Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
Jön(na IT 5 Kedd Rangunk szerint Már az Is elszomorító, ha felelőtlen turisták, kirándulók hasai földön méltatlanul viselkednek. Ha letördelik az aggteleki barlang cseppköveit, hangoskodásukkal, a rendetlenségükkel feldúlják az erdőt, tüzet okoznak, oktalanul letépik a virágzó fák ágait, hulladék-hegyeket hagynak maguk után. Még lehangolóbb, ha arról hallunk, bogy magyar turisták valamelyik szomszédos vagy távolabbi ország fiait botránkoztatják meg magatartásukkal. Ha a sok látnivaló és szépség habzsolása helyett egyik üzletből a másikba való, feltűnő, szinte kétségbeesett loholással, különféle seftek- kel töltik el a drága időt vagy egyéb módon bizonyítják be, hogy még jócskán éretlenek a világjárásra. Emlékezetes megdöbbenést kellett néhány esztendővel ezelőtt egy olasz városka vasútállomásán az a magyar kirándulócsoport, melynek tagjai a teret díszítő babér cser jók megpillantásakor mindenről megfeledkezve összegázolták az egész parkot, hogy a bablevesbe és krumplifőzelékbe való sok évi babérszükségletüket ingyen kielégíthessék. Nem vagyunk gazdag nép. Még nem tartunk ott, hogy tömött pénztárcával utazzuk be a világot. De azért olyan embereknek, akiknek a jövedelméből olaszországi utazásra Is futja, nines szükségük rá, hogy ilyen szégyenletes módon jussanak ast itthon néhány fillérért árusított babérlevélhez. Talán nem is elsősorban a szerzés vágya itt a ludas, inkább a viselkedés tudománya, az önfegyelem hiányzik az ilyen tettek elkövetőiből. Megpillantanak valamit, ami számukra különlegesnek tűnik és mindenre képesek érte, még ba krajcáros babérlevélről is van szó. pedig nagy divat hazánkban a nemzeti önérzetről, sőt büszkeségről szép szavakat szólni. Annál furcsább, hogy némelyek éppen akkor feledkeznek meg erről az önérzetről, amikor annak leginkább a helyén kellene lennie. Éppen, amikor más népek figyelő tekintete előtt egy kicsit hazájukat is képviselik. Nem titok, hogy a tőkés országokban nem mindenki előtt rokonszenves a rend, amelyet ott- jártunkban képviselünk. Akadnak jó néhányan, akik árgus szemekkel, kevés jóindulattal figyelik szinte minden mozdulatunkat. Elképzelhető ezek diadala, ha látják a párizsi Concorde téren vagy a római Colosseum előtt szalámival, pálinkával, cigarettával esencselő magyar turistát, vagy a különféle piacokon fillérekért alkuldozó magyart, aki magáról megfeledkezve ri- mánkodik: „Hiszen tudják, hogy nekünk milyen kevés a pénzünk. Hozzák be inkább az amerikai turistákon”. Ez a magatartás nyilván nagy elégtétel azok számára, akik minden eszközzel szeretnék rossz hírünket kelteni. Az ilyen magáról megfeledkezett turista, lévén hazánk méltatlan képviselője, mlndannyiunkat megaláz- Azokat is kényelmetlen helyzetbe hozza, akik magas nemzeti és személyes önérzettel, rangunk szerint viselkednek a Föld különböző tájain. (kJ Új Éva a Tragédiában Bemutaljuk Thirring ViolátKíváncsian vártam: milyen ? Az első benyomásom az volt, hogy régóta ismerem (holott először láttam), a második, hogy kedves-nyugodt lénye feszültséget, „légkört” teremtő, s csak ezek után állapítottam meg: vonzóan csinos. Thirring Viola, a Komámon Magyar Szinház tagja, a szegedi Tragédia idei Évája. — Még most is hihetetlennek tűnik számomra, hogy én, a Magyarországon ismeretlen színésznő, játszhatom el a hőn áhított szerepet, formálhatom meg az örök asszonyt, Évát, Madách immár klasszikussá vált művét még nem játszottuk színházunkban, de a tervek szerint jubileumi évfordulónkon bemutatjuk. „Az ember tragédiájáét viszont láttam már kétszer jtt, a szegedi szabadtérin, Lukács Margit és