Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-16 / 136. szám
1969. Június 15. 8 Vasáram» X * A x (Q* K » cÁ—CZ> • A * R * Kod WMWWWHMIMMMmMMMmtWWWHMWWiWWWWWWMWWWWMWHHmMWWWWWWWWM*»»*»*»*»»»»»*»***********************************' Sándorkát proiezsálom — Bizony egy komám, vagy húsz esztendeje nem láttuk egymást. — Igen, messzi földre vetődtem innét, sokáig Pesten dolgoztam, míg most aztán hazajöttem, — Lásd, a gyerekkori cimborák közül te vitted legtöbbre. — Nono. —. Ügy ám, most a fél szülővárosod a te gyáradban dolgozik. — Nekem egy körömalja gyáram sincs, öregem. Én az állam gyárában vagyok igazgató. — Ügy értem én is, hisz, az egyre megy. Emlékszel-e. Miska, milyen jó komák voltunk mi ketten? összetartottunk jóban- rosszhan. — Leginkább a rosszban, te, kópé! Sok ősz hajszál sarjadt ki miattunk a tanárok halántékán! — Te igen jó fiú voltál, Miska. Mindig hallgattál rám. — Igaz, te voltál a kólómpos, én is utánad mentem. — De vajon most is hallgatsz-e rám? — Attól függ, mit ajánlsz nekem. — Én a Sándor kát. — Miféle Sándorkát? — Az egyetlen fiamat. — Vagy úgy. És mekkora a fiú? — Húsz esztendős. Szép szál gyerek. Vedd ide a gyárba. Jól jársz vele. Sándorka igen belevaló gyerek. — Hol dolgozik most? — Otthon a ház körül. Amikor befejeződött neki az iskola, otthon maradt. — Mit. jelent az, hogy „befejeződött neki az iskola?” Leérettségizett? — Á, érettségi... Nem az érettségi a fontos, hanem az érettség. Azt pedig az élet adja. Meg aztán, ha még nem említettem volna, Sándorka már a másodikból kimaradt. Mindannyian így láttuk jól, Sándorka, a tanárok és jómagam is. — Miért nem adtad mesterségre a Sándorkát? — Nem való az neki, Miska. Tudod, olyan esetleg a fogása. Nincs kézügyessége. — A szorgalom sok mindent pótolhat. — Hamar ellustul, ha olyasmit csináltatnak vele, amihez nincs kedve. De egy rendes állásban sokra vihetnél — Milyen lenne ez? — Hát... valami hivatal a gyárban. Valami íróasztal. — Ezt a Sándorka találta ki? — Ördögöt, még ezt is nekem kellett, mivel nincs annak még magához való esze. De a kezed alatt majd kivirul. — Eszerint protekciót kérsz a Sándorkának? — Magunk közt szólva, azt. — De mondd, öregem, hogyan gondolod? Ha egyszer ez a Sán- dorka nem tanult, nem okos, nem ügyes, nem szorgos... — Na de édes egykomám, ha az a gyerek okos, ügyes, szorgos, is volna, mi a fenének kéne neki protekció—? H , J. Próbaidő Becskereki Kázmérnak, a Ló- zungimpex munkaügyisének határozottan rossz napja volt a mai, és ezt rögtön megérezte a szobájába belépő Kerekes is. — Hivattam, igen, mégpedig fontos ügyben hivattam — mondta Bacskereki. — Ma 31-e van, május 31-e, és ez jelentős dátum kettőnk kapcsolatában, ugyanis a mai napon jár le egyhónapos próbaideje. Egy hónapig próbálkoztunk magával, 21 munkanapon kíséreltük meg a lehetetlent, ügyintézőt neveim magából. Sajnos, ez nem sikerült, mert maga rendszeresen későn járt be a munkahelyére, ahonnan korán, és napközben többször is eltávozott, főleg nem ügyintézett, és azt is a szakértelem teljes hiányával cselekedte. Ennek követkertében a mai napped munkaviszonyát megszüntetjük. Munkakönyvét és egyhavi fizetését a szomszéd szobában Várkonyinétói kapja meg A viszontlására! Alig lépett ki Kerekes a szobából, amikor csengeni kezdett a telefon. — Te vagy az, Pintyő? Itt Ci- cus beszél — búgta a vonal túlsó végén bizonyos Cicusi. — Igen, én vagyok — válaszolt Becskereki —, de nem Pintyő, hanem mint Becskereki Kázmér, akinek Ön a mai naptól kezdve nem Cicus, hanem csupán Slezák Elvira hajadon. Nem kérem, nem bolondozom, csak