Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-16 / 136. szám
v> ^=> x Tudományegyetem botanika-professzorának a gyűjteménye 80 OOO lapot számlál. G Kuriózumnak számít a világ legkisebb ex librisének elkészítése és birtoklása. E miniatűr lapok természetesen csak erős nagyító segítségével élvezhetők A pálmát dr. Gianni Man- tero Win Zwierz holland grafikusművész által készített 3x4 mm nagyságú rézkarc ex librise viszi el, amely egy oszlopnak támaszkodó női aktot ábrázol. Fekete János Házak © X. Az EX LIBRIS-ek világából Az ex libris (latin kifejezés, jelentése: könyveiből) a könyv belső táblájára ragasztott, sokszorosító grafikai eljárással (fametszet, rézmetszet, rézkarc, litográfia, acélmetszet, linómetszet, klisé stb.) készült kis- grafikai lap, amely a könyv tulajdonosának nevén kívül a tulajdonos nevére, foglalkozására, érdeklődési, körére utaló grafikai ábrázolást is tartalmaz és így nemcsak a könyv őre, de képzőművészeti alkotás is. Üjabban elszakadt eredeti hivatásától s egyre kevesebben ragasztják be könyveikbe, inkább csere s ezáltal kisgrafikai gyűjtemény létrehozását szolgálja. Előnye az is, hogy viszonylag kis költséggel értékes grafikai gyűjteményt lehet belőlük összeállítani. 0 A Tel al Amarnában végzett ásatások alkalmával az i. e. 1400-ból egy fajánszpla- kett került felszínre, amely III. Amenophis fáraó könyvtárára utal. E műve- lödéstörténetileg igen fontos emlék ma a Britisch Múzeumiban látható. A könyvtártudomány mindmáig ezt tekinti a tágabb értelemben vett ex libris ősének. 0 A vagyont érő középkori kódexekben a tulajdonjogot a tulajdonos címerének a könyv festett díszei között történt feltüntetésével vagy a kötéstáblába való nyomásával jelezték. Ezek az úgynevezett „szuper ex librisek” a mai értelemben vett ex librisek közvetlen elődei. o Találkozásaim Veres Péterrel Gondolatok az „őszi változatok” olvasásakor K övetkezetes, őszinte, alkotóan nyugtalan írót és közéleti embert keresve eddig is biztonságot kölcsönző bizalommal fordulhattam Veres Péter írásaihoz. Ami történik változó világunkban, mindenről van gondolata, szava, sokszor intelme. És amit mond, ha vitára késztet is néha, gon-• dolatokat ébreszt. Most, egyik legújabb könyvének olvasásakor újra csak megkapott emberi őszintesége, szókimondó nyíltsága. Nem azé az emberé, akinek már nincs mit veszítenie — hisz egy hamis hangvétellel mindent veszíthetne —, hanem azé, aki nem hajlandó veszíteni abból, amit nagy küzdelmek árán felépített, ami az élete, amiben hisz. És most. könyvét olvasva — végiggondoltam a kettőnk „ismeretségét”. Először gyerekkoromban láttam. 1947-ben vagy 48- ban, szülőfalumban, Simon- tornyán, Tildv Zoltán köztársasági elnök volt akkor — a Balatonról jött nyári szabadságáról, hajóval a Sión. Nálunk szállt ki, hogy megnézze az újjáépülő bőrgyárat, és aztán szárazföldön folytassa az útját. A Pestről elébe jövő küldöttségben Veres Péter is ott volt: akkor honvédelmi miniszter. Nagy készülődés, fölfordulás volt, meg nyüzsgés: mindenki az első sorokból akarta látni a nagy embereket. Mi gyerekek külön nagy izgalomban voltunk, mert bár a háború által különösen megviselt vidékünkön bőven láttunk magas rangú katonákat, úgy gondoltuk, azért csak a magyar honvédelmi miniszter az igazi. Mikor aztán néni tudtuk kiválasztani az érkezők közül — fekete ünneplő parasztruhában, csizmában volt — csalódással mondtunk le a katonai pályáról ... Ez volt az első találkozásunk. Aztán jöttek a könyvtári olvasmányok között a munkái — alkalomszerűen, majd kötelező és ajánlott olvasmányként az egyetemen. És ettől kezdve a rang nélküli katona rangja fokozatosan emelkedettvégre a hatvanas évek elején személyesen is sikerült találkoznom vele Tatán. Néprajzi gyűjtők tanácskozása volt, és a szemléleténél fogva néprajzos és szociológus író is helyénvalónak érezte, ha „szemlét tart” és gondolatokat ébreszt — különösen a fiatalabb nemzedékekben. Néhány társammal, akik ugyancsak tisztelői, kirne starke dtük, hogy egyik este egy asztalhoz kerüljünk „Péter bácsival". Nos, ennek az estének a hangulata, őszintesége, közvetlensége kapott meg az „őszi változatok”-ban. Azt, hogy itt sokmindent újra olvastam, változatlanul, amit akkor hallottam. Mert bizony mi akkor kérdeztünk — sötétedéstől vi- lágosodásig — és éreztük, hogy minden kérdést komolyan vesz. Az új kötet önéletrajzi történetei és a kötet elbeszélései igazolják Vqres Péter néha dacosnak és makacsnak tűnő mélységes humanitását. Beck Zoltán Az ex libris a könyvnyomtatással egyidős és fametszet formájában jelentkezett a grafikai művészetben. Első művészei között nem kisebb neveket találunk, mint Albrecht Dürer, Lucas Cranach, Hans Baidung Grien, Hans Holbein stb. Az első ex librist Németországból ismerjük (1470). A mi két legrégibb, XVI. századi ex librisünk egyike Telinkes János pozsonyi polgár részére készült, a másik pedig a bárt- fai plébánia könyvtárának köteteit díszítette. Mindkettő fametszet. A grafikai ex libriseket nemcsak papírra nyomják. Ismerünk selyemre, alumí- niumfóliára, parafametszetre, falemezmetszetre nyomott ex libriseket is. Az utóbbi anyagot Amerikában névjegyek készítésére is felhasználják. A különleges anyagokra nyomott ex librisek gyűjtését ugyancsak kuriózumnak tekinthetjük. 0 A külföldi antikváriumok ex librisekkel ugyanúgy foglalkoznak, mint könyvekkel és az aukciók sem ritkák. Hazánkban a Központi Antikváriumban találhat időnként anyagot a gyűjtő. A jó művészektől származó és ritkább lapok komoly árakat érnek el. Ebből a szempontból mi, magyarok sem panaszkodhatunk. Az amsterdami Galéria d'Art-ban (1963) M. D. Giltay Veth tízezer darabos gyűjteményének az aukcióján 623 magyar ex libris cserélt gazdát, laponként körülbelül 20 frankért. © © Az ex librist közintézmények (múzeumok, könyvtárak) és magánszemélyek egyaránt gyűjtik. A köz- gyűjtemények közül a világ legnagyobb ex libris kollekciójával az amerikai Yale Egyetem könyvtára dicsekedhet, melynek gyűjteménye Iréné Dween Pace ajándékából került a könyvtárba és 200 000 lapot tartalmaz. Igen gazdag a Britisch Múzeum és a Biblio- théque Nationale (Párizs) ex librus-gyűjteménye is. A magángyűjtemények közül dr. Gianni Mantero comoi építész gyűjteménye a leggazdagabb (100 000 ex libris). Hazai gyűjteményeink közül Soó Rezsőnek, a budapesti Eötvös Lóránd Az ex libris gyűjtőket és művészieket egyesületek tömörítik, ezt a feladatot hazánkban a Ktsgrafika Barátok Köre látja el. Az egyesületek folyóiratokkal, kiadványokkal, kiállításokkal és pályázatokkal igyekeznek ezt az intim kisgrar fikaj műfajt népszerűsíteni s részére újabb híveket szerezni. öt év óta az ex libris egyesületek nemzetközi csúcsszerve a FISÁÉ, amely az UNESCO támogatósát élvezi. Az ötvenes évek óta a világ ex libris művészei és gyűjtői nemzetközi kongresszusokon találkoznak. 1970-ben Budapest lesz a soron levő nemzetközi kongresszus színhelye. Ez a magyar ex libris művészet és gyűjtés komoly megbecsülését jelenti. Galambos Ferenc Havasi Gizella: v/ MEDITÁCIÓ A mai nap is eljött, a kék reggelek mindig visszatérnek. Az izgalmas nyüzsgésben égig kúszó fák libasorja kísér meg nekipezsdült buzg^Jmú vetések... s a kitakart friss gondolatok, a kenyérbizalom és sima hazugságok buktatói, míg az est vaskapuja bezárul... s, ha újra jő a kakas hajnal, már bennünk kerekül a vörös derengésű jövő... Tudjuk, ma sem lesz könnyű a reggel:' nekivadult rohanás a nap: mert gyávákat szül a visszahátráló ijedelem. míg hitünk medre egyre mélyül... Bazsali Ferenc halálának . első évfordulóján gy éve annak, hogy örékre eltávozott az élők sorából Bazsali Ferenc festő n-ü vész. Sírjánál a gyászoló család, barátai és ismerősei arcán egy- gondolat fejlődött ki; eltemettünk egy tiszta szívű embert, aki élete delén művészetében és szemléletében' fejlődött, gazdagodott, aki utánozhatatlan szerénységgel és tapintattal élt e földön, hogy létével és problémáival ne zavarja embertársait, de aki ugyanakkor mindenkin segített, ernenn vine csak tehette. 