Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-16 / 136. szám
*•69. június 15. 4 Vasárnap Mi a drága? A Művelt Fejek Társasága elhatározta, hogy olyan előadást tart, amely a liözgazdnsági tudományok társadalmi hasznosságát a laikusoknak is érthetővé teszi. S néhány ruip múlva a posta vitte a meghívókat, fis, hogy a hivatalos szerveknél még nagyobb nyomatékot kapjon a Művelt Fejek Társaságának ez a társadalmi haladást szolgáló cselekedete, a titkár egy egész délelőtt a celofánnál ült, tárcsázott, beszélt, hogy szeretnék felhívni szóban is szíves figyelmét mindenkinek, ha csak egy mód van rá, ne mulasszák el ezt a lehetőséget. Egálból a központból hívtak előadót, aki éppen a gazdasági mechanizmus óriási jelentőségére való tekintettel azt fejtegeti majd tudományosan, hogy ,,olcsó-e az, ami olcsó és drága-e az, ami drága?“ A Művelt Fejek Társaságának titkára szívrepesve látta, hogy még az előadás megkezdésének időpontja előtt érkeznek a „menő fejek“ is, s mindössze két szék maradt üresen- De a titkár minden eshetőségre gondolt iés a? irodájában ott ült az apósa, anyósa, a felesége két barátnőjével, amint ő emlegette, ha netalán „vattámf' kell, ne jöjjön zavarba, mert a központ rosz- szallását fejezné ki, ha foghíjak lennének a széksorokban. Most nagyon örült, rnert csak két széket kellett vattázni, és három plusz vattája maradt, ami ugyancsak jól jött, mert együtt kísérte be az előadói terembe anyósát, apósát, a feleségét két barátnőjével, s akkor, miután már az előadó az emelvényen ült. Hirtelen körülnézett, majd kisietett az irodába és behozott három széket, és diadalmasan a központi előadóra nézett. Az bólintott, mintha mondta volna a titkárnak, méltóképpen képviseli a Művelt Fejek Társaságát. Ezután két óra hosszat fejtegette, hogy „olcsó-e az, ami olcsó, és drága- e az, ami drága?“. S a második órában már a ,,menő fejek“ is lekókadtak, hol az egyik, hol a másik törülgette zsebkendővel a homlokát, tarkóját, pedig borús májusi idő volt, a meteorológia szerint plusz 15 fok. S a Központos ajkáról kígyóztak a szavak: Tudomásul kell vennünk, vannak tudományokhoz értők és vannak nem hozzáértők, és ők az utóbbiak igényét elégítik ki most, mert a gazdasági mechanizmus ezt megköveteli,■■ Az egyik hallgató ásítást nyomott el, miközben szomszédja ölébe csúsztatott egy jegyzettömbből kitépett lapot. Miután elolvasta a ceruzával ráírt szavakat, halkan kuncogni kezdett és továbbcsúsztatta a jegyzettömb lapját. S lassan mindenki felelevenedett, egymásra pislogtak. A titkár örült, hogy milyen nagy érdeklődéssel kísérik az előadást, még bólogatnak is egymásnak, Miután a jegy- zetlan a felesége kit barátnőjéhez jutott, azok összehajolták és úgy olvasták a rájegyzett szavakat: „Olcsóságot sokat hallunk, de az időnk drága.“ Az egyik fel is ugrott a székről és kiszaladt, de az ajtót nem csukta be kilincsre s behallatszott a vihogása A Központos ránézett a titkárra, talán csak nincs valami baj.,. — Ó, semmi, semmi. — Különben úgyis a végére értem, köszönöm a türelmüket a Művelt Fejek Társasága nevében. — el Szabadszombatosok a vonaton Arca borostás, svájciját teje kúpjára tolja. Mellette az ülésen degeszre tömött diplomata-táska. Azon könyököl. — Szabad szombatos vagyok. Éjfélre otthon leszek. — Jól esik majd a pihenés holnap? — Micsoda pihenés! ■— néz fel hirtelen. — Házat építek az apósommal. Erre megy a szombat is meg a vasárnap is. — Honnan utazik? — Pestről. Ott dolgozom mai' nyolc éve. Jól jön ez a szabad szombat, nem