Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
196#. május 1. 8 GsStSrtSk TT * /\ x (Q * SC. * c/t—(Z>• y\ * R * K° cá Viszem a madarat Importhumor SZERÉNY, de kényelmetlen albérleti szobámnak — mint egyik-másik nőnek — minden előnyére válik, amit akar. Ezért raktam tele a falakat polcokkal, könyvekkel, öreg plakátokkal, még öregebb rozsdás mordállyal és egyebekkel, örömmel elfogadtam a minap egyik rokonom váratlan ajándékát, a preparált kabasólymot is. Kissé molyette, csapzott a jobb napokat látott, üvegszemű jószág, de legalább vérszomjasán teregeti a szárnyát és így jól eltakarja majd a salétromfoltot az ágyam fölött — gondoltam. Persze akkor még nem sejtettem, mi mindent hoz rám a fránya állat utcán, autóbuszon, amíg Békéscsabára érünk. A gondok az utcára lépésem után azonnal megrohantak. Rádöbbentem, hogy nem tudom, hogyan kell vinni egy jókora odvas ágon tanyázó, tömött madarat. Előbb megpróbáltam hanyagul lóbázni, mint a paraplét, vagy sétapálcát, de a tavaszi széltől duzzasztott számyvitor- lák minden lépésnél a nadrágom szárába gabalyodták. Féltőn magamhoz öleltem, majd megpróbáltam a felöltőm alá csúsztatni. Sajnos, így sem ment — túlságosan csiklandós vagyok. SANYARÚ helyzetemben végül is mentő ötletem támadt: keményen markomba szorítottam az ülőkéjét s most már úgy lapult kesztyűm fölött, mintha máris utána eredne annak a kóbor ebnek, mely közeledtünkre behúzott farokkal, vonyítva isz- kolt el. Néhány lépés után tekintetem akaratlanul is hozzákeményedett madaram üveges pillantásához, s a hajdani sólymász-lovagök büszke utódaként törtettem fél a buszra — az ifjú kalauznő legnagyobb megrökönyödésére. Ráncba futó homloka elárulta, hogy agyában a betűről betűre bemagolt, de máris elfelejtett szolgálati szabályzat foszlányai keringenek, s kétségbeesett igyekezettel keresi a választ a kérdésre: Mi a teendő, ha az utas madárral érkezik? Továbbá: Fennforog-e a közlekedési baleset lehetősége, tekintetbe véve a horgas csőrt, s a hegyes szárnyakat? — Neki nem váltok jegyet, mert még csak három éves — próbáltam kedélyesre fordítani a dolgot, de csak egy lesújtó pillantást kaptam válaszul. A szóbeli feddést, semmi kétség, csak azért kerülhettem él, mert a hetykén félrecsapott svájci sapka alatt még mindig bizonytalanság uralkodott: Kimaradtak-e a szolgálati szabályzatból eme fontos kérdések, avagy csak ő nem emlékszik a vonatkozó paragrafusra? De lényeg az, hogy egyelőre nem kerültem összeütközésbe a hivatalos közeggel, s talán minden baj nélkül megúszom az utat, ha az újonnan felszállt kis lurkó fel nem fedezi madaramat: — Jé, egy bácsit visz a kakas! A CÉRNAVÉKONY egyszeriben az érdeklődés középpontjába állított. A hátsó sorokban ülő emberek is félágoskod- tak, hogy szemügyre vegyék, ki az a bácsi, akit visz a kakas. Itt is, ott is nevetés harsant, s a mama dagadó kebellel nyugtázta fiacskája sikerét. Indíttatva érezte magát, hogy az utasok nézőserege előtt megcsillogtassa nevelési tudományát. Ezért hát jó hangosan elmagyarázta, hogy: először is ez nem kakas, hanem kőszáü sas. Másodszor: nem ez viszi a bácsit, hanem fordítva. Ebbe bele is nyugodtunk volna a gyerekkel együtt, ha az