Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

1369. június 10, 4 Kedd Of év formásé Koszfa Rozália gyulai f áriafán Vasárnap délelőtt 11 órakor nyi­totta meg dr. Supka Magdolna művészettörténész, a Nemzeti Ga­léria tudományos munkatársa Koszta Rozália festőművész kiál­lítását a gyulai kiállitócsamok- ban. öt év termését láthatják az érdeklődők a kétszintes, szép csar­nokban, összesen hatvannégy olaj képet. A megnyitóra nemcsak Gyulá­ról, hanem Békéscsabáról, Oros­házáról és más városokból, köz­ségekből is érkeztek vendégek. Dr. Supka Magdolna bemutatva a művészt és tárlatát, hangoztatta, hogy az emberszeretet, az Alföld szeretete sugárzik minden alko­tásából.. „Koszta Rozáliát minden ideköti — mondotta — gyermek­kori élményei, a szülők szeretete vezették el idáig, e tárlatig, me­lyen őszintén vall legbensőbb gondolatairól,” A nagy gonddal és ízléssel be­rendezett tárlat katalógusából ér­demes idézni a művész bemutat­kozó sorait: „1925-ben Gyulán születtem. 1948-ban a Derkovits I Kollégiumba kerültem, ahol szak­érettségiztem. 1950—56-ig Buda­pesten és Leningrádban végeztem főiskolai tanulmányaimat — festő szakon —, Hincz Gyula, Bencze László és V. M. Oresnyikov nö­vendékeként. Tanulmányaim be­fejezése utón hazatérve Gyulán telepedtem le. Azóta is itt élek, itt dolgozom. Erős a szál, mely ideköt: szüleim közelsége, gyer­mekkori emlékek, a város csendes nyugalma, az alföldi ember, az alföldi táj erőt adó szépsége. Jó itt élni. Szeretem az embereket, akiket nap mint nap ismerősként vagy barátként üdvözlök, hiszen gondjaink, örömeink közösek. Munkámban őket kívánom meg­mutatni tiszta érzéssel, a színek, formák gazdag változatával, mert nemcsak a nevem, de a gazdag szellemi hagyomány is kötelez, ha már ecsetet vettem a kezemben.” A kiállítás alkalmából a Ma­gyar Televízió vasárnap este ri­portot sugárzott Koszta Rozália műterméből, bemutatva az önálló kiállítás több darabját is. Megkezdődött a Nemzetközi Színházi Intézet XIII. kongresszusa Vasárnap délután, a budapesti Fészek Művészklubban megnyílta Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) XIII. kongresszusa. A hétnapos tanácskozás központi témája: „A színház az ember társa”. Ezt a té­mát két részben, párhuzamos szekcióüléseken vitatja meg a harminchat országból érkezett több mint 250 küldött, színház- igazgatók, rendezők, díszletterve­zők, dramaturgok és színészek. A világ minden részéről össze- sereglett gyakorlati és elméleti színházi szakembereket Magyar- ország képviseletében dr. Orbán László, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese és Kazimir Ká­roly főrendező, a Magyar Szín­házművészeti Szövetség főtitkára üdvözölte. Ezt követően Brunius Palle, az ITI svéd származású el­nöke és Enrico Fulchignoni, az UNECO képviselője mondott be­szédet. A kongresszus részvevőit vasár­nap esti előadásán vendégül lát­ta a Nemzeti Színház társulata. A színház művészei ez alkalommal Gyurkó László Szerelmem, Elekt ra című drámját játszották — nagy sikerrel. (MTI) flz idén nagyobb gondol fordítanak az állami lakóházak tatarozására, javítására Szarvason A Szarvasi Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága szerdai ülésén többek között értékeli a városban levő állami lakóházak és ingatla­nok állagmegóvásának érdeké­ben végzett munkát és a házke- zelőség tevékenységét. Szarvason 121 állami lakóház­nak viseli gondját a házkezelő- ség. Az épületek nagy része elha­nyagolt állapotban van. Ez azzal magyarázható, hogy Szarvason a várossá nyilvánítás előtt igen ke­veset