vitás, de a hét 5 napján mégis távol van az ember a családjától. Én tulajdonképpen a tsz elől mentem fel Pestre. Azóta sok minden megváltozott idehaza. Az a hír járja, hogy jól fizet az Aranykalász. Lehet, hogy egyszer végleg itthon ragadok. — Hova valósi? — Újkígyóson lakom, két gyermekem van. Haja csapzottan lóg a szemebe, inge kigombolva. — Hova megy ez a vonat? Mit mond, hogy Vésztőre? Hát nem Makóra? Rendben van, akkor menjünk Vésztőre. Úgyse jártam még ott életemben. — Maga is szabad szombatos? — Naná, hogy szabad szombatos vagyok, — Mivel tölti a napot? — Hm! Mivel? Sörözök, uram, sörözök! Nézze, tele vagyok gubával . Zsebéből összegyűrt százasokat húz elő. — Talán most volt a fizetés? — Délelőtt. — Mit vesz a fizetésén? — Mondtam már, hogy sört. — Inkább takarékba tenné. — Takarékba? Ugyan, ne ötíeteskedjen. Figyeljen rám! Mit kezdjek én a szabad szombattal, erre feleljen! • ■»- Biztosan van családja. Fii gondolkozik. — Igen, kitalálta... nincs! —kB altja elkeseredve.—Érti? Nincs! — Elhallgat. Kisvártatva újra megszólal. — Nem tagadom, azelőtt is ittam szombatonként a haverokkal. Szombaton este hazajöttem, vasárnap -este újra vonatra ültem. És ez Így ment négy éven keresztül. S most jön ez a szabad szombat, de a feleségem már elhagyott. Magával vitte a fiamat is. Pedig mindene megvolt. Havonta mindig megkerestem a négyezret. Kétezernyolc- százat számoltam a kezébe. És tessék, most összeállt egy csirkefogóval. Hát mit kezdjek én a szabad szombattal? A zöld pulóver szorosan tapad felső testéhez. Malomkö- vállú. Nem mondom, mi is meg szoktuk inni a magunkét a komámmal, de csak módjával. Az embernek valamivel agyon kell csapni az utazást. A kártyát is meguntuk. Tudja mi dühít engem? Hogy sokszor késnek a vonatok. Azt megértem, hogy télen, de nyáron is! — Honnan utaznak? — Bábolnáról. Ott dolgozunk mind a ketten. Kubakosok vagyunk. A nevem Dési István — nyújtja felém a kezét. — A tornámat Nagy Sándornak hívják. Mind a ketten Sarkadon lakunk. — Akkor kiutazzék magukat. — Az ember oda megy dolgozni, ahol keres. Nézzen ide, mi van ezen a cetlin? — Négyezer-négyszázhetven_ három forint. — Ennyit kerestem a múlt hónapban. De meg is dolgoztam érte. Csak úgy van az embernek valamije, ha hajt. — Mivel tölti a szabad »somba tját? — Milyen szabad szombatot? Ml normára dolgozunk! — De két napig nem dolgozik. — De nem ám, pihenek, esetleg elkapálgatok egy kicsit a kertben, persze csak kedvtelésből. Utána elmegyek az asz- szonnyal a moziba, esetleg beülünk egy pohár sörre vagy elnézünk a meccsre is, ha lesz, de dolgozni nem dolgozom. A szabadnap az szabadnap, hát nincs igazam? * — Jaf én nagyon örülök a szabad szombatnak — mondja Knyihár Jánosné. »— Az OTP- nál dolgozom. Nálunk havonta csak egy szabad szombat van. A fiam hatéves. Pénteken, mikor munkába indulok mindig megkérdd: anyu, ugye holnap itthon maradsz? — És amikor otthon marad? — Először is van egy csomó mosnivalóm, Ha korán kelek, délelőtt befejezem. Utána elmegyek a fiammal a szabadba kerékpározni. A múltkor Pósteleken voltunk, — Olvasni szokott? — Nagyon szeretem a könyveket, de legtöbbször csak vonaton jut Idő az olvasásra. — És színházba...? — Színházba is el szoktunk menni a férjemmel — vág közbe. — De olyankor be kell jönni a váróéba, hát ezért szerepel ez is a szombati programban. Tudja, azért jó ez a szabad szombat, mert az ember nyugodtam el mehet szórakozni, nem kell amiatt idegeskednie, hogy jaj, mi lesz a munkával, holnap fáradt leszek... Mert ott a