Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-16 / 136. szám
19G9. június 15. 2 Vasárnap Moszkva A világsajtó tudósítóit mozgósító esemény színhelye volt szombaton délután a moszkvai nemzetközi tanácskozás sajtóközpontja: Kádár János, az MSZMP KB első titkára tartott sajtóértekezletet. Az újságírók a tv- és fotóriporterek már egy órával a sajtókonferencia megkezdése előtt igyekeztek minél jobb helyet biztosítani maguknak az információs központ nagytermében, s a kezdésre zsúfolásig megtöltötték a helyiséget. Kádár Jánost, a magyar párt- delegáció vezetőjét, Komócsin Zoltánt, a delegáció tagját és Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettest, küldöttségünk titkárát Szergely Gapin, a TASZSZ vezérigazgatója, a sajtóközpont vezetője mutatta be a nemzetközi sajtó képviselőinek. Kádár János bevezetőben! köszöntötte a sajtó képviselőit és méltatta a sajtó fontosságát a politikai és társadalmi kérdések megoldásában. Utalt arra. hogy a moszkvai értekezlet célja a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke ügyének védelme, előmozdítása. Mindez valamennyi nép általános érdekeit érinti — így remélhető, hogy a nemzetközi sajtó ennek megfelelő felelősséggel foglalkozik az értekezlettel. Kádár János ezután röviden ismertette az MSZMP álláspontját. — A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva támogatta a kommunista és munkáspártok jelenlegi moszkvai találkozójának összehívását. Megtisztelő számunkra, hogy az előkészítő munka egy részét — a testvérpártok bizalmából — pártunk végezhette Budapesten. — A tanácskozás, amely munkájának befejező szakaszához érkezett, az előkészítés időszakában és itt, az ülés idején is, mindvégig a pártok önállóságának tiszteletben tartásával, demokratikusan, az elvtársiasság szellemében végezte és végzi , munkáját. Célja különleges fontosságú. az egész emberiség leg- m. alapvetőbb érdekeit érinti. — Mi, a magyar küldöttség tagjai bízunk a munka eredményes befejezésében. Bizalmunkat megerősítik a tancskozás munkájában már elért eredmények: a vietnami kérdésben egyhangúlag elfogadott két nyilatkozat, a közel-keleti kérdésben, az indonéz kérdésben és más kérdésekben nyilvánosságra hozott egységes állásfoglalások. A továbbiakban Kádár János a kérdésekre válaszolt. A Neues Deutschland tudósítója arról érdeklődött, hogy milyen új mozzanat volt tapasztalható a nemzetközi kommunista mozgalomban a moszkvai tanácskozás előkészítő szakaszában. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára legfőbb új mozzanatként a nemzetközi kommunista mozgalomban erősödő egységtörekvést jelölte meg. Ezt bizonyítja az is, hogy végül is mintegy 70 párt kapcsolódott be és vett részt a moszkvai tanácskozás előkészítésének munkájában. Az UPI tudósítója azt kérdezte, hogy melyek a tanácskozás legfőbb céljai, s vajon sikerül-e ezeket a célokat elérni? — A tanácskozás fő feladata a kommunista és munkáspártoK egységének, az összes antiimpe- rialista erők összefogásának előmozdítása, az imperializmus elleni harc még szélesebb kibontakoztatása. Véleményem szerint a tanácskozás e célját feltétlenül eléri — hangzott a válasz. A tudósítónak egy másik kérdése arra vonatkozott, hogy — tekintettel a tanácskozáson (s a magyar küldöttség felszólalásában is) elhangzott bírálatokra — lehet-e azt állítani, hogy Kína nem tartozik többé a nemzetközi kommunista mozgalomhoz? Kádár János kijelentette: — Küldöttségünk felszólalásában 14 szocialista országról volt szó, s ebbe minden vonatkozásban beleértendő a Kínai Népköztársaság. Az UPI következő kérdésére — amely a Szovjetunió és Kína köaöfcü esetleges háború vészéKádár János sa jtóértekes lete váhan lyéről érdeklődött — Kádár János ezeket mondta: — Bízom abban és remélem, hogy a Szovjetunió és Kína között sohasem kerül sor háborúra.. Az UPI tudósítója végül azt kerdezte, „Milyen feltételek között helyeslik a hatalmon levő kommunista pártok a katonai behatolást más kommunista országba”. Erre válaszolva Kádár János hangsúlyozta: — Jelenleg sokfelé tartózkodnak fegyveres erők más országok területén — messze legnagyobb