Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

1969. június 14.

2

Szombat

Franciaország

az elnökválasztás masniik 1 fordulója előtt

A francia elnökválasztás vasárnap sorra kerülő második fordulója előtt, egymás után hozzák nyilvánosságra a különböző szervezetek közvéleménykutatásának eredményét. Ezek az eredmények konkrét számokat tekintve, némileg ugyan eltérnek egymástól, de a választásokon jelentkező fő irányzatokban megegyeznek.

A Sofres Közvéleménykutató Intézet vizsgálatának eredményét a Figaró péntek reggeli száma hozta nyilvánosságra. Eszerint az egy héttel ezelőtti 31 százalékkal szemben 34 százalék azoknak a száma, akik nem vesznek részt a szavazásban vagy még nem döntöttek; 37 százalék, az előző heti 40 százalékkal szemben, kíván Georges Pömpidoura szavazni és változatlanul 29 százalék Alain Poherra. Ez a választások végeredményét tekintve azt jelenti, hogy a ténylegesen leadott szavazatok 56 százalékát (a múlt héten 58 százalékát) Georges Pompidou. 44 százalékát (a múlt héten 42 százalékát) Alain Poher kapja.

Kádár János üzemlátogatáson

Hável József és Pirityi Sándor,

az MTI tudósítói jelentik:

Moszkva

Kádár János, a moszkvai nemzetközi tanácskozáson reszt vevő magyar pártküldöttség vezetője pénteken délelőtt Leonyid Szmir- nov szovjet miniszterelnök-helyettes társaságában ellátogatott a szovjet fővárostól mintegy 50 kilométerre fekvő kupavnai Finomposztógyárba, és beszédet mondott az üzem dolgozói előtt. A látogatásra elkísérte őt Szipka József moszkvai magyar nagykövet, szovjet részről Pjotr Fedo- szejev akadémikus, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnöke, Vaszilij Konotop, a moszkvai területi pártbizottság elsőtitkára, valamint más személyiségek.

Az alapításának két és fél évszázados jubileumára készülő textilgyár kollektíván tagja a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak és szoros kapcsolatot tart egyebek között a csepeli és győri rokonvállalatokkal. Dolgozói közül sokon jártak Magyarországon és szívesen ápolják mind a szakmai, mind a baráti kapcsolatokat.

(I Szovjetunió ós Magyarország elismerte a Dél-vietnami Forradalmi Kormányt

Moszkva

A szovjet kormány a népi fel- szabadi tási mozgalmaknak nyújtott támogatás lenini elvei és a dél-vietnami nép hősi harca iránt érzett mélységes rokonszenv által vezérelve elismerte a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát.

Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben fogadta Dang Quang Minh-et, a DNFF állandó moszkvai képviseletének vezetőjét és tájékoztatta őt e lépésről.

Dang Quang Mlnh, az ideiglenes forradalmi kormány és a Délvietnami Köztársaság egész lakossága nevében őszinte háláját fejezte ki a SZKP Központi Bizott- 5 ságának, a szovjet kormánynak, i a Szovjetunió népeinek a szovjet ■ kormány eme új, fontos lépésé- j ért.

* : ■

Fock Jenő, a Minisztertanácséi- • nöke táviratot intézett Huynh Than Phat-hoz, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi •kormányának enlökéhez, melyben többek között megállapítja:

Kormányunk megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a dél-vietnami népnek az amerikai imperializmus és csatlósai barbár agressziója és a saigoni bábrendszer népellenes uralma ellen vívott harca eredményeként létrejött a Dél- Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya.

Engedje meg Elnök úr, hogy eleget tegyek megtisztelő megbízatásomnak, s közöljem önnel, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya elismeri a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát, a dél-vietnami nép egyetlen és törvényes képviselőjének, és kész diplomáciai kapcsolatok létesítésére

*>r

Hanoi

A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya hivatalos nyilatkoztaiban közölte, hogy elismeri a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát.

*

A PAP lengyel hírügynökség hivatalosan közölte, hogy a Lengyel Népköztársaság kormánya a Délvietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát a Dél-viet- nam törvényes hatalmaként ismeri el és kész vele nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesíteni.