vasárnap. S eredi János Miért nem kell az olcsó konzervgyári borsó? - Még mindig drága a iöldieper — Kevés a baromfi — Piaci helyzetkép Békéscsabáról Az elmúlt hetek esős napjai kedvezően hatottak a zöldségtermelésre. Ez megmutatkozott Békéscsabán a tegnapi hetipiacon is. A szokásosnál lényegesen nagyobb volt a felhozatal, bár az árakon kevésbé volt érezhető. A termelők többsége még mindig tartja a magas árakat. Különösen meglepő, hogy a telekgerendási aaaiaaaaaaaaaaaawim 25. •Sarapov tekintete átmelegedett. =» Jól van, fiam. Nem a tengerpartra sietünk- Legközelebb tudói fogjuk. Szóval, mi van azzal a kísérlettel? — Végre kell hajtani. — Rendben van. Csak semmi feltűnés, semmi lárma. Ne keltsünk pánikot. Tyihonov felkelt és néhány lépést tett a szobában: — Jobb lenne feltűnéssel. —• Hogy-hogy? — Azt hiszem, minél nagyobb feltűnést keltünk, annál jobb. Minél több ember gyűlik össze, annál többen fogják kérdezgetni: mi történt tulajdonképpen? Megmagyarázzuk Q£iUk, az eseményt szárnyára kapja a hír. Akad talán más szemtanú is, nemcsak Jevsztyignyejeva és Latina. Talán hallotta valaki a lövést. Vagy gyanakszik valakire. Solt minden előadódhat. Csak a merénylőt ne Ijesszük el túlságosan... Sarapov elmosolyodott: •** Ne galoppozd el magad I Nincs okunk titkolózni a merénylő előtt. Hiszen nyilvánosan körözzük. A gyilkos semmit aem tehet ellene, ha helyes nyomra bukkanunk. Elrejtőzött, de ott van valahol. S, ha felkerekedik, hogy összezavarja a vizeinket, könnyen rajtaveszthet. Sarapov megpuhította cigarettáját. a dohánytörmeléket leseperte az asztalról, rágyújtott: — Emlékszem egy ügyre, Dőlik-Káin ez volt a csúfneve —, visszaeső bűnöző volt, meg1/eUueA--Gewgtj &4*vmw&em P&CEaB>£E//QIY7 AWU>/romá: XH6GA/ r£/te/*ó . . _. _„w j tért adott. A vásárlók azonban v ott, máskor is szívesen megkí- J . , . . , A h oror I ovi mo/ion m űrtn c, 'morionnál. — És a lekváron kívül ? — nevette el magát Sarapov. — A disszertációja megvédésére jött Moszkvába, a felesége szurkol neki. Speciálisan a te j számodra felírtam valahová a “ Petőfi Tsz még az egyéni termelőket is felülmúlta áraival A zöldborsó kilóját például 9 forintért adta, az egyébként kialakult 0—8 forintos árakkal szemben. A boltokban viszont a MÉK már 4 forintért is árult borsóit. Érdemes megemlíteni, hogy a Békéscsabai Konzervgyár az idén először jelentkezett a piacon, mégpedig 24 mázsa zöldborsóval, amit olcsón, kilónként 3,50 forin. érthetetlen módon mégis idegenkedtek ettől, és inkább a drágábbat vették az egyéni termelőktől Hasonló volt a helyzet a hűtőház árujával is, amely szintén borsóval jelentkezett mégpedig a háziasszonyok munkájának megkönyÖít égy embert. Többek közt megtudtuk, hogy lecsatolta áldozata aranyóráját. Omega óra volt. Káin megszagolhatta, hogy keressük az órát, vagy magától rájött, hogy jobb, ha megszabadul a bűnjeltől. Egy étteremben összebarátkozott az asztaltársával. Jócskán a pohár fenekére néztek, s amikor kapcsolatuk a részeg ölelkezés stádiumába jutót, elcserélték a karóráikat. Káin egy Poljot márkájú órát kapott az Omegáéi t. Az asztal- társ rövidesen elaludt. Amikor felébredt, csodálkozva látta új szerzeményét. Rendes fickó volt, bement az '.