Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-09 / 130. szám
Fiiadéi fi Mihály: II szavak udvarát kutatom A szavak udvarát kutatom s mint méhesünk csöndje áhítat rejlik a szavak mélyén ha szólni kezd a lélek e rejtelem a szavak udvarát kutatom a a titkot amely rabul fogott ml van a szavak mélyén fojtogat a kérdés s hasztalan kutatom a szavak udvarát erők függnek a mennybolíozatról fojtogatja gégém egy régi-régi ének s mintha még ma is hallanám fokosok füttyét farkasok vonyításait fenyők halk dalát f egy zárt tanyai vegetáció dobott' közétek emberek mi van a szavak mélyén kutatom mint első ősöm ki ott felejtette nyelvét a tutajon míg ködmőnét kifújta üresre egy gálád fergeteg „ugye én is magyar vagyok azért” hallik vissza hangom réveteg egy szérűskert felől ahol tót dalokat dalolt nekem anyám a Tranaszciusz alvad tvér-dallamát ma is tudom a ' szavak udvarát kutatom kutak mélységét azt az első szót amely fölemelt. s amíg azt az egy szót meg nem leltem amelyet majd mindenki megért addig e kaviccsal cserepes számban bár a fellegeknek éneklek csupán a szavak udvarát kutatom 1969. Vihar Béla: Pillanatkép a vonatablakból Leánysereg a távoli mezőben, némán szedi a hagymát, paprikát; virít a kötény, görnyedez a hát, s a lemenő nap sugarával szőtten, mint ős-szertartás fölszentelt papnői, hódolattal így hajolnak meg ők, a Földanya arcára leboruHan, a Munka örök eszméje előtt. a segédleteik (kérdőívek, gyűjtőlapok, térképek), melyek a gyűjtés lebonyolításához szükségesek. Természetesen egy rövid cikkben nagyon nehéz lenne összefoglalni ennek a sokirányú munkának minden aprólékos mozzanatát, a gyűjtés sikere érdekében a társadalmi érdeklődés és támogatás igénye miatt néhányról azonban szükséges szólni. A nyári hónapokban ugyanis önkéntes gyűjtők sokasága az egész megyében Békés megye földrajzi neveire vonatkozó információkat szerez. A gyűjtés csak helyszíni bejárás segítségével történhet, sikere nagyrészt attól függ, hogy a megkérdezettek válaszaikkal segítsék a gyűjtés eredményes befejezését. Mondják el gyűjtőiknek, hogy a jelenleg hivatalosan közigazgatásilag elnevezett utcák, utak, terek (piac- és vásárterek), közök, sikátorok, zugok, hidak, összefüggő kertrészek, kocsmák, vendégfogadók, boltok, malmok, művelődési intézmények, külön megnevezett jeles épületek, objektumok, fák vagy a külterületeken található dűlőnevek, dombok, halmok, nevezetes kutak, erdők, erdős részek, irtások, erek, töltések, nádasok, nevezetes tanyák, legelők, legelőrészek tudomásuk szerint eredetileg milyen természetes nevet viseltek, melyekről az adott tájegység történelmi viszonyaira következtetni lehet. A gyűjtök ezeket az információkat gyűjtőlapokon rögzítik. Egy-egy földrajzi név kialakulásának útját ma már csak úgy lehet nyomon követni, ha az adott név történetét különböző korszakokban tudakolják meg. (Hogy hívták a vonatkozó neveit az első világháború előtt, a két világháború között, valamint után stb.) Biztos földrajzi névnek csak az a név minősíthető, amelynek esetében több adatközlő ad azonos vagy hasonló felvilágosítást. Előfordulhat az is, hogy területnek nincs is ma köz- igazgatási neve, csak a földrajzi név segítségével lehet tájékozódni. Számolnunk kell azzal is, különösen azokon a területeken, ahol több nemzetiség képviselői találhatók, hogy bizonyos földrajzi nevek alapvető nyelv- ismeretet és nyelvmagyarázatokat is kívánni fognak. Ez esetben különösen gondosan kell a földrajzi név magyarázatát megadni. A gyűjtés közben az is felvetődhet, hogy a földrajzi nevek „közigazgatási hovatartozása” esetleg problémát okoz. Elvként már most szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jelenlegi közigazgatási állapotok figyelembevételével kell végezni a gyűjtést, ez azonban nem jelenti azt, hogy a földrajzi név ma/rso /!