Ruttkai Éva alakításában. Mindkettő feledhetetlen élmény volt, hozzám mégis a Ruttkai által megformált Éva áll közel. Minden mondatán, mozdulatán érződik az őröm, az ujjongás. Az 1969-es év sorsdöntő számára, februárban férjhez ment Budapestre, nemzetközi rangú fesztivá_ ion szerepelhet, és most már csak 1 két kívánsága van: hogy megnyerje a szabadtéri játékok műértő közönségének tetszését, és hogy magyarországi szerződést kapjon. Hogyan kapott Szegedre meg- i hívást? — érdeklődöm. Mosoly- j gó elgondolkodással mondja, hogy tavaly szeretjeit a Budapesti Kör- i színházban („Picardát játszottam, kis szerep volt, de felfigyeltek rám”), Kazímlr Károly rendező- I ben ekkor érlelődött az elhatáro- i zás, hogy őt bízzák meg a Tra- | gédia egyik központi szerepével. * A Szegedi Szabadtéri Játékok fesztiválirodájának szíves invitálására együtt tekintettük meg a Dóm téri készülődést. Viola áhítattal állt meg az üres színpadon, ahol két hónap múlva elhangzik majd: „Én meg ha ott fenn a dics elborul, Itt lenn találom azt szemedben, Adám. Hol is lelhetném másutt kívüled, Kit létre is csak hő vágyad hozott..." Aztán hirtelen hozzámfordult. „Partnerem. Nagy Attila lesz, Lucifert. Sinko- vits Imre alakítja, öt még csak színpadon láttam. Nagy művész El sem tudom képzelni — kislá- nyosan elnevette magát —, hogy egy színpadon állhatok majd vele” Aztán nagy léptekkel végigsétált a hatalmas téren, és kicsit szomorúan jegyezte meg, hogy bizony, erősen különbözik ez a játéktér a megszokott, kis méretű színpadoktól. „Nem baj, majd gyalogtúrákat teszek” — mondta biztatőlag — önmagának. Aztán csodálkozó örömmel nézte végig a „szabadtéri” rejtett arcát, föld alatti belsejét, a világoskényelmes öltözőket, találgatta, melyik is lesz az övé, leült a fé- sülködő-masszkírozó tükrök elé, bekukkantott szinte minden ajtón, elismeréssel adózva a korszerű. impozáns műszaki berendezésnek. • A Komáméi Magyar Színházról faggatom, ahová a Szlovák Szín- művészeti Főiskola után került. — Még most is hihetetlennek tűnik számomra Éva szerepe... „Komárom kis város egyedül nem tudja színházát eltartani. Állandóan járjuk a vidéket, átlag 700 kilométert utazva be egy- egy darabba . Társulatunk prózai együttes, csak magyarul játszunk, az utóbbi időben többek között Rómeó és Júliát, Móricz Zsig- mond Kismadarát, Egri. Viktor Ének a romok felett című színmüvét adtuk elő. Csodálatos, színházszerető közönségünk van. Nem, még nem játszottam másik szlovák színháznál, bőven akadt elfoglaltságom az anyaszínháznál is. Főbb szerepeim Shakespeare Júliája, a Rókák, jó éjszakát Jana-ja, a Rozsdatemető, Hajnalkája, a Liliomfi Mariskája, a Hazudj igazat Cecil-je, Dandin György Angyalkája voltak." Magyországi kapcsolataira terelődik a szó. Édesapja újpesti születésű, mint orvos került Érsekújvárra, Viola már ott született. De Szegeden is itthon van, hiszen Itt élt nagyanyja is. Viola kicsit szomorúan jegyzi meg, hogy már nem szerezheti meg számára az örömet, hogy a szeretett város színpadán láthassa őt. Színészideáljáról kérdezem. „Simoné Signorét és Ruttkai Éva —, aki csodálatos, sokarcú művésznő. Nagy belső biztonsága remek, mozgás, é* beszédtechnikája követendő példa számomra. De, hogy a férfiak közül is válasszak, Sinkovits Imrét és Gábor Miklóst szeretem, alakításaik, szerepformálásaik minden esetben elbűvölnek” — válaszolja, a választott példaképek alapján tulajdonképpen megfogalmazva a színészetről alkotott felfogását. Ma még ismeretlen színésznő a magyar színházlátogató közönség számára Thirring Viola. Augusztusban a Tragédia Immár hagyománnyá 'áló szegedi bemutatóján ezrek ismerkedhetnek