számban az Egyesült Államok fegyveres erői. Különböző és érvényes megállapodások alapján szocialista ország fegyveres erői is tartózkodnak más szocialista ország területén. Ami a kérdést és a jövőt illeti, feladatunk nem az, hogy igazolást keressünk — idézem a kérdés fogalmazását — „a hatalmon levő kommunista pártok katonai beavatkozására egy másik kommunista országban”, hanem, hogy mindent megtegyünk az olyan helyzetek elkerülésére, amelyekben ennek szüksége egyáltalán felmerülhet. Az összeurópai biztonsági értekezlet perspektíváiról érdeklődött az Izvesztyija tudóstíója. A válasz így hangzott: — Az európai biztonsági konferencia előkészítésének és ösz- szehívásának távlatait — figyelembe véve számos kormány pozitív állásfoglalását kiváltképpen a finn kormány konkrét kezdeményezését, s az ezt támogató szovjet, magyar és más hivatalos nyilatkozatokat — biztatónak tartom. A Süddeutsche Zeitung tudósítója — emlékeztetve arra a magyar álláspontig, amely sízerint hazánk kész normális diplomáciai kapcsolatokat, teremteni -az NSÉK-val, ha az akadályozó tényezők eltűnhek — azt kérdezte : van-e reális lehetőség arra, hogy a közeljövőben Budapesten vagy Bonnban hivatalos tanácskozások kezdődjenek a még meglevő akadályok felszámolásáról. Kádár János válasza a következő volt: — Európa népeinek sürgős a biztonság megszilárdítása kontinensünkön. Ennek fontos és elengedhetetlen részeként halaszt, hatatlan az előrelépés a német vonatkozású kérdésekben is. Bízom abban, hogy a Német Sző- vetségi Köztársaságban is érvényre jut a realitás, felülkerekedik a józanság, — mivel más járható út számára nincs — és belátható időn belül a szocialista országok által elfogadható új álláspontokkal jelentkezik, ideértve a fennálló határok, a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. — Ebben az esetben ésszerűnek tűnik — és szerintem belátható időn belül sor kerülhet rá —, hogy tárgyalások kezdődjenek a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kozott a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdésében. Érdeklődött a Süddeutsche Zeitung tudósítója arról is, hogy elképzelhetők-e a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt egyéb lépések, amelyek javítanák a Magyar- Népköztársaság és az NSZK kapcsolatait. Kádár János így válaszolt: — Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között a közelmúltban is sor került és a jövőben is sor kerülhet bizonyos kisebb lépésekre a kapcsolatok megjavításában. Ezután az UPI tudósítója megkérdezte, mi a helyzet akikor, ha a szocialista országok egymástól eltérően ítélik meg nemzeti és nemzetközi érdekeiket. Kádár János válasza: — Felszólalásomból kitűnhetett, hogy felfogásunk szerint szocialista ország részéről a nemzeti és a nemzetközi érdekek csak jól összeegyeztetve és együtt érvényesíthetők. A dől-. gok normális menetében e kérdések rendszerint így is jelentkeznek. Következésképpen nem szükséges a nemzetközi és a nemzeti érdekek egymás fölé vagy alárendelése. A CTK tudósítója azt kérdezte, miként vélekedik dr. Gustáv Husáknak. a CSKP Központi Bizottsága első titkárának a tanácskozáson elhangzott felszólalásáról. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a magyar delegáció figyelmesen és örömmel hallgatta a felszólalást. — Abban — mondotta Kádár János — az általános nemzetközi kérdéseket illetően, ugyanaz az elvi álláspont jutott kifejezésre, mint amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt is képvisel. A Morning Star (Ngy-Britan- niia Kommunista Pártjának lapja) tudósítójának kérdése arra vonatkozott: mi a magyarázata annak, hogy az értekezleten részvevő pártok véleménye eltér a Kínai Kommunista Párt politikájának értékelésében és az e politikára adandó egységes választ illetően is. Az értekezlet idején lezajlott határincidens vajon változtatotot-e néhány párt ezzel kapcsolatos álláspontján? — folytatódott a kérdés. Kádár János azzal kezdte válaszát, hogy a moszkvai tanácskozásra minden küldöttség a központi bizottsága által meghatározott instrukciókkal és állás- foglalással érkezett. Ugyanakkor azzal a