1947-ben a Budapesti Dénesi Huber kollégiumában ismertem meg. Mindketten képzőművészeti főiskolások voltunk. Halk szavú, szerény, de állandóan tevő — cselekvő fiatalember volt. Tehetsége, okossága; józan esze mellett igen melegszívű is volt. Általa hozott, vagy a szeretett szülei által küldött jó hazaiból, úgyszólván minden társának jutott egy-egy jó falat Édesapja messélte, hogy kisgyerek korában a karácsonyi cukrokat a húsvéti báránykókat valamint a szorgalmáért járó aprópénzt testvéreinek adta. Ezt a szeret etet gyakorolta 1944-ben is, Sopronkőhidán, ahol nemcsak kiállt politikai hite mellett s nem árulta el társait verések és fenyegetések közepette. hanem szűk élelmét is megosztotta velük. Háborús viharokban, hosz- szú gyötrő menetelésben az ő zsebében mindig volt egy-egy darab kenyér, vagy egy alma, amelyet testvériesen megosztott Mi akkor őt a paraszti világ tiszta szívű küldöttjének tekintettük, lelki tisztasága ssruggeszíven hatott ránk. ól haladt a művészeti ismeretek elsajátításában is. Tudását sohasem titkolta, oktatta és segítette gyengébb iskolatársait, szerzett tapasztalatait önzetlenül átadta. „Az ipari tanuló szabadságon” című diploma munkája kitűnően sikerült A kép ma a Művelődésügyi Minisztérium tulajdona. Ekkor kapta a harmadik diplomáját, amelyeket soha senkinek nem mutatott meg Nem kérkedett vele. Utána egy évig Barcsai tanársegéde lett. Nagy jövő várt rá, de öt vonzotta a szülőföld. Szerette szüleit a kertészetük közepén álló „tanyát”, a természetet, az állatokat, szerette Orosházát, Gyopérost és az itt lakó egyszerű népet. Pedig ez az éghajlat nem kedvezett egészségének. Gyerekkorától asztmája volt, óriási önmegtartóztatással kezelte és titkolta betegségét Soha nem panaszkodott, a legsúlyosabb szakaszát is hallgatagon tűrte. Üjból 1961-ben a budapesti kollektív műteremben találkoztam vele. Akkor azt javasolta, hogy menjünk le Orosházára és ott alakítsunk ki komoly képzőművészeti életet. Valóban: ketten együtt erősebbek voltunk. Nemcsak megteremtettük, az orosházi városi tanács segítségével a művészeti eleihez szükséges feltételeket, hanem azóta számos kiállításon vettünk részt. Orosházán 1966-ban rendeztük meg első közös kiállításunkat. A kiállítások sorozatát az ő első önálló kiállításával méltón zárta le Békéscsabán, de annak erkölcsi — anyagi sikerét már nem. érte meg. A kegyetlen halál megfosztotta őt a további sikerektől, megfosztotta Orosháza népét is. mert fia halálával egy érlelődő művészt vesztett el örökre. ű veszet« az alapos művészeti főiskolai tanulmányain és a magyar alföldi festők hagyományán alapul. Közvetlenül az akkor élő Kohán György művészete is hatott rá. Témáit szűkebb családi környezete, valamint Orosháza egyszerű népe, tája, városrészei adták. Különösen az első időszakban festett alakos képeket nagy lelkesedéssel, például Anyám, Apám, a Nagybőgős, stb., de a megélhetés kényszerűsége, valamint a függetlensége való törekvése. (hiszen szülei meg akarták kímélni az erőfeszítésekül), a csendélet és tájfestés műfajára szorította. Műveit a tiszta szerkezet, életszagú kompozíció, tartózkodó színhatás, sallang- mentes fogalmazás jellemezte. Szerette a szürke színek gazdag változatát, amelyekből itt-ott kandikált ki egy-egy elevenebb szín. Képeiben sohasem lépte át a közérthetőség határát, a modernizmusok idegenek maradtak számára, nem mintha nem értette volna meg őket vagy nem tudott volna hasonlóan alkotni, hanem egyszerűen úgy érezte, hogy szükség van a szépen megfestett klasszikus, közérthető képekre. Ezt különben számtalanszor megbeszéltük és nézeteink azonosak voltak. A művészeti fejlődést úgy ismerte el, hogy az újat a már meglevő régihez kapcsolta. Tulajdonképpen magának a népnek festett. Utolsó szakaszéban színesebb. dekoratívabb, felszabadultan modernebb lett. Témái egyre választékosabbak, még átgondol - tabbak. kompozíciója, szerkezete pedig stabil volt. Némely munkája szinte a patinás művészet hatását keltette. A művészeti öko- nomázmusnak mintaképe volt számunkra. ohasem dicsekedett, nem is nevezte magát- művésznek, csak festőnek. Sokat segített kertészkedő szüleinek. A kertészkedéshez is kitűnő érzéke volt, tavasszal valósággal pompázott a tanya körül a kert munkájuk nyomán. Társaságban mindig háttérben maradt. Ami néhány szót szólt, az is aranyat ért. Egy paraszt ember azt mondta, hogy a Feri olyan volt, mint egy dúsan érett búza- kalász, aki terhétől alázatosan lehajtja fejét. Ha néha idegesen vitatkoztam vele, mozdíthatatlan volt, mint egy kőszikla, de lehetett is rá építeni. Szavát a legnehezebb körülmények közepette is betartotta. Csendesen szemlélődött, észrevétlenül működött, élt és meghalt Orosházán, a szülőföldjén. Alexin Andor