*

Kongó Brazzaville kormánya csütörtökön szintén elismerte a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát.

Viktor Jerofejev gyárigazgató, a Szocialista Munka Hőse üdvözlő szavaiban felidézte annak a látogatásnak emlékeit, amelyet Kádár János nyolc évvel ezelőtt, az SZKP 22. kongresszusa idején tett a szovjet könnyűipar e rohamosan fejlődő fellegvárában.

A gyár bejáratától a szövődéig, ahol az üzemi nagygyűlést rendezték, magyar és szovjet zászlók, magyar és orosz nyelvű feliratok köszöntötték a látogatókat.

A több száz dolgozó részvételével megtartott gyűlés szovjet szónokai — a gyár szakszervezeti bizottságának, munkásnőinek és ifjúságának képviselői — elmondták, milyen érdeklődéssel tanulmányozták az MSZMP KB első titkárának a moszkvai tanácskő- záson tartott beszédét és milyen nagy várakozással tekintenek a tanácskozás okmányai elé.

Nagy taps és éljenzés fogadta a mikrofon elé lépő Kádár Jánost, aki a szovjet fővárosban tartózkodó magyar pártküldöttség nevében gratulált a gyér kollektívájának országos szempontból is jelentős eredményeihez, valamint ezek elismeréséhez, a nemrég kapott Lenin-rendhez. Külön megköszönte azt az áldozatos tevékenységet, amit a textilgyáriak a Szovjet—Magyar Baráti Társaságban a két ország, a két nép barátságáért végeznek.

Kádár János a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek, a szovjet—magyar barátságnak ós az internacionalizmusnak az éltetésével zárta beszédét.

Jerofejev gyárigazgató köszönetét mondott Kádár Jánosnak Ku- pavna meglátogatásáért, majd a | látogatás emlékéül Lenin-portrét ajándékozott az MSZMP KB elsőtitkárának. (MTI)

Jan Marko Berlinben

Otto Winzemek, az NDK külügyminiszterének meghívása alap- I ján pénteken baráti látogatásra i Berlinbe érkezett Jan Marko 1 csehszlovák külügyminiszter.

Pekingi riasztólövések

Amíg Moszkvában a kommunisták nemzetközi értekezlete nyugodt légkörben munkálkodik a reakció elleni harc stratégiájának kidolgozásán, Peking utcáin még éjfélkor sem csitulnak el a riasztólövések. Így, például, vasárnap éjjel, miután a kínai népet a Mao-féle sajtóorgánumok vezércikkének felolvasásával a rádióban tömörülésre szólították a „KKP IX. kongrcsz- szusának zászlaja alatt’, riasztólövésekkel és dobpergéssel verték fel a főváros lakosait álmaiból. Ki ellen? Maga a tény, hogy L Brezsnyevnek, az SZKP küldöttsége vezetőjének a tanácskozáson tartott beszéde után a katonák utcára vezényelték az ártatlan gyermekeket is, önmagáért beszél. A szerkesztőségi cikkek ismét a „nagy háborúra”, a „hagyományos és atomháborúra” való felkészülésről beszélnek. a vidéki rádióállomások pedig továbbra is harsogják a „felkészülés a háborúra és az éhségre” jelszót.

Miért kell Pekingnek Moszkva határozott hangjára a lakosságnak ijesztgetésével válaszolnia? Az egyik magyarázat kézenfekvő: a „kulturális forradalom” még nyitott sebeinek, az egység hiányának és az országon

belüli még fennálló éles konfliktusok következtében a pekingi vezetőség legjobban attól fél, hogy a józan ész áttöri a kínai falat. Feltehető, hogy a „nagy kormányos” rádiója és ling Piao, a katonák vezére kénytelen háborúval ijesztgetni, hogy támogatásra találjon, amellyel, nyilvánvalóan, nincs minden rendben. Ha Pékig már régen katona-várossá alakult, akkor az általános mozgósítás az ország többi részében a legjobb mód arra, hogy Kínát egy hatalmas kaszárnyává változtassák. Akkor azután nem keli Mao-nak, a „nagy kormányosnak” nyugtalankodnia a tömegek feletti ellenőrzés miatt, a tömegeknek pedig, akik kincstári kosztol kapnak, az élelmezés miatt.