őrszobára és kérte: kerítsék elő az óráját, nem tart igényt idegen holmira. Már-már ajtót mutattak neki, amikor — szerencsére — megérkezett Vo- logya Drannyikov. Egy pillantást vetett az Omegára és sóbálvánnyá dermedt. S, amikor a látogató leírt« éjszakai asztal- társának külsejét, világossá vált: Loük volt a tettes. — Sarapov felállt: — Úgyhogy, fiacskám, a gyilkos csak jót tesz nekünk, ha kibújik az odújából. Szervezd meg a kísérletet. Meglát juk, mi lesz belőle. KEDD Tyihonov ceruzával gyorsan felvázolta a helyszint, a papírlapot átnyújtotta Sarapovnak: — Nézd csak, a szakértők véleménye szerint a lövést csakis a három ablak egyikéből adhatták le: a Bajkál szálloda baloldali épületszárnyának harmadik emeletéről, az 58-as vagy 59-es számú szobából. A harmadik ablak a lépcsőfordulónál nyílik. Az 38-as szobában ketten laknak: Lev Alekszejevics Kozak építészmérnök, Lvovból, és Dmitrij Mihajlovics Lagunov főkönyvelő Kromszkból. Az 59-es szobában egy házaspár lakik: Alek- szandr Pavlovics Popov kisinyo. vi orvos a feleségével Múlt hétfőn már mindannyian a szálloda vendégel voltak. A lépcsőházi ablakból, azonban olyasvalaki is rálőhetett Akszjonovára, akinek a személyazonossága teljességgel ismeretlen. — Mik az elképzeléseid? — Kozákot és Lagunovot még nem láttam: öt felé szoktak hazatérni. Popovval beszéltem. — És van valami érdekes? — Van. A lekvár. Szereted a meggylekvárt? — Micsodát? — Mondom, hogy szereted-e a meggylekvárt? Egy egész vödör- revalót tartogat belőle, Meghídisszertáció témáját is. csak tud- I nyítésére 170 kiló fejtett zöldbor- nám. hová. — Tyihonov előha- ■ sót hozott a piacra 7 forintos lászta zsebnoteszét, fellapozta és ■ áron. Azonban ez sem fogyott a rendíthetetlen arckifejezéssel S várt mértékben, felolvasta. „A hipofizikális tir- } Az újburgonya ára Is nagyon rsoidszisztéma állapota lonsu- . lassan csökkeri) a szombati pia- garzasnal . con 8—9 forintért adták klóját. —- Szép. És mondd csak, nem fáj a hasad a meggy lekvártól? — Tudod, sehogyan sem tetszik nekem az a lépcsőházi ablak. A lépcsőházi beugró á folyosó végéről nyílik, kijárással egy oldalerkélyre. Egyszóval a vakbélhez hasonlatos. A beugrót nem látni a folyosóról Általában a kiszolgáló személyzet közlekedik a lépcsőn: pincérek, szerelők, s a többi. Afféle hátsó- lépcső, a szálloda udvarából. A lenti ajtót általában este tízkor bezárják. A felső vége a padlástérbe vezet. A padlásajtó zárva van, valamikor le is plombál- ták. A rozsdás dróton ólomdarabkát találtam. A padozat rendkívül poros, a betonon elmosódott lábnyomokat figyeltem meg. Felforgattuk a padlást alaposan, de semmit sem találtunk. Az uborka 10 forintért kelt el átlagosan, a paprika darabja 1,50 —1,80 volt, Dicséret illeti a csa- nádapácaá Köztársaság Termelőszövetkezetet, amely 10 mázsa korai fejeskáposztát hozott, s kilóját 2 forintért adta, az egyéni 4 forintos árral szemben. A saláta már lassan kifut, darabját átlagosan 1—2 forintért adták. Nagy mennyiségű karalábé is kapható volt a szombati piacon, bár az ára még mindig nem alacsony, csomóját átlagosan 3 forintért aóták. A háziasszonyok örömére most már elegendő zöldség és sárgarépa van, az új csomóját 1,50-ért lehetett vásárolni. A gyümölcspiacon most a cseresznye és a szamóca, illetve föl- diepér uralkodik. A cseresznyét A lábnyomokról mindenesetre ! 13—14 forintért lehetett kapná, a mintát vetünk. Titokban abban 1 szamócát 10-ért, s a földiepret 15 reménykedtem, hogy rábukka- ; forintért adták kilónként. Sajnos nunk a töltenyhuve yre de híre- ; ez mé elé drá hlszen Szeged hamva sincs. Most felkeresem : . , .. . ,, Kozákot és Lagunovot. A lép- • kornyékén, sot a regebben magas esőházzal még foglalkoznunk ; Placi arakról ismert Dunántúlon keR„. : is 8—10 forintért lehet vásároló' (Folytatjuk) ! a földieper kilóját.
