Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-16 / 136. szám

*•69. június 15. 4 Vasárnap Mi a drága? A Művelt Fejek Társasága elhatároz­ta, hogy olyan elő­adást tart, amely a liözgazdnsági tudo­mányok társadalmi hasznosságát a lai­kusoknak is érthető­vé teszi. S néhány ruip múlva a posta vitte a meghívókat, fis, hogy a hivatalos szerveknél még na­gyobb nyomatékot kapjon a Művelt Fe­jek Társaságának ez a társadalmi hala­dást szolgáló csele­kedete, a titkár egy egész délelőtt a celo­fánnál ült, tárcsá­zott, beszélt, hogy szeretnék felhívni szóban is szíves fi­gyelmét mindenki­nek, ha csak egy mód van rá, ne mu­lasszák el ezt a le­hetőséget. Egálból a központból hívtak előadót, aki éppen a gazdasági mechaniz­mus óriási jelentősé­gére való tekintettel azt fejtegeti majd tudományosan, hogy ,,olcsó-e az, ami ol­csó és drága-e az, ami drága?“ A Művelt Fejek Társaságának titká­ra szívrepesve látta, hogy még az előadás megkezdésének idő­pontja előtt érkez­nek a „menő fejek“ is, s mindössze két szék maradt üresen- De a titkár minden eshetőségre gondolt iés a? irodájában ott ült az apósa, anyó­sa, a felesége két barátnőjével, amint ő emlegette, ha ne­talán „vattámf' kell, ne jöjjön zavarba, mert a központ rosz- szallását fejezné ki, ha foghíjak lenné­nek a széksorokban. Most nagyon örült, rnert csak két szé­ket kellett vattázni, és három plusz vat­tája maradt, ami ugyancsak jól jött, mert együtt kísérte be az előadói terem­be anyósát, apósát, a feleségét két barát­nőjével, s akkor, mi­után már az előadó az emelvényen ült. Hirtelen körülné­zett, majd kisietett az irodába és beho­zott három széket, és diadalmasan a központi előadóra nézett. Az bólintott, mintha mondta vol­na a titkárnak, mél­tóképpen képviseli a Művelt Fejek Tár­saságát. Ezután két óra hosszat fejtegette, hogy „olcsó-e az, ami olcsó, és drága- e az, ami drága?“. S a második órában már a ,,menő fejek“ is lekókadtak, hol az egyik, hol a má­sik törülgette zseb­kendővel a homlo­kát, tarkóját, pedig borús májusi idő volt, a meteorológia szerint plusz 15 fok. S a Központos ajká­ról kígyóztak a sza­vak: Tudomásul kell vennünk, vannak tudományokhoz ér­tők és vannak nem hozzáértők, és ők az utóbbiak igényét elégítik ki most, mert a gazdasági mechanizmus ezt megköveteli,■■ Az egyik hallgató ásítást nyomott el, miközben szomszéd­ja ölébe csúsztatott egy jegyzettömbből kitépett lapot. Mi­után elolvasta a ce­ruzával ráírt szava­kat, halkan kuncog­ni kezdett és to­vábbcsúsztatta a jegyzettömb lapját. S lassan mindenki felelevenedett, egy­másra pislogtak. A titkár örült, hogy milyen nagy érdek­lődéssel kísérik az előadást, még bólo­gatnak is egymás­nak, Miután a jegy- zetlan a felesége kit barátnőjéhez jutott, azok összehajolták és úgy olvasták a rájegyzett szavakat: „Olcsóságot sokat hallunk, de az időnk drága.“ Az egyik fel is ugrott a székről és kiszaladt, de az aj­tót nem csukta be kilincsre s behallat­szott a vihogása A Központos rá­nézett a titkárra, ta­lán csak nincs va­lami baj.,. — Ó, semmi, sem­mi. — Különben úgy­is a végére értem, köszönöm a türel­müket a Művelt Fe­jek Társasága nevé­ben. — el Szabadszombatosok a vonaton Arca borostás, svájciját teje kúpjára tolja. Mellette az ülésen degeszre tömött diplo­mata-táska. Azon könyököl. — Szabad szombatos vagyok. Éjfélre otthon leszek. — Jól esik majd a pihenés holnap? — Micsoda pihenés! ■— néz fel hirtelen. — Házat építek az apósommal. Erre megy a szom­bat is meg a vasárnap is. — Honnan utazik? — Pestről. Ott dolgozom mai' nyolc éve. Jól jön ez a szabad