Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

tm. május 6. 5 Kedd „ÉNEKLŐ IFJÚSÁG” HANGVERSENY SZARVASON Hozzátartozik a szarvasi te-1 músorazáma Fenyvesi András te­cAz édesantjnkat köszöntötték viaszhoz az Éneklő Ifjúság éven­kénti hangversenye. A múlt év­ben újította fél a járású- és vá­rosi pártbizottság és művelődés- ügyi osztály ezt a — Békés me­gyében oly régi hagyományokra támaszkodó és oly nagy sikereket elért — kezdeményezést A járás és város kicsiny létszámú, de lelkes karvezetőcsoportja szok­tatja hozzá a jövő daloQó nemze­dékét nemzetközi jelentőségű, és szemünk előtt nagyra nőtt új km-usművétségünkhöz. Munkáju­kat figyelemmel kísérve megálla­píthatjuk, hogy teljesítményük minőségben és a műsorra kerülő anyag megválogatásábam is foly­tonos fejlődést mutált Majdnem minden közreműködő kórus népdalénekléssel kezdte műsorát Most is hallottuk, hogy mennyire egyszólamra született a magyar népdal. De nem hiány­zott mellőle a kodályi és bar­tóki nemes veretű többszólamú népdalfeldolgozás sem. Központi helyet kapott*a sesereplő énekka­rok műsorán a forradalmi harca­inkat idéző és emlékeztető moz­galmi dal, s az említetteken kí­vül hallottunk barokk-, klasBzi- kus- és romantikus szerzők mű­veiből is. összefoglalva a zenei célkitű­zést: jóból a legjobbat Az Ének­lő Ifjúság műsorában a művészi érték az, ami Jogot biztosított a népdalnak magyar és külföldi, régi és új műveknek egyaránt. Közreműködtek az Éneklő If­júság hangversenyén a Szarvasi Óvónőképző Intézet I. és II. év­folyamának kórusai Oláh Ernőd, illetve Lipták Mihály Intézeti ta­nárok vezetésével. Mindkét kórus kitűnően, fegyelmezetten, szépen árnyékolt tiszta hangvétellel éne. kelt A szarvasi I. és IT. számú álta­lános iskolák énekkarai dr. Lo­vász Györgyné, illetve Privler Mária tanárnők vezetésével mu­tatták be figyelemre méltó ké­szültséggel, sok odaadással meg­szólaltatott műsorukat Külön kedves színfoltja volt a hangver­senynek a Szarvasi Szlovák Taní­tási Nyelvű Ált Iskola énekka­rának szlovák nyelvein előadott nár vezetésével. A gyomai I. és II. sz. ált. isko­lák kórusát Kovács Sándor és Miklós Mária tanárok vezényel­ték. Gyoméról részt vett még a gimnázium női kamarakórusa is Hunya Alajosné zeneiskolai igaz­gató vezetésével. Mindhárom énekkar méltán vette ki részét a hangverseny sikeréből. A békésszentandráai és csaba- csűdi ált iskolák Kiss Sándomé és Kliment Pálné vezette kis énekesei is tanújelét adták annak, hogy magukénak vallják és ma­gukévá tették a legmagasabbra szárnyaló ének-zenei szellemet. Igen jól illeszkedett be a mű­sorba a Szarvasi Állami Zeneis­kola Ifjúsági zenekara Gazsó György tanár vezetésével. Műso­ruk: Sugár: Bölcsődal, Kókai Re­zső: Kis verbunkos és Bartók Béla: Három tánc. A zenekar fejlődése szinte ugrásszerű. Leg­utóbbi békéscsabai, debreceni szereplésük alapján méltán büsz­ke rájuk Szarvas város közönsé­ge. A legeüemenrtárisabb hatást ter­mészetesen a műsort nyitó és záró összkarok váltották H, amelyeket Fasang Árpád, a budapesti Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakisko­la igazgatója vezényelt A nyitó szám a dirigens karmester „Békét a világnak” című kórusműve volt melyet Oláh Ernőd óvónő­képző intézeti tanár vonószene­kari hangszerelésében