fordítottak az állami házak tatarozására. Ma már 65 százalé­kuk teljes felújítást igényel. Az elmúlt évben a felújítási keret nagy részét — 536 ezer forintot — két épület rendbehozására fordí­tottak, ahol hat lakást alakítottak ki. Ebben az évben tizenegy épü­let kerül felújításra!, amelyekre 590 ezer forintot költenek. Elké­szült a költségvetés és most már a helyi kivitelező üzemen a sor, hogy a munkát elvégezze. Nagy gondot okoz a házkezelő­ségnek, hogy időközben előre nem látható akadályok miatt mó­dosítani kell a felújítási tervet. A Jókai út 6 számú épületre pél­dául 25 ezer forintot terveztek, de az épület hátsó fala annyira megsüllyedt, illetve egy része ki­dőlt, hogy a tervezettnek több­szöröse, 90 ezer forin vált szük­ségessé a munka elvégzésére. Gopdot okoz az Árpád Szálló pin­céje is, ahová néhány hónapja betört a talajvíz. Bár azóta két esetben is kiszivattyúzták, rövid idő alatt újra megtelt. A hibát csak úgy lehetne tökéletesen el­hárítani, ház az udvarban levő négy-öt nagyméretű aknát meg­szüntetnék Erre sajnos a közeli időben, pénzhiány miatt nincs le­hetőség. Ilyen probléma több más állami épületnél is előfordul. Karbantartásra a tavalyi évben 276 ezer forintot költöttek. Az idén az elmúlt öt hónap alatt er­re a célra már 138 ezer forintot fordítottak. Gondot okoz sok eset­ben a bérlők túlzott és jogtalan követelése is. Ezek elkerülésére az 1/1969. tanácsrendelet — amely a lakóházak házirendjéről szól — rövidesen eljuttatják min­den állami házba. B. O. (VJzigyy ífaikel - Georgy {feua*. MAwe&Bem /j&CEOEiC^rcj'cr fioßü/rorr»; utassá/ rettenc 20. — Egy félóra múlva, Vlagyi­mir Ivanovics, kedvedre kibe­szélgetheted magad Nyikita-Ka- zancevvel, vagy ahogy feltétele­sen elneveztük: a Nyakiglábbal. Szaveljev már elment érte. Sarapov felnézett papírjairól: — Na, nézd csak! Hát megta­láltátok? Jól van, fiam. Hogv sikerült? — Kiszámoltam. — Tessék? — Kiszámoltam, mondom. Ahogy Leverier számította ki a Neptun bolygó létezését. A te­lefonkészülék tárcsáján. — Nocsak. — Figyelj ide. Ez az ötlet teg­nap öltött bennem végleges for­mát, azután, hogy elváltam tő­led. Az autóbusz tizenegy per­cenként jár. Hogyan érhette utói Gyemidov Gavrilenkót a távol­ság felénél? Felhívtam a végál­lomást. Kiderült, hogy Gavrilen- ko két perces késéssel érkezett Vladikinóba. Az átjáróépítkezés­nél összetorlódott a forgalom. Hirtelen fény világította meg az agyamat. A Nyakigláb három­szor egy héten fordul- meg a megállónál: hétfőn, szerdán és pénteken, s a fentebb vázoltak szerint pontban fél kilenckor, ami feltételezhetően a munkaidő befejezésével vagy kezdetével áll kapcsolatban. Meg kellett fejtenem a legfontosabbat: ho­vá utazik Vladikinóból: haza, vagy a munkahelyére? Gondol­koztam és úgy döntöttem: haza. Emellett szólt az időpont. A dél­utáni műszakok általában 15 és 17 óra között kezdődnek. Ehhez i fél kilenc túl késő. Az északai műszakot 22 és 24 óra között kezdik. Ehhez viszont túl ko­rai ... Azonkívül volt egy merő­ben szocilógiad természetű fel­tevésem ... Sarapov elnevette magát — Te csak ne nevess. A nők rendszerint igen pontosan ér­keznek munkahelyükre, útban hazafelé azonban átlag egy órát eltöltenek a különféle bevásár­lásokkal. A férfiak éppen ellen­kezőleg: tizenöt-húsz perces ké­séssel érkeznek munkahelyükre, de elég pontosan távoznak. Ezért gondoltam, hogy hazafelé tart. Ezután következett a második szakasz: a fiatalembernek ott kell dolgoznia valahol a közel­ben. Ebben nem kételkedtem. Először arra gondoltam, hogy talán valahonnan