anyukát meg nem szédíti a környéken ülők szótlan figyelme és egy merész szónoki fordulattal hozzá nem fűzi az okításhoz: — Mégpedig azért viszi, mert kis korában biztosan ő sem ette meg a sárgarépafőzeléket, éppen úgy, mint te, s ezért az anyukája ráparancsolt, hogy vigye mindig magával a köszáli sast. Ha valami rosszat tesz, az mindig megcsípi. Téged is megcsíp, ha rossz leszel. Igaz, bácsi? — Bizony, bizony — helyeseltem kínos vigyorral s közben éreztem, hogy a hátamon csípős kis patakokat indít a bosszúság. Mondanom sem kellene talán, hogy ettől kezdve a 9Verek pillanatra sem tágított mellőlem, és az utasok harsány jókedvétől, a mama csodálatától övezve, pillanatonként arra buzdított, csináljak valami rosszat, hogy megcsípjen a sas. Végre leszállt a fiahordó hölgy, de nyugtom ezután sem volt. Helyére egy őstermelő asz- szonyság került, aki minden tiltakozásom ellenére, azonnal meg akarta vásárolni a „kányát’’. — Tudja, kedvesem, mindig kiszedik a borsót a kertemből az átkozott szomszéd galambjai. De ha ezt feltűzném egy póznára, elkerülnék a portámat — mondogatta és az összes szentekre megesküdött, hogy 15 forinttal túl is fizet, mert a hetipiacon az ilyeneknek párját adták tízért. DEINEM' sorolom tovább. A kínos út egyszer mégiscsak véget ért és a gaz ragadozó most már szolgálati helyén, a szobám falán ijesztgeti az ajtórésen beszivárgó szúnyogokat. Meg is ijednek tőle, annyi szent. Mind rám menekül. Békés Dezső GABROVO NEVET A gabrovoiak egész Bulgáriában Ismertek. Találékonyak, vidámak, tréfásak. Szorgalmukkal azonban hallatlan takarékoskodás párosul. Gabrovóról számtalan „skót viccet” mesélnek, illetve naguk a gabrovoiak mondják el azokat. Az alábbiakban „Gabrovo nevet” című vicc és anekdota gyűjteményből közlünk néhány részletet. Egy gabrovói férfi bemegy a szállodába és megkérdezi a portástól: „Mennyibe kerül itt egy szoba.” A válasz igy hangzik: „Az első emeleten tíz levába, a másodikon nyolc levába, a harmadikon hat és a negyediken pedig négy levába.” A gabrovói elgondolkodott, majd vette poggyászát és elindult. „Talán túl magas az ár, uram?” „Nem, de a szálloda túl alacsony”. » Egy gabrovói a Nemzeti Bank előtt kukoricát árult. Jól ment az üzlet és rövidesen szép pénzt tett félre. Az idény vége felé egyik ismerőse 50 levát kért tőle kölcsön. „Sajnos, nem megy drága barátom. Nem csinálhatok konkur- renciát a banknak. Megegyez► tünk: én nem adok senkinek kölcsönt, a bank pedig nem árul főtt kukoricát.” Egy gabrovói megkérdezi a barátját: „Iván, megkaptad a legutolsó levelemet?” „Amelyikben száz levát kértél kölcsön?” „Igen”. „Nem. Azt nem kaptam meg”. • Egy gabrovói ki akarta javítani háza kapuját és a kisfiát a szomszédhoz küldte, kérje tőle kölcsön ácsszekercéjét. A gyerek azzal a válasszal jött vissza, hogy a szomszédnak nincs ácsszekercéje. Az apa felháborodottan így válaszolt: „Hagyd csak ezt a fukar alakot, hozd fel a mienket a pincéből”. • Egy jómódú férfi szegény lányt vett feleségül, aki gyakran vitt titokban ételt a szüleinek. Egy napon a férfi két kilogramm húst vásárolt, és az asszony azonnal elvitte a szüleinek. Amikor azután a férje a hús iránt érdeklődött, az asszony azt válaszolta, a macska felfalta. A fukar férj erre megfogta a macskát és a mérlegre tette. A macska pont két kilogrammot nyomott. Ekkor a férfi megkérdezte feleségétől: „Rendben van, a hús megvan, de hol van a macska?” Egy gabrovói sírkövet akart állíttatni anyósának. „Nem tudna egy olcsó és szép sírkövet ajánlani?’’ „Dehogynem, csak más név áll rajta.” „Mit sem tesz. Az elhunyt amúgy sem tudott olvasni”. * „Nincs nálad fénykép az ikreidről?” „Dehogy nem”. „De hiszen ezen csak egy gyerek van!” „Ez bőségesen elegendő, a másik pontosan ugyanígy néz ki...” * „Ráérnél ma?” „Igen”. „S holnap délben?” „Szintén”. „S holnapután este?” „Nem, de miért kérded?” „Ó, holnapután estére szerettelek volna vacsorára meghívni”. HANGVERSENY. (Boros Béla rajza) Ez—az a közlekedésről Gyalegosek szigete Az angliai Birmingham kereskedelmi központját hamarosan körbefutó autósztráda veszi körül. A gyűrűn belől egy sziget lesz, ahol kizárólag gyalogos közlekedést engedélyeznek. Ahhoz, hogy valaki eljusson e sziget bármelyik pontjára, maximálisan 215 méternyi utat kell megtennie. Elektronikus forgaiomszabályozó Liverpool utcáin elektronikus számítógép kezeli a közlekedési lámpákat. Az elektronikus gép legfontosabb tartozékai a televíziós kamerák, amelyeket magas acéloszlopokra szereltek fel, ahonnan a város minden útvonalát „láthatják”. Az elektronikus forgalomszabályozó berendezés gyorsan megtalálja a legésszerűbb megoldásokat — a berendezés felszerelése óta Liverpoolban nincsenek forgalmi „dugók”. Villamos vagy autó? Egy villamosvonalon egy óra alatt 12 000 utast lehet szállítani egy irányban. Ennyi személyautó-tulajdonos csak abban az esetben haladhatna át egy óra alatt valamilyen útvonalon, ha 28 méter széles utat építenének számukra, 8 forgalmi sávval. í A Népújság ludomáit yfos felvilágosító szolgálata Az elterjedt híresztelésekkel kapcsolatban közöljük több olvasónkkal, hogy hiteles források alapján megállapítottuk: A ve Mária, és Ave Cézár nem testvérek. Az erről elterjedt pletykát arz osztál yellenseg hí- resateü. * »-* A Défi Sark helyének pontos földrajzi meghatározáséra a kutatók új módszerrel kísérleteznek. Ennek lényege, hogy aki oda akar menni, annak az Északi Sarkkal éppen ellentétes irányba kell haladnia. Ezért Kebellé Noröerfcnek és expedíciójának javasoljuk, hogy várjon az indulással a szóban forgó kutatások megnyugtató lezárásáig. Egyébként értesülésünk szerint a Déü Sarkon sem lehet kapni fehér cipőpasztát, és ciberehabarót. + • * A grenobleünlxtfcconjodtmtura. karbonátot úgy fedezték fél, hogy egy grenoblei háziasszony véletlenségből záptojást kevert a rántottjába, majd ezt észrevéve, az egészet a szemétvödör hamujába öntötte, ami három hétig (Hit a napon. A kuka tartalma megpenészedett s az arra haladó KÖJÁL-ellenőr felfigyelt a szokatlan szagra. Óvakodjunk a lámpázatlan tojások átvételétőll * * * Hunyadi Jánosról nem azért neveztek el keserűvizet, mert keserű lett a szája íze a Rigó mezei csata után. Ezen az alapon Zrínyiről hashajtót nevezhettek volna el, pedig egyáltalán nem darmolt, amikor kirohant, hogy le ne késsé a szigetvári ingajáratot. Pechére éppen ott voltak a törökök is. V. D.