majd meg vele. Lipták Judit. Szabadtéri színpad Körösladányban A körösladányi Petőfi Művelődési Ház az idei nyári évaddal avatja új szabadtéri színpadát, amelyet a művelődési ház mögötti parkban építettek fel. A színpadhoz nyári tánchelyet és büfét is létesítettek. Az új szabadtéri színpadon változatos programot bonyolítanak le. Június 6-án, az Állami Déryné Színház társulata a Dan- I kő Pista című daljátékkal ven- í dégszerepelt, június 15-én az Ómega-együttes hangversenyzett Körösladányban. Június 28-án újból az Állami Déryné Színház érkezik a községbe, és a János vitéz című daljátékot játsszál^ A i júliusi programban a Békés megyei Jókai Színház vendégszereplése jelentős, a színház művészei július 6-án mutatják be Ábrahám: Bál a Savoyban című revüoperettjét. Július 16-án, az Országos Rendező Iroda szervezésében az Illés-együttes ad műsort, míg augusztus 22-én az ŐRI Halló, itt Balaton! című színes nyári összeállítása a szabadtéri színpad kiemelkedő eseménye. Ebben a műsorban Koós János, Hofi Géza, Magay Klementina, Kovács Kati, Szécsi Pál és Payer András, valamint az Express-ze- nekar szerepel. M odern vonalú, új épületben kapott otthont az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete Budapesten, a Városliget árnyas csöndjének szomszédságában. Az újszerű modern vonások azonban nemcsak az intézet külsejét jellemzik, hanem munkájának tartalmát is. Ennek a tudományos kutató- intézetnek még alig van múltja: mindössze két éve működik. Tevékenységének sajátos vonásai azonban érdeklődést keltenek nemcsak a szakmai, tudományos körökben, hanem mindazokban, akik érdeklődnek a közügyek, a társadalmi problémák iránt. Az intézet legfőbb feladata ugyanis a társadalom mai jelenségeinek, mindennapi életünk pozitív és negatív tapasztalatainak mélyreható elemzése, a társadalom mozgásának tudományos Vizsgálata. Más tudományos intézetek is foglalkoznak hazánkban társadalomtudományi kérdésekkel, ezek azonban általában a társadalomtudomány egy-egy ágát — a filozófiát, a szociológiát, a jog- és közgazdasági problémáit, stb. — vizsgálják. A Társadalomtudományi Intézet komplex módon törekszik, elemézni társadalmi fejlődésünk átfogó kérdéseit, a kiválasztott problémakör különböző (filozófiai, szociológiai, jogi, közgazdasági, stb.) aspektusokból tett megfigyeléseinek tudományos szintézisét adva. A társadalmi jelenségeknek ez az újszerű, komplex vizsgálata a módszerek tekintetében is újat követel. Nem követik például más tudományos intézetek szervezeti felépítésének elvét, a tudományos osztályok rendszerét. Ezek helyett „alkalmi” tudományos csoportok működnek. A csoport kutatóinak egy része nem az intézet állandó munkatársa, hanem más intézetektől párt- és tanácsi szervektől „kölcsönkért” szakember, arra az időre, amíg be nem fejezik az adott téma vizsgálatát így érik el, hogy általában a kérdéshez legjobban értő, azt a legkülönbözőbb aspektusokból vizsgáló kutatókból állnak a témacsoportok. A fennállása óta eltelt rövid idő ellenére máris jelentős társadalmi kérdések vizsgálata, elemzése fűződik az intézet nevéhez. Olyanok, mint például a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos elméleti kutatások, a szövetkezetelméleti kérdések vizsgálata, a demokratikus fejlesztés problémái, a lakáskérdés, i munkásosztály helyzetének feltérképezése vagy a tanácsok tevékenységének és jövőbeni hely: nek vizsgálata. J ól mutatja az intézet kutatásainak sokoldalúságát, komplexitását, hogy például a tanácsokról készült elemzéshez több megyéből gyűjtötték össze a tanácsok működésének kritikai elemzését, sok párt- és tanácsi vezetővel konzultáltak, mielőtt