közlöm, hogy hathónapos próbaideje a mai nappal lejárt. Fél évig próbálkoztam magával, az első időben naponként, az utóbbi időben már csak hetenként, de sajnos, nem váltotta be reményeimet. Az első nápokban, sőt az első héten még bizakodtam, mert teljesítménye maximumát nyújtotta* de később... Letette a telefont, és mert időközben mnkaideje is lejárt, öez- szepakolt és hazament Otthon a vacsoráját szó nélkül ette meg majd a feleségéhez fordult — Kedves Lujza — kezdte fennhangon —, fontos közölnivalóm van számodra. Ma van tíz éve hogy tíz évi próbaidőre feleségül vettelek, azért, hogy lehetőséget adjak számodra, hogy bebizonyítsd: helyesen választottam. Ma már tudom, talán te is sejted: nem választottam helyesen. Próbaidőd elején többször fenyegettél azzal, hogy visszamegy a mamához. Nos, a mai naptól ennek nincs semmi akadálya, keresd fel özvegy édesanyádat, a részleteket pedig beszéld meg az ügyvédemmel és a házmesternével. Pá, kedvesem. Amikor egyedül maradt, konyakot öntött magának és a harmadik pohár után a tükör elé állt: — Becskerekikém, kedves Becskerekákém — mondta szomorúan —, sajnos negyvenéves próbaidőd lejárt, el kell búcsúznunk egymástól. Nehéz negyven esztendő volt, de most, hogy a próbaidőnek vége, be kell vallani, nem feleltél meg a követelményeknek. Pedig biztató volt a kezdet, de mindig közbejött valami. Az is kiderült, hogy költőnek nem vagy eléggé realista, közgazdásznak eléggé álmodozó. Hogy mát tegyél? Akaszd fel magad! Szólt, és felakasztotta magát az ajtófélfára* s ezzel negyvenéves próbaideje végérvényesen megszűnt. Miklósi Ottó Két életerős gólunk után, a félidőben a telesport stúdió ügyeletesének arcán dicsőült mosoly izzott: megfogtuk az isten lábát, fordítottunk a naprendszer keringési irányán, a második félidőben a földbe tapossuk a nyukásztlis profi- virtsaftot, hogy még a nachtkaszli is belerecseg habahal... Ugyanez a stúdióbeli férfiú a második félidő harmadik gólja után, amit ugyancsak nem mi rúgtunk, egy ókori drámahős letargikus hangján rebegte: — Minden reményünk oda... Es mivel a képernyők előtt ülő magyar polgártársmilliók is hallhatták a sirámot, azt egybelöty- tyintve önnön súlyos le- törtségükkel, azt sikoltozták, hogy csukjuk be Magyarországot, temessük el magunkat...: Túléltük Aztán — az ország aludt rá egyet, majd másnap, kakaskukorékolástól kezdődően mind erősebb lett a felismerés: — Emberek! Az a kétfülű kupatragédia alapjában véve nem is végzetes. A tejes, a pék éppen úgy hordja ki az árut, mint máskor, a karrierista lelkesen tovább törtet, a beutalt abszolválja az elvonókúrát, a vakáció mámorába zuhant gyerekek vígan kunyerálnak a szülőktől fagyira, mozira, strandra. A lakosság lélegzetvételével sincs baj. A mentőközponthoz egyetlen olyan jelentés sem futott be a meccs után, hogy valaki a 2:3 miatt a kelleténél tovább tartotta volna vissza a szuflát. Mari néni két öreg tyúk kínálgatása közben szerte újságolta1 a piacon, hogy a csúfsá-! gos vereség miatt ki! sem akart jönni kofái- ‘ kodni, de a férje meg-, nyugtatta, hogy attól I még Kuwait átveszi a magyar kamionok csirkeszállítmányát és a vízvezetéket is bevezetteti a tanács még az idén. így aztán a néne nyugodt szívvel piacolt, dupla árat kérve a káráló- kért. Kérdem én; mire volt hát jó a meccs előtti nagy bevetése annak a ,,nagy nemzeti élet-halál kérdésnek”? Talán attól féltünk, ha nincs kupa, nem lesz többé vérszerződés sem, ivá- szat sem? Meccs sem? Ej, ej, mi kis pesszimisták...