Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
KORÖSTÁJ K ULTURÁLIS MELLÉKLET Műsor, mozi és a MOKÉP 4A mozik törzsközönsége a művészi élményt keresi „Rossz a műsor”. „Jó a műsor”. „Nincs propaganda”. „Csúnya a mozi”. „Persze, a filmek...” — ilyen és ezekhez hasonló megjegyzések, viták után még szakmabeliek — filmújságírók, rendezők, stb. — körében is teljes a bizonytalanság, hogy kit szidtak vagy ritkábban, kit dicsértek. Melyik filmvállalatra mi tartozik. A leggyakrabban a MOKÉP-et — teljés nevén: Mozgóképforgalmazási Vállalatot — emlegetik. — Okkal vagy ok nélkül? Mi erről a véleménye Bors Ferencnek, a MOKEP igazgatójának? — Húsz év után is előfordul, hogy sokan nem tudják, mi tartozik ránk és mi nem. A MOKÉP a belföldi filmforgalmazás vállalata, minden magyar moziban megjelenő film a MOKÉP Vállalat tulajdona. Ez a vállalat a Művelődésügyi Minisztérium Filmművészeti Főosztálya közvetlen irányítása alá tartozik. A tizenkilenc megyében és a fővárosban a megyei, illetve a budapesti tanács irányítása mellett működnek a moziüzemi vállalatok. Az ő tulajdonuk a mozi és a MOKÉP rendelkezésére álló teljes filmanyagból ők válogatják ki havonta a műsorhoz szükséges produkciókat. A MOKÉP, mint országos forgalmazó, felelősséggel tartozik azért, hogy a húsz moziüzemi vállalatot az országos kultúrpolitikai irányelveknek megfelelően lássa el filmekkel. Ezenkívül meghatározó szerepük van abban, hogy a nemzetközi filmpiac terméséből mi kerüljön átvételre, mi nem. Kötelességünk a szinkronizálásról, feliratkozásról, kópia-előállításról gondoskodni, továbbá propagandaanyagokat készíteni. — Ez tehát a jogi helyzet, Gyakorlatilag hogyan dolgoznak együtt a megyei vállalatokkal? Milyen mértékben szól bele a műsor- ügyekbe a MOKÉP? — Éves keretszerződésünk alapján válogathatnak nálunk filmeket a mo- vi-vállalatok. Ez a készlet természetesen kötött, tehát csak azt tudjuk nyújtani, amit mi beszerzünk, de ezen belül a helyi szükségleteknek megfelelően állíthatják össze programjukat a megyék. Ha egy filmet, például egy művészileg igen rangos, értékes, és igen fontos filmet véleményünk szerint nem forgalmaznak kellőképpen egy megyében, akkor vitatkozunk az illetékes vállalattal. Ha nem tudunk megegyezésre jutni — bár erre ritkán kerül sor — a megyei tanácshoz és a Minisztérium Filmművészeti Főosztályához fordulhatunk döntésért. — Ennél fontosabb azonban, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer alapján fokozottabban használunk mi és a minisztérium gazdasági ösztönzőket. Az állam jelentős dotációt ad a filmforgalmazáshoz. Erre a látogatásszám csökkenése és az alacsony mozihely- árak miatt van szükség. A dotáció éppen arra szolgál, hogy a moziknak ne kelljen gazdasági kényszerből a silányabb szórakoztat ás irányába eltolni műsorarányaikat. Ezek a gazdasági ösztönzők most olyanok, hogy a mozivállalatokat és az egyes személyeket is érdekeltté teszik az igényes filmek forgalmazásában. Vannak megyék, ahol nagyon jól élnek ezekkel az ösztönzőkkel. — Mi a helyzet a láto- gatásszám-csökkené$sel ? — Nagyon érdekes jelenségnek lehettünk tanúi az elmúlt — 1968-as — esztendőben. Amíg Budapesten és a falvakban továbbra is csökkent a látogatási arány, addig a vidéki városokban jelentősen lelassult ez a folyamat. A jelenség magyarázata talán az, hogy most szűnt meg a falvakban is a mozi az egyedüli szórakozási lehetőség lenni; ma már csaknem mindenütt találunk zenés eszpresszókat, nagyon sok helyen jól működnek a művelődési otthonok, és ami a leglényegesebb: most kezd tömegessé válni a televízió falun is. Márpedig a televízió nemcsak azzal von el — városon és falun egyaránt — nézőket, hogy ott is bemutatnak filmeket, hanem sokkal inkább azzal, hogy a nézők minden Hargittai Attila: Félúton ért az éjfél. Megálltam: fel ne ébresszem az éjszakát. A lépcsők is megálltam félemeleten, a téren leültek a padok, ingem alól kitakartam a holnapot. szabad idejét leköti. Ha például egy-egy nagy sikerű krími-sorozat megy a televízióban, országszerte feltűnően visszaesik a mozik látogatottsága. — Ügy tudjuk, a látoga tószám-csökkenésében közrejátszott az is, hogy na gyón lecsökkent az előadd sok száma? — Valóban, az elmúlt esztendőben 81 ezerrel ke vesebb előadást tartottak a mozikban, mint 1967-ben. Az okok között elsősorban azt találjuk, hogy még nem voltak megfelelőek a gazdasági ösztönzők, illetve azok ilyen helytelen irányba^ hatottak. Márpedig az előadásszám-csökkenése egyszerűen a lehetőségeket veszi el a lakosság elől, hogy szabad idejében a moziba is elmehessen. Éppen mert a tv annyi időt leköt, nagyobb szükség van arra, mint valaha, hogy a nézőknek legyen időbeli választéka. Ha egy faluban korábban három előadás volt, (4-kor, 6-kor és 8-kor), s most elhagyjuk az első kettőt, akkor az elmaradt nézők nem mennek este 8-kor moziba. — Végül is a legtöbb probléma a műsorral van. Nagyon sokan úgy vélekednek: nem elég szórakoztató a mozik műsora. Megint mások, talán valamivel kevesebben, úgy vélekednek, hogy túl igénytelen a mozik műsora. Mi erről a véleménye? — Filmbeszerzési lehetőségeink — mint erről már sok helyen írtak — korlátozottak. Abból tudunk válogatni, amit a világ filmgyártása produkál. Megvizsgáltuk azonban, hogy milyen a látogatott- sági aránya a silányabb, gyengébb szórakoztató műveknek és az igényesebb drámáknak. Arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy a kifejezetten olcsóbb szórakozást nyújtó produkciók — néhány kivételt^ eltekintve — nem aratnak nagyobb sikert, mint az igényesebb művészi alkotások. Nagyon biztató ez számunkra, mert azt jelzi, hogy éppen . azok maradnak el a moziktól, akik ott csak a leghígabb szórakozást keresték. Akik maradnak, azok a szórakoztató filmet is csak akkor fogadják el, ha az színvonalas. Általában olyan törzsközönség marad a moziknak, akik elsősorban a filmért, a művészi élményért járnak oda, s ha a látogatásszám csökkenése nem is örömteli dolog, ez az utóbbi jelenség mindenesetre biztató a jövőre nézve. Bernáth László Dénes Sándor Portré-vázlat Emlékezés Sinka Istvánra Megrendítő hírt közölt a sajtó és rádió: 72 éves korában meghalt a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, a Sárréthez sok szállal fűződő Sinka István. Szegényebbek lettünk, mert eltávozásával olyan embert veszített el tájunk, aki a kisemmizett nincstelenek bátor szószólója volt a két világháború között. Életútjáról nagyon sokan írtak különböző nézőpontból, de egyben mindany- nyian megegyeztek: szegényen indult verseivel Vésztőről és vihart aratott balladáinak misztikus hangvételével. Verseiből kiütköző fájdalmak megdöbbentették az akkori irodalmi közvéleményt és lázadó sorai eszeveszett támadást zúdítottak a költőre. Első verses kötetét a szeghalmi Péter András Reálgimnázium adta ki Himnuszok Kelet kupájában címmel. Méltán büszkék lehetünk a nyolc éves múltra visszatekintő fiatal gimnázium felvilágosult nevelőtestületére és különösképpen Fülöp Károly magyar—latin szakos tanárra, aki a költő nagyszámú versanyagából a válogatást végezte. Szép, de nehéz volt a szelektálás, mert a gimnázium vezetősége is szűkös anyagi körülmények közepette vállalkozott mecénásul. Kis füzetecske ez a kötet, de írójának — a juhász dinasztiából származó juhász-költőnek — ez volt az első nyomtatásban megjelent műve. Kb. 500 példányban jelent meg e kötet, de az akkori időben a terjesztése még nehezebb volt, mint a megjelentetése. A kötet előszavát Fülöp Károly ésFéja Géza írták. Féja Géza egyik önéletrajzi írásában beszámol az őstehetség Sinka István vésztői nyomorúságos életéről, a „felfedezést” megelőző családi körülményekről. S azután a falukutatók, a parasztság életét feltáró népies mozgalom vezetői szárnyuk alá veszik. Rövid időn belül a ki. adók is felfigyelnek egyedülálló versezetére ás 1935- ben Pásztorének, 1939-ben a Vád és Az élők félnek címmel jelennek meg kötetei. Ezeket még tíz kötet követi, de 1944-től csak 1961-ben jelenik meg a novellákat tartalmazó Eltűnik a hóri domb című könyve. A második világháború során világnézete jobbra tolódik el. Okkal és joggal bírálta ebben az időszakban a haladó kritika, s ennek tudható, hogy a fel- szabadulás után sokáig hallgatott, önmagát is hallgatásra ítélte. Tisztelői és rajongói nagy örömmel vették, amikor az irodalmi lapokban újra jelenkez“it írásaival. A régi hangot nem, feledte, de témává Tisztásban és a lírájában az öregedés élménye jelemkriett, Megszerette a mát és örömmel vette tudomásul évéinek megszépült életét. Nekem, személy szerint nagy élményt jelentett a költővel és emberrel való találkozás. Budapesten, a Keleti Károly utcai lakásában nagybetegen, egy súlyos szívtrombózis után — 1964-ben — kerestem föL Nem csalódtam benne. Versei után olyannak képzeltem, mint ahogyan megismertem emberközelben. A Sárréti írásokat szerkesztettem akkor és tőle is anyagot kértem készülő irodalmi fejezetünkhöz. Igen jó bennső barátság alakult ki közöttünk, mely leveleiből is áradt ide a Sárrét vidékére, költői pályájának bölcsőjére. Sokat kérdezett, érdeklődött az otthoni állapotokról, ismerősökről, barátokról. Jólesően hallgatta a honi híreket, s csupán betegségére való tekintettel távoztam hamarabb első és egyben utolsó látogatásomról. Búcsúzunk a sárréti Sinka Istvántól, akit a sárréti nép mindig megőriz emlékezetében. Miklya Jenő Sinka István: Nagy utakról hazatérve Elfáradtam bizony. Nem emelem föl botomat egyhamar, se el innen, se ide vissza. Nagy séta ám az út a perzsa mezői [felől. Meg könnyes már és halkultabb a szivem s lehet, évek futnak, mikor majd tovább csal. — Folyó, ha fárad, hát — hallgatnak habjai. Szeretnék én is békülni magammal. Azt szeretném: juhom kérődzene, enné a törekei szamaram; fügefa suttogna, s kotló beszélgetne [fészkén a tojással Fátima, úgy kéne: szőjj, nekem szövetet: szövőszék hangjait akarom hallani este, mikor hazaszáll a bogár a lom alá, s körözi még a fát halkuló dongással.
