Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-16 / 136. szám
___________kulturális melléklet K önyv Krecsmarik Endre életéről és munkásságáról A KÖZMŰVELŐDÉS területén nagy hagyományokkal rendelkező Szarvas kulturális életének újabb jelentős dokumentuma ez a könyv. Dr. Tóth Lajos, aki szinte áhitatos szeretettel kutatja ennek a délvidéki kis városnak pedagógiai múltját, Benka Gyula után most a magyar tanítóképzésnek olyan markáns egyéniségét mutatja be, aki tanári működésével, újságírói, népművelői és tudományos tevékenységével egyaránt a haladás ügyét szolgálta, aki őszinte és bátor harcosa volt a munkásmozgalomnak, és a társadalmi haladásért, a közért vívott harcában feláldozta egyéni és családi boldogságát. A tanítványaitól rajongásig szeretett forradalmár tanár 1919-ben a helyi direktórium vezető tagja és Szarvas oktatásügyének egyik irányítója. A haladó szociális eszmék bátor hirdetése miatt az állami és egyházi hatóságok egyaránt üldözték. 1916-ban sajtópert indítottak ellene, s bár tollát az igazság védelmében mártotta tintába, bűnösnek mondották ki. 1917-ben egyházi hatósága felfüggeszti állásából és fegyelmit indít ellene. A fehérterror idején folytatódott üldözése. Harcos szellemét a legnagyobb megpróbáltatások sem tudták megtörni. Élete végéig hű maradt eszméihez, s haladó politikai szemléletével. következetes forradalmi magatartásával ma is példát mutat. A nagy műveltségű és társadalmilag rendkívül aktív tanáregyéniség életét és munkásságát öt fejezetben mutatja be a szerző. Bevezető fejezetében Krecsmarik Endre küzdelmes életét, $ ezen belül tanári és emberi arculatát, a következő fejezetekben társadalmi, gazdasági szemléletével, filozófiai és világnézeti beállítottságával, archeológiái és antropológiai tudományos tevékenységével, végül népművelői és újságírói munkásságával ismerkedünk meg. A kép, amely e fejezetek nyomán kialakul bennünk, a tanári hivatást ideálisan és széleskörűen értelmező, a társadalmi haladásért önzetlenül és áldozatok árán is küzdő, soha meg nem alkuvó pedagógus alakját mutatja. Krecsmarik nem ismerte a nagy marxista tanítókat, mégis közel került tanításaik szelleméhez és következtetéseihez. Konkrét társadalmi tapasztalatai, a „Viharsarok” népe szegénységének, jogfosztottsá- gának és forradalmi elszántságának tényei vezették szemléletének alakulásában, társadalmi küldetésének felismerésében. E tapasztalatok és korszerű, elmélyült természettudományos műveltsége érlelték világnézetét ember- központúvá, egy szebb, jobb és igazságosabb társadalmi erkölcs hordozójává, Ez az emberközpontú szemlélet formálta nézeteit és célkitűzéseit, az emberi haladás, a társadalmi forradalom irányában. Az elnyomott és küzdő emberek sorsával való azonosulás adott neki erőt. bátorságot ahhoz, hogy pedagógiai hitvallását forradalmi szellemben fogalmazza meg. Ennek a meggyőződésnek megfelelően a tanítóképzés célját olyan tanítók nevelésében látta, akik a társadalmi fejlődés, a társadalmi mozgás célkitűzéseit és eszméit mindig támogatják. A népművelést is azért tekintette fontosnak, hogy általa megteremtődjenek a társadalmi változások szellemi előfeltételei. HALADÓ TÁRSADALMI, filozófiai és pedagógiai nézetei és ennek megfelelő életgyakorlat tükröződnek azokban az elgondolásokban és javaslatokban, amelyekkel a tanító- képzést a haladás szolgálatába kívánta állítani. Ma is helytálló az a megállapítása, hogy a tanítóképzést minden területen át kell hatnia a társadalom- politikának, és hogy a pedagógus hivatásnak össze kell forrnia a népnevelői feladatokkal. A szociális szempont érvényesítése érdekében szerette volna, ha a tanító- képzésben helyet kap a szociológia, akár mint önálló tantárgy, akár mint az oktató-nevelő munka egészét átfogó és átható szemléletmód. A szociológia, akár mint önálló tantárgy, akár mint az oktatónevelő munka egészét átfogó és átható szemlélet- mód. A szociológiai szemlélet- és gondolkodásmód kialakítása érdekében tartotta fontosnak üzemek és gazdaságok látogatását, összefüggésben az iskolai tanulmányokkal. Tanítói ideálja nemcsak korszerű és széles körű műveltséggel rendelkezik, de a nép sze- retetével és a nép érdekeiből való szemléletmóddal is. Általános pedagógiai elvei közül a reformpedagógia célkitűzésein is túl mutatnak azok, amelyek a munka központba állításának fontosságát, a fizikai és szellemi munka értékeinek felismertetését és az együttes munka szerepét hangsúlyozzák. Krecsmarik az iskolában igényes, de humánus nevelő volt. Sokat követelt, de sokat is adott. Tanítványait bevonta iskolánkívü- li népművelő és kutató munkájába, hogy érdeklődésüket ebben az irányban is felébressze. Azt szerette volna, ha gyakorlatot szereznek a céltudatos munkában, a nehézségek leküzdésében, az egyéni és nemzeti érdekek összekapcsolásában, a nép gondjaival és örömeivel való törődésben. Tanítványok visszaemlékezéseiből és a „mesterhez” írott levelekből az derül ki, hogy Krecsmarik- nak sikerült az ő forradalmi lelkét átoltani sok fiatal szívébe. Archeológiái és antropológiai tevékenysége is összhangban állt általános pedagógiai és társadalmi célkitűzéseivel. Ásatásait, amelyek során több mint száz feltárást végzett, és a talált tárgyi emlékek száma ezer. hazafias és kulturális kötelességnek tekintetette. A népművelés terén is úttörő munkát végzett. Ez- irányú tevékenysége túlnyomóan a szarvasi Szabad Lyceum nevű egyesülethez fűződik, amelyet 1908-ban az ő kezdeményezésére alapítottak a város pedagógusai. Az alapítók szándékát és haladó szellemét mutatja, hogy ezt az ismeretterjesztő egyesületet nevében is a szarvasi iparosok, ipari munkások és földművesek szabad líceumának tekintették. NÉPMŰVELŐK ÉS NÉPNEVELŐI tevékenységének igen jelentős területe volt az újságírás és újság- szerkesztés is. Előbb mint a Szarvas és Vidéke munkatársa, majd felelős szerkesztője, politikai, filozófiai, gazdaságtani és közéleti cikkeket, reflexiókat, észrevételeket és bírálatokat írt. Ezekben az igazság, a társadalmi haladás és célszerűség harcosának bizonyult. Magasra emelt közéleti etikával és a kritika csípős ostorával nyúlt minden olyah kérdéshez és ügyhöz, ahol javítani vagy tisztogatni kellett. Ugyanakkor lelkes hozzáállással támogatott minden közérdekű önzetlen törekvést. Amikor 1917- ben tanári állásától felfüggesztik, „lemond” szerkesztői megbízásáról. Búcsú soraiban egész közéleti és pedagógiai tevékenységére jellemzően mondta: . . . „nehezen küzdő embertársaim és hazám érdekeit az utolsó percig rajongó lelkesedéssel szolgáltam.” Üldöztetése nehéz éveiben csak a viharosan közeledő forradalom nyújtott neki vigasztalást. 1919 elején már felszabadult lélekkel írja, hogy „az új esztendő egy tökéletesebb kornak a jelzője, melyben változtatni kell mindenen, ami kerékkötője a forradalom lázában megtisztult és emberiesen megnemesedett szellemnek.” A KÖNYV MEGÍRÁSA és megjelentetése a Tanácsköztársaság megalakulásának félévszázados évfordulóján időszerű és szép vállalkozás volt. Krecsmarik élete és munkássága nemcsak azt mutatja, hogy a proletár forradalom utáni vágy mér lyen élt a haladó gondolkodású pedagógusok szívében, de példát is mutat a mai nemzedék számára. Azt sugallja számunkra, hogy életünket gazdaggá és társadalmilag hasznossá csak akkor tehetjük, ha eszmei meggyőződéstől hajtva, elvhűen a köz javának szolgálatába állítjuk alkotó erőinket. Azt is tanúsítja ez az élet, hogy igazi pedagógusnak lenni egyet jelent a haladás szolgálatába állni és a köz érdekében munkálkodni iskolában és iskolán kívül. A szerző a tőle megszokott aprólékos gondossággal gyűjtötte össze az anyagot. Áz elemzés és értékelés mozzanataiból lép- ten-nyomon kiérezhető az a nagy szeretet, amellyel tárgyához és feladatához viszonyul. Ez a tárgyszeretet tette lehetővé, hogy a mindvégig tudományos igényű vizsgálódás sehol sem vált száraz, érdektelen írássá, A tárgyával való belső azonosulás mind a tények felsorakoztatása, mind az értékelő mozzanatokban líraian meleggé tudta változtatni a hangot anélkül, hogy azzal vétene a kötelező tárgyilagosság ellen. Erénye a könyvnek, hogy a szerző Krecsmarik munkásságát mélyen beágyazza a kor politikai, gazdasági, szociális és kulturális mozgalmaiba, és így az egyedi élettörténet egyben egy mozgalmas és válságos korszaknak is tükörképe. A szerző alapos filozófiai, politikai, pszichológiai és pedagógiai fel- készültsége lehetővé tette, hogy a sokszínű anyag egységes képbe formálódjék. Krecsmariknak akár filozófiai és világnézeti szemléletéről van szó a könyvben, akár archeológiái, népművelői vagy újságírói tevékenységéről, mindenütt azt érezzük, hogy egy ízig-vérig haladó és harcos pedagógus egyéniség áll előttünk. De éppen emiatt szerencsésebb elgondolás lett volna, ha Krecsmarik emberi és tanári alakját végső összegezés formájában, az életút küzedelmeiből kiemelve fogalmazta volna meg a szerző. Így ez a kép markánsabb és még élőbb lett volna. A szép kiállítású könyv, amely a szarvasi városi tanács kiadásában, a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat munkáját dicséri, nemcsak emléket állít Krecsmarik Endrének, egyben erkölcsi igazságszolgáltatás is születésének 90. évfordulóján. Dr. Somos Lajos Demény Ottó: Ha egyszer Ha egyszer minden sikerül — mit kezdesz elmúlt éveiddel, mi lesz a kibékíthetetlen gyermekkorból, vad álmaidból, hogy leplezed el volt éhséged s hova rejted a mohóságod, rossz gönceidet hova hányod, sebhelyeid mint takarod be, riadt farkastempód mivé lesz abban a langyos biztonságban s jogod, hogy ordíts a veszélyben — hová lesz boldog ösztönöd, mit kezdesz a gyönyörű vággyal, ha egyszer minden sikerül? Vasvári István: Holdfény Holdfény a sziklafalakon, holdfény az eperfa alatt, holdfény a néma gabonán, holdfény a vízmosásokon, holdfény az ifjú arcodon, sugárzol, áradsz, cisuhogsz s a szád, a szád, kétívű virradat, testemen érzem puha melegét s melledet, mit simán, feszesen, mint barack hamvát, úgy símit kezem holdfény a sziklafalakon — — holdfény a téli ablakon, sugárzol, áradsz, elsuhogsz, sugárzol, áradsz, elsuhogsz, akkor éltem lombozva, vakon, most, hogy most vakítóan lássalak! /