összegezték volna következtetéseiket. Mint dr. Varga József kandidátus, a vizsgálatokat végző és irányító tudományos csoport vezetője elmondta, ezenkívül feldolgozták a korábbi években készült hazai és külföldi szakkönyveket, tanulmányokat és értékelték a külföldi tanulmányütakról készült feljegyzéseket is. A vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tanácsok egészében véve jól teljesítették feladataikat a létrehozásuk óta eltelt csaknem húsz év alatt. Széles körűen bevonták a dolgozókat tevékenységükbe, megfelelő helyet és szerepet vívtak ki maguknak a proletárdiktatúra mechnizmusa- ban. Ugyanakkor azonban a szocializmus építésének új szakasza, az állam funkciójának, a hatalom jellegének változásai, a gazdasági reform hatása, a köz- gondolkodás fejlődése — mind olyan tényezők, amelyek szükségessé teszik a tanácsrendszer továbbfejlesztését. A kutatók úgy látják, hogy a jelenlegi állam, társadalmi és gazdasági követelményeknek megfelelően kell meghatározni a tanácsok íövőbeni szerepét és jellegét. Az eddigi definíció sze. rint a tanácsoknak hármas — államhatalmi, államigazgatási és tömegszervezeti — funkciójuk van. A gyakorlati tapasztalatok alapján viszont ma már nem látszik megalapozottnak a tömegszervezeti funkció, s megkérdőjelezhető a tanácsok államhatalmi jellege is. Ezért a képviseleti jelleg erősítésében kell keresni a tanácsrendszer fejlesztésének útját. Elképzelhető a mostani területi képviseleti elv szakmai és egyéb képviselettel történő kiegészítése is. Mindenesetre megalapozott az a törekvés, hogy az önkormányzati jelleg növelése legyen a tanácsok továbbfejlesztésének iránya. E gy időben olyan elképzelések voltak, hogy a kommunizmus elérését hozza közelebb, s a szocialista demokráciát fejleszti, ha az állami feladatok nagy részét a társadalmi szervezeteknek adják át. A mostani vizsgálódások alapján azonban mindjobban erősödik a kutatóknak az a felfogása, hogy a közhatalom gyakorlásának ez az átadása csak egyszerű cégtáblacsere, mert a képviseleti szerv, a tanács helyett ezentúl egy másik szerv végzi ugyanezt a felada- .ji tot. A Társadalomtudományi Intézet kutatóinak vizsgálódásai arra is fényt vetettek, hogy a tanácsok állami-képviseleti jellegének fejlesztése nem-képzelhető el gazdasági szerepük erősítése nélkül. A tanácsok alapvető gazdasági feladata jelenleg a községfejlesztés, valamint a kommunális ellátás. Indokolt lenne azonban kiterjeszteni a tanácsi gazdaságot az ipari szolgáltatásokra, s a helyi gazdaság fejlesztésének erőteljesebb ko- ■ordinálására. Arra lenne szükség, hogy a tanácsok közgazda- sági módszerekkel befolyásolhassák a lakosságot közvetlenül érintő, munkát végző vállalatok tevékenységét Ehhez azonban az eddiginél több saját gazdasági eszközre lenne szükség. Az egyik elképzelés a tanácsok pénzügyi bázisának növelésére az úgynevezett önfinanszírozás fokozatos bevezetése. Ezenkívül olyan vélemények is vannak, hogy a tanácsok bevételeit kapcsolják össze a központilag irányított, de a területükön működő egyes gazdasági »gységek nyereségének alakulásával. Ez érdekeltté tenné a tanácsokat a területükön levő vállalatok fejlesztésében és jó gazdálkodásában. Egyébként a vizsgálódások egyik eredményeként a Kossuth Könyvkiadó gondozásában hamarosan megjelenik egy részletesebb tanulmány, amely összefoglalja a tanácsi szervek továbbfejlesztésének alapkérdéseit. B z intézet másik nagy kutatás! témájáról, a munkás- osztály helyzetével kapcsalatns felmérésekről, s az egyéb tudományos analízisek által feltárt következtetések, gondolatok további sorsáról cikkünk második, részében szólunk. Szathmári Gábor
