Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
tW>. májas 6. 6 Kedd Áz atomerőmű első fecskéi Pillantás a Kilátóról A Jogról mindenkinek Jogerő — fellebbezés A KÍVÁNCSISÁG tavaszi határjárásra csalogatott. Űtirány: Pakstól délre, a Duna és a 6-06 út szöglete. Virágzó fák, sarjadó legelő, unatkozó gémeskút Megriadt nyuszi fut keresztül előttünk. A jellegzetes természeti képet hirtelen gép-monstrumok törik meg; motordübörgés, szorgoskodó emberek. Odébb birkanyájat terelget a juhász. A természet és a technika rikító egyvelege. Cégtábla, útjelző sehol, még- esak út sincs, ha csak a nehéz gépek kerekeinek össze-vissza nyomait nem vesszük annak. A „Volga” nem is szereti az ilyen terepet, gyerünk hát gyalog! Az ötödik lépésnél besüppedek, cipőm megtelik homokkal. Melegen süt a nap. Végre elérek egy betonkeverőt, s megszólítom az ott dolgozókat, felvilágosítást kérve. — Rt épül az atomerőmű. Mi vagyunk az első fecskék. A határjárás váratlan fordulata. — Hol találok vezetőt? — Ott a második barakban. NAGYNEHEZEN oda kecmergek. Az első barak — lehet vagy 15 négyzetméter alapterületű — a melegedő. Legalábbis az ajtó fölötti felirat szeript. Ezen azt kell érteni, hogy egy deszkatákolmányt belül kibélel- tefc vastag papírral, és beállítottak egy kályhát. A második barak — a felirat szerint ez az iroda — az elsőnél is kietlenebb; belül még védőpapír sincs, a deszkák között ujjnyi rés, fütyül a szél, csapkodja az ajtót. Az építésvezető — Párkányi László — szabadkozik: „Elnézést, mindjárt hozok egy lapátot, és kitámasztóm az ajtót”. Itt-ott akta- köteg, odébb megviselt munkakönyvek, s persze, az irodában is majd bokáig ér a homok. — Egyelőre ilyenek a körümé- nyeink. Hiába, minden kezdet nehéz. Az a lényeg, hogy; minél előbb beindulhasson a termelés, s majd fokozatosan lesz minden. Az építésvezető — egyébként meglepően fiatal — hol nekem válaszol, hol utasítást ad valakinek, persze kiabálva, mert itt a munkahely nem a szomszédos íróasztal. A látóhatáron belül úgyszólván mindenütt dolgoznak, süvít a szél, szüntelenül berregnek a gépek, s még öt-hat méterre is kiabálni kell. — Telefon? , NEVETNEK. Még ideiglenes villanyvilágítás, egy kisteljesítményű agregátor sincs. Bár vezetékek hálózzák be a terepet, de a környéken egyelőre minden munkát be kell fejezni sötétedés előtt. Az irodai munkaidő napfelkeltétől napnyugtáig. Eddig még egy ócska petróleumlámpa sem került oda. És itt épül az ország első atomerőműve, amelyik messze vidéknek fényt és meghajtó energiát ad majd. Micsoda kontraszt! Dutra erőlködik egy teherautó vontatásával. A teherautó deszkát szállít. — Másképpen nem megy. Itt valamikor homokbánya volt Géppel elegyengették a terepet, de néhol még üresen is könnyen megsüllyed a jármű. Két ember lép az építésvezetőhöz: — Szeretnénk egy kicsit korábban elmenni, mert el kell intézni néhány ügyet a faluban! — A gép? — Már nem sok van vissza. — Kérem, a lelkiismeretükre bízom. Ha garantálják, hogy a betonkeverő reggel hétkor indul, elmehetnek. Amikor távoznak, nekem mondja: — Még kiforratlan minden. A munkaidő, a munkafegyelem is. Most verbuválódik a munkásgárda, és a legtöbb embert nem irrverjük. Azt már az első napokban igyekszünk megfigyelni, hogy ki, mennyire megbízható munkaerő, mert labilis emberekre nincs szükségünk. MOTOR pöfög Paks felől. Megáll mellettünk. — Vezető szaktárs, sikerült szerezni. De csak darabokban... — Nem baj, kezdetnek az to jó. A hírt Szűcs Lajos hozta. Ger- jenből került e munkahelyre, a feleségével együtt. — Ilyen ember kellene sok — mondja Párkányi László. — Szűcs