Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
19*9. május 6. Kedd Koszigin Husain temetésén Jacques Duclos: az FKP elnökjelöltje Párizs ! a Politikai Bizottság tagját nyil- A Francia Kommunista Párt vánította a párt elnökjelöltjévé a Központi Bizottsága hétfőn dél- I június elsejei franciaországi közutáni ülésén egyhangúlag Duciost, társasági elnökválasztásra. Sadovsky beszéde a KB plénumán Stefán Sadovsky, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának újonnan megválasztott első titkára az SZLKP KB plénumán elmondott beszédében egyebek között kijelentette: | hogy az SZLKP KB és szervei ! megalkuvás nélkül biztosítani fog- I ják a novemberi határozatok végrehajtását. Hangsúlyozta, hogy az alapvető kérdés a párt helyének szabatos meghatározása. Ezzel szorosan összefügg a párt vezető szerepe érvényesítésének kérdése. Alekszej Koszigin szovjet miniszteréinök Oj-Delhiben Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel. Koszigin Zakir Husain államelnök temetésére érkezett Indiába. (R ádiótelefotó — AP—MTI—KS) Amerikai tudósok tüntetése a leszerelés mellett Washington Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Washingtonban befejeződött az amerikai tudósok konferenciája a Safeguard ellenrakéta-rendszer kiépítésének kérdéseiről. A konferencia, amelyen száznál több U Thant sajtóértekezlete Genf ötnapos hivatalos genfi látogatása befejeztével U Thant ENSZ- főtitkár nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. U Thant aggódásának adott hangot a közel-keleti helyzet kapcsán és kijelentette: egyetért a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia képviselőivel abban, hogy a Közel-Keleten a „helyzet komoly és sürgős közbelépést igényel”. Megkezdődött az akadémia közgyűlése Hétfőn délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében megkezdődött az akadémia idei — immár 129. — évi közgyűlése. A közgyűlés elnökségében helyet foglalt dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Övári Miklós, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, Erdei Ferenc, Jánossy Lajos. Ligeti Lajos, Straub F. Brúnó, az akadémia alelnökei, Kónya Albert, Szabó Imre, az akadémia főtitkár-helyettesei. A közgyűlésen az akadémia rendes és levelező tagjain kívül nagy számban voltak jelen a társadalmi és tudományos élet ismert személyiségei, egyetemi tanárok, kutatók. A közgyűlést Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. vezető tudós vett részt, egyértelműen követelte, hogy az USA szüntesse meg ennek a programnak megvalósítását és helyette tegyen konkrét lépéseket a leszerelésre. Ugyancsak követelte a hatalmas katonai költségvetés csökkentését és a szociális programok előtérbe helyezését. A washingtoni konferencia több részvevője tüntetést rendezett a Safeguard rendszer ellen a Fehér Ház előtt. A rendőrség őrizetbe vette William Dávidon profesz- szort, a Haverford College fizi-: kai tanszékének vezetőjét, mert rakétarendszer-ellenes röplapokat terjesztett a Fehér Ház előtt. A professzort később óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Számos tudós petíciót nyújtott át a választókerülete szerint illetékes képviselőnek és szenátornak, felszólítva, hogy szavazzon a Safeguard rendszer ellen. .