szándékkal és óhajjal is, hogy meghallgatja a többiek álláspontját, érveit — éppen abból a célból, hogy a megértés kölcsönösen erősödjék és az álláspontok közeledhessenek. — Szeretném kiemelni — se tekintetben véleményem szerint előrehaladásról beszélhetünk —, hogy a tanácskozásunkon képviselt mind a 75 párt. azonos következtetésire jutott: azokban az ideológiai, politikai kérdésekben, amelyekben nézetkülönbségek maradiak fenn, a tanácskozást követő időszakban,, alkalmas időpontban és megfelelő forrná, ban folytatni kell a kérdések komoly elemzését és a vélemények, álláspontok közelítését. — Mély meggyőződésem!: az itt képviselt pártok valmennyien megegyeznek abban a közös óhaj. ban, hogy saját pártjuk, saját országuk politikájában nem kívánják a pekingi gyakorlatot megvalósítani. — Más kérdés, hogy a mostani tanácskozáson ez az álláspont nem egyféleképpen jutott kifejezésre. Ennek az a magyarázata, hogy a világ más-más részein különbözőek a viszonyok, eltérő az egyes pártok helyzete s ez taktikailag különböző fellépésekhez vezet. Mi például tudjuk, hogy az egyes, a tanácskozáson részt nem vevő kommunista és munkáspártok távolmaradásának korántsem a pekingi irányzattal való egyetértés az oka. Ennek különböző okai vannak. A Kínai Kommunista Pártnak megvolt a maga oka, ahhoz hasonló, de mégis más az Albán Munkapárt távolmaradásának oka, és megint más okok vezették a többi távolmaradó pártot. — A tanácskozás idején történt, illetve nyilvánosságra került kínai provokáció, az újabb határincidens, kiváltott bizonyos változást csaknem minden párt állásfoglalásában. Főként olyan értelemben, hogy még komolyabbnak ítélik meg a helyzetet, és még nagyobb figyelmet szentelnek a rendkívül fontos kérdésnek. A Bolgár Kommunista Párt lapjának tudósítója Kádár elvtárs véleményéről érdeklődött: valóban áthidalhatatlan-e az egyes testvérpártok nézetei közötti eltérés, amint azt a bur- zsoá sajtó Igyekszik beállítani. A tudósító hozzáfűzte, hogy Kádár elvtárs véleménye már csak azért ia érdekli, mivel a magyar párt első titkára részt vett a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as értekezletén, s jelen volt a mostam tanácskozás 15 hónappal ezelőtti budapesti előkészítő értekezletén is. — Természetesen nem tudok polemizálni a polgári sajtó valamennyi hipotézisével, amely ilyen vonatkozásban hangot kapott, jómagam már vagy 35 esztendeje aktívan részt veszek a kommunista mozgalomban, s arra a meggyőződésre jutottam!, hogy a marxizmus—leninizmus kritikai tudomány. amelynek fontos vonása a kérdések elemzése. Az elemzések pedig különbözőek lehetnek, s az eltéréseket vitákban kell tisztázni. Kádár János emlékeztetett arra, hogy már egy évszázada, az első kommunista internacioná- léban is óriási viták zajlottak le. s a marxizmus, a kommunista világmozgalom mégis győzelmesen haladt a maga útján előre. — Aki figyelmesen elolvassa az 1957-es és az 1960-as tanácskozás okmányait, meggyőződhet arról, hogy azokban fontos, jelentős témák szerepeltek vitakérdésként, amelyeket az élet azóta már túlhaladott, amelyek megoldódtak, vagy éppenséggel olyan mellékes kérdéssé váltak, hogy senkinek eszébe sem jut emlegetni. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi még vitás kérdések is hasonló sorsra jutnak — mondotta Kádár János. A Komszomolszkaja Pravda tudósítója az imperialisták fokozódó aknamunkájára, az ifjúság körében kifejtett romboló tevékenységére vonatkozólag tett fel kérdést. Kádár János válaszában hangsúlyozta, hogy a szocialista országok elleni aknamunka szinte minden területre — így a propaganda és a sajtó területére is — kiterjed és bizonyos, hogy a hírszerzők vonalán is folyik. Az imperialisták nem utolsósorban arra törekszenek, hogy megrendítsék ifjúságunknak a szocialista eszmébe vetett hitét. — A Magyar Szocialista Munkáspárt természetesen mindenekelőtt ideológiai és politikai eszközökkel harcol az imperialista aknamunka ellen. Mielőtt Moszkvába érkeztem volna, két és fél napot töltöttem a legnagyobb magyar egyetemen, ahol egyébként az ideológiai tárgyakat is oktatják. Voltam