De mind emögött komoly doL gok is rejtőznek. A Kínából érkező bizonyítékok újra meg újra a kínai vezetőség politikájának alapos átformálásáról tanúskodnak. A kaszárnya-rendszer kísérlet a belpolitika szocialista tartalmától való végleges elszakadásra, ugyanakkor amikor a külpolitika már régen szovjetellenessé, szocialistaelle- nessé vált, mivel számos ütőkártyát adott a konununistaellenes körök kezébe.

Lengyelország ratifikálta az atomfegyverek elterjedését megtilté egyezményt

Varsó

Lengyelország moszkvai, londoni és washingtoni nagykövete letétbe helyezte a Szovjetunió, Nagy-Britamnia és az Egyesült Államok kormányánál a Lengyel Népköztársaság államtanácsának ratifikációé okmányát az atomfegyverek elterjedését megtiltó, 1968. július 1-én Moszkvában,

Londonban és Washingtonban

aláírt egyezményről.

Lengyelország a tizenötödik állam, amely letétbe helyezte a szerződés ratifikációs okmányát Az egyezmény érvénybe lépéséhez a Szovjetunión, Nagy-Britainnián és az Egyesült Államokon kívül összesen tizennégy állam ratifikációs okmányainak a letétbe helyezése szükséges. (MTI)

laiaaiiisaiaaaaaaiaiiaiaaaaiBaaaaaaaaaaaaa»* ■■■■•«■■■■aMMHMaaa»*

•aaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaa »«■■••P«aaaaaaa*aaaaaaaaaaaaaaai

Áz ember és a babona

Láttuk a babona eredetét, összefüggését a vallással és az áltudományos gondolkodással. Különféle formákat öltve ma is élnek régi babonák és újak keletkeznek. Most arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon mindig így lesz. szükségszerfi-e a babonák továbbélése és fennmaradó sa.

• A babona jövője

a Szuezi-csatornánál

Csütörtökön délután a Szuezi- csatorna térségében újabb összecsapásra került sor izraeli utánpótlást szállító járművek és az egyiptomi haderők között. A tűz- párbajban az izraeli járművek 30 százaléka megsemmisült, és lelőtték az izraeli tüzérséget irányító helikoptert — jelentette^ be az egyiptomi katonai szóvivő. (MTI)

Kétségtelen, hogy a babona az ősidőktől napjainkig sok ember képzeletvilágában uralkodik. De sohasem kerített hatalmába kivétel nélkül mindenkit. Mindig voltak, akik a természet megfigyelése alapján gyűjtöttek tapasztalatokat, keresték a jelenségek törvényszerűségeit, ésszerű magyarázatát. A XVII. században Európa nagy részén a vallás, a csodahit, a babona irányította a gondolkodást és a mindennapi életet. De már voltak, akik ki merték mondani az igazságot. Mint Spinoza, á híres németalföldi gyémántcsiszoló és filozófus: „Minden, ami a természet ellen van, az ész ellen van, ami pedig az ész ellen van, az képtelenség, s ezért elvetendő”.

Spinozához hasonlóan mások is úgy látták, hogy a tudás terjedésével hamarosan háttérbe szorul, majd egészen eltűnik a képtelenségekbe vetett hit, az emberek kivétel nélkül a természettől szerzett igaz ismeretekben találnak örömet.

Bizonyos, hogy ez a fejlődés útja, de még ma, az űrhajózás

és az atomerőművek korában sem jutottunk el idáig. Sok a visszahúzó erő, és sokan a tudományosság látszatával akadályozzák a folyamatot. Nyugaton akadnak művelt emberek, akik „eszmei-lélektani” magyaráza- tokkkal a babonák létjogosultsága mellett foglalnak állást. „A babonák — írja egy svájci szerző —, éppúgy örökéletűek, mint az emberi vágyakozások, kívánságok, irracionális hajlamok.” Egy másik nyugati gondolkodó szerint „a lélek ősi rétegei, amelyekben a babonák gyökereznek, ma is változatlanok”.

Tudjuk, hogy a világon semmi sem változatlan. Legkevésbé maga az ember, hiszen ellenkező esetben ugyanolyanok lennénk, mint őseink. Aránylag gyorsan változott az ember környezete. A városiasodás, az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés átalakította a táj képét, és a folyamat viharosan folytatódik. Lassú ütemű a tudat változása. Mindenki számára hozzáférhető az új világkép, amelyet a modern fizika, biológia és sok más tudo- xpány tárt fel. Mégis tovább élnek régi elképzelések és hiedelmek.

Téves következtetés, hogy a babonás hajlam az emberi lélek „örök és szerves” tényezője; a tudat lassúbb átalakulása nem jelent változatlanságot, és statisztikai adatok bizonyítják a vallás fokozatos háttérbe szorulását a mai világban. (Csupán Nyugat-Németországban évente 150 ezerrel csökken a hivők szánnia.) Tévedés, ha valaki általánosságban beszél „az emberről”, amikor nyilvánvaló, az eszmények és az emberformáló hatások különbözősége a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszerben. És a legnagyobb tévedés vagy szándékos ferdítés, ha valaki tagadja a világkép, a világszemlélet társadalmi feltételeit.

Egyetlen példát említünk arra, milyen megtévesztő lehet a társadalmi problémák „mélylélektani” a józan ésszel ellentétes értelmezése. A négerüldözés oka a faji elfogultság, az alsóbb- és felsőbbrendű emberekről szóló elmélet. Némelyik nyugati tudós mégis úgy magyarázza a jogfosztást és gyűlölködést, hogy az a „fekete szín iránti irracionális ellenszenvben gyökerezik”. Tehát a fajüldözés szerintük nem társadalmi-politikai ügy, hanem „csak” babona. S mivel az ember lelki ősrétegei változatlanok, alapjában megoldhatatlannak tartják a négerkérdést Amerikában.

Ilyen elmélet csak ott szület- hetik, ahol a közösségi viszonyok kedveznek a babonák fennmaradásának és továbbterjedésének. Nálunk már nem lehet nyíltan és üzletszerűen visz- szaélni némelyek hiszékenységével. Az ilyen kísérleteket adminisztratív rendszabályok, rendőrségi és bírósági eljárások is korlátozzák. Ezekkel azonban nem elégedhetünk meg, a tennivaló sokkal több.

Nem hallgathatjuk elnéző mosollyal, ha egy falusi öregasszony azt állítja, hogy a „szemmel verés” betegséget okoz vagy elapasztja a tehén tejét. Nem vehetjük szó nélkül tudomásul, ha valakit „boszor- kány”-nak neveznek. Sajnos elég gyakori ez a passzív, fejcsóváló magatartás. Tevékeny egyéni felvilágosítással elérhetjük, hogy legalább a középkorúak és a fiatalok ne éljenek az ismeretlentől való félelem, a babonák légkörében.

Sokat tehetnek a társadalmi szervezetek is. Vannak az országban jellegzetesen babonás vidékek, gócok; ezek országos és helyi feltérképezése a legsürgősebb feladat Igaz ugyan, hogy a tudományos Ismeretterjesztés változatos módszerei (a sajtóba«, rádióban, televízióban, TIT-eJ,ő- adásokon) közvetve a babonák ellen is küzdenek, de fokozottan kell élni a közvetlen, direkt eszközökkel. Ahol az ásotthalmi esethez hasonló jelenségek mutatkoznak, szükségessé válik az összpontosított fellépés a babonás szemlélet és annak világnézeti alapjai ellen.

Napirendre került a kulturális „fehér foltok” eltüntetése hazánk térképéről, sok sikert ígér az „olvasó népért” mozgalom. A babonák világát tálén a „legfehérebb foltnak” nevezhetjük népünk tudatában. Senki sem gondolja, hogy egyik' napról a másikra gyökeres változás várható. De a maga helyén mindenki sokát tehet olyan közszellem kialakításáért, amely elhalásra ítéli a téves és káros hiedelmeket.

(Vége)

Gyenes István