Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

1969, június 19. 3 Csfltöitmt Meghonosodnak a gímszarvasok, sok a madárszaporoiat megyénk erdészeteiben A »iűzvonaíban” Zsadány, Mezőgyán. Biharugra környékén az elmúlt években ka­pitális gímszarvasokat láttak és ejtettek a vadászok. A feltevé­sek szerint a királyi vadak a ro­mániai erdőkből vándoroltak er­re a tájra. Ügy látszik, a gím­szarvasok megszerették az emlí­tett erdészeteket, mert meghono­sodnak nálunk, napjainkban is | szép példányokat látnak a meg­figyelők. Az idén jó a madárszaporulat is ezen a tájon. Igaz, hogy a varjak sok kárt okoztak a tojá­sokban és különböző madarak fiókáiban, de bőven akadnak ; madárfiókák Vátyonban. Gesz- I ten, Biharugrán, a Kardoskúti [ Fehértón és másutt. 1 vizesfásiah baráti szerződése csehszlovák szövetkezetiekkel Mindig tisztelettel gon­dolok azokra az emberekre, akik az ipari, a mezőgazdasági üze­mek, hivatalok, intézmények pártaLapszervezeteinek tagjai, vezetői. Ök azok, akik a párt politikájából fakadó feladatok megoldásának az első vonalban, hogy úgy mondjam, a „tűzvonal- ban” küzdő katonái. Ök azok, akik a nem párttagokkal együtt termelik az anyagi javakat, tö­megméretekben terjesztik, hasz­nosítják a szellemi, technikai értékeket. Itt a „végeken” kel­nek életre a gépek, elevenedik meg a könyvek lapjaira nyomta­tott történelem, a politikai hit­vallások itt terebélyesednek tár­sadalmi méretűvé, Különben en­Kint a határban, a zöld lucer­na betakarításának és a betaka­rító gépek szemlélgetése közben találtuk a szlovákiai Nova Kara- siska-i egységes földművesszövet- kezet vezetőit. Jövetelük céljáról érdeklődve feltűnt, hogy olyan barátságosan, közvetlenül tege- ződve beszélgettek a Vizesfási Állami Gazdaság íőagronómusá- val és lucernaliszt-készítő üze­mének vezetőjével, mintha már hosszú idő óta ismernék egy­mást. Az igazság az. hogy egy hónappal ezelőtt már járt egy kilenc tagú csoport tapasztalat- szerzésen Vizesfáson, az említett Pozsony környéki általános föld- múvesszövetkezetből. Utána ellá­togatott néhány napos eszmecse­rére hozzájuk Szűcs Mihály, a Vizesfási Állami Gazdaság igaz­gatója és Jánosi Gyula, a lucerna­üzem vezetője. A kapcsolat ágy kezdődött, hogy tavaly ilyenkor tájban be­szereltek. a Pozsony környéki szövetkezetbe egy olyan moson­magyaróvári gyártmányú lucer- nalisz-üzemet, mint amilyen im­már harmadik éve működik Vi­zesfáson. Az ő üzemük teljesít- | ménye azonban harmad-, félany- nyi, mint a vizesfásié. Ez kész­tette őket immár másodízben a tapasztalatcsere-látogatásra, s ezt az alkalmat felhasználták arra is, hogy a két lucernaliszt-készítő üzem dolgozói között baráti \ együttműködési szerződést kösse­nek. Érdeklődésük az üzemelés szin­te minden mozzanatára kiterjedt. ; Nem kis elismeréssel figyelték azt a teljesítménytáblázatot, amely mér hónapokkal ezelőtt került ki az üzemvezetői iroda falára. Azért, mert hiszen elég gyakoriak itt a lucernaliszt-ké- szités módja iránt érdeklődő szovjet, német és csehszlovák állami gazdasági és szövetkezeti szakemberek. A Mosonmagyaró­vári Mezőgazdasági Gépgyár ve­zetői leginkább Vizesfásra irá­nyítják őket. mivel hazánkban szinte Vizesfáson üzemel leg­eredményesebben a konstrukció­juk. Az első évben a tervezett 25 ezer mázsa helyett 32 ezer 400, a második évben, vagyis tavaly a tervezett 31 ezer mázsa helyett 45 ezer mázsa lucernalisztet ké­szítettek három műszakban. Ez évre már 46 ezer mázsát vállalt az üzem kollektívája. A nagy teljesítmény titka az, hogy házi­lag automata ki- és bekapcsoló- készülékeket gyártottak, amelyek kiküszöbölik