Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-24 / 143. szám
1969. június 34. 4 Kedd vHát esért van nálunk ekkora forgalom** A lábbelíjavítók is elégedetlenek a cipők minőségével Az egyik legforgalmasabb cipő- javító részleg Békéscsabán, a Körösvidéki Egyesült' Cipész Ktsz Irányi utcai gyorsjavítója. A részleg neve gyorsaságot, azaz rövid vállalási határidőt ígér. „Sajnos nem tudunk a nevünknek megfelelően dolgozni” — mondta Kuba János, a részleg vezetője, amikor a javítások üteméről érdeklődtünk a kis üzlet- helyiségben. Megtudtuk, hogy nagyobb munkákat, így talpalást, sarokcserét, fejelést általában két hétre vállalnak, de előfordul, hogy még tovább tart a javítás. Az ilyen cipőket ugyanis a központi műhelybe szállítják, ahol sokszor kevésnek bizonyul a létszám, nem győzik a munkát. Különösen a tavaszi és az őszi hónapokban nagy a forgalom a javítórészlegekben. Az említett gyorsjavítóban a kisebb javítások, a stoppolás, tűzés, vasfelverés, elszakadt pánt varrása viszont valóban gyors, a tulajdonos — főként, ha a lábán levő cipőről van szó —, megvár- hatja, míg elkészülnek a munkával. Évente 25—26 ezer pár lábbelit adnak át javításra ebben a részlegben, s előfordul, hogy néhányért nem jelentkezik az illető. Ezeket hat hónapi várakozás után a vállalási áron eladják és, ami ezután is megmarad, a ktsz központjába szállítják. Nemrégiben 50—60 párat selejteztek. A javíttatok többsége és a részleg dolgozói egyaránt elégedetlenek a cipők minőségével, és nem is alaptalanul. Ottjártunkkor például egy apa mérgiesen panaszolta, hogy alig egy hónapja vásárolt a fiának egy szandált, de már tönkrement, a -ragasztásoknál elvált, javíttatni kell. Azután megmutatta saját lábbelijét, amit szintén nemrég vett: a fekete félcipő talpa körben kezdett leválni. „Hát ezért is van nálunk akkora forgalom, hogy alig győzzük. Végre készíthetne már az ipar megfelelő minőségű, tartós cipőket is, a divatos, de alig egy szezont kibírók mellett.” — mondta a részlegvezető. Hogyan lehetne több könyvet eladni? — A könyvpropaganda bővítésre vár ,Mindent, amit tudok, a könyveknek köszönhetem” — írta Gorkij, s sorolhatnánk az idézeteket; a könyv hasznosságáról köteteket írtak már, írók, költők, tudósok vallottak értékéről, hatásáról. Igen, a műveltség és a szépség hordozója a könyv — de csak akkor, ha gazdára talál, ha eljut az olvasóhoz, s ha az barátra lel benne. Ezt — a könyv és olvasója találkozását kell a könyvterjesztőnek biztosítania, ez legfőbb feladata. Hogyan végzik ezt a munkát Békés megyében — erre kerestünk választ. — Sajnos, az elmúlt évben csak fél százalékkal emelkedett megyénkben az eladott könyvek száma — mondja Paulik Pál, a MÉSZÖV munkatársa. — Könyvterjesztésünk nem eléggé hatékony. A nyolc szövetkezeti könyvesbolt általában bizományosain keresztül igyekszik kiterjeszteni tevékenységét, s a bizományosok jól is dolgoznak, az általuk eladott könyvek összege a megyei összforgalomnak 45—60 százalékát teszi ki. A bolti terjesztésnek kellene többet tennie: áruajánlással fordulni a vállalatokhoz, intézményekhez, téeszekhez, kapcsolatot teremteni vezetőikkel. Esetenként pedig bő választékú guruló könyvesboltokkal felkereshetnék az üzemeket, ahol így a helyszínen vásárolhatnának a dolgozók. A gyomai szövetkezeti könyvesbolt már próbálkozott ilyesmivel, a szövetkezet autójával ellátogattak az endrődi Szabó és Cipész Ktsz-ekbe. Az elsőnél egyetlen alkalommal 800, a másiknál 5 ezer forint értékben adtak el könyvet. A boltoknak meg kellene találniuk a könyvterjesztés legadek- váltabb eszközeit és módszereit. Egyrészt a bizományosok számának növelésével (ez azonban nem fokozható korlátlanul), illetve propagandaanyaggal való ellátásukkal, és az igények elemzésével, a hiányosságok feltárásával, megfelelő propaganda- munkával. Egy-egy űj könyvszállítmány érkezésekor 50—80 darab könyvet kap a bolt mintegy 40—50 bizományosa. Csak ezt ajánlhatja munkatársainak az üzemnél, vállalatnál, ahol dolgozik. A Könyvtájékoztató havi példányán kívül nem áll rendelkezésére olyan könyvjegyzék, amely rövid tartalmi ismertetésekkel propagálná a boltokban található kiadványokat is. Az ilyen könyvjegyzékek összeállítása nem okozna gondot, hiszen a megjelenő új könyvekről tartalmi ismertetővel ellátott jegyzéket küld a SZÖVKÖNYV. Ezt csak a már meglevő anyag szakosított feldolgozásával kellene kiegészíteniük. Az ajánlójegyzék dekoratív kiállítású sokszorosítását szívesen végezné a Megyei Könyvtár, de olcsóbb, stencile- zett változat is megtenné. Szintén a vásárlók érdekét szolgálná a könyvesboltok kartoték- rendszere is, amelyet az állandó vásárlók, megrendelők nyilvántartására állíthatnának össze. Az ő számukra rendszeresen meg- küldhetné a bolt az újonnan érkezett könyvek jegyzékét a vevőket érdeklő témakörben — vagy esetleg például a Könyvtájékoztatót is. L. J. S3. SZERDA Szaveljev szerdán találta meg a puskát, amellyel Akszjonovát megölték. Reggel felhívta Tyi- honovot és álmos hangján közölte: — Helló, Tyihonov? Itt Szaveljev. Találtam egy puskát, azt hiszem ez az. Azonnal gyere ide az őrszobára, beszélned kell a fiúkkal. Tyihonovot megdöbbentette a váratlan közlés: — Miféle fiúkkal? — Gyere, majd meglátod... — Vegyük sorjába a dolgokat — magyarázta Szavaljev az őrszobán. — A tegnapi kísérletünk nagy visszhangot keltett. Mindenki erről beszél. Erről diskurálnak minden sarkon, vitatkoznak, mindenkinek megvan a maga elgondolása. Estig legalább húszán jelentkeztek az őrszobán, segítséget ajánlanak. Bemegyek a pékhez, ott is erről folyik a vita. Hallom, amint egy nénike részletesen leírja, hogyan történt a gyilkosság, azután levonja a következtetést: nem is csodálkozik, azt mondja, nyilván a huligánok... Azután így folytatja: itt van például a házmester Gafurov fia. Puskával a vállán jött ebédelni, aztán meg a barátjával nekiállt lövöldözni a madarakra. Mondanom sem kell, rögtön megtudakoltam a címet, s már indultam is. Kihívtam csendesen a fiút, Murtazá- nak hívják, mondom neki: mutasd csak azt a fegyvert! Mur- taza megijedt,, harapdálta az ajkát, egy könnyet s elpottyan- tott Auztán magától elmesélte, Befejezéséhez közeledik az al másfüzi tői Timföldgyár bővítése. A munka eredményeként 155 ezer tonnáról 280 ezer tonnára emelkedik évente a gyár termelése. A közelmúltban megkezdődtek a bauxit körtároló próbái. Elkészült a vagonbuktató, befejeződött a vörösiszap-tárolótér bővítése. Képünkön: francia gyártmányú bauxit-f el szedőgép, amelynek teljesítménye óránként 150 tonna. (MTI fotó — Mező Sándor felvétele) Megkezdődtek a pedagógusok nyári továbbképző tanfolyamai Két fiatalkorú bűnöző ügyében hirdetett ítéletet szombaton a Megyei Bíróság Mint már előzőleg hírt adtunk róla, F. J„ a 17 éves foglalkozás nélküli kótegy- házi lakos — az elsőrendű vádlott — április elején belekötött az utcán hazafelé tartó Nagy János lökösházi fiatalemberbe és tettleg bántalmazta. Ezt követően a sértett bátyja — Nagy Lajos — felelősségre vonta és kétszer arcul ütötte a kötözködőt, aki feleletképpen három szúrással megsebesítette, majd a tőrrel elfutott Nagy János — látva földön fekvő és vérző bátyját — utána eredt. Rövidesen utolérte, ekkor a menekülő szembefordult vele és a kezében tartott tőrrel szíven szúrta. A szerencsétlen fiatalember pár lépés után ösz- szeesett és a helyszínen meghalt Az éjszakai órákban történt halálos végű incidens után a fiatalember barátja lakására ment A „jóbarát” elrejtette a gyilkos tőrt — ami tulajdonképpen az övé volt, cimborája csak kölcsönvette —, s a rendőrség felszólítására sem adta elő. A nyomozó- hatóság a ház melletti kútban találta meg a 10 centiméter hosszú pengéjű, éles, hegyben végződő, az emberi élet kioltására igen alkalmas szerszámot. A Megyei Bíróság több napos tárgyalás, számos tanú kihallgatása után emberölésben, súlyos testi sértésben, folytatólagosan s részben társtettesként elkövetett garázdaságban mondta ki bűnösnek a fiatalkorú elsőrendű vádlottat, s ezért halmazati büntetésként 10 évi szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként a közügyek gyakorlásától 6 évi időtar-* tamra eltiltotta. Társát —, aki szintén fiatalkorú — bűnpártolás és társtettesként elkövetett garázdaság miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet nem jogerő®. m. m. Hétfőn megkezdődtek a pedagógusok hagyományos nyári továbbképző tanfolyamai. A kéthetes kurzusokat Budapestem, Debrecenben, Győrben, Szekszárdon, Szolnokon, Miskolcon, Szegeden, Egerben, Székesfehérváron, Hódmezővásárhelyen, Szombathelyen és Veszprémben tartják. A kurzusokon részt vevők szánna — « külföldiekkel együtt — meghaladja az 1200-at. Elutazott az olimpiai diákválogatott Vasárnap magyar középiskolások öttagú csoportja utazott Bró- ba, hogy részt vegyen a június 23 és július 2 között sorra kerülő III. Nemzetközi Fizika Diákolimpián. A „válogatott” csapat tagjai közül négy budapesti diák, az ötödik Maróti Péter, a Szegedi Ságvári Endre Gyakorló GimnáTA7 in-v- 4y\mi1Áía riV r • lizevi szabadságvesztésre ítélte a Negyei Bíróság a fiatalkorú gyilkost Többlet: 125 ezer tonna Cfo/bagyy ifoUt&L- Georgíj {feitoét. 01?CEaő£^/0/Y7 EOe&TOTr»:UTASSA/ FEHENC nem kéllett kérdezősködnöm: a barátjánál, Szerjozska Baranov- nál van a puska. Elmentem Szerjozsához és különösebb lárma nélkül elhoztam a puskát. 5-ször 6-oe. Az, amit keresünk. A fiúk itt vannak, két különböző szobában. Most akarsz velük beszélni? — Persze — mondta szórakozottan Tyihonov, akinek minden figyelmét a puska kötötte le. A závárzaton nem látott semmi feltűnőt, az agyát azonban kézileg barkácsolhatták egy ócska deszkából. — Beszélj Szerjozsával, addig én Murtazával foglalkozom — mondta Tyihonov. — És hivasd ide a tanítójukat. Tizennégyéves formájú köpcös kis legényke lépett a szobába. Némán lépkedett a székhez, leült behunyta a szemét és teljesen váratlanul mély, mélabús hangon bömbölni kezdett. Sztasz érdeklődéssel várta az attrakció végét. Elég sokáig bömbölt, Tyihonov pedig türelmesen várakozott Végül Murtaza óvatosan kinyitotta a félszemét és gyors pillantással felmérte a hatást. — Most már elég, nem? — kérdezte Tyihonov. — Hol tanultad ezt a mutatványt? — Sehol — mondta nyugodtan Murtaza és kinyitotta a másik szemét is. — Csak ne tessék ütni. — Micsoda? — kérdezte őszinte döbbenettel Tyihonov. — Mondom csak ne tessék: ütni. — Jól van — nevette el magát Sztasz. — De jól vésd az emlékezetedbe: senkinek sincs joga megütni egy embert. Te pedig ember vagy, nem? Murtaza tüstént kihúzta margát, a hangja is megjött: — Hát persze! Mi más lennék? El is mondok mdndent. — Ebben nem is kételkedem — bólintott Tyihonov. — Gondolom, nincs is titkolnivalód. — Nincs hát. — Murtaza fel- nőttesen összeráncolta a homlokát, szemmel láthatóan koncentrált. — Szóval az úgy veit, reggel megyek az iskolába, a kocsi - úton meg egy nagy hőkotrógép dolgozik. Tudja, amelyik az orra előtt tolja a havat, oldalt meg, mint az ágyú kilövi. Megálltam persze, néztem. Ahogy a gép elment, megláttam egy fényes csövet a járda szélénél, a hóból állt ki. Közelebb lépek, kiráncigálom a hóból, ekkor látom. egy puska. Kár, hogy az agya hiányzik. Megörültem neki nagyon, elszaladtam Szerjo- zsa Baranovhoz, egyszer eldicse. kedett a töltényeivel. Szereztünk egy deszkát, legyalultufc, hozzá- erősítettük a csőhöz. Egész jól sikerült. Gondoltuk, kipróbáljuk. — Értem — dünnyögte Sztasz. — Fogtuk a töltényeket, megtöltöttük a puskát és hátramentünk az udvarba. — Mikor volt ez? Murtaza gondolkozót egy kicsit, majd gyors pillantást vetett Tyihonovra: — Tegnap. En is lőttem vele. Egy varjúra. — Eltaláltad? — Sajnos nem. Azután odaadtam Szerjozsának, elvégre az ő töltényei, ö eltalálta. — Kit? — kérdezte halkan Sztasz. — Kit, kit! A varjút! A juharfa ágán ült — És aztán? — Aztán kész. Eltemettük a varjút és hazamentünk. Tyihonov felállt, s járkálni kezdett. A kisfiú felé fordult: — Voltál iskolában aznap, amikor a puskát találtad? Murtaza gyászos arccal intett nemet és sóhajtott egy nagyot: — Szerjózsa Baranov se volt. — Felelj.de az igazat mondd: mikor találtad a puskát? — Hát... A múlt héten. — Pontosabban? — Szóval, az úgy volt, hétfőn voltam iskolában, délben moziba ment az egész osztály. Másnap viszont nem voltam. Úgyhogy kedden találtam. Az iskola helyett Szerjozsához szaladtarfi... (Folytatjuk)