- új Ellentét — Én gyalogos vagyok, autósoknak nem segítek! (A Weltwoche karikatúrája) EBADTA KÖLYKE (A Stem karikatúrája) Ilyen ez a HARMINCÉVES NAGYMAMA Egy argentínai televízió-társaság pályázatot hirdetett. Nyertes: az ország legfiatalabb nagymamája. Néhány héttel később a bemondó jelentette, hogy a képernyőn látni fogják a pályázat győztesét, és megjelent „egy bájos kis nagyanyó”, aki éppen akkor ünnepelte a harmancadik születésnapját. A tv-nézők elképedésére egy miniszoknyás, divatosan fésült nagymama mosolygott a képernyőn, be is mutatkozott: Elida Ibara a neve, és dióhéjban elmondta önéletrajzát. Paraguayban született harminc esztendeje. 14 éves korában férjhez ment és hamaroson megszületett első gyermeke. Férjének halála után anyjával — aki most 47 éves —, és négy gyermekével Buenos Aires melé költözött, ahol egy jól menő falatozó társtulajdonosa. Amikor első gyermeke férjhez ment és megszületett Claudio, az unoka, Elida kijelentet- tette, ő a világ legboldogabb nagymamája. Akkor még nem sejtette, hogy ehhez hozzájárul majd a „legfiatalabb” jelző is. Befejezésül kifejezte reményét, hogy a tv-reklám még jobban fej fogja lendíteni falatozója forgalmát... RADIÓ-SZERENAD Kamen nyugatnémet város hallgatói nagy meglepetésére, minden előzetes bejelentés nélkül, új rádióadó szólalt meg esténként, nyolc órakor. A gyakorlatlan bemondó közölte, hogy hanglemez- műsor következik: slágerek, mégpedig „kizárólag Marian kívánsága szerint” A kalózállomás elkészítője és bemondója, a húszéves Hans Martin Einacker így vallott szerelmet választottjának, a tizenhat éves Marionnak, akinek kedvenc énekese az osztrák Udo Jürgens volt. Hans Martin Einacker rádióle- adója négy hónapig működött, amíg a posta végül is felfedezte és a bíróság a szerelmes fiatalembert egy havi fogházra ítélte, szerencséjére feltételesen... BIZONYÍTÁS Magnetofonnal a hóna alatt állított be a bíróságra Frank Ford tisztviselő, s kérte, hogy válasszák el feleségétől. Magyarázat helyett bekapcsolta a készüléket. A hosszú szalag a harcias aszkrónika... szonyka nem éppen szelíd szemrehányásait örökítette meg. Noha a bíró feje alaposan megfájdult a pergő nyelvű feleség mondókájá- tól, nem választotta el a ház as - társakat. Az indoklás: — Ha jóváhagynám a válási, holnap legalább ezer férj keresne fél, hasonló magnetofonnal... SZÓRAKOZOTT ELEKTRONIKUS AGY A brit légierők nemrégiben félmillió font sterlinget érő elektru- ndkus agyat vásároltak. Hamarosan kiderült azonban, hogy a masina szórakozottabb, mint egy öreg professzor. Egy nap ugyanis art ajánlotta, hogy az egyik, öreg pilótát bocsássák el, mert — másállapotban van. li. T EGY KIS EGYVELEG Határidőre és műszakilag hibátlanul fejeztek be nálunk egy építkezést. A hihetetlen eset okainak felderítéséhez a „Kék Fény” a tv-n keresztül a dolgozó nép segítését kéri. * * * A nagyobb önállóság nem jogosít nagyobb felelőtlenségre. * * * Nem ritka eset, hogy az emberi gyengeségek az erősebbek. * * * Hallottam, hogy az iskolaéretlen gyerekekkel külön is foglalkoznak. Most már csak az hiányzik. hogy az életéretlen felnőttekkel is törődjön valaki. * • * Nevetséges dolog a nászéjszaka utáni napon fürkészően bámulni az új asszonyt, hiszen a legtöbb esetben semmi új nem történt vele. * * » Vannak, akik mindig elfogadják az alulról jövő kezdeményezést, csak ital is legyen benne. * * * Fiatalok vigasztalódjatok: minden korosztálynak megvannak a maga ballépései. * * * Némelyik embernek annyi a szennyese, hogy önállóan tudna üzemeltetni egy Patyolat vállalatot. * * * Egyik ismerősöm olyan ügyesen szervezi a munkát, hogy a sajátját is átpasszolja. OKI
