Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-16 / 136. szám

a megyei párjbizottsAg Ts a megy ei tan ács lapja 1969. JÜNTUS 15., VASÄRNAP Ara; 1,20 Ft XXIV. ÉVFOLYAM, 136. SZÄM I béremelés kulcsa Az MSZMP IX, kongresszusa a jövedelempolitika egyik fontos el­veként jelölte meg, hogy az or­szág gazdasági erejének növeke­désével összhangban emelkedjen az életszínvonal. Az ország nem­zeti jövedelme, amely a legfonto­sabb mutatója a népgazdaság fej­lődésének, az előző tervidőszakhoz és a harmadik ötéves terv elő­irányzatához viszonyítva is gyor­sabban emelkedett. Az 1968. évi nemzeti jövedelem 23—24 száza­lékkal haladta meg az 1965. évit és így már most elértük a nem­zeti jövedelem 1970-re tervezett szintjét. A lakosság pénzjövedel­mei a tervidőszak első három évé­ben évente átlagosan 8—9 száza­lékkal növekedtek. A lakosság fo­gyasztása pedig mintegy 17 szá­zalékkal nőtt, ami számottevően magasabb, mint amit a terv idő­arányosan megszabott. A kongresszus határozatainak megfelelően az egy főre jutó re­áljövedelemnek 14—16 százalék­kal, az egy keresőre jutó reálbér­nek pedig 9—10 %-kal kellett vol­na emelkednie öt év alatt. Ezzel szemben a harmadik ötéves terv első három évében az egy főre jutó reáljövedelem kb. 19 száza­lékkal emelkedett és ezzel meg­haladta az ötéves terv végére ter­vezett szintet. A reálbér három év alatt mintegy 8 százalékkal emel­kedett, erősen megközelítve az öt évre tervezett célt. Az eredmények mellett azonban mégis fel kell figyelnünk arra. hogy bár jövedelempolitikánk j kezdettől fogva a munka szerinti elosztás elvének következetes ér­vényesítésére törekedett, a társa­dalmi igazságosságot érvényesítő szocialista gondolkodás és a tár­sadalmi munka hatékonyságát szolgáló anyagi ösztönzés megva­lósítása számos tekintetben el­lentmondásokba ütközött. Ez az ellentmondás elsősorban abban je­lentkezett, hogy a lakosság összes jövedelméből az évek során csök­kent a munkateljesítménnyel kap­csolatos, és nőtt a társadalmi jut­tatásokból eredő jövedelem ará­nya. A munkából eredő jövedel­mek aránya az 1957. évi 82 száza­lékról 1968-ra 75 százalékra csök­kent a bérből és fizetésből élő családok összjövedelmében. A reálbérek és reáljövedelmek növekedését vizsgálva szembeöt- lik, hogy a reáljövedelmek a ter­vezett mértéket jelentősen megha­ladva közel két és félszeresen olyan gyors ütember emelkedtek, mint a reálbérek színvonala. Eb­ben az eltérő növekedésbeli ütem- különbségben jut tulajdonképpen kifejezésre az, hogy az elmúlt években sem tudtuk feloldani életszínvonalpolitikánk ellentmon­dásosságát. Egyrészt, hogy eleget tegyen a társadalompolitikai elvá­rásoknak, másrészt, hogy megfe­lelően elősegítse a gazdasági ösz­tönzés céljait. Ugyanis, ha a ke­resetek. bérek növekedését he­lyezzük előtérbe, ezzel biztosítjuk ugyan a munkától függő kerese­tek erőteljesebb differenciálását, de akkor a szociálpolitikai, fog­lalkoztatási igények kielégítésének a lehetősége kerül hátérbe. Ha vi­szont a szociálpolitikai, foglalkoz­tatási igények kielégítése kerül előtérbe, akkor ez korlátozza az egy főre jutó keresetek (reálbé­rek) nagyobb mértékű emelkedé­sét és ezzel az eredményesebb anyagi ösztönzés elvének érvé­nyesülését. Az elmúlt időszakban gazdaság­! politikánkban nagy szerepet kap­tak a szociálpolitikai intézkedé­sek, a teljes foglalkoztatottság megteremtése. Ennek nyomán, a nemzeti jövedelem növekedésénél gyorsabb ütemben emelkedtek a társadalmi juttatások költségei. A pénzbeni és a természetbeni jutta­tások is jelentős mértékben növe­kedtek. Az adatok szerint a nyug­díjasok száma 1960-tól 1970-ig 50 —55 százalékkal nő, az átlagnyug­díjak összege pedig 40—45 száza­lékkal lesz magasabb. Emelkedett a családi pótlékra jogosult gyer­mekek száma és a családi pótlék összege is. A társadalmi juttatá­sokra fordított összegek 1960-hoz viszonyítva 1970-re 16 milliárd fo­rintról közel 32 milliárd forintra, tehát mintegy kétszeresükre emelkednek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a társadalmi jut­tatásoknak a nemzeti jövedelem­nél gyorsabb ütemű növekedése — tekintve, hogy a felosztható összes jövedelem aránya nem nő, hiszen a felhalmozási alap nem csökken — szükségképpen korlátozza a reálbérek, a keresetek