Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-09 / 130. szám
1 ^ * K. » cTL — <2> • A * R * Kod * A x ^ « Ä*. 8 C7t----• /A * K * IS o i unnmumvwwuwwm*%wvimwww%WM mwvwvwwvmwwmwvwwwvwMww mwwwwwvwmmmwwwmwmwmwmwwwv 4 10. SZŰR műsorából Nagy sikert aratott tegnap délután a Színészek—Üjság- írók rangadó mérkőzésén Gugyerák IL Gyulus nyilvános bemutatkozása. Az illusztris vendéggel, Qemény Gyulával, Sass Ervinnel beszélgetett. — A múlt évi sajtónapi ünnepségünkön kedves vendégünk volt: Gugyerák II. Gyulus, aki távoli rokona, a nagy Gugyerák. nak, de sajnos egy kicsit testihibás, háborús sérült, vagyis vállon felül gyenge. A mai ünnepélyes alkalomból meglátogatott bennünket, tessék befáradni! Tudjuk, hogy ön egy kicsit testi hibás, mondja meg nekünk, honnan ered ez a baj ? — Vaj? — (Üvöltve) Baj! — (Rámutat) Nagy baj! — A szezon vége felé járunk. Jön az uborkaszezon. Szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt évben mi határozta meg a szerkesztőség és a színház légkörét? — Légnyomás! — Nem értem! — Háború! Légnyomás! Onnan van ez a nagy baj. (Fejét mutatja.) — Értem. Mégis, mi késztette arra, hogy bemutatkozzon a nyilvánosság előtt is? — A „deszkák”! Ki akartam próbálni, hogy elbírnak-e még? — Engedje meg, Kedves Gyulus, hogy üdvözöljem a jubileumi SZŰR-on! (kézfogás); — Mi az, hogy SZŰR? — Színészek—Újságírók rangadója. — És, mikor osszák? — Mit? — A rangokat! Mondja, maga mit remél? — Azt, hogy győzünk! — Nem úgy értem, hanem, hogy milyen rangot? Százados, ezredes!? — Tudom, hogy ez magának egy kicsit nehéz. De megpróbálom megmagyarázni. Minden évben találkozunk a színészekkel, itt a futball-pályán és jól kirügdaljuk magunkat. — Most már értem! Aki nagyobbat rúg, az kapja a nagyobb rangot. — De mi, nem egymást rúgjuk! — Azt maga csak úgy mondja. Egész évben készülnek rá. Bemutató, kritika — meg miegymás. Aztán ilyenkor meg rúg- dalóznak! — Talán csak nem azt akarta mondani, hogy a színészek nem bírják a kritikát? — Miért? Maga mert futballozni? Mondja, a Szoboszlai milyen rangot kap? — A Szoboszlai nem kap semmiféle rangot, ő az idén kapott Jászai-díjat. — Ja, értem! Akkor azért nem strapálja magát! Higyje el, végre, a színház az színház, a futball az sport. A kettő teljesen különbözik egymástól. — De nem nálunk! A kettő között semmi különbség nincs. — Hogyhogy? — Tudja milyen rúgásokat le. hét kapni egy színházban! És milyen jeleneteket rendeznek a futballisták a pályán?! — Értse meg, hogy a futball az nagyon szép sport, és gólra játszók. — Mondja, a Cserényi sem kap rangot? — Nem. — Kár. Kinevezhetnék legalább anyagbeszerzőnek! — Megmondtam már, hogy az a szó, hogy rangadó, egy futball szakkifejezés, ilyenkor dől el, hogy kik futballoznak jobban, a színészek, vagy az újságírók! — Most már értem! Ezalatt a Láza, Dobó meg a Németh csinálják a Népújságot, maguk szinészkednek, a színészek meg futballoznák, és mi fizetjük az adót. — Milyen-adót?! — Rang-adót! — Nem tud valami jó színháza pletykát? (üvöltve). Mondom, nem tud-e, valami jó színháza pletykát?! — Nem mondja el senkinek? —> Hová gondol? — A Széplaki tartásdíjat fizet. — Képzelem, mit szól hozzá a felesége. — Hátha még megtudja azt is, hogy a kutyája helyett fizet! A Blökinek ugyanis viszonya volt a Tolnai kutyájával. — Értem. És ebből lett néhány kis kutya! — A Széplaki ezért milyen rangot kap? — Nem tudom. — Én tudom, Ha-rangoi! Mondja, nincs valami jó összeköttetése a Várszínházban? — Miért? Csak nem akar fellépni? — Dehogy! Csák be akarok kerülni a keretbe. — Hogyan, már ők is futballoznak? — Nem! De tudja, milyen jó üzlet fizetésért nyaralni?! — És mondja, Kedves Gyulus, a 11. SZÜR-on is találkozunk? — Természetesen! Már a jelszavam is megvan! SZŰR-okra, magyar! —ny Gépkocsik — gyalogosok Nem akar zavarni Szerelmespár csókolózik a parkban egy pádon. Egyszer csak melléjük telepedik egy úr. Fixí- rozni kezdi a hölgyet. Végül is a fiatalember nem állhatja a dolgot, s megszólal: — Mégiscsak az arcátlanság netovábbja így kellemetlenkedni egy hölgynek! A tolakodó férfi mentegetőzni kezd: *- Bocsánat, nem akarok zavarni, csak szeretném elkérni a feleségemtől a lakáskulcsot! A hét vicce A főbérlő kérdezgeti új albérlőjét: „Vannak gyermekei?" — „Nem!” „Hát rádiója van-e V' „Nincs!” „És zongorája?” „Az sincs — hangzik a már kissé ideges válasz. — Egy vallomással azonban tartozom önnek: a töltőtollam elég hangosan kapar.. Hogy mik történtek egy lefutás alatt! (A pódiumon nagy iramot mimikáivá szalad majdnem egymás mellett két futballista: egy színész és egy újságíró-dresszű. Az elöl „szaladó” előtt labda, az a színész. Az újságíró „beéri” és beszélgetnek.) Újságíró: Bo... bocsánat... Megengedi, hogy egy darabig maga mellett szaladjak? Ugye maga a színész-csapatból van? Színész: Miből gondolja? Újságíró: Mert olyan jól alakit, mikor liheg... Liheghetek egy kicsit maga mellett? Színész: Ha úgyis erre tart, nem bánom... De én a 16-osnál balra kanyarodom... Üjságíró: Nem baj. Az egész világ balra tart... Színész: Nem úgy értem. Nekem ott be kell passzolnom ezt a labdát... az összekötőmnek..; Üjságíró: Jé! Azt hittem egyedül van. Hát csak passzolja. Addig elkísérem. Színész: Jó. Társaságban kedélyesebb... Üjságíró: Tessék mondani... mióta kergeti ezt a... ezt a... bőrt? Színész: Ezt? Nemrég kaptam az ügyeletes kapustól... Valaki a hálóba felejtette... Mondja, maga nem Izzad? Üjságíró: Dehogynem, kérem... Színész: Mikor ennyit szalad? Üjságíró: Nem, amikor írok... De ne siessen annyira... Mért kell olyan nagyon futni? Talán színházjegye van? Színész: Nekem? Ne röhögtes- se ki magát. Van is nekem időm arra! Csak játszom a színházban .j Üjságíró: És most azért siet, hogy beérjen? Színész: Rossebet, kéremalás- san. Hanem, mikor nálam van ez a vacak labda, mindig azt hiszem, hogy kergetnek. Üjságíró: Ez az idegektől van. Biztos frontátvonulást érez és fél az ellentámadástól... Mondja, mikor érünk már a tizenhatoshoz! Már egészen kiújult az aranyerem... Színész: Szent ég! Már rég elhagytuk! Amíg itt maga lefetyelt, kiszaladtunk a pályáról... A labdát is elvesztettem valahol! Mit fogok én kapni a bírótól. Üjságíró: Az semmi, de hogyan lesz ebből beadás, vagy hogy nevezik... Most mi lesz? Színész: Jótól kérdezi! Mit tudom én. Vagyok én egy Szkander bég! A következő meccsen biztos nem kapok szerepet. Üjságíró: Ne hergelje magát. Az első félidőben engem is megbíztak egy leadással. Színész: Na é&„? ANEKDOTÁK Üjságíró: Le is adtam vagy egy kilót, amíg kergettem a labdát. Aztán valaki megfúrt és elvette. Pedig a megbeszélés szerint nekem kellett volna gólt lőni... Színész: Ügy látszik, hasonló ügyben futunk... Üjságíró: Higyje el, olyan tulok vagyok a focihoz, hogy először azt hittem a lestaktikáról, hogy az valami betegség. Színész: Hát nem az? Üjságíró: Még most sem tudom... Pedig hányszor dobtak engem is lesre az írásaim miatt... Színész: Na és? Kinek ártott az? (Közéjük jön egy harmadik, a postás, és átnyújt a színésznek egy táviratot). Ez nekem jött. Ügy látszik, hiányzóm valakinek? Üjságíró: Ne nagyképűsködjön, kolléga. Színész: Van magánál egy szemüveg? Üjságíró: Van. Miért? Nem lát anélkül? Színész: Dehogynem, csak ettől a nagy lihegéstői, már kiesik a szemem... Üjságíró: Ki küldte? Színész: Láthassa! A kollégáim! Mégis csak észrevették, hogy nem vagyok köztük! Üjságíró: Jó magának; ügy látszik, kulcsembert játszik a csapatban... Színész: Rossebet, tisztelettel... csak... nálam maradt a tombolapénz .;. Ha nem haragszik, éti most visszafordulok. Üjságíró: Jó. Engedje meg, hogy legalább a búcsúzáskor bemutatkozzam : szélső vagyok a Benfirkától... Színész: No, ahhoz elég savanyú képe van. Azért örvendek: (meghajol) Mustafa bej, a Sa- voyból... Figyelje csak azt az alakítást, ahogy én most lefordulok magáról (éles kanyart vesz s leugrik a dobogóról... Még kiabál.) Menjen csak egyenesen tovább... valahol arrafelé kell lennie a harmadik félidőnek... Újságíró: Jó. Viszlát... valahol majd összefutunk... Csókoltatom a többieket... Színész: Mit mondjak nekik, mikor jön vissza? Üjságíró: Egyelőre ne várjanak... (félre) Majd, ha bolond leszek, hogy tovább játszassanak! (fut tovább boldog arccal). Varga Dezső MEGMONDTA A MAGAÉT Nagy Frigyes meghívta egyszer Voltaire-t csónakkirándulásra. A csónak örvénybe került és a hullámok be-becsaptak az oldalán. Voltaire erre rémülten felállt. — Ennyire félti az életét? — kérdezte nevetve a király. — Nézzen ide, én egyáltalán nem félek. — Ez érthető, felség — válaszolta Voltaire — a világon ugyanis sok király van, de Voltaire csak egy! LELKI BETEGSÉG Morini, a híres olasz ideggyógyász egy este baráti körben az alábbi esetet mesélte el prakszi- sából: — Benyitott hozzám a rendelőbe egy fiatalember, és arra nyomott a hangulata. Felírtam az adatait, s feltettem neki a megszokott kérdést: van-e a családban lelki beteg. A fiatalember elgondolkozott, majd így szólt: —Azt hiszem, hogy igen. A nővérem ugyanis kikosarazott egy milliomost. FERNANDELLEL TÖRTÉNT — Néhány héttel azután, hogy az orvos kihúzta az egyik beteg fogamat, kaptam tőle egy borítékot. Ámde nem a rettege számla volt benne, hanem eg bankjegy és néhány kézzel íróit sor: „Eladtam a fogát az egyik tisztelőjének, aki talizmánként viseli. A kapott összegből levontam a honoráriumot, a maradékot mellékelten küldöm!” panaszkodott, hogy állandóan 0000000000000000000000000000000000000000000000^: V ( yöf? yui •TT *7ÍT 1 az. tfzSi yöss Yalí Oftp / ITT **ÁT 1 a*- /ÖrW (---------) (--------1 ^