Lajosra bármit rábízhatunk. Most a tsz-ben volt kölcsön kérni egy gumislaugot, hogy a Dunából tudjunk vizet nyomatni a betonkeverőhöz. A látóhatáron hol itt, hol ott tűnik fel egy-egy ember vagy kisebb csoport. Üttalan utakon jönnek, s mind ide igyekszik. Két jól öltözött cigány: — Itt épül az atomerőmű? — Igen. — A vezető urat keressük? — Tessék. — Munkát szeretnénk vállalni. — Milyet? — Amilyen van. — Szakmájuk? — Az nincs. — Honnan jöttek? — Özdról. — Van felvétel, de munkás- szállást egyelőre nem tudunk biztosítani. — Ellakunk mi albérletben, is. — Hol dolgoznak jelenleg? — Sehol. — Hozzák a papírjaikat és majd megbeszéljük? BUKDÁCSOLVA közeledik egy Trabant. Három fiatalember száll ki belőle. Divatos öltözék, udvarias modor, ök is a vezetőt keresik. Állás ügyben... Baranyából érkeztek küldetésben. Ha jók lesznek a kilátások, nagyobb szakember-csoport jönne át ide. Nagyteljesítményű föld- munkagépeken szeretnének dolgozni. A barak ok mögött homokdomb. Párkányi László ide invitál. — Innen jobban beláható a terep. Egyébként már el is neveztük Kilátónak. Egyelőre onnan tudunk leggyorsabban tájékozódni egyes dolgokról. Építők és névadók. Egy mélyedésben lánctalpas földgyalu mászik. — Talajvizsgálati célokra gyalulja a talajt. Egy ilyen nagy építményhez rendkívül sokoldalú talajvizsgálat szükséges. Odébb, a legelőn személyautó szürkül. Oda megyünk. Három ember tanakodik: Végh István, a tröszt gépészeti osztályvezető-helyettese. Tóth Péter tervező és Walcz László villanyszerelő. Végh és Tóth Géza kiszálláson van, Walcz „állandós”. Egyelőre főként a Mátraaljai Szénbányák vállalataitól érkeznek kiszállók, mert a földmunkálatokat'ők végzik, de-a többi kivitelező emberei te gyakoriak már a tájon. Walcz László és Párkányi László mint ismeretlenek mutatkoznak be egymásnak. — Nem találkoztunk mi tnár valahol? — kérdi Walcz Párkányitól. — Lehet. — Mondjuk, Kalocsán. — Nem hiszem. Én Gyöngyösről jöttem, gyöngyösi vagyok. Sebaj, majd itt összeismerkedünk. KÜLÖNÖS alakú kerékpárra figyelek fel. Különböző kerékáttételekkel, könnyen állítható támasztó állvánnyal van felszerelve. A vándorköszörűsök szoktak ilyennel járni. Pillanatokon belül előkerül a tulajdonos, Neubauer Antal. Alacsony, tömzsi, fekete ember. — Éppen bitument olvasztunk... — Mire használja ezt a kerékpárt? — Kérem, köszörűs a tisztességes mesterségem. Megvan az ipari gazolványom is. — És itt dolgozik? — Igen. Itt is. — Melyik a fő állása? — Hát... Itt is jó. Maradok is. És ha itt vége van a munkaidőnek, mindig akad egy kis köszörülni való bent a faluban. Mert én különben is paksi vagyok. Magas fúrótorony ágaskodik. Horváth Tibor segédmunkás felénk tart. — Ma átértünk a kavicsrétegen. Most már bízunk, hogy ebben a hónapban lesz ivóvíz. Párkányi és Walcz jól ismerik már a környéket, ők kalauzolnak egy személygépkocsival is járható csapásra. Néhány perces bukdácsolás után ismét gépekkel, emberekkel találkozunk: Németh József Pincehelyről, Ta- maskó János Bogyiszlóról. Virág János Szedresről, Sándor" Miklós JászfényszarubóL — Szerelünk! AZ EMBEREK méretre valósággal eltörpülnek a gépmonstrumok mellett. A lépegető kotró 200 tonna súlyú, 43 méter magas. Egyszere 3 tonna földet emel, és 80 méter szélességben dolgozik. Egy papucsa — hosszú csónakhoz hasonlít — egymagában 50 mázsa. Természetesen darabonként szállították ide, hiszen ezt közúton egyben nem lehetne vontatni a mérete miatt. Odébb a másik gép, a harmadik, a negyedik... — Itt lesz egy kis munkánk. Dolgozgathatunk, amíg ezt a másfél millió köbméter földet kitermeljük. Ismét nyuszi