Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
1*68. májas 4. 2 Vasárnap Létszámcsökkentés, vagy propaganda? Nguyen Van Thieu dél-vietnami elnök és a kormány több más vezetője szombaton amerikai politikusokkal tanácskozott. Lawrence Walsh, a párizsi megbeszéléseken részt vevő amerikai küldöttség helyettes vezetője, Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete és Pham Dong Lam, a párizsi délvietnami küldöttség vezetője a Saigontól 240 kilométerre északra levő Dalaiban találkozott Thieu elnökkel és a kormány tagjaival. A megbeszélésen jelen volt Nguyen Cao Ky alelnök és Tran Van Huong miniszterelnök is. A tanácskozáson a párizsi tárgyalásokon történt legutóbbi fejleményeket tekintették át. Saigonban hivatalosan bejelentették, hogy Thieu elnök pénteken este Richard Shaefer tábornokkal, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok helyettes főparancsnokával folytatott megbeszélést. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy szóba került a Dél- Vietnamban állomásozó 541 500 főnyi amerikai expedíciós hadsereg létszámának esetleges csökkentése is. (MTI) Amikor a tolvaj „fogják meg!"-et kiabál Abba Ebam izraeli külügyminiszter rádiónyilatkozatban foglalkozót Nasszer egyiptomi elnök május 1-én Heluánban elmondott beszédével Eban minden tárgyi bizonyíték nélkül találgatásokba bocsátkozott egy általa tudni vélt „tervezett egyiptomi hadjáratról”, majd saját tételéből azt a következtetést vonta le, hogy „Nasszer elnök nem kívánja a békét”. Ezért — mondotta — Izraelnek a maga számára azt a következtetést kell levonnia, hogy egy talpalatnyit sem hátrálhat addig, amíg a békét helyre nem állítják. „Ellenkező esetben Izrael öngyilkosságot követne el” — hangoztatta Eban. Nasszer beszéde — jelentette ki végül az izraeli külügyminiszter — csak megszilárdította Izraelnek azt az elhatározását, hogy erősíti országát, ezzel egyidejűleg azonban „folytonosan tanújelét adja béketeremtő szándékának”. (MTI) Zakir Husain meghalt V. V. Giri vette át ideiglenesen India köztársasági elnökének tisztét Zakir Husain, az Indiai Köztársaság elnöke 72 éves korában szívroham következtében elhunyt. Husain politikai pályafutása 1957-ben kezdődött: ekkor nevezték ki Bihar szövetségi állam kormányzójává. 1962-ben az Indiai Köztársaság alelnökévé választották meg és 1967-ben lépett Radhakrisnam elnök örökébe. Ö volt India első mohamedán elnöke. A hír vétele óta az összes indiai rádióállomás megszakította, rendes napi programját és gyászzenét sugároz. Az indiai nemzeti lobogót féláribócra engedték. Zakir Husain utóda ideiglenesen V. V. Giri, a jelenlegi alelnök lett, aki már letette a hivatalos esküt. (MTI) Egy hét a világpolitikában Népszavazás után, elnökválasztás előtt Franciaországban — Új bizonytalansági tényező a nyugati politikában — További feszültség a Közel-Keleten — Irak elismerte az NDK-t — Nixon első száz napiának mérlege Az áprsfis 27-i franciaországi népszavazás váratlannak tűnő eredményével, a De Gaulle politikájára és személyére leadott „nem” szavazatok többségével új helyzetet teremtett az ötödik köztársaságban. A 78 esztendős tábornok-elnök lemondani kényszerült. Helyét Alain Poher, a szenátus elnöke foglalta el ideiglenesen, de már kitűzték az új köztársasági elnök megválasztásának időpontját Az első szavazásra június 1-én kerül sor, hogy hány jelölt indul, az csak május 13-án derül ki, akkor jár le a nevezési határidő. De Gaulle kudarca elsősorban személyes balsiker. Semmi sem indokolta volna, hogy a tábornok-elnök két jelentéktelennek mondható reform-tervét . miért úgy akarja ráerőszakolni a franciákra, hogy elképzeléseinek visz- szautasítása esetén lemondásával fenyegetőzzék. Egy hét elteltével valamelyest tisztulni látszik a rejtély homálya: talán így akarták a gaulleisták biztosítani a rendszernek — módosított formában ugyan, és De Gaulle nélküli — fennmaradását! Űj elnökjelöltjük ugyanis, Georges Pompidou, aki 1962 áprilisától 1968 nyaráig De Gaulle miniszterelnöke volt, s akiről azt híresztelték. hogy az év elején szembe került a tábornokkal, most esélyesként indul az elnökválasztáson. Az is kiszivárgott, hogy megválasztása ecetén a tábornok-elnök politikájától, legalábbis stílusában, különböző politikát alkalmaz majd, értésre adta például, hogy nem ellenezné ugyanolyan merevséggel Nagy-Britannia bebocsáttatá- sát a Közös Piacra«. A francia baloldal, a demokratikus