növekedé­sét. A reáljövedelmek gyorsabb emelkedésének másik lényeges té­nyezője a foglalkoztatottság jelen­tős növekedése és a foglalkozta­tottsági struktúra változása. A munkás — alkalmazott keresők száma 1960—1967 között 23 száza­lékkal emelkedett és 1970-ig vár­hatóan eléri a 30 százalékos nö­vekedést. Szocialista építőmun­kánk nagy vívmánya a lényegé­ben teljes foglalkoztatottság es létbiztonság megteremtése, ami a jövőben is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése marad. Viszont könnyű belátni, hogy a munkás és alkalmazotti lakosság gyors növekedése — ha nem jár együtt a gazdasági nö­vekedés gyorsabb ütemével — korlátozhatja a reálbérek emelke­dését. Ugyanis az új munkaerőt is meg kell fizeni és ha a munkabér össztömegének az emelkedése nem haladja meg lényegesen az újon­nan alkalmazottak munkabérének összegét, akkor aligha lehetséges az általános munkabérszínvonal, tehát reálbér-emelkedés. Ezek után nyilvánvaló, a reál­bérek gyorsabb növekedésének el­ső és legfontosabb feltétele, hogy nagyobb legyen és gyorsabban növekedjen az ország nemzeti jö­vedelme. Ugyanig a béren felül vállalt társadalmi kötelezettségek a jövőben sem csökkennek, sőt újabb szociálpolitikai intézkedé­sekre is sor kerül, mint például a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak emelése, bizonyos bér­emelést kell végrehajtani az egészségügyi dolgozóknál, az okta­tás területén. Ezek az intézkedé­sek tovább növelik az állam tár­sadalmi kötelezettségét, újabb összegekre lesz szükség a megva­lósításukhoz. Mivel a felhalmozás rovására nem célszerű a béreket növelni, nem kétséges, hogy a több bérhez több tiszta jövede­lemre van szükség. A több jöve­delem megszerzésének pedig nincs más módja, mint a gazda­sági hatékonyság, a jövedelmező­ség, a termelékenység fokozása. A hatékonyság növelésének és ezzel a keresetek növelésének a kulcsa viszont a vállalatok kezében van. Jórészt a vállalatok jó vagy rossz munkáján múlik tehát, hogy a re­álbérek a jövőben miként emel­kednek, milyen szintet érnek el. D, b. II pár! megyei bizottságának június 6-i határozata személyi kérdésekben A párt megyei bizottsága 1969. június 6-i ülésén Enyedi G. Sán­dor elvtársat osztályvezetői tisztsége alól felmentette, egyben meg­választotta a megyei pártbizottság titkárává és a végrehajtó bi­zottság tagjává. Dr. Rusznák János elvtársat, a szarvasi városi párt- bizottság volt első titkárát a megyei pártbizottság tagjává válasz­totta és kinevezte a párt- és tömegszervezeti osztály vezetőjévé. Dr. Faragó Elek elvtársat, a munkásőrség megyei parancsnokát fel­mentette a megyei pártbizottsági tagsága alól, akit a munkásőrség országos parancsnoka a Munkásőrség Országos Parancsnoksága osz­tályvezetőjévé nevezte ki. Szarvas városi pártbizottsága június 12-1 ülésén a pártbizottság első titkárává Vrbovszki György elvtársat választotta meg. aki ed­dig a békéscsabai városi pártbizottság propaganda és művelődési osztály vezetője volt. Orosháza városi pártbizottsága június 13-i ülésén a városi párt- bizottság első titkárává Gonda József elvtársat választotta meg. Mezőgazdasági és élelmiszeripari tájkiállításra készülnek Orosházán Négyszáz négyzetméteres kiállítási területigénylések — 33 százalékos utazási kedvezmény — Alkalmi bélyegző be, hogy a Táncsics Mihály Gim­názium aulájában egy olyan kiál- lításianyag-komplexumot helyez­nek el, amely méltóan reprezen­tálja a Dél-Tiszántúlon élő embe­rek évtizedekkel ezelőtti és jelen­legi életét. Augusztus 10-e és 20-a között a Dél-Tiszántúli tájtermelői kör­zet mezőgazdasági és élelmiszer­ipari vállalatai, intézményei a MÉM Országos Kiállítási Irodá­jának közreműködésével kiállítást rendeznek Orosházán. Az előké­születek jó ütemben haladnak — mondotta Csatári Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, a szer­vező bizottság elnöke. A június 13-i előkészítő bizott­sági értekezleten a különböző szakbizottságok vezetői beszámol, tak arról, hogy milyen intézkedé­seket tettek a kiállítás és vásár rendezésére. A tejtermelésben ér­dekelt mezőgazdasági és élelmi- szeripari vállalatok mindegyiké­hez eljutatták a jelentkezési la­pokat, melyek közül eddig többet kitöltve visszaküldték. A Békés megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 