•«■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■Mai Benn éltek a hegy gyomrában — ha azt a rabszolgamunkával terhes, meggyötört tengődést életnek lehet nevezni. Amióta elhurcolták őket, állandóan ott voltak a föld alatti barakokban; ott kellett megtanulniuk az új munkát, az értelmetlen fegyelmet, a szenvedéseket, a halált. A bejáratnál nem volt kiírva, hogy hagyj fel minden remény- nyeí, mégis mindenki tudta, milyen kicsi az esélye az életben maradásra. A nácik vadul és ostobán elpusztítottak mindenKit, még a legképzettebb szakmunkásokat is. Pedig nem volt mindegy a magasabb hadvezetésnek sem, hogy mennyit termel a „Dóra” üzem, ahol a legnagyobb titkoban a V—1 és V— 2 „csodafegyvereket” gyártották. A Birodalom végső reménységeit, a mindent elsöprő, nagy német győzelmet hozó fegyvereket. A hegy gyomrában éltek, reménytelenül. szenvedéseik már a pokolban sem lehettek volna különbek, ezért bátrak lettek és vakmerők. Eleinte mindnyájan azt gondolták, hogy társtalanul, egyénileg fizetnek vissza meg- kínzóiknak, és csak a kimúltak arcára vont közös, kaján vi- gyort a halál. De a bánásmód, az emberek személytelenné válása, hasonló cselekedetre ösztönözte őket. Főképp a bosszúra. Tudták, hogy mit jelent, ha a finom műszereken csak egy csavart is „elfelejtenek” a helyére tenni. Ha elronthattak egy-egy fegyvert, a békeidőből Nyugatnémet egyetemi tanárok a két német állam egyesítése mellett Bonn Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Nyugatnémet egyetemi profesz- szorok és tudományos munkatársaik egy csoportja néhány hónappal ezelőtt munkabizottságot alakított a német kérdés megvizsgálására. A bizottság tagjai elkészítették téziseiket. Fröse professzor, az MTI bonni tudósítójának elmondotta, hogy a tézisek lényege a következő: A két német állam kölcsönös elismerése, megállapodások kötése a két német állam között és lemondás az atom-ambíciókról. Az európai biztonsági rendszer megteremtéséhez a németeknek e feltételek teljesítésével kell hozzájárulniuk. Sadovsky állást foglalt a sovinizmussal ég mindenféle szélsőséggel szemben és hangsúlyozta, hogy elutasító' álláspontra kell helyezkedni azokkal a párttagokkal szemben is, akik — félve, hogy népszerűségükből veszítenek — nem akarják teljesíteni a KB határozatait. Befejezésül hangsúlyozta: vissza kell adni a tiszteletet és megbecsülést mindazoknak, akik az utóbbi évtizedekben önfeláldozóén dolgoztak a pártért és annak célkitűzéseiért. A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozata a közel-keleti válság ügyében A Szakszervezeti Világszövetség vasárnap Prágában nyilatkozatban foglalt állást a közel-keleti válság ügyében. A nyilatkozat megállapítja, hogy — a Közel-Keleten szüntelenül éleződik a feszültség, s a helyzet olyan, hogy bármelyik pillanatban súlyos konfliktusra kerülhet sor. A Szakszervezeti Világszövetség éppen ezért felhív minden szakszervezetet, felhívja a világ demokratikus és békeszerető erőit és minden dolgozó embert, hogy az összes lehetséges formában fejezze ki szolidaritását az arab országok népeivel és dolgozóosztélyaival. Felhívja továbbá arra, hogy követelje: — az izraeli csapiatok azonnali kivonását a megszállt területekről; — a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtását^ — a Palesztinái menekültek szülőföldjükre való visszatérésének lehetővé tételét és a Palesztinái nép nemzeti jogainak elismerését. Véget ért az amerikai Kommunista Párt kongresszusa New Fork Vasárnap véget ért az Egyesült Államok Kommunista Pártjának 19. kongresszusa. A kongresszus eredményes munkát végzett. Jóváhagyta a párt politikai vonalát, amelyet Gus Hall főtitkár és Henry Winston országos elnök beszámolói domborítottak ki, megválasztotta a párt vezető szerveit. A küldöttek határozatokat hoztak a párt tevékenységének