erők, a dogozók szempontjából döntő fontosságú lenne, hogy a kommunisták és a nem kommunista baloldal pártjai meg- ! egyezésre jussanak közös jelölt állításában és ami ennél fontosabb : közös kormányprogram kialakításában. Sajnos, erre még | kevés remény van. A Guy M.ol- let-féle „szocialisták” nem vetet- | ték-e fel például Gaston Defferre jelöltségét: a Marseille-i polgár- mesternél kevés kommunistaelle- nesebb figura mozog a francia politikai színpadon! Defferre jelölésének ügyében a végső szót a szocialisták vasárnapi rendkívüli országos konferenciája mondja ki ugyan, de ismeretes Guy Mollet pártvezérnek a hét közepén tett nyilatkozata: elutasította a kommunistákkal való együttműködés gondolatát. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága hétfőn — a „szocialisták” állás- foglalásának ismeretében — mondja ki az utolsó szót. Ha nem lehet egységfrontra lépni Guy Mollet pártjával és más polgári birodalmi csoportokkal, az FKP külön jelöltet állít. S ha a középpártok meg a jobboldaliad is indítanak egy-egy aspiránst az elnöki székre, ha június 1-én féltucatnyi személyből áll a versenyfutás mezőnye, akkor elképzelhető, hogy első helyre Pompidou, utána pedig a kommunista jelölt fut be. Köztük a második menet dönt majd. A Közel-Kelet is megérezheti a franciaországi helyzetet, ha valóban úgy alakulna, hogy a következő elnök megváltoztatná De Gaulle eddigi hivatalos politikáját. A New York-i négyhatalmi tárgyalások a Közel-Kelet dolgában eddig nem hoztak eredményt A fegyverek viszont ismét ropognak a Szuezi-csatorna két partján is, a szíriai—izraeli fegyverszüneti vonal mentén is, az elfoglalt jordániai területeken is. U Thant ENSZ-főtitkár kénytelen volt az érdekelt kormányokhoz intézett levelében kifejezésre juttatni, hogy ha állandósul az életveszély, akkor visszahívja az ENSZ-megfigyelőket, akik a tűz- , szünet betartására lennének hivatottak figyelni. A Közép-Keleten egy arab országból a hét közepén jó hír érkezett: az iraki kormány úgy döntött, hogy — az arab országok közül elsőnek! — elismeri a Né- nem Demokratikus Köztársaságot és nagykövetet cserél az első német békeállammal! A hír Bonnban persze riadalmat és felháborodást keltett: életre kelt a hivatalosan eltemetettnek mondott Hallstein-doktrina és megtorlással fenyegetőztek Irak rovására. Az Egyesült Államokban, amelyet újabb és újabb diáklázadások, faji zavargások rázkódtatnak meg, elkészítették a szokásokhoz híven az új elnök, Nixon, kormányzása első száz napjának mérlegét. Vajmi kevés pozitívumot mutat: a választási ígéretek a vietnami háború befejezésére, a közel-keleti problémában való megoldás-keresésre, a szovjet— amerikai párbeszéd megindítására. a fegyverkezési kiadások csökkentésére stb. Egyelőre mindmind papíron maradtak. Az amerikai közvélemény is egyre türelmetlenebbé válik: cselekedeteket vár az elnöktől, aki eddig csak „úgy csoportosította a semmittevést, hogy az lázas igyekezetnek lássék...” A héten ünnepelték szerte a világon a dolgozók százmilliói a munkásszolidaritág nagy ünnepét Mindenütt a munkásság erőinek összefogását hirdették, mutatták a felvonulások, gyűlések. Kiemelnénk ezek sorából a pozsonyi május 1-ét, ahol dr. Gustáv Hu- sák határozott hangú beszédben foglalt állást a szocializmus csehszlovákiai ellenségeinek aknamunkája ellen. Minden jel arra vall, hogy a CSKP és a csehszlovák kormány aktívan folytatja a konszolidáció folyamatának meggyorsítását. Ez csak örömmel töltheti mindazokat akik régtől fogva kívánják, hogy szilárduljon meg a néphatalom a szocialista Csehszlovákiában, mind a cseh és szlovák nép, mind a szocialista közösség érdekeinek megfelelően. Tudománypolitika és tudományszervezés Szántó Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia Tudományszervezési Csoportja igazgatójának nyilatkozata Május 5 és' 7 között kerül sor a tudományos életünk nagy eseményére, a Magyar Tudományos Akadémia évi közgyűlésére. A mostani közgyűlés kivételesen nem egy esztendő, hanem a most véget ért hároméves tudományos ciklus zárómérlegét készíti el és a tudományfejlesztés újabb hároméves tervét vitatja meg. Növeli ennek jelentőségét, hogy az MSZMP Központi Bizottságának kezdeményezésére, a szakemberek nagy körére kiterjedő munka folyik új tudományos irányelvek és új irányítási rend kidolgozására. Arra kértük Szántó Lajost, az MTA Tudományszervezési Csoportjának igazgatóját, tájékoztasson a