az esetleges túlfű­téssel járó tűzveszélyt, az áram­ingadozással járó esetleges üzem­zavart Mondani sem kell. hogy ezek az automata „üzemelő ellenőrök” megnyerték a csehszlovák ven­dégek tetszését, s Sí maguk is szeretnék hasonlók felszerelésé­vel növelni üzemük teljesítmé­nyét. Náluk ugyanis az egyik legfontosabb takarmányt képezi a lucernaliszt. Azért, mert -Jó­ként tejtermelésre rendezkedtek be. Jelenleg 950 tehénállomá­nyuktól átlagosan 3400—3600 ii- ter tejet fejnek évente. Ezenkí­vül 300 anyakocát is tartanak, amelyektől egyenként — jerv szerint — évi 19 malacot akar­nak felnevelni és 12—17 kilós súlyban süldőként értékesítem, továbbhizlalásra. Horustyák Milán elnök, Végh Kálmán elnökhelyettes elmondot­ták, hogy olyan baráti szerződést kívánnak kötni, amely lehetővé teszi egy hónap időtartamra 2— 2 technikus cseréjét. Továbbá cserealapon saját üdülőjükben mintegy 70 vizesfási dolgozó és hasonló számú iskolás üdülését is lehetővé tudják tenni a Ma- gas-Tátrában. A baráti szerző­dés legtöbb pontja természetesen arra szorítkozik — amint mon­dották —, amiből élünk, vagyis a kölcsönös műszaki segítségre, a tapasztalatok, a termelési el­járások kölcsönös cseréjére. Arasznyi pult, néhány tü­cat árurekesz, városi szemmel mérve szegényes választék. Négy­nél több vásárló nem igen fór el itt. A panaszkönyvbem egyet­len bejegyzés sincs. Vajon hány ilyen tanyai bolt le­het a megyében? A bejárat fölött cégtábla. Az ablakot barna csomagolópapír fe­di. A 4X4 méteres helyiség sö­tét. Az állandóan égő csupasz vil­lanykörte körül kora nyári le­gyek döngenék. Nem is olyan ré­gen petróleumlámpa világított itt. Jó néhány szomszédos tanyán még mindig ez ad fényt. Ezért árusí­tanak a kis boltban petróleumot is. De mit lehet még kapni? Hi­szen negyven csalód jár ide rend­szeresen és nem mindegy az, hogy helyben, vagy pedig bent, Sarkadkeresztúron jut hozzá a háziasszony a legszükségesebb árukhoz. A mindenkori készlet 18 ezer forint értékű. Minden más­nap van friss kenyér. Egyszerre 80 kilogrammot rendel Pribék Mi_ hályné, a boltvezető. Hatféle mo­sópor, négyfajta szappan, néhány doboz bőrápolókrém a piperevá­nek bizonyságait életvalóságunk adja: gazdasági és szellemi éle­tünk állandó gyarapodása. Erről vallott másfél héttel ez­előtt a párt mezőkovácsházi já­rási végrehajtó bizottságának ta­nácskozása is, ahol megállapítot­ták, hogy a pártalapszervezetek sikeresen oldják meg feladatai­kat. Nagyon jó volt hallani, hogy vannak már a mezőgazda­ság üzemi alapszervezietei kö­zött olyanok, amelyek elérték a jól működő ipari üzemek alap- szervezeteinek szervezettségét. Ezt azért szükséges megemlíte­ni, mert olyan társadalmi közeg­ről van szó, amely jó évtizeddel ezelőtt még rétegekre bomlott, s olyan állapotot mutatott, hogy csak a párt, a kommunisták hit­tek abban: a türelem, a közös munka a parasztság közöti kü­lönbséget „elmossa”, érdekei azonosakká válnak, s kialakul az egységes osztály. S íme, a kom­munisták hite, akarata fokról- fokra a megvalósuláshoz köze­ledik: napról-napra erősödik a gazdasági, a munkaszervezett­ség, az érdekazonosság, a politá­laszték. Havonta tíz tubus fog­krém fogy el. A cigarettára nem panaszkodhatnak a dohányosok, még Fecske is van. A pipadohányt viszont alig keresik. Néhány öreg. ember csupán. Egy üveg konzerv szomorkodik a legfelső polcon, ra­kottkáposzta, de ezt már biztos nem viszi el senki. Negyven család elfogyaszt még heti negyedikiló kávét, két kiló élesztőt, két láda hűsítő italt, pár doboz májkrémet. Hentesárut csak ősszel árusít a bolt, Szep­temberre már megcsappannak az éléskamrák