tűnik fel. Riadtan szaladgál jobbra-balra. Valahogyan ide keveredett, s most akármerre keres nyugalmas helyet, mindenütt emberi mozgás, gépdübörgés. MEGJELENTEK az első fecskék a paksi atomerőmű építésének színhelyén. Boda Ferenc Felülvizsgálják a Legfelsőbb Bíróság elvi irányelveit A Legfelsőbb Bíróság legutóbbi teljes ülésén a polgári kollégium beszámolt elmúlt évi munkájáról. Ezzel kapcsoltban dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyilatkozott az MTI munkatársának : — Ismeretes, hogy a gazdaság- irányítás módszereinek tökéletesítése, az új gazdasági mechanizmus bevezetése folytán gazdasági és társadalmi viszonyainkban jelentős változások következtek be. Sok jogszabály hatályát vesztette, s újak léptek hatályba, amelyek közelről érintették a polgári ügyekben eljáró bíróságok munkáját is. Ennek következtében — fejlődésünk jelenlegi szakaszában a Legfelsőbb Bíróságnak különösen a polgári ítélkezés elvi irányításával kapcsolatos feladatai növekedtek. Ezért szükséges,, hogy felülvizsgáljuk az elvi iránymutatásokat abból a szempontból: az új jogszabályokra tekintettel, továbbra is fenntarthatók-e, illetőleg nem szorulnak-e módosításra. Végül megemlítem, hogy rövidesen sor kerül a müntetőjogi tartalmú elvi iránymutatások felülvizsgálatára is. (MTI) Az újságok bírósági tudósításaiban, híreiben gyakran találkozunk egy szabatos — ám sok olvasó számára esetleg nem egészen világos — jogi, kifejezéssel: az ítélet közlése után rendszerint megjegyzik, hogy a bíróság által hozott ítélet jogerős, vagy ellenkező esetben nem jogerős. Mikor lehet egy ítéletnek „jogereje”, vagy mikor nélkülözi azt? Ekmek megközelítéséhez egy közismertebb fogalom révén jutunk el legkönnyebben: az széles körben közismert, hogy az első fokon hozott ítéletek ellen fellebbezésnek, vagy az ügyész esetében fellebbezési óvásnak van helye. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hegy az, akit az ítélet közvetlenül érint, az egész ítélet, vagy annak sérelmes része miatt felsőbb bírósághoz fordulhat, és kérheti a sérelmes rész felülvizsgálatát. A fellebbezés az ítélet bármelyik része ellen irányulhat, érdemi és eljárási okból egyaránt lehet fellebbezni. Kevésbé „jogá- szosan” lehet fellebbezni, ha valamelyik fellebbezésre jogosult úgy találja, hogy a bíróság a tényállást, tehát a történteket nem jól állapította meg (gázoló gépkocsi- vezető nem hajtott gyorsan, a balesetet a sérült figyelmetlensége okozta, de ezt a bíróság a bizonyítékkal ellentétben nem így ál_ lapította meg). Lehet fellebbezni a minősítés ellen is (erre példa: a bíróság a terheltet erős felindulásban elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek, de az ügyész úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az erős felindulás megállapítása nem indokolt, és ezért jelent be fellebbezési óvást). Ok lehet a fellebbezésre a helytelennek ítélt büntetéskiszabás is. Eljárási okok miatt fellebbez az, aki azért jelent be fellebbezést, mert a bíróság nem volt törvényesen megalakítva (pl. csak egy népi ülnök volt jelen), vagy a tárgyalást olyan személy nélkül tartották meg, akinek a törvény szerint részt kellett volna vennie azon. Ez utóbbira példa: ha a védő részvétele kötelező lett volna, de nem volt jelen. Aírt, hegy kifellebbezhet, a törvény aszerint különbözteti meg, hogy a terhelt javára, vagy terhé. re történik-e a fellebbezés. Az ügyész ® terhelt javára és terhére egyaránt fellebbezhet. A terheit javára fellebbezhet maga a terhelt, vagy helyette házastársa. A terhelt javára fellebbezhet a védő, még akkor is, ha ebbe a