és Napoleon marsall jairól, tábornokairól szól: igen sokszor forgatta Horthy. A könyv mindig a Bernadotte tábornokról szóló résznél nyílik ki. Nagyítóval fa­kult elszíneződés is megállapítha­tó, sőt bizonyára ujjlenyomatait is le lehetne venni. Sőt igen fi­nom lila tintaceruzás aláhúzások is vannak a gótbetűs, német könyvben, amely így Horthy jel­lemének, legtitkosabb gondolatai, nak, terveinek bizonyítéka. Horthy 1868-ban született, így a könyvet már tengerésztiszt ko­rában szerezte be. Erre mutat a tintaceruzás aláhúzás is. A mo- narchista tisztek szerették hasz­nálni á tintaceruzát. Csapatnál abban az időben, amikor a töltő­toll ismeretlen fogalom volt, ez Nehezen kezdődött az a hét. Hat nap napközis szolgálat, reggel nyolc­tól, délután ötig, vagy hatvan ismeretlen gye­rekkel egy tágas, de ál­taluk megunt udvaron. Még 7 óra sem volt, ami­kor beoldalgott egy csepp kisfiú. Kezében piszkos, batyura kötött zsebken­dő, amelyen vérpettyek is voltak. Csak járt kö­rülöttem, megszólítani nem mert. Aztán jöttek a többiek és egykettőre felfedték a zsebkendő Madarak és gyerekek a rigó, neki is joga van hozzá! Azontúl mindig a sarkamban volt. "Másod- nap megkérdezte, ha a kismadár felnő, vissza­adom-e neki? Amit jó­szívvel megígértem. Har­madnapra reggel már nem kért enni a rigócs- ka. Lábai remegtek, tes­té hűlt és délre már ol­dalra fordult és örökre eltávozott. A nagyobbak nagy, vidám temetést tunk vele jól bánni? — Tetszik látni ezt a karcolást a kezemen? Anyukám belém vágta a kést, azt is mondta, hogy megöl! Velem sem bánnak jól, úgy járok én is, mint a kisrigó. Megdöbbentem. Nem ismertem a családi kö­rülményeit a kisfiúnak. Lehet, hogy túl érzé­keny, hogy fantáziái. De az a mély karcolás a titkát Kicsi rigó lapult rend’eztek) aTnelyen csak karján... Valamit prédi­meg benne még pelyhes és sárga szájú, fején vér­ző sebbel. Megdobbant a szívem, elkértem Lanká­tól. Egy kis dobozban ágyaztunk neki puha fészket s hogy kissé megnyugodott, mulatsá­gosan repdesett kis szár­nyaival és csőrét tátogat ta. Az egész napközi ott­hon azontúl csak legyet, bogarat fogott. Aki jól viselte magát, egy kis ideig ölébe foghatta a dobozt, bár Lali nem igen mert szólni, nagy, kérő barna szemének én és Lali nem vet­tünk részt. — Üljünk le ide a padra és beszélgessünk — mondta könnyes szemmel és felnőttes ko­molysággal a 7 éves kis­fiú. Leültünk, megfogta a kezem. — Komolyan gondol­kozom azon — kezdte a társalgást —, hogy vi­lággá megyek! — És miért, Lan­kám, mert meghalt a kismadár? Mi nem vá­gunk olyan okosak, mint a rigómama. Talán rosz­káltam arról, hogy „nem szabad bosszantani anyukát, biztosan rossz voltál”, de éreztem, mi­lyen üresen konganak szavaim. — Világgá megyek, vagy Zsuzsi nénémhez, vagy ha tanító néninek kell egy kisfiú, akkor Csabára — hajtogatta könnytelen, de megtört szemmel. Másnapra utánanéztem a dolognak. Fiatal anya öt gyerekkel, mindket­ten dolgoznak. A gyerek gyakran elkóborol ott­pillantása elmondtai övé szül etettük, nem tud- honról, ahol viszonylag jó körülmények között élnek. Üzletek ajtajában ácsorog, a fodrásznak ajánlkozik, hogy vizet visz. Minden testvére rendesen jár a napközi­be, csak ő társtalan, magányos. Csavargásaiért kapja a súlyos büntetést, a rette­netes szavakat, egy fá­radt, önmagán nem ural­kodó édesanyától. Mit tehetek érte? Annyit, mint a kismadárért. Amíg lehet, ápolgatom, aztán útjára bocsátom. Utolsó nap egy verébfió­kát hozott. Mindössze pár órát élt. Csak any- nyit segíthettem rajta, hogy ne engedjem a ka­maszoknak biciklipum­pával felpumpálni, amíg csak szét nem pukkad. Ügy mondták pedig, pompás mulatság ez a falusi gyerekek számá­ra. Lali, nem teszi ezt, ha 14 éves lesz, akkor sem, abban bízom. De ki vé­di majd őt attól, hogy ne menjen világgá és ne keressen új édesanyát? H. 1. raji tár dolgozói szerint a gép jói megfelel a szűk raktározási terü­lettel rendelkező kiskereskedelem, nek. „Zárás" Mezőberényben A mezőberényú KlSZ-vezető- képző táborban ma fejeződik be a KISZ-alapszervezetek sportfelelőseinek továbbképzé­se. Az úttörőház parkjának sá­torvárosában száz fiatal egy hé­ten át hallgatott előadásokat és vett részt a foglalkozásokon, hogy otthoni KlSZ-megbízatá- sukat még eredményesebben végezzék. Az előadásokon szó esett a KISZ testnevelési és sportmozgalmának feladatairól, az aktuális kül- és belpolitikai eseményekről, valamint több más, szakmai kérdésről. A programból nem hiányzott a gyakorlati bemutató sem, a tá­bor lakói tábori verseny kere­tében súlylökésben, magasug­rásban, távolugrásban és disz­koszvetésben mérték össze ere­jüket. Az öt altábor lakói ma elbú­csúznak egymástól és Mezőbe- rénytől, biztosan egyikük sem megy haza „üres“ kézzel. Madarak telepítették át a medúzákat Nemrég a Szovjetunió egyik óriási víztárolójában a zoológu­sok édesvízi meduzafajt fedeztek fel. Ezek a medúzák eddig csupán a nagy afrikai tavakban fordultak elő. A szovjet kutatók feltétele­zik, hogy a kiszáradt meduzalár- vákat a különböző madarak hoz­ták el Afrikából északra.

Next

/
Thumbnails
Contents