/ ind jobban teltkar- /Ifi csúsodó alakom szemet szűrt életem párjának, aki e kétségbevonhatatlan tényálláshoz az 6 kedves, közvetlen modorában megfellebbezhetetlen fensőbbséggel a következőket jelentette ki: — A lustaságodat még csak elszenvedem valahogy, de azt már nem tűröm, hogy annak leple alatt hordóvá dagadjál! Hogy nézünk majd ki egymás mellett? Egy normális méretű nő, meg egy óriási luftballon! Ez így nem megy tovább, sportolni fogsz! De nem úgy ám, hogy a heve- rőn fekve nézed a tv-ben a Dózsa—Fradi meccset! Mindennap reggeli torna, ezenkívül válassz magadnak valami olyan sportot, ami illik a korodhoz és fogyaszt is! Futball kizárva, ahhoz nagyon kopasz vagy és nem szeretem, ha kinevetnek. Eddig tartott a szózat és valószínűleg minden valamirevaló férj egyetért velem abban, hogy ilyenkor mese nincs, hiszen a tartós családi béke fenntartása legalább olyan nehéz, mint a világbéke megőrzése. Akik ismernek, tudják, mennyire szeretem a csendes békességet és ezért elindultam az új sportsikerek felé. egelőször a reggeli l-f tornával kezdtem. Igaz, hogy a Pető- fi-rádió igen korán vezényel, de. hát a karcsúságot sem adhatják ingyen. Mondhatom, először nagyon meg voltam elégedve magyarázatánál ne térjünk ki azokra a közigazgatási változásokra, melyek befolyásoló tényezők lehettek. Nem képzelhető el a megye földrajzi neveinek sikeres összegyűjtése a tanácsi apparátus hatékony támogatása nélkül. Ennék a támogatásnak elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a gyűjtéshez szükséges belterületi térképeket az önkéntes gyűjtők rendelkezésére bocsássák, amelyekről azok vázlatokat tudnak készíteni a település utcáira, tereire, földrajzi helyeire vonatkozóan. Békés megye földrajzi neveinek összegyűjtésétől természetesen nem lehet gyors sikert várni. Magának a gyűjtésnek körültekintő elvégzése is hónapokat, esetleg éveket igénylő feladat, nem is beszélve az összegyűjtött adatok néprajzi, nyelvészeti, történelmi, helytörténeti kontroli- vizsgálatának elvégzéséről.A munka mégsem tűnik feleslegesnek, s nagyon reméljük, hogy kamatoztatni fogja a belefektetett szellemi energiát. Ebben a sok embert mozgató munkában még jobban megismerhetjük szűkebb hazánk történelmi fejlődését, s olyan bizonyító hagyatékot adunk múltunkról, amely a mi korunk nemzedékének hagyományokat tisztelő voltát, szorgalmát is igazolni fogja. Takács László gammal, egész kecsesen lök- Különben mindennek az új döstem a kezem előre, ol- bakancs volt az oka, úgy dalt, még a fejkörzésben is törte a bal lábam gyűrűs alig szédültem, de aztán jött a kérlelhetetlen végzet. Amikor ugyanis elhangzott a vezényszó, hogy „karokat csípőre, mély térdhajlítás”, a gyakorlat második felének teljes végrehajtását fülsértő hang repesztette ketté. A légáramlat változásából aztán rájöttem arra, hogy nemcsak a gyakorlat repedt ketté, hanem a legkritikusabb részen a pizsamám is. Mondhatom, dicstelenül vonultam el. Persze nejem rögtön kiverte a huppot, hogy énrajtam minden szétmegy és miután gyors leltárt csinálva megállapította, hogy több a reggeli torna, mint a pizsamáim száma, e sportágat száműzte karcsúsító módszereim közül. Maradt tehát az új sportágválasztás. Miután rendkívül tek bolyongani, úgy gondoltam, legjobb lesz felcsapni természetjárónak. Nem mondom, az asszony úgy megszívta a fogát, hogy a tömés is kijött belőle, amikor megkapta a felszerelésem számláját, de egy kezdő amatőr sportoló nem kaphatja ingyen a túrista- bakancsot, hátizsákot, sátorujját, hogy kénytelen voltam túrám megszakítani és egy kicsit megpihenni, elvégre nem tehetem tönkre magamat. st/t indenesetre túlszi- f II gorú nejem valami más, újabb sportág felé irányította lépteimet. Mondtam neki, hogy válasszuk együtt, nehogy megint kifogása legyen. Hosszas mérlegelés után — azzal az indokolással, hogy úgyis jól el szoktam vetni a súlykot — a kalapácsvetés mellett döntött. Büszkén magamnak, hogy a hír hallattán aggodalmaskodó ránc gyűrődött Zsivótczky Gyula homlokán. (Nyilván tisztában volt vele, hogy minden sportágban otthon vagyok.) Aggodalma most az egyszer felesleges volt, mert -ZeJe,~ már az első dobási kísérletnél forgás közben elszédiíl- tem és elfelejtettem elengedni a kalapácsot, minek következtében