játszott a kísérő zenekar. A befejező szám Lóránd—Vasvári: A párttal, a néppel... című kórusműve volt Május első vasárnapja mindig az édesanyáké. Őket köszönti ezen a napon, a gyermek és felnőtt egyaránt. Ebből az alkalomból kedves ünnepség színhelye volt szombaton, a kora délutáni órákban Békéscsabán, n Vilim utcai óvoda, ahol — mint annyi más helyen — verssel és virággal köszöntötték a kis óvodások az édesanyákat. Képünkön az anyákat kö­szöntő kicsinyek egy csoportját mutatjuk be. (Fotó: Balkus) VVWWWVW« VNAAWVWVVVWVVVVVVVWVVWVe SZÁZÖT KI ECVLAKÁSBAN A régi épület nagy tölgyfaka­puján szerény tábla jelzi, hogy ez a lakóház nem két-három család­nak, hanem száz kislánynak ad otthont Az erkélyes sarki ház a j gyulai Erkel Ferenc Gimnázium A hangverseny hivatalos része leánykollégiuma, a díjak kiosztásával ért végett Nincs szerencsém: ma nem a melyeket Varga László, a városi délutáni megszokott élet folyik a tanács művelődésügyi osztályának falak között, a diákok iskolai hon- vezetője adott át a szereplő j védelmi napon vesznek részt. Az énekkarok vezetőinek, 1 igazgatónő, Aradszki Pálné felkí­A műsort Dutkon László, a,sár az emeletre: ismerkedjek ad- Szarvasi Óvónőképző Intézet j a kollégiummal. A hálószobák szakcsoportvezető tanára konfe- [ frissen festettek, otthonosak, rálta, | Mindegyik szobának sajátos han­A hangverseny befejezése után van> a függönyök, térítők, a karvezetők barátságé« megbe- Párnák ma páros hímzéséit má­szó] éare gyűltek össtae, amelyen a gyerekek készítettek. A ha- Fasang Árpád értékélte a kóru- lószobákból mosdók nyílnak, sok munkáját és adott gyakorlati; ..Nem is olyan régen még gondot tanácsokat a karvezetők számé-! okozott a napi tisztálkodás Baka János Int. tanár szomol-szervezet munkatársa mutatta be. Az Amúr, a „Fe­kete folyó” partján sétáltunk, amikor így szólt: — Most megmutatom neked a magyar emlékművet... A folyó párján, a hajóállo­más közelében, sziklás magas­lat tetején, a Lenin-szobor szomszédságában áll a „Magyar emlékmű”. Az oszlopos, tera-' szos építmény bejáratánál bronz emléktáblán orosz nyel­vű szöveg hirdeti: 1918. szep­tember 5-én 16 osztrák—ma­gyar (a helybeli lakosok sze­rint csak magyarok voltak) vöröskatona szenvedett itt bor­zalmas hősi halált. Kalmtikov atamán ellenforradalmárai ezen a helyen kínozták és lőt­ték agyon, majd a meredek szikláról, az ötven méter mé­lyen hömpölygő Amur folyóba taszították őket. A hős magyar internaciona­listák emlékét kegyelettel őr­zik a messzi. Amúr parti város­ban. Amíg a hajó kiköt Tízegynéhány évvel ezelőtt, amikor a középiskolában föld­rajz órán a transzszibériai ex­pressz útvonalát kellett elmon­danom, még véletlenül sem ■ gondoltam arra, hogy a Haba- rovszki—Nahodka közötti utat egyszer majd azzal teszem meg. Nahodkában nem sok idő ma­radt a nézelődésre: indulásra készen várt bennünket, Japán­ba utazókat, az újabb közleke­dési eszköz, a Bajkál személy- szállító hajó. Nyári verőfényben indultunk Jokohama felé. A Csendes-óceán — nevéhez híven — csendesen viselkedett. Ám a Japán-tenger emlékeze­tessé tette számomra a tengeri utazást; sajnos, néhány étke­zést ki kellett hagynom... Át­haladva a Honshu-szigetet a Hokkaido-szigettől elválasztó tengerszoroson, kellemes séta­mondja a