szombat, nem vitás, de a hét 5 napján mégis távol van az em­ber a családjától. Én tulajdon­képpen a tsz elől mentem fel Pestre. Azóta sok minden meg­változott idehaza. Az a hír jár­ja, hogy jól fizet az Aranyka­lász. Lehet, hogy egyszer végleg itthon ragadok. — Hova valósi? — Újkígyóson lakom, két gyermekem van. Haja csapzottan lóg a szemebe, inge kigombolva. — Hova megy ez a vonat? Mit mond, hogy Vésztőre? Hát nem Makóra? Rendben van, ak­kor menjünk Vésztőre. Úgyse jártam még ott életemben. — Maga is szabad szombatos? — Naná, hogy szabad szomba­tos vagyok, — Mivel tölti a napot? — Hm! Mivel? Sörözök, uram, sörözök! Nézze, tele vagyok gu­bával . Zsebéből összegyűrt százaso­kat húz elő. — Talán most volt a fizetés? — Délelőtt. — Mit vesz a fizetésén? — Mondtam már, hogy sört. — Inkább takarékba tenné. — Takarékba? Ugyan, ne ötíe­teskedjen. Figyeljen rám! Mit kezdjek én a szabad szombattal, erre feleljen! • ■»- Biztosan van családja. Fii gondolkozik. — Igen, kitalálta... nincs! —kB altja elkeseredve.—Érti? Nincs! — Elhallgat. Kisvártatva újra megszólal. — Nem tagadom, az­előtt is ittam szombatonként a haverokkal. Szombaton este ha­zajöttem, vasárnap -este újra vo­natra ültem. És ez Így ment négy éven keresztül. S most jön ez a szabad szombat, de a feleségem már elhagyott. Magával vitte a fiamat is. Pedig mindene meg­volt. Havonta mindig megkeres­tem a négyezret. Kétezernyolc- százat számoltam a kezébe. És tessék, most összeállt egy csirke­fogóval. Hát mit kezdjek én a szabad szombattal? A zöld pulóver szorosan tapad felső testéhez. Malomkö- vállú. Nem mondom, mi is meg szoktuk inni a magunkét a ko­mámmal, de csak módjával. Az embernek valamivel agyon kell csapni az utazást. A kártyát is meguntuk. Tudja mi dühít engem? Hogy sokszor késnek a vonatok. Azt megértem, hogy télen, de nyáron is! — Honnan utaznak? — Bábolnáról. Ott dolgozunk mind a ketten. Kubakosok va­gyunk. A nevem Dési István — nyújtja felém a kezét. — A to­rnámat Nagy Sándornak hívják. Mind a ketten Sarkadon lakunk. — Akkor kiutazzék magukat. — Az ember oda megy dol­gozni, ahol keres. Nézzen ide, mi van ezen a cetlin? — Négyezer-négyszázhetven_ három forint. — Ennyit kerestem a múlt hónapban. De meg is dolgoztam érte. Csak úgy van az ember­nek valamije, ha hajt. — Mivel tölti a szabad »som­ba tját? — Milyen szabad szombatot? Ml normára dolgozunk! — De két napig nem dolgo­zik. — De nem ám, pihenek, eset­leg elkapálgatok egy kicsit a kertben, persze csak kedvtelés­ből. Utána elmegyek az asz- szonnyal a moziba, esetleg be­ülünk egy pohár sörre vagy el­nézünk a meccsre is, ha lesz, de dolgozni nem dolgozom. A szabadnap az szabadnap, hát nincs igazam? * — Jaf én nagyon örülök a szabad szombatnak — mond­ja Knyihár Jánosné. »— Az OTP- nál dolgozom. Nálunk havonta csak egy szabad szombat van. A fiam hatéves. Pénteken, mikor munkába indulok mindig meg­kérdd: anyu, ugye holnap itthon maradsz? — És amikor otthon marad? — Először is van egy csomó mosnivalóm, Ha korán kelek, délelőtt befejezem. Utána elme­gyek a fiammal a szabadba ke­rékpározni. A múltkor Póstele­ken voltunk, — Olvasni szokott? — Nagyon szeretem a könyve­ket, de legtöbbször csak vona­ton jut Idő az olvasásra. — És színházba...? — Színházba is el szoktunk menni a férjemmel — vág köz­be. — De olyankor be kell jönni a váróéba, hát ezért szerepel ez is a szombati programban. Tud­ja, azért jó ez a szabad szombat, mert az ember nyugodtam el me­het szórakozni, nem kell amiatt idegeskednie, hogy jaj, mi lesz a munkával, holnap fáradt le­szek... Mert ott