csúful hasra- rántott. De még ez is jobb volt, mint forogni, amit ki nem állhatok zsenge gyermekkorom óta, amikor is kikészültem a ringlispilen. Persze, erre gondolhattam kiázott a talpam is, hogy alig tudtam ráállni. Nyilvánvaló, hogy míg o lábam pihentettem, a meghűlés ellen is védekeztem, ahogy csak tudtam... /t kezdeti sikertelen- ségek nem vették *" el nejem kedvét, újból és újból esküdött rá, hogy csak a sportolás adhatja vissza legénykori alakomat. Így aztán nekem már csak annyi dolgom maradt, hogy tovább próbálkozzam. Meg is tettem, melyről a következők tanúskodnak: A lovaglással próbálkozva nem sok sikerem volt, mert megszoktam már, hogy mindig átesünk a ló túlsó oldalára és így nem is tudtam a nyeregben maradni. Aztán megpróbáltam megvívni a főnökömmel, de olyan tust kaptam, hogy felmondás lesz belőle. Az akadályfutásról eleve lemondtam, mert az egész élet ebből éli. A jégkoronghoz puha voltam és kanállal szedtek össze a palánk tövében, amikor motorra ültem, már az első kanyar nem vett be, minek következtében fél évig nyomtam az ágyat és tovább híztam, futásra viszont nem tudtak rávenni, mert attól csömör röm lett még negyvennégy nyarán, a keleti arcvonalon. Már úgy látszott, hogy nincs megoldás, amikor egy szép őszi napon nejem sárga bőrtokot akasztott a nyakamba és kijelentette: — Ez biztos fogyókúra! A vadászat sportja napi 20— 25 kilométeres gyaloglással jár... Nemcsak puskával, tölténnyel is ellátott, és a vavolna, akkor nem ér ilyen lapot, kulacsot és a többi kudarc, így meg új sporágat dászati idény kezdetén bi- nélkülözhetetlen természet- kell választanom mert azt zahodva bocsátott útnak: járó kelléket. ugye mondanom se kell, — Mire vége lesz a sze— Egy jó túrán három ki- hogy én még egyszer nem Honnak, lót is fogyhatsz, olvastam a fogom meg a suszterkala- mekkai Zarándok című na- pács nyelét se. pilapban — segítette rám p ihihetik, a továbnejem a hátizsákot egy szép / > biakban sem volt vasárnapi hajnalon. Ma- valami könnyű a gunk között szólva, meg választás, bármilyen sokol- kell vallanom, hogy a mi- dalú sportember vagyok is. nusz háromkilós perspek- Ez az átka annak, ha Pátivá egy cseppet sem lelke- lúki betűre kiolvassa a Nép- sitett, mert még egy lépést sporíoí' a vé9én mindenhez sem tettem természetjáró f' . élsportokról mar eleve lemivoltomban, de a hátizsák mostam, mert a sikertelen kalapácsvetés után egy kicsit kikapcsolódtam (fél liter konyak erejéig), és hazaimbolygásom közben bebillentem a kanálisba. Ott aztán megutáltam a vizet, túlságosan nedves az nekem. Persze, nejem külső sugalmazására („a víz fogyaszt!’’) csak beerőltetett egy vízilabda-csapatba. Rá is fizettem. A küzdelem hevében valahogy lemaradt rólam az a kis darab fehér szíja már mélyen beleette magát deltás vállaimba. Panaszkodni nem mertem, minek romboljam azt a kis tekintélyem és — búcsúcsók a homlokomra után — ruganyos léptekkel kivánszo- rogtam a természetbe. Sajnos az, hogy a beütemezett három kiló lement-e rólam, sohasem derült ki, mert amikor kétségbeesett nejem rendőri segédlettel — a szép hangom után — megtalált egy eldugott kis vendéglő nemű. én szégyelltem szólni lágy ölén, senkinek sem ju- és csak akkor másztam ki tott eszébe, hogy utána- fogvacogva a vízből, amikor olyan leszel, mint az ujjam! fi z én szezonom azonban csak addig tartott, míg a drága jó célzóvíz segítségével az első hajtőt le nem terítettem. Megmaradt, de azért kaptam másfél évet. Amikor szabadultam, lógott rajtam a bevonuláskori ruha, nejem pedig a kapuban várva diadalmasan forgatott meg tengelyem körül: — Na látod, ugye, hogy egy asszonynak mindig igaza van? Bambán bámulhattam rá, mert magyarázóan hátba vágott: — Hát nem érted, hogy végeredményben csak a sportolás következményeként fogytál le? Mit mondhattam volna? Csak nem rontom ej o viszontlátás örömét? Magunk közt szólva azért sokkal célravezetőbb lett volna egyszerűbben étkezni. mérje az „eltűnt” súlyát, már mindenki elment. Ügy Űgyt mint odabent. Asztalok Balogh Ferenc felvétele
