Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-28 / 147. szám

IMS. június 28. 6 Szombat Mai ifi révbe jut *— I Him í tfa igazin s. &- ­Jövő héttől kezdve Paragrafus címmel rendszeresen tájékoztat­juk olvasóinkat a fiatalokat érin­tő jogszabályokról. Tesszük ezt azért, mert számtalan kézenfekvő­nek látszó esetben gondot okoz el­igazodni a jogszabályok között. El­ső alkalommal a vakációban mun­kát vállaló diákoknak szeretnénk Középtermetű, izmos, fekete hajú fiú. Szerszámnyélhez szokott keze a fehér köpenyt babrálja, övén a késtartóban élesre fent acélok sorakoznak. Csendesen beszél magáról. Nem volt könnyű élete, de most úgy tűnik, egyenesben van. Tóth Má_ tyásnak hívják, 17 éves, a hús­ipari szakmunkástanuló iskola első osztályát végzi. Mint saját birodalmát, úgy mutatja be mun­kahelyét, a Gyulai Húsipari Válla­latot. Matyi nem ismerte a szüleit. Pólyás kora óta az állam neveli. segítségére lenni, arról szólunk, hogy milyen munkakörben alkal­mazhatók a fiatalkorúak kisegítő munkaerőként. A későbbiekben foglalkozunk a továbbtanulás, a lakásépítés és általában a lakás­kérdés, valamint a katonai szol­gálat fiatalokat közvetlenül érintő jogi kérdéseivel. Néhány évvel ezelőtt került Tót­komlósra, ahol a nevelőapja mé­száros volt. ö szeretette meg vele a hentesmesterséget. Matyi sze­reti az állatokat, de munka köz­ben nem ér rá sajnálkozni felet­tük. Ez a mesterség nagy figyel­met és ügyességet kíván, az éles szerszámoknak mindig pontosan találnia kell. Mint többi kollégá­ja, ő is szeret jókat enni, szereti a húst. t Gyulán másodszor kezdett a tanuláshoz. Először a Szegedi Hús­iparnál próbálkozott, de az év végén, rossz tanulmányi eredmé. nye miatt eltanácsolták, mondván, próbálkozzon máshol. Itt szakok­tatója sokat foglalkozik vele és jelenlegi tanulmányi eredménye jobb, mint közepes. Gyakran ma­radt bent munkaidő után is vala­melyik öreg „szaki” mellett, hogy a rafinált szakmai fogásokat el­lesse. Most már biztosan tudja, hogy ezt a mesterséget neki „ta­lálták ki”. Ha megszerzi a szak­munkás-bizonyítványt, nem fog megválni az üzemtől. Jól érzi magát Gyulán, mert úgy törődnek vele, mint egy családtaggal. B. J. Hobby Papírforgó E heti összeállításunkban új al­címet talál a figyelmes olvasó. A „Diákhumor” az iskolában el­hangzott aranymondásokból ad ízelítőt. Örömmel' vennénk, ha a diákok (és a már nem diákok) küldenének szerkesztőségünk cí­mére hasonlóan elmés elszólásokat: lévén a diákhumor kimeríthetet­len. Szívesen adnánk helyet tá­bori élmények, sztorik bemutatá­sára is. Akinek van valamilyen ötlete, ne restellje a fáradságot és ragadjon tollat! Diákhumor Az aranymondások gyűjtemé­nyéből küldött néhány mazsolát a mezőberényi Siklós Ferenc. Ezek mindegyike valamelyik órán hangzott el. • A legeslegszegényebbek; a sze­gények. • Tanárnő! Tisztelettel jelentem, otthon hagytam az asztalt. (At­lasz helyett.) m Résziéi egy dolgozatból: Kazin- czyval egy börtönben voltak ara­bok. (a rabok). Fügefalevéltől o a mLniize-ktiijálg, — Az öltözködés története — A magyar népviseletnél a gyakor­lati cél megoldása mindig belesimul a művészi hatásba. A zsinórzat az úri ruhán is védelmi célzat emléke maradt; eredetileg védte a nyakat, a mellett és a kart a kardcsapás ellen. Akár a kötényt lehúzó alsó szél, akár a fejnek keretet adó subagallér, vagy a kopástól védő oldaldísz omamen- tális kiképzése, mind a rendeltetés és a használat után igazodik. Nemzetközileg ismert a magyaror­szági népviseletek sokfélesége, me-' lyeknek ma már jóformán kizárólag múzeumi értékük van. Talán a legis­mertebbek a matyó, sárközi, nagykun­sági, kalotaszegi és palóc viseletek. Az egyik képen matyó menyecske (Mezőkövesd) öltözéke