tartalékai, s a tanyai ember is ráfanyalodik a felvágott­ra. Vaj, citrom nincs. Csemegéül néhány csomag savanyúcukor és hat tábla csokoládé szolgál. A bolt havi forgalma húszezer forint. A wie egy épületben levő kocsmáé a hetven ezret is meg- I haladja. A szakemberek tudják, 1 hogy egy tanyai üzletet fenntar­tani nem túl gazdaságos vállalko­zás. Alig van rajta haszon, sok vele a baj. Korszerűsíteni, bővíte. ni nem érdemes, hiszen, ahogy fogynak a tanvák, úgy fogynak a vásárlók is. A sarkadkeresztúri „állomási bolt” vezetője mondja K. 1. Negyven család boltja A Pelsőnyomási Állami Gazdaság jogosítvánnyal ren­delkező gépjárművezetőket keres univerzális gépekre.’^ Jelentkezés: Varga Bajos kerületvezetőnél a Kereki II. kerületben. Felvételre keresünk továbbá állandó munkára rakodó­kat. Jelentkezni lehet a központi I. kerületben, Nagy Pál gépkocsi-előadónál. ezt. Inkább emberségből, mint üz­leti meggondolásiból, mégis szük­ség van ezekre a „szatócsboltok­ra”. Még akkor is, ha csak félmű­szakosak. A nyitvatartási idő amúgy is névleges. Ha valakinek hirtelen fogyott ki otthon a cu­kor vagy a só, záróra után is megkaphatja. Nincs ezen mit csodálkoz­ni. A tanyai embereket, a házak közötti nagy távolság ellenére is, sajátos szokások és ösztönök erős szálai fűzik össze. (fcracké) kai egység. Ennek mértéke, ki- terjedtsége egyenes arányban nő mindenütt a pártszervezetek erősödésével. Ennek persze kü­lönböző forrásai vannak. Töb­bek közt, mint égjük legfonto­sabb forrást említeném az esz­mei, politikai tisztánlátást. a marxista ismeretek gyarapítását. Ennek megfelelően a párt járási vezetői a következő három év alatt 55 párttagot öthónapos pártiskolára küldenek, harminc- nyolcat pedig marxista esti egye­temre és szakosítóra. Valamint évente a járásban működő mar­xista esti középiskola két-három osztályában ismerkednek a tár­sadalmi tudományokkal. Ezen­kívül nem feledkeznek meg az önművelésről, amely nagyon fon­tos eszköze az ismeretek szerzé­sének, a politikai műveltség bő­vítésének és persze a szakmai műveltség bővítésének is. Egyre inkább beleivódik a kommunis­tákba: nemcsak azt akarjuk, hogy jobb tegyen az élet, hanem hogy érthetőbb is. Annak a meg­értése is, hogy mit, miért te­szünk. Ezt azért kell szóváten- nünk, mert a járás egyik-másik pártalapszer vezetőben az erre való törekvés törést szenved. Nevezetesen előfordult, hogy a vezetők a párttaggyűlést kész té­nyek elé állítják, olyan intézke­déseket jelentenek be, amelyek­re vonatkozóan a kommunisták­nak előzőleg véleményt kellett volna mondaniuk. Ilyen eset tör­tént a Medgyesegyházi Vas- és Faipari Ktsz-ben. Az ilyen „el­járással” megfosztjuk önmagun­kat olyan erőforrástól, melyet a kollektíva bölcsességének ne­vezünk, amely a fontosabb dön­téseknél nem nélkülözhető. Mindjárt itt szükséges megje­gyezni: egy másik erőforrástól - pedig akkor fosztjuk meg ma­gunkat, amikor a testületi dön­tés végrehajtását szinte egyedül a párttitkárra bízzuk. Nagyon jó kísérlet a já­rási vezetők részéről többek közt, hogy a különböző szervek párttitkáraival külön tartanak munkaértekezletet, ahol azok el­mondják tapasztalataikat, ja- j vaslataikat. Ez gazdagítja a va­lóságismereteit, a í jra is alkal­mas, hogy jobban tudjanak kü­lönbséget fenni a lényeges és a lényegtelen dolgok között, ami szintén egyik erőforrás, mert idejüket, erejüket arányosab­ban használhatják fel. S mint mindenfajta informáltság, ha szé­les körű, ez is az egységes cse­lekvés erősíti. Aligha mondható el ez az olyan helyről, mint Dombiratos, ahol a járási végre­hajtó bizottság szerint egy és ugyanazon dologról „vélemény­váltás” van akkor is, amikor er­re semmilyen ok nincsen. Minthogy a cselekvési egysé­get állandóan erősíteni szüksé­ges, meg kell említeni: a párt- szervezetek munkájában javult a gazdaságpolitikai tevékeny­ség, ezzel összefüggő kérdéseket vitatnak meg, de nem elégge megértett, nevezetesen, hogy a gazdasági mechanizmus „csak” eszköz a társadalmi igények jobb kielégítésére. A gazdasági mu­tatókat ismertetik ugyan. de már kevésbé azt, hogyan szüksé­ges azokat a feltételeket meg­teremteni, hogy a kitűzött célo­kat elérhessék. Ebbe a gondolat­körbe tartozik az is, amikor a legfontosabb politikai, gazdasági kérdéseket ismertetik ugyan, de néha egj’síkúan, nem határozzák meg helyileg a feladatokat, nem szabják eléggé „testhez”. Több helyen , különösen a nagyobb létszámú pártszerve­zeteknek az a törekvése, hogy a pártcsoportok sűrűbben ta­nácskozzanak, hiszen legalkal­masabbak a kötetlen vélemény- cserére. S ezért össze tudják gyűjteni a dolgozók véleményeit, s ilyen módon a vezetők közvet­len információt is kapnak, amely megóvja őket attól, hogy csak a jelentésekre támaszkodjanak, melyek közvetett, sűrített, dúsí­tott információk. És így teljeseb­bé válik a valóságkép előttük. Ezzel egyben ellenőrzik a pórt politikájának megvalósulását, az eleven életbe való „átültetését”. Másrészt pedig ilyen módon a párt politikájának jó közvetítői­vé válnak a pórtcsoportok, mert megvan a lehetőség, hogy min­den párttag konkrét, valóságos megbízást kapjon. Különben az így működő pártcsoportoknak nagyobb a szerepük a párt sorai­nak az erősítésében is oly mó­don, hogy figyelemmel kísérhe­tik azokat a nem párttagokat, akik a párttagságra is érdeme­sek tehetnek és javasolhatják felvételüket a pártszervezetek­nek. Ilyen pártcsoportok mű­ködnek a Mezőhegyesé Gépjaví­tóban, a Medgyesbodzási Egyet­értés, a kunágotai Bercsényi Tsz-ben és még több helyen. S ahol a „tűzvonalba” tudják „vinni” a párt politikáját, ott emberi tettek követik azt, mert a jó és rossz láttatása, érzékelte­tése belső igényt kelt fel az em­berekben, mégpedig olyat, hogy elvetik a rosszat és a jóért leg­jobb képességeiket adják. Mert e közben azt is Látják, hogy a gyötrődés-küzdés „szüli” azokat a dolgokat, amelyeket állítunk, kívánunk. S csak természetes, ha tegnap elértünk valamit, akkor ma már mást kívánunk. És ez a jó, ez serkenti az embert, hogy mindig előbbre lépjen. Cserei Pál Életmentők a szarvasi Táncsics Termelőszövetkezetben Először rendeztek önálló vér­adónapot nemrég a szarvasi Tán­csics Termelőszövetkezetben. Né­hány nappal ezelőtt a Vöröske­reszt megyei előadója tartott tá­jékoztatót a véradás jelentőségé­ről és a vér gyógyító hatásáról. Ennek eredménye is többek kö­zött, hogy a megszervezett vér­adónapon a vártnál többen je­lentkeztek. összesen 79-en adtak vért a tsz tagjai közül. Valósá­gos ünnepnapnak nyilvánították, s az is volt, humanitásból, az emberek iránti segítőkészségből adtak tanúbizonyságot a tsz tag­jai, s szívüket boldog érzés töl- j tötte el, hiszen öröm másokon i segíteni. Az elmúlt évben Szarvason egyedül a Dózsa Tsz szervezett önálló véradónapot, most felso­rakozott mellé a Táncsics Tsz is. A szervezőmunkában sokan vet­tek részt, de legtöbbet Gyekicz- ki Pál elnök, Kiss István párt- titkár, Ballangó Mátyás, Med- vegy György és Pribelszki Pál vezetőségi tagok tettek a siker érdekében. Ügy hírlik, hogy a Táncsics Tsz példáján fellelke­sülve a Dózsa Tsz tagjai még si­keresebb véradónap megszervezé­sét tervezik. Nemes vetélkedés ez, s bizonyára akadnak jócskán kö­vetőik a varosban.

Next

/
Thumbnails
Contents