vendégségben a fiatalok kollégiumában is. Nos, a fiatalok nyíltan kérdeztek és én nyíltan válaszoltam. Azt tartom, nekünk nincs félnivalónk senki kérdéseitől, a mi igazságunk erős. Ifjúságunk ezt érzi. Amikor az egyetemről visszamentem a Központi Bizottságba, azt mondtam elvtársaimnak, hogy egyetemi ifjúságunk nagyszerű és biztos támaszunk a szocializmusért vívott harcban. Az Observer munkatársa az olasz delegáció vezetőjének állásfoglalásával összefüggésben az iránt érdeklődött, egyetért-e Kádár János azzal, hogy a ta. nácskozáson részt vevő delegációk minden vonatkozásban, tehát a nézeteltéréseket tekintve is téljes és hű tájékoztatásit adjanak a közvéleménynek. — Teljes mértékben egyetértek — hangzott a válasz. — Mi e szerint számolunk be otthon mind a párttagságnak, mind egyébként, mert érdekünk fűződik ahhoz, hogy a kérdéseket jól értő emberek támogassanak bennünket harcunkban. A japán hírügynökség tudósítója arról kérdezte Kádár János véleményét, hogy egyes ázsiai pártok — például Japán, a Koreád Népi Demokratikus Köztársaság és a VDK pártja — távol maradtak a moszkvai tanácskozásról. A válasz így hang. zott: — Először is őszintén sajnálom, hogy a három megnevezett ázsiai párt nem vehet részt ezen a tanácskozáson. Véleményem szerint ezek a pártok más okból és indokkal határoztak úgy, hogy nem vesznek részt a tanácskozáson, mint a Kínai Kommunista Párt. A sajtókonferencia utolsó kérdése, amelyet az Observer tudósítója tett fel, a következőképpen hangzott: Véleménye szerint létrehoznak-e ezen a tanácskozáson olyan szervet, amely a jövőben fenntartaná a kapcsolatot az összes kommunista pártokkal ? A válasz így hangzott: — A mostani periódusban — itt a tanácskozáson is az a vélemény — nem volna helyes valamiféle központ létrehozására törekedni. Kádár János befejezésül a kővetkezőket mondotta: — Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem figyelmüket és korrektségüket, és kifejezzem azt a reményemet, hogy olyan egyetemleges kérdések szempontjából, mint a béke, valamennyien felelősen kezelik majd az itt elhangzottakat, mert ■ hiszen a béke minden népnek és minden tisztességes embernek érdeke. Ezt a felelősséget kérjük önöktől. * A sajtóértekezlet osztatlan tetszést keltett a sokszínű hallgatóság körében, amiről a hosszan tartó elismerő taps is tanúskodott. (MTI) A moszkvai tanácskozás folytatta munkáját Felhívás az indonéz kommunistákhoz Moszkva j pék törekvéseivel. Ezzel öeszefüg- Havel József és Pirityi Sándor,| gésben a szovjet lap aláhúzza: a kommunisták hazafisága azért követésre méltó, mert egybeforr az MTI tudósítói jelentik: A kommunista és munkáspár tok moszkvai tanácskozása szombaton folytatta munkáját. A Pravda, értékelte a pénteken elhangzott felszólalásokat, rámutat: Európa, Ázsia, Afrika és Da- tin-Amerika testvérpártjai képviselőinek beszédeit a kommunisták internacionalista testvériségének szelleme hatotta át. Az SZKP KB lapja kiemeli: az elhangzott felszólalások visszatükrözik a tanácskozás alapvető témáját: tovább kell erősíteni a kommunista sorok egységét, a közös ellenség, az imperializmus ellen vívott harcban. A szónokok rendre aláhúzták azt az alapigazságot, amellyel a kommunisták fáradhatatlanul magyaráznak a tömegeknek, bármely nép létérdeke annál teljesebb és hamarabb érvényesül, minél szarosabban egyesíti erőfeszítéseit az imperialistaellenes harcban más néaz internacionalizmussal. A tanácskozás szombaton felhívást intézett az indonéz kommunistákhoz. A felhívásban hangoztatják : A nemzetközi tanácskozás tiszteli a véres terror áldozatául esett indonéz kommunisták emlékét, s internacionalista szolidaritását fejezi ki azokkal, akik folytatják a harcot. A tanácskozás hisz a testvérpárt jövőjében, abban, hogy képes lesz leküzdeni a mostani időszak nehézségeit. Meggyőződésünk, hogy az indonéz kommunisták szilárdan ragaszkodva a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez, szövetségben az ország más haladó és demokratikus erőivel, elvezetik népüket a valóságos nemzeti függetlenség, a haladás és a szocializmus ragyogó eszméinek győzelméig”. (MTI)