látható; gyap­jú kendővel, fekete klót köténnyel, színes szücsselyem hímzéssel és arany­színű rojtozással. Szoknyája böráncú, úgynevezett „höndörgő”. A másik képen egy karcagi nagy­kun férfi látható, „kifordítom ^ be­fordítom” subában. A suba oldaldíszí­tése selyemfonállal van kihimezve. Népviseletünk ily rövid említése olyan, mintha egy magyaros ebédből csak a Kerékpárral a tengerig Június 12-én indult húsz na­pos jugoszláviai kerékpártúrára két vállalkozó kedvű békéscsa­bai fiatalember, Réthy István és Zsilinszki Endre. Rijekából kap­tunk tőlük levelet: „Kedves Mini Magazin! Derékszögben tűz a nap. Egy pálmafa alatt ülök, nézem a ten­gert: a távolban hirtelen lefelé forduló, világoskék, barna, fe­hér és sötétkék foltokban csil­logó víztömeget. Jobbfelé az Ist- riai-félsziget hegyvonulatai sötét­lenek és lehúzódnak egészen az Adriáig. A parton csontszínű, aranysárga és vörösfalú szállo­dák, emeletes luxusvillák. Pénteken, június 20-án este érkeztünk meg Rijekába, az Adriai-tenger egyik legnagyobb kikötővárosába. Nem lehet le­írni azt az érzést, amit, lefutva egy hegyi utcából, a hatalmas tengerjáró hajókat megpillant­va éreztünk. Nem csalódtunk. A tenger valóban csodálatos: a térkép széle, a szárazföld utolsó méterei, a látóhatáron eltűnő víztömeg a sziklák, a hullámok. A kikötő nyüzsgése, színei, az óriási méretű tengerjáró hajók, a nagy camion-kocsik, a rako­dás. Különösen csodálatos do­log mindezt megpillantani egy 900 kilométeres kerékpárút után. Kilenc napig jöttünk a ten­gerig. Naponta átlagosan 100 ki­lométert tettünk meg. Volt, ami­kor hajnali négy órától este ti­zenegyig tapostuk a pedált, mert kellemes és szép volt az út. Máskor, ha esett az eső vágj’ cseresznyefát találtunk, jóval kevesebb volt a napú teljesít­ményünk. Éjszaka legtöbbször campingban vertük fel a mű­anyagtalpas sátrat, de aludtunk a településektől távol eső, éjsza­ka is üzemelő, modern benzint „A pénz nem boldogít” — tart­ja a mondás, de nem Bállá Tibor, a BUBIV élőkalkulátora. Öt ugyan boldoggá teszi a pénz, leg­alábbis azok a papírpénzek, ame­lyeket gyűjt. A világ leggazda­gabb emberei közé tartozna, ha a tulajdonában levő bankjegyek ma is érvényesek lennének. Hi­szen több milliárdra rúgna a va­gyona. E rövid bevezető után már sejt­heti a kedves olvasó, hogy Bállá Tibor hobbyja a régi pénzek és ezen belül is a magyar papírpén­zek gyűjtése. Nem régen, mind­össze egy éve kezdett komolyab­ban foglalkozni ezzel és ma már több mint tízezer darab, 3Ó0 féle olyan papírpénze van szépen rend­szerezve, amelyek 1848 és 1946 között jelentek meg. Kevés hozzá hasonló szenvedéllyel megáldott gyűjtőről tud a megyében és így i gondot okoz a már meglevők ki­egészítése, cserélése. Ha munká­ját befejezi, végigjárja Gyulán a Felelés közben biológia órán: A pehelytoll melegíti a növények testét. * Kérdés: Mondjatok vizelvonó anyagot! Válasz: Szivacs... Új nyár — régi fürdőruha? Alkalmi tudósítóink leánycsapa­ta piackutatást végzett. Vizsgála­tuk tárgya — stílszerűen — o für. döruha volt. • — A piackutatás során azt igye_ keztünk kideríteni, hogy a boltok áruválasztéka megfelel-e a pla­káthirdetéseknek: Űj nyár — új fürdőruha?! Az idei szezon leg­meglepőbb újdonsága a 650 forin­tos lastex fürdőruha volt. Ha el­tekintünk attól, hogy ez kissé kép­telen ár egy idényjellegű cikkértj különleges fazont és nagyon szép színeket várnánk! Ez sajnos nincs így. Tavalyi fazonnak a bánion régi' házak ’lakóit. Legutóbbi ba- strandkosztümök is csak a színeik rangolása során, nagy örömére, élénkültek meg. Az áruk szintén . ... . rr V’ magas (340—360 forint), különö­kapott egy koteg papírpénzt, de sen ahhoz viszonyitva" hogy 250 forintért már csináltatni is lehet. csak egy olyan bankót talált ben­ne, ami még hiányzott a sorozatá­ból. Gyűjteményének legféltet­tebb kincse az a hamisított 100 koronás, amely az 1800-as évek derekán került forgalomba. ruták, éttermek mellett. Egy ilyen benzinkútnál bontottunk éppen sátrat, amikor megismer­kedtünk Artur Richarddal, az­zal az angol fiúval, aki egy szál ruhában, versenykerékpárral, pumpával, késsel és egy horgász- bottal felszerelve utazik. Márci­usban indult Angliából. Keresz­tül jött Franciaországon, Német­országon, Ausztrián. Bejárta Ju­goszláviát, majd » Görögországba, Pakisztánba, Indiába megy. Artúron kívül még sok érde­kes, kedves emberrel találkoz­tunk. Kevés lengyel és orosz nyelvtudásommal olyan jól el­boldogultunk hogy többször is nekem szegezték a kérdést, hol tanultam meg ilyen jól a horvát nyelvet. (Ilyenkor én, a vendég­hez illően, azt füllentettem, hogy az úton, itt, Jugoszláviában). Egyébként a jugoszláv emberek azt mondják, hogy ha kétszer al­szol Jugoszláviában, jól — de ha négyszer,, akkor már nagyon jól —, beszéled a szerb nyelvet. Naponta két kiló kenyeret, gyömölcsöt, egy tábla csokolá­dét eszünk meg. Ezen kívül a 900 kilométeres úton két szál csabai A korábbi évek divatját őrzik a, vászon és piké fürdőruhák. A szín és mintha változatosabb lett, nagy kár, hogy a bikinik alsó. és fel­ső része méretben annyira elüt egymástól, mintha nem is egy em. bérré készült, volna. Tapasztala- a taink szerint az elmúlt nyárhoz kolbászt, másfél kilogramm sza_ a viszonyított javulás egy mondat- lonnát, négy doboz sajtot és sző-1 > han megfogalmazható: Ha most lőcukrot, öt doboz szamócaízt és {> kimegy az ember a strandra, nem egy negyed kilogramm Pick-sza- <, mind/n harmadik, hanem csak lámit fogyasztottunk ™ w I minden negyedik furdozon lat camping-kerékpárunk bírta az utat. Egyszer sem kellett11 javítani, gumit ragasztani. < í Sokan megkérdezték tőlünk, nincs-e izomlázunk, nem volt-e unalmas az út? Mit mondhat­tunk erre? ámít fogyasztottunk el. Két kis < 1 ól^ fürdőruhát, mm Z övé amping-kerekparunk kitűnően 9 Pecások Júliusban Szarvason rendezik be az I. Nemzetközi Ifjúsági Hor­Nincs izomlázunk, (, gásztábort. Ez jó apropó arra, nem is volt, csak az első tíz ki- (( hogy „szakértőnket”, a békéscsa­lométeren Békéscsaba és Telek- ,, bai Körmdcsi Lászlót fagassuk ki gerendás között. Az út pedig “ turfmes emberek sportjáról. rendkívül érdekes és szód volt (i ~ A ^pasztáit pecasok szerint rardkrvul ö'dekes es szép volt. ^ fogáshoz három feUétei szük. Különösen Suboticatol Belgradig séges: horgász-szerencse, jó fel­es Zágrábtól Rijekáig a he- < > szerelés és kitűnő érzék. Megfe- gyes vidékeken. A Bélgrád— *1 lelő felszerelésben nincs hiány a Zágráb útvonal kissé egyhangú,11 boltokban. Kaphatóak a japán és alig van település és útkanyar, J' francia dobó-orsók, a legkülön- de itt az adta a változatosságot, ' bözöbb horgászbotok és üveg­ami újra és újra felélénkített!' spiccek. Kiváló tulajdonságai bennünket- a falvak városok miatt a Duna névre keresztelt ra- , . . ’ . ’ ° gasztott horgászbotot ajánlhatom emberek autók párbeszédeink ,, „ kezdöknek_ újdonság a horgász. a világról, politikáról, zenerői, i n doboz és a műanyag haltartó technikáról; a kutak, a rétek, a 1' edény, valamint a kihúzható nye- már megtett kilométerek és a * lű merítözsák. Továbbra is hi- még hátralevő út a végcélig, az T ánycikk a kristályhorog. A jó sze- Adriai-tengerig. '' rencsét viszont még az üzletekben Üdvözlettel mindkettőnk névé- * * sem lehet beszerezni. Ez lenne a ben: 1 kisebbik baj. Sajnos, a halfogás . {* fortélyaira oktató szakkönyvet Rethy István”, sem lehet sehol megvásárolni.

Next

/
Thumbnails
Contents