400 négyzetméteres kiállí­tási területet igényelt termékeinek bemutatására. A konzervgyárak, a hűtőház, a‘ Baromfiipari Országos Vállalat gyárai, az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek valamennyien nagy érdeklődést mutatnak a termékbemutató iránt. Az előkészítő bizottság össze­gezte az eddigi tapasztalatokat és megállapodott abban, hogy forgatókönyvet készítenek a tíz­napos kiállítás rendezéséről és programjáról. A kiállítás ideje alatt rendezik meg a Körösvidéki Mezőgazdasá­gi Napokat is. Több tudományos tanácskozás színhelye lesz ebben az időszakban a 225 esztendős Orosháza. A rendező bizottság 33 százalé­kos utazási kedvezményben álla­podott meg a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztériummal. A kiállí­táson alkalmi bélyegzőt is hasz­nálnak. A szervező bizottság június 13-i ülésén azt is elhatározta, hogy a kiállításra és a termékbemutató­ra jelentkező üzemek áruit felül­bírálja az illetékes szakbizottság. Szabó Miklós, a MÉM Kiállítási Irodájának igazgatóhelyettese ugyancsak június 13-án jelentette Lapunk tartalmából! Nyilatkoznak a szaba dszom hatosok (4. oldal) Hét nő és három férfi (5. oldal) Humor (8. oldal) *** Jelentés a piacról (4. oldal) Ünnepélyes évzárók A megye általános iskoláiban tegnap, június 14-én és ma, júni­us 15-én, vasárnap tartják az ün­nepélyes évzárókat, melyen az is­kolák igazgatói tájékoztatják a szülőket és a tanuló ifjúságot az iskolai év munkájáról és eredmé­nyeiről. Az ünnepség után kapják meg a tanulók a bizonyítványu­kat. Az első osztályosok behatása már június 16-án, aétt'őn meg­kezdődik és június 17-én, kedden zárul. Ezen a két napon iratkoz­nak be a középiskolákba felvett általános iskolát végzett tanulók is új intézetükbe. Villámcsapások, tűzesetek A péntekről szombatra virra- ivő is. A tűzoltók nagy erőfeszi- dó éjszakán és szombaton a me. i tések árán a huszonkét kazal­gye felett átvonuló vihar káro-; ból húszat megmentettek, s így kát okozott több helyen. Refor- 1 mintegy ötmillió forint értékű mátuskovácsházán villámcsapás | vagyon menekült meg a tűztől. érte Kecskeméti János lakóhá-j ^ azonban így is jelentős, zának egyik mellékepületet. Az' anyagi kár szerencsére jelen. a. vizsgálat szerint mintegy 380 ,,, , , . . .... ,ezer forint. Az oltásban igen ektelen, személyi seniles sem s[)kan vettek reszt történt. Villámcsapás érte Békéscsa­bán a Kétegyházi úton az egyik szénaboglyát, amelyik ki­gyulladt. Hasonló eset történt Kunágotán, ahol a Bercsényi Termelőszövetkezet területén a rostkikészitő vállalat egyik ken­derkazlába csapott a villám, s ettől meggyulladt a mellette le­Békéscsabán a Kulich Gyula lakótelepen a 8. számú házban Lábos László lakásán a fürdő­szobában a gázolaj-boyler be­gyújtása közben a láng olyan erősen kicsapott, hogy égési se­beket okozott a 17 éves Lábos Valérián, akit a mentők a kór­házba szállítottak. II földgáz és termálbő felhasználását tervezik Az utóbbi években egyre több baromfit tenyésztenek a mezőko­vácsházi járás termelőszövetke. zeteiben, gazdaságaiban és a ház­tájiban. Négy év alatt, 1964-től 1968-ig a pecsenyecsirke-tenyész­tés 108 százalékkal növekedett a tsz-ekben. A napos baromfi-ellá­tás céljából a tsz-ek összefogtak és keltetőállomást létesítettek. Je­lenleg a törzsállomány hiánya okoz gondot, ezért a szövetkezetek középtávú fejlesztési tervük so­rán még többet fogalkoznak majd törzstartásai. Így a mostani állo­mány több mint háromszorosára emelkedik. A mezőkovácsházi járás állami gazdaságai, a tsz-ekkel ellentét­ben, több mint a felére csökken­tik a törzsállományt a következő években, vágócsirkéből viszont 197 százalékkal többet nevelnek majd. A baromfitenyésztés ilyen nagy­arányú fejlesztéséhez 1975-re mintegy 60 ezer új férőhelyre lesz szükség. A tervezett tojóházak a termelés növekedését, a jelenlegi szükség-férőhelyek felszámolása pedig a gazdaságosabb baromfi­tartást szolgálják. A Kardoskút— Battonya közötti gázvezeték mel­lett levő termelőszövetkezetek a szakosított telepek, tojató- és ne- velőházak fűtésénél földgázra számítanak. A baromfi-nevelőhá­zak fűtésére igen alkalmas a végegyházi határban működő ter­málkút hője is, amelyet szintén érdemes lesz kihasználni. (tóth)

Next

/
Thumbnails
Contents