terhelt maga nem egyezik bele! A terhelt terhére a már említett ügyészen kívül a magánvádló to fellebbezhet. A másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított „ tényállásira alapítja. Ez alól csak egy kivétel van, ha éppen megalapozatlansága miatt támadják meg az ítéletet. Ezek után: akkor motajfuk, hogy egy ítélet jogerős, ha az első fokú bíróság ítélete ellen senki sem jelent be fellebbezést, vagy akkor, ha az ügyet másodfokon is elbírálta a bíróság és több fellebbezési lehetőség már nincsen. A tettes ismeretlen Mindig mosolygóink, amikor a Tv Hirdető műsorában a közkedvelt Alfonzé „meglép” a százassal és betétkönyvben hozza vissza kiabáló tulajdonosának azzal az intelemmel, hogy „felesleges százasoknak, takarékban a helye”. A mosoly azonban csak a jelenetnek szólhat, mert a tanács nagyon bölcs, bár mindenki megfogadná, aki megtakarított pénzzel rendelkezik. Sajnos, azonban még mindig vannak emberek, akik — ki tudja milyen okból — otthon dugdossák forintjaikat. A rejtekhely legtöbbször a nyitott vagy egyszerű zárás szekrény, amelyben a fehérnemű közé vagy valamelyik beakasztott ruhadarab zsebébe teszik a pénzt. A dugdosás lélektanában azonban a besurranó tolvajok is otthon vannak, amit bizonyít az a tény, hogy a békési járásban is jónéhány személy ütheti bottal az ismeretlen tettesek nyomát, és kezdhetik elölről a takarékoskodást. Verejtékkel szerzett súlyos ezrek, tízezrek tűntek el úgy, hogy a kárvallottaknak szinte semmi reményük nincs egyetlen forintjuk viszontlátására. Hangsúlyozni kívánom, hogy a bűnüldöző szervek nem tehetnek erről! Hogy miért? Mert a károsultak sokszor csak napok, sőt hetek múlva veszik észre a pénz eltűnését, utána még a családtagok egymást gya- núsítgatják és csak ezután jelentik a BM-szerveknek. Természetesen előbb még felforgatják az egész lakást a pénz után, amivel végképp eltüntetnek minden használható nyomot. Ilyen előzmények után ne is csodálkozzon senki, ha a felderítés többször eredménytelen, a tettes személye ismeretlen marad. És ráadásul nem egy családban a gyanú sötét árnyéka is ott maradt a szivekben: hátha a család valamelyik tagja volt? De melyik? Milyenné vált az a családi közösség, ahol ilyen gondolatokkal terhelten kell élni? Konkrét esetről is tudunk, amikor az egyik károsultnál a gyanúsít gatás családi verekedést eredményezett A fiú baráti névnapról kicsit kapatosán ment haza, és az apa a kisszé- ken kívül azt vágta a fejéhez, hogy ő lopta el a pénzt, abból ivott. Azóta nem beszélnek egymással. Apa és fiú. Szomorú eset, mint ahogyan az is, hogy egy másik károsultnál öngyilkossági kísérletre is sor került a pénz eltűnése miatt. A* pedig egyszerűen hihetetlen, hogy a szinte mindem fillért fogához verő, tervszerűen takarékoskodó ember nem is gondol arra, hogy a betétkönyvben levő pénze kamatozik is, tehát nemcsak biztos helyen van, hanem összegében is növekedik. Az egyik károsulttól 60 ezer forintot emeltek el a szekrényből, amely összeg tartós betét esetén egy év alatt 3 ezer forintot „hozott” volna. A kezét sem kellett volna felemelni érte, pedig ennyi pénzért nagyon sok ember két egész hónapon keresztül dolgozik! E néhány konkrétum összegezése is szomorú eredményt mutat. A bűnüldöző szervek munkájának szaporítása, füstbe ment emberi tervek, a bizalmatlanság fojtogató légköre a családban, öngyilkossági gondolatok és kísérletek, jelentős kamat-összegektől való elesés... Es mindezek oka? Az emberi bizalmatlanság a biztonságban, a hitetlenség abban, hogy a betétek bármikori visszafizetéséért a nép állama szavatol! O. Kovács István