különböző kérdéseiről. Gus Hall főtitkár a kongresszus munkáját értékelve kijelentette: — Pártunk nagy lépést tett előre, erősebbé vált, befolyása megnőtt. Pártunk eljutott egy új „minőségi fordulat” küszöbére. Az osztályharc országunkban a harc új színvonalát teszi szükségessé. Készen állunk, hogy a párt harcát erre a színvonalra emeljük. Akik a Nap után sóvárogtak ismert jól végzett munka tudatával mentek akár a halálba is. Amikor észrevették, hogy valamennyien egyformán szabotálják a termelést, akkor már segítettek egymásnak. A fel nem használt alkatrészeket közösen tüntették el, apró, meg sem beszélt jelekkel figyelmeztették egymást a veszélyre. Később ez a segítőkészség kiterebélyesedett: erőt adtak egymásnak. Gyámolították a legyengülteket. Nem kötöttek életre szóló barátságokat, mert az élet is nagyon rövid volt. de kialakult egy konok szövetség. A halált várók szövetsége, a megkínzot- také, a bosszúért kiáltóké. Az újonnan érkezők az elhunytak helyére álltak, hamar felismerték sorsukat, és tudták, hogy mit kell tenniük. Sokat változott az életük, amikor az egyik fogoly rádiót csempészett a táborba. Akik hallgatták a híreket, továbbadták szomszédaiknak, azok meg még tovább. A végére sokszor egészen elferdült az újdonság, de mégis jó volt, mert a hírek az életről szóltak, az igaziról, a lassan már el is felejtettről. Azokról az emberekről, akiknek más lehetőségük is volt, mint értelmetlenül elpusztulni. Később elterjedt a hír: jönnek az „amik”, meg az oroszok is! Talán éppen itt. a Harz-hegy- ségnél találkozik a két ármádia! Újra egyéni tervek születtek: milyen jó lenne hazajutni, hátha él a család. Észre sem vették, hogy a reménytől nem lesz gyáva az ember. Benne voltak a vakmerő, halált megvető tettekben és tovább folytatták azokat. A szövetségesek pedig közeledtek, egyre közeledtek. A hírek alapján a foglyok úgy gondolták, hogy már csak néhány nap lehet a szabadulásig, amikor az őrök minden élőt előparancsoltak a föld alatti bara- kokból, kihajtották őket a szabadba. Mindenki azt hitte, hogy elérkezett a rég várt pillanat, hisz még soha senki nem jutott ki a napfényre. Nehezen szokta meg szemük a világosságot, sokáig csak hunyorogtak. Sorakoztatták őket, s lassan megértették helyzetüket. Távolból néha-néha ágyúdörgés— a közeledő front zaja —, de körülöttük mindenütt gép- pisztolyos SS-katonák, előttük pedig egy-egy akasztófa alatt két megkötözött fogoly állt. A táborparancsnok fennhangon kiáltotta: — 18 725-ös fogoly, kilépni! A sorok közt mozgolódás, a szólított előlép. — A 18 725-ös, akassza fel ezt a szabotáló disznót! Á fogoly csak dermedten állt, egy pillanatot vetett az elítélt riadt arcára, majd hangosan válaszolt: — A parancs teljesítését megtagadom! — Elvezetni! Egy perc sem telt el, és a közelből rövid gépfegyversorozat hallatszott. Ismét a táborparancsnok: — 22 019-es fogoly kilépni! — Jelen! — 22 619-es, akassza fel... A megszólított egy kicsit tétovázott, talán eszébe jutott a családja, a szabadulás. Az élet! Mintha bizonytalan mozdulatot is tenne, közben hallotta, amint társa halkan kérte: „Tedd meg, testvér, nekem már úgyis mindegy, legalább te éld túl”. Ekkor egy utolsó, kétségbeesett, büszke kiáltással ordította, hogy mindenki meghallja: — Megtagadom a parancs teljesítését! Mind ez 1945 áprilisában történt, másfél nappal a Harz- hegységben működő „Dóra’ nevű koncentrációs tábor felszabadítása előtt. Azóta a szörnyűségek helyét emlékmű jelzi, s a hősök példája a szívekben él. Andódy Tibor \