gyerekek Margit néni­je —, az idén sikerült azonban egy boylert beszereznünk, így minden­nap van meleg vizünk. Sajnos, csak 250 literes, így korlátoznunk kell a „pancsoló kislányokat”. Már itt akad lehetőség a társadal­mi munkáira, ugyanis önkéntes fűtőink, Tímár Mária és Juhász Róza, a másodikos háló lakói biz­tosítják a napi meleg vizet”. „És ha már panaszkodom: Néz­ze ezeket a szekrényeket! — mu­tat a mosdókban, előszobákban álló rozoga, nagy alkotmányokra. — Sok helyet elfoglalnak, csú­hajózássá vált az út. Feltűn­tek a japán partok erdő bori- Inyák. Szeretnénk, kicserélni őket, tóttá zöld hegyei, a parányi * van is rá pénzünk a múlt évi költ- falvak, a jellegzetes, vitorlás ♦ségvetósböl. A helyi pénzügy meg- balászhajók: a dzsunkák és kö­zel két és fél napos utazás dolgozhatnak itthon délutánon- j menyek, megalakultak a diákbl- ként. A többiek az Erkel gimná- zottságok, ezek által a diákok ziumban tartanak szilenciumot,1 nagyobb önállóságot kaptak, igazi ugyanazokban a padokban, ahol közösségek kovácsolódtak. délelőtt tanításon vettek részt. „1961 novemberében nyertük Nem valami szerencsés megoldás. | el a kollégiumi címet — mondja mind a nevelőknek, mind a gye- j az igazgatónő. Nálunk is megalakult rekeknek kényelmetlen. A kollé­giumban levő egyetlen tanulószo­ba — amely klubhelyiségül is szolgál — elég barátságtalan. „Nem is tudunk itthon egyetlen klubdélutánt sem szervezni — mondják a lányok. A Pálffy Al­bert fiúkollégiumban szoktuk megtartani. A járási könyvtár ren­dezvényein, hangversenyeken az ŐRI zenés estjein veszünk részt, és szombat-vasárnaponként — ha jó filmet játszanak — moziba me. gyünk. Eljárunk az ifjúsági presz­a diáktanács”. „Felnőttebbek let­tek gyerekeink. Igényesebbek is. A napos ügyeletet diákok végzik, ők ügyelnek a kapus szobában is. A heti beszámolókat is ók írják, mondják el, s határozzák meg a következő hét tennivalóit. A szo­bafelelősök egy-egy háló közössé­géért, az ügyeletes csoport egy hét eredményeiért, a diáktanács tag­jai az egész kollégiumért felelő­sek”. | „Minden évben tartunk önkor­mányzati napokat — mondják a szóba is (bár nekünk kicsit djrá- 1 lányok. — Az idén március végén ga!). Legjobban az ifjúsági házat három napig mi vezettük a kollé- (az Erkel Művelődési Házról van giumot”. A diáktanácsból válasz­után végre feltűnt Japán ka­puja: Jokohama is. A Japán-tenger barátságtalan „mozgolódása” után itt már gyermekjáték volt megbirkózni az előzékeny japán vámosok 32 kérdéses kérdőívével. Kedves mosollyal nyugtázták, hogy ne­mes szőrmét, sem hűtőszek­rényt, sem pedig golffelszere­lést nem hoztam magammal; így akadály nélkül partra szán­hattam. A jokohamai kikötőben 35 fokos meleg, 80—90 százalékos páratartalmú levegő Hűtőszekrény és nemes szőrme hiányában — nem tehettem mást — vidáman és hetykén felkiáltottam: — Kon nichi wa, Nippon! Ne gondoljanak rosszra; a fenti mondat — anyanyelvűnk­re lefordítva — így hangzik: — Jő napot, Japán! Bracsok István Következik: szó) szeretjük”. „Ne felejtkezzünk el a gimná­ziumi rendezvényekről, osztály- ki ubdélutánokról” — mondja Dé- kány Klári, az iskola KlSZ-titká- ra. — „No meg a csabai színház- látogatásokról sem” — fűzi hozzá Szternák Ilona. „Már csak azért sem, mert akkor éjfélkor érkez­tek