a vasárnap. S eredi János Miért nem kell az olcsó konzervgyári borsó? - Még mindig drága a iöldieper — Kevés a baromfi — Piaci helyzetkép Békéscsabáról Az elmúlt hetek esős napjai kedvezően hatottak a zöldségter­melésre. Ez megmutatkozott Bé­késcsabán a tegnapi hetipiacon is. A szokásosnál lényegesen na­gyobb volt a felhozatal, bár az árakon kevésbé volt érezhető. A termelők többsége még mindig tartja a magas árakat. Különösen meglepő, hogy a telekgerendási aaaiaaaaaaaaaaaawim 25. •Sarapov tekintete átmelege­dett. =» Jól van, fiam. Nem a ten­gerpartra sietünk- Legköze­lebb tudói fogjuk. Szóval, mi van azzal a kísérlettel? — Végre kell hajtani. — Rendben van. Csak semmi feltűnés, semmi lárma. Ne kelt­sünk pánikot. Tyihonov felkelt és néhány lépést tett a szobában: — Jobb lenne feltűnéssel. —• Hogy-hogy? — Azt hiszem, minél nagyobb feltűnést keltünk, annál jobb. Minél több ember gyűlik össze, annál többen fogják kérdezget­ni: mi történt tulajdonképpen? Megmagyarázzuk Q£iUk, az ese­ményt szárnyára kapja a hír. Akad talán más szemtanú is, nemcsak Jevsztyignyejeva és Latina. Talán hallotta valaki a lövést. Vagy gyanakszik valaki­re. Solt minden előadódhat. Csak a merénylőt ne Ijesszük el túlságosan... Sarapov elmosolyodott: •** Ne galoppozd el magad I Nincs okunk titkolózni a me­rénylő előtt. Hiszen nyilvánosan körözzük. A gyilkos semmit aem tehet ellene, ha helyes nyomra bukkanunk. Elrejtőzött, de ott van valahol. S, ha fel­kerekedik, hogy összezavarja a vizeinket, könnyen rajtaveszt­het. Sarapov megpuhította cigaret­táját. a dohánytörmeléket lese­perte az asztalról, rágyújtott: — Emlékszem egy ügyre, Dő­lik-Káin ez volt a csúfneve —, visszaeső bűnöző volt, meg­1/eUueA--Gewgtj &4*vmw&em P&CEaB>£E//QIY7 AWU>/romá: XH6GA/ r£/te/*ó . . _. _„w j tért adott. A vásárlók azonban v ott, máskor is szívesen megkí- J . , . . , A h oror I ovi mo/ion m űrtn c, 'morion­nál. — És a lekváron kívül ? — ne­vette el magát Sarapov. — A disszertációja megvédé­sére jött Moszkvába, a felesége szurkol neki. Speciálisan a te j számodra felírtam valahová a “ Petőfi Tsz még az egyéni terme­lőket is felülmúlta áraival A zöldborsó kilóját például 9 forin­tért adta, az egyébként kialakult 0—8 forintos árakkal szemben. A boltokban viszont a MÉK már 4 forintért is árult borsóit. Érdemes megemlíteni, hogy a Békéscsabai Konzervgyár az idén először jelentkezett a piacon, mégpedig 24 mázsa zöldborsóval, amit olcsón, kilónként 3,50 forin. érthetetlen módon mégis idegen­kedtek ettől, és inkább a drágáb­bat vették az egyéni termelőktől Hasonló volt a helyzet a hűtőház árujával is, amely szintén borsó­val jelentkezett mégpedig a házi­asszonyok munkájának megköny­Öít égy embert. Többek közt megtudtuk, hogy lecsatolta ál­dozata aranyóráját. Omega óra volt. Káin megszagolhatta, hogy keressük az órát, vagy magától rájött, hogy jobb, ha megszaba­dul a bűnjeltől. Egy étteremben összebarátkozott az asztaltársá­val. Jócskán a pohár fenekére néztek, s amikor kapcsolatuk a részeg ölelkezés stádiumába ju­tót, elcserélték a karóráikat. Káin egy Poljot márkájú órát kapott az Omegáéi t. Az asztal- társ rövidesen elaludt. Amikor felébredt, csodálkozva látta új szerzeményét. Rendes fickó volt, bement az '.