távolabbról érkezik és Vladikinóban csak át­száll. Ezt a variációt azonban elvetettem. Megmondom miért. Legfeljebb a 83-as autóbuszon érkezhetett volna Vladikinóba, a Szokol felől, vagy a helyiér­dekűvel. Az autóbusz elesik: a Nyakigláb a cirkusz felé utazott, arrafelé pedig átszállás nélkül, rövidebb úton is eljuthatott vol­na. — És a helyiérdekű? — ér­deklődött Sarapov. — Az is elesik. A megállója valóban ott van a közelben. De a buszmegállóhoz a telken át vezet a leghosszabb út. Ezenkí­vül, ebben az időszakban mind­össze két. szerelvény áll meg Vladikinóban: a 8.10-es és a 8.31-es. Ha a 8.10-essel érkezik, a 8.26-os buszt csípheti el. Ö pedig minden alkalommal a 8.37-esre szállt fel! Világos te­hát: a közelben dolgozik. — Világos — bólintott Sara­pov. — De hol van ez a „közel­ben”? A gyilkosság színhelye gyakorlatilag megegyezik a buszmegállóval. A kerület tér­képén nagy kört rajzoltam, kö­zéppontjában a gyilkosság szín­helyével. A Nyakigláb észak- nyugati irányból közeledett a telken át. a megállóhaz. A kör délkeleti félét ezért rögtön be is satíroztam. Maradt az ország­út, a vasútvonal és a Botanikus­kert határolta szektor. Az azon­túl! rész már közelebb esik a következő buszmegállóhoz. A következtetés: a Nyakigláb a Vladikinói lakónegyedből jött. A munkahelyéről! „Behoztam a kakast, egész tarajával” Tóth Andrást jól isme­rik Szeghalmon. Nemcsak azért, mert 72 éve él a községben. Ne­vezetes események fűződnek az ő nevéhez! Sok fiatal pár esküvő­jén „bábáskodott” vőfélyi minő­ségben, mint a mindenkori lako­dalmak főrendezője és ceremónia­mestere. Büszkén mutatja rangos tisztjének jelvényeit: a szalagok­kal, kendőkkel díszített csomtvégű vőfély-botot (kőrisfából faragták csaknem 50 évvel ezelőtt) és a bokrétás kalapot. Alig pár hete múlt, hogy az unokaöccse fia megnősült. A díszek még on­nan valók. — Ügy kezdődött, hogy hazajöt­tem a háborúból. Ki voltunk kop­va az élelemből. Édesapám föl- decskéjén dolgoztam. De jártam erre-arra, úgy kerestem a pénzt, ahogy tudtam. A parasztnak élel­mesnek kellett lenni és mindenki úgy tett a maga könnyebbségére, ahogy a tehetsége engedte. Rájöt­tem a fúrás-faragás fortélyára meg szőlőskertet műveltem. Per­sze a másét. Emlékszem, 1922-ben voltam legelőször vőfélyi A Sza­bó Feri sógoránál. Aztán tudják, hogy van az, ha felkapják az embert, hívogatják ide-oda. Vol­tam éa olyan lagziban ia, ahová nyolcvan házból jöttek. A vőfély teendői már jóval a boldogító igen elhangzása előtt megkezdődnek. Egy előre elkészí­tett lista alapján rigmussos hívo­gató verssel járja végig a falut. A lányosháznál illő tisztelettel ezt mondja: „Szépen kérjük ezért szép menyasszonyunkat / Ke­resd meg kulcsodat, nyisd fel a ládákat !\ Tűzd fel bokrétánkat.” Ám nemcsak kalapra való bokré­tát kér a vőfély, hanem mást is. „Szépen kérem tehát e család ap­ját, anyját l Adják ide a mi menyasszonyunk ágyát / Amit kérnek érte, azt majd megfizet­jük 7 Csakhogy ezt az ágyat ma­gunkkal vihessük”; A nevezetes — Na és? — biztatta érdek­lődve Sarapov. • — Itt keletkezett a probléma: hol dolgozhat? Szaveljewel kö­zösen felderítettük a terepet. A terepszemlére kijelölt körzetben az alábbi válalatok működnek: egy nagy- és egy kisüzem, egy vegytisztító, étterem, falatozó és két szálloda: a Bajkál és a Zarja, A fémfeldolgozó üzemnél kezdtük. Ne feledkezz meg róla, hogy Nyakigláb csak másnapon­ként jelenik meg 20 óra 30-kor. Az üzemben — nulla. A tiszt­viselők 5-ig dolgoznak, a máso­dik műszak 4-kor, a harmadik pedig este 11-kor kezdődik. Szaveljev a biztonság kedvéért még elenőrizte, nincs-e olyan munkásuk, aki 8—1/2 9-ig dol­gozna. Nincs. Ez tehát elesik. —A következő állomás a „Sza­bad munka” kalapgyár volt. A munka itt valóban elég szabad, mert a könnyűiparnak ez az óriása 17 óráig működik csak, ezután lelakatolják. Ezután kö­vetkeztek az üzletek. Igazi eposz. Hat darab van belőlük. Két iparcikk-üzlet, egy papírke­reskedés, egy pékbolt, két élel­miszerüzlet. Az első hárommal könnyöl boldogultunk: hétfőn zárva tartanak. A pékbolt csak másnaponként van nyitva: kedd, csütörtök, szombaton. Az élel­miszerüzletekben kizárólag nők dolgoznak. — Távirati stílusban: étkez­de. Hétkor bezár. Meghalt. Fa­latozó. Féltizenegyig működik. 8—1/2 9-kor senkinek nem ér véget a munkaideje. Pont. (Folytatjuk) bútordarabot így énekelte meg a vőlegény házában. „Nincsen ilyen ágya a török császárnak 7 Képzel­ni különbet sem lehet egy pór­nak”. Ettől kezdve aztán elveszti játé­kos óvodásét a rigmus, s nagy komolyan esküvőre hív, elbúcsúzz tatja a menyasszonyt szüleitől, testvéreitől, a „szép leányi sereg­től”. Az új asszonyt a férj házá­ba viszik és kezdetét veszi a vi­galom. A vacsora megkezdéséig a vőfély tartja szóval a lakodalmi sereget, képtelen ételrecepteket skandálva, András bácsi könyv nélkül fújja: „Hogy mi mindent főznek, fogalmuk sincs róla '/ Ko­csonyának készül tizenkilenc gó­lya 7 Hizlalt verebeket forgat­nak a nyárson / Medvetalpat süt­nek ébenfa parázson '/ A nyulak farkából főzik a paprikást / A ha­jas krumplihoz fogadtak egy ha­lászt”. — Aztán irsrri és enni kell (Be­hoztam a kakast, egész tarajá­val / Nem gondolt jó gazdánk a maga tyúkjával % Éjfélben aztán átöltözik az áj asszony? Akkor kezdődik csak a bál! A zenészek húzzák és a vőfély táncra kéri a menyecskét. Mindig három rig­must mondok, utoljára a muzsi­kásokhoz szólva azt, hogy: Kon- tya, csecse, fara kerek, húzzatok még erre egyet Szeme hamiskásan hunyorog és fehér bajsza körül összeszalad­nak a ráncok. Mindig elsőnek ér­kezett ás utolsóként távozott a lakodalmakból, sok száz verset elmondott fél évszázados vőfély- kedése alatt — Csakhát, ami igaz, az igaz — jegyzi meg csipetnyi keserűség­gel a hangjában. — Én az asz- szonnyal csak úgy csendesen es­küdtem. Egy ebéd, egy vacsora. Vőfély sem volt. Ennyire teltett. Pedig vihettem volna többre is. Az asztalon heverő hangszerek­re mutat. Citerázná még gyerek­korában megtanult. Katonáéknál csaknem „fehérkesztyűs zenész” lett, de az apai szigor hazarendel­te. Tárogatója még most is meg­szólal esténként. És ha az uno­kák hazajönnek, a furulya miatt nyaggatják. Legkedvesebb hang­szere a cserépből készült okari­na. Egy kívánsága van csak Tóth Andrásnak. Szeretne egyszer a rádióban szerepelni. Mint a többi népi zenész. — Kotta szerint nem tudok én muzsikálni. Csak úgy észből. Minden hangszeren megtalálom a hangokat — mondja elmélááva és tekintetét szerszámhoz szokott, bütykös kezére ejti. Búcsúzóul még egyszer fellapozza a kézzel írt, megsár­gult vőfély-könyvet, és sorra ve­szi a verseket, amelyek ki tudja már, hány év óta lopnak vidám­ságot az arcokra. Brackó István Magyar—jugoszláv gyermekrajz-kfállítás Orosházán Csütörtököd, június 12-én dél­előtt 10 órakor nyitják meg Oros­házán a NoviSad-i „Nikola Tesla” iskola és az orosházi 3. sz. álta­lános iskola tanulóinak gyermek- rajz-kiállítását. A kiállítás meg­nyitóján részt vesz Milan Konjo- vics Növi Sad-i festőművész is. A program szerint a kiállítást június 18-ig tartják nyitva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents