Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-09 / 130. szám
KÖRÖS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Az ember és világa érdekel Ma nyílik Koszta Rozália tárlata a gyulai kiállító csarnokban tm'i Virágárus. kompozíciója, a Cigányok. Ekkor fogalmazódott meg bennem a Vásárhelyen, az V. Délalföldi Tárlaton bemutatott „Cigányasszony” című képem is. Még mindig gazdag az élmény, és még mindig inspirál.” öt év olajképeinek legjobbjait láthatjuk a tárlaton. Ha akarja a művész, ha nem akarja, mindenképpen összegezése egy időszaknak. ,,£n is úgy gondolom. Képeimből világosan érezhető, hogy az Alföld szellemi hagyományai számomra kötelező érvényűek, a reális dolgokhoz kötődöm. Nem szeretem az ar- tisztikus formai játékokat, a szép semmit. Ha megint és mindig — arra emlékeztetem, hogy az ember és világa érdekel, akkor ez a röviden megfogalmazott művészi tartás teljesen indokolt.” Vázlatokat, újabb rajzokat mutat. „Újabban a figurális kompozíciók is foglalkoztat, nak. Egy-egy testvérpár, öregemberek, gyerekek, csoportja... Szeretném megfesteni a Három Grácia modern változatát is. Úgy is mondhatnám, hogy részben ezek a nyári terveim.” Az ember örül, ha ennyi hittel .találkozik, és ennyi erővel, alkotóerővel. Koszta Rozáliánál ezzel találkozcsak képeit látni, hallgatni okos, az hanem embert Sass Ervin Meghitt csend, rengeteg a tokaji művésztelepen álkép, sok könyv és a műtér- landóan cigányokat rajzolt, mek utánozhatatlan hangú, festett. „Egész emberilar- voTt^'emlata fogad Koszta Rozaha tásukat megszerettem, ke- otthonában. Az állványról sőbb három nyáron át dol- kucsmás parasztember te- goztam közöttük, rengeteg kint a belépőre, az állvány vázlatot csináltam. Ezekből szerető, szavakba előtt fekete nagykendőbe született a mostani kiállí- formalt gondo atait 1S' burkolózó idős asszony: az tásom egyik többalakos édesanyja portréja. A falak mentén körben portré portré mellett, elvétve egy-két csendélet, többalakos kompozíció alig. Ma nyílik a kiállítása Gyulán, a múzeum új csarnokában. Hatvannégy olajkép: születésük időpontja 1964 és 69 közé esik. öt év termése ez a hatvannégy kép, és ezúttal sem véletlen, hogy majdnem mind portré. „Az emberek érdekelnek, sokat és intenzíven foglalkozom az emberekkel. A legcsodálatosabb tanulmányút! Ha az ember belső világát ' akarom kifejezni, még konstruktív felépítésű portréban is ott lüktet, vibrál utánozhatatlan lénye, világa... Portrét festeni, azt tartom: a legőszintébb, a legigazibb dolog. Hiszen gondolja csak végig, a különböző korok különböző divatját követő művészek is a portréban alkottak legmaradandóbbat, az igazság realitását, a tárgyilagosságot nehezen kerülhették ki.” Meséli, hogy néhány éve Kislány csészével. Félelmem Tibor -A; Feleségem OLVASÓNAPLÓMBÓL Csák Gyula t Ember a kövön Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a nyírségi származású író ötödik .könyve, Csák Gyula mintegy 20 éve újságíró, az Élet és Irodalom rovatvezetője. Közéletünk éber- figyelője és éles szemű bírálója. Kedvelt műfaja a riport. Nevét a korábban megjelent „Mélytengeri áramlás” című irodalmi szociográfiája tette széles körben ismertté, amely nagy feltűnést keltett és jelentős publicistává avatta. Űj regényének hőse egy fővárosba került vidéki fiú. Korábbi írásaihoz viszonyítva, az új környezet nem kedvez sem a főhősnek, de az annak sorsát figyelemmel kísérő olvasónak sem. Bár úgy vélni — az egyes szám első személyben előadott történet kapcsán —, hogy önéletrajzi részletek teszik hitelessé a szerző könyvét, az ötvenes évek társadalmi- politikai életének rajzolatában csökkent a mű igazi mondanivalója. Ironikus hangvétele elsősorban társadalomkritikai elemeket hordoz, amelyet a regény főhőse gondolkodva, meditálva tár fel az olvasó előtt. Különös események sodrában előbb egy apácaszerű vénlánynál élőskö- dik, majd egy volt gyáros lányának barátságát élvezi, aki egy jól kereső bárpin- cémő. Míg Annácskának rajza kissé elnagyolt és idegenszerű, addig Danyica pincémé ábrázolása igen jólsikerültnek mondható és a vele való beszélgetésben derült ki regényünk célja is. ....működött bennem az ö sztön, hogy minél több tényt tudjak a közelembe került emberekről. Ezek nélkül jó megérzéseim és jó megfigyelő-képességem ellenére bizonytalannak éreztem magam, s tartottam a veszélytől, hogy méltatlanra vagy éppen politikailag tilalmasra pazarolom barátságomat. Akkor még nem tudtam, hogy az emberek közötti eligazodáshoz csak kis mértékben adhat segítséget ez az iránytű, igen sok esetben pedig éppen hamis előítéletekhez vezet.” Főhősünk szerelmi kalandjaival fűszerezett mor- fondirozások végül is oda lyukadnak ki: miképpen kellene helyesen élni, mert az összekuszálódott körülmények közt is ott bujkál az igazság. Ahogy még a kor sem alakulhatott ki teljesen, ugyanolyan kialakulatlan hősünk élete is, kinek további sorsát talán egy újabb regényből ismerhetjük majd meg. A könyvheti regény a Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelent meg. B. F. Békés megye földrajzi neveit A helytörténettel és honismerettel foglalkozó irodalom az utóbbi néhány év tapasztalatai, s az előttünk álló nemes feladatok kapcsán e terület reneszánszáról beszél. Joggal, hiszen a munkásmozgalmi évfordulók méltó megünneplése vagy felszabadulásunk közelgő negyedszázadára való felkészülés nemcsak azt bizonyítja, hogy nőtt az érdeklődés, hanem azt is, hogy a helytörténet és honismeret napjainkban tapasztalható szellemi újjászületése mind a társadalom szociológiai gyakorlata, mind pedig a történettudomány analizálható elmélete alapján rangot kapott. Lépten-nyo- mon találkozhatunk olyan rendezvényekkel. melyek fenti megállapításainkat igazolják. (Gondoljunk csak a televízió kicsit hosszúra méretezett, de érdeklődésintenzitást kiváltó „Fekete —fehér—igen—nem” sorozatára, vagy a rádió népszerű „Tiszán innen — Dunán túl” vetélkedőjére, melynek néhány hónap múlva Szabolcs — Szatmár ellenében megyénk is részesévé válik.) Természetes, hogy a megnövekedett érdeklődés a helytörténeti ég honismereti feldolgozásokhoz elengedhetetlenül szükséges forráskutatásokhoz is indítékot adott, észlelhetően nőtt az érdeklődés a tárgyi és írott források iránt. Vonatkozik ez a szóbeli források egy részére is, melyeknek gyűjtése esetében az újabban elterjedt magnetofon alkalmazása általánossá vált. A hangszalagos gyűjtések pedig a történeti forrásfeltárásban is elterjesztették a folklo- risztikus gyűjtési módszereket, s egyáltalán a tágabb értelemben kezelt „honismeret” elmossa a szaktudományok közötti határokat. Ezzel magyarázható az is, hogy a szellemi néprajz módszereivel összegyűjtött földrajzi nevek nyelvészeti etimológiája sokat mondhat a múltról a történelemtudománynak (szűkebben a helytörténetnek) is. Néhány megye, felismerve a földrajzi nevek összegyűjtésének fontosságát, öntevékeny társadalmi munkások, elsősorban pedagógusok és diákok segítségével évek óta végez ilyen irányú munkát. (Zala, valamint Győr—Sopron megye földrajzi nevei vaskos kötetben meg is jelentek már.) A földrajzi nevek összegyűjtése annál is inkább sürgős feladat, mert a társadalmi és technikai fejlődés következtében egyre inkább feledésbe merülnek. Pedig a természetes névadás mindenütt fellelhető hagyományaként segítségükkel olyan ismereteknek juthatunk birtokába, melyek nélkülözhetetlenek a történelemtudományban, vagy az egyéb forrásokkal összevetve perdöntők lehetnek településtörténeti vonatkozásban. De jól mutatják egy-egy kisebb közigazgatási terület népi életmódjának, gazdálkodási módszereinek hagyományait is. Indokolt hát, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete a sok tekintetben sajátos Békés megyében is napirendre tűzte a megye minden közigazgatási egységében a földrajzi nevek ösz- szegyűjtését és közreadását, s csak örülni lehet annak, hogy e törekvésében a KISZ megyei bizottságában, a megyei tanácsban, valamint a Hazafias Népfront megyei Helytörténeti Bizottságában jó mecénásokra talált Az elmúlt évben megtörténtek az előkészületek Békés megye földrajzi neveinek összegyűjtésére, elkészültek azok