őrszobára és kérte: kerítsék elő az óráját, nem tart igényt idegen holmira. Már-már ajtót mutattak neki, amikor — szerencsére — megérkezett Vo- logya Drannyikov. Egy pillan­tást vetett az Omegára és sóbál­vánnyá dermedt. S, amikor a látogató leírt« éjszakai asztal- társának külsejét, világossá vált: Loük volt a tettes. — Sarapov felállt: — Úgyhogy, fiacskám, a gyilkos csak jót tesz nekünk, ha kibújik az odújából. Szer­vezd meg a kísérletet. Meglát juk, mi lesz belőle. KEDD Tyihonov ceruzával gyorsan felvázolta a helyszint, a papír­lapot átnyújtotta Sarapovnak: — Nézd csak, a szakértők vé­leménye szerint a lövést csakis a három ablak egyikéből adhat­ták le: a Bajkál szálloda balol­dali épületszárnyának harmadik emeletéről, az 58-as vagy 59-es számú szobából. A harmadik ab­lak a lépcsőfordulónál nyílik. Az 38-as szobában ketten laknak: Lev Alekszejevics Kozak épí­tészmérnök, Lvovból, és Dmitrij Mihajlovics Lagunov főkönyve­lő Kromszkból. Az 59-es szobá­ban egy házaspár lakik: Alek- szandr Pavlovics Popov kisinyo. vi orvos a feleségével Múlt hét­főn már mindannyian a szállo­da vendégel voltak. A lépcsőházi ablakból, azonban olyasvalaki is rálőhetett Akszjonovára, akinek a személyazonossága teljességgel ismeretlen. — Mik az elképzeléseid? — Kozákot és Lagunovot még nem láttam: öt felé szoktak ha­zatérni. Popovval beszéltem. — És van valami érdekes? — Van. A lekvár. Szereted a meggylekvárt? — Micsodát? — Mondom, hogy szereted-e a meggylekvárt? Egy egész vödör- revalót tartogat belőle, Meghí­disszertáció témáját is. csak tud- I nyítésére 170 kiló fejtett zöldbor- nám. hová. — Tyihonov előha- ■ sót hozott a piacra 7 forintos lászta zsebnoteszét, fellapozta és ■ áron. Azonban ez sem fogyott a rendíthetetlen arckifejezéssel S várt mértékben, felolvasta. „A hipofizikális tir- } Az újburgonya ára Is nagyon rsoidszisztéma állapota lonsu- . lassan csökkeri) a szombati pia- garzasnal . con 8—9 forintért adták klóját. —- Szép. És mondd csak, nem fáj a hasad a meggy lekvártól? — Tudod, sehogyan sem tet­szik nekem az a lépcsőházi ab­lak. A lépcsőházi beugró á fo­lyosó végéről nyílik, kijárással egy oldalerkélyre. Egyszóval a vakbélhez hasonlatos. A beugrót nem látni a folyosóról Általá­ban a kiszolgáló személyzet köz­lekedik a lépcsőn: pincérek, sze­relők, s a többi. Afféle hátsó- lépcső, a szálloda udvarából. A lenti ajtót általában este tízkor bezárják. A felső vége a padlás­térbe vezet. A padlásajtó zárva van, valamikor le is plombál- ták. A rozsdás dróton ólomda­rabkát találtam. A padozat rendkívül poros, a betonon el­mosódott lábnyomokat figyeltem meg. Felforgattuk a padlást ala­posan, de semmit sem találtunk. Az uborka 10 forintért kelt el átlagosan, a paprika darabja 1,50 —1,80 volt, Dicséret illeti a csa- nádapácaá Köztársaság Termelő­szövetkezetet, amely 10 mázsa korai fejeskáposztát hozott, s ki­lóját 2 forintért adta, az egyéni 4 forintos árral szemben. A sa­láta már lassan kifut, darabját átlagosan 1—2 forintért adták. Nagy mennyiségű karalábé is kapható volt a szombati piacon, bár az ára még mindig nem alacsony, csomóját átlagosan 3 forintért aóták. A háziasszonyok örömére most már elegendő zöld­ség és sárgarépa van, az új cso­móját 1,50-ért lehetett vásárolni. A gyümölcspiacon most a cse­resznye és a szamóca, illetve föl- diepér uralkodik. A cseresznyét A lábnyomokról mindenesetre ! 13—14 forintért lehetett kapná, a mintát vetünk. Titokban abban 1 szamócát 10-ért, s a földiepret 15 reménykedtem, hogy rábukka- ; forintért adták kilónként. Sajnos nunk a töltenyhuve yre de híre- ; ez mé elé drá hlszen Szeged hamva sincs. Most felkeresem : . , .. . ,, Kozákot és Lagunovot. A lép- • kornyékén, sot a regebben magas esőházzal még foglalkoznunk ; Placi arakról ismert Dunántúlon keR„. : is 8—10 forintért lehet vásároló' (Folytatjuk) ! a földieper kilóját.

Next

/
Thumbnails
Contents