haza — nevet Margit néni — s ez külön élmény”. Mint egykori diákotthoni lakó, szívesen emlék­szem vissza az ott eltöltött évekre — mesélem a lányoknak —, de ritkán és csak vasárnap délután 2-tól 7-ig kaptunk kimenőt. Ezen felül egy hónapban egyszer volt ígérte, hogy vásárolhatunk úja- ; szabad szombat-vasárnapunk, ak- kat, de hiányzik még a megye írá- | kor utazhattunk haza. Hitetlenül sós beleegyezése. Írja meg, hogy lassan kifutnak a határidőből, a megrendelést le kellene adnunk, hogy legalább a nyáron végrehajt­hassuk a cserét”. Piros karú, lepirüR arcú lá­nyok érkeznek. Az elsős háló la­kói. Lelkesen újságolják, igen jól j henhetnek, szórakozhatnak, szerepeltek a honvédelmi napon, j utazhatnak, s "külön meg is dicsérték őket, mert teljesítményük jóval felül Ivóit az átlagon. „Az év végére lel­kes kis közösséggé értek” — mond­ja mosolyogva az igazgatónő. Mázán Erzsi és Kiss Erzsi hair- fogadott. -madikosok, éppen közösségi szel­lemből vizsgáznak ötösre. Friss tánczene mellett buzgón kopog­tatják a közgazdasági szakközép- iskola végzőseinek érettségi téte­lleit. A gépben a Vörösmarty Mi- hályról szóló tétel. „Szívesen segí­tünk egymásnak — mondják — |es közben magunk is tanulunk Imeg gyakoroljuk a gépírást”. I A tanulószobák elhelyezése, fé­rőhelye után érdeklődöm. 2. Tokió — a végletek városa írül, hogy csak a néznek, aztán kórusban kiabál­ják. hogy most már másként van, hogy mindennap 4-ig szabadok, sőt, kedden 5-ig, akkor bevásárol­hatnak, elintézhetik ügyes-bajos dolgaikat s szombat-vasárnap pi­haza Ezt a változást nem a fegyelem lazulása hozta, hanem a kollégiu­mi mozgalom, amely tíz évvel ez­előtt lázba hozta az ország diák­otthonait. Megnőttek a követel­tott tagok helyettesítették a neve­lőket. Már napokkal azelőtt ké­szültek a nagy eseményre, tanács­ülést tartottak, pontosan beosztot­tak minden percet. ,,É« mindhárom nap 9-ig volt kimenőnk” — emlékeznek nevet­ve a lányok. A rendkívüli kollé­giumi napon ünnepélyes napos­beszámolót tartottak, s könyvju­talommal díjazták a kollégiumban kiírt — 1919-re emlékező helytör­téneti dolgozatok legtehetségesebb szerzőit is. „Események, élmények, történetek” címmel mindegyik gyerek feldolgozta faluja történe­tét a Tanácsköztársaság idejéről. A leadott munkák alapján egy 25 oldalas dolgozatot állítottak ösz- sze, s a kollégium nevében bene­veztek az EDÜ-re. Kíváncsin vár­ják, mi lesz az eredmény? Százöt kislány él az Erkel Fe­renc kollégiumban. Békés megye legkülönbözőbb tájairól jöttek. Közülük tíz állami gondozott. Többségük parasztszülők gyerme­ke. Határozottak, jól öltözöttek, csinosak. Jól dolgoznak, tanulmá­nyi átlaguk 4 egész, önállóak és igényesek. Nemcsak a kollégium­mal, önmagukkal szemben is. Lipták Judit Honvédelmi nap Dobozon A dobozi általános iskola he­tedik osztályai pénteken vettek részt a tanterv előírásainak megfelelő honvédelmi rajverse­nyen. Az akadálypályát a liget- Kide- ben jelölték ki. A lányok közül negyedikesek ; a 7/c osztály raja érte el a leg­jobb időt, s kapott arany foko­zatú érmet A fiúk versenyében a 7/a osztály raja bizonyult a legjobbnak, ók is aranyérmet kaptak. A honvédelmi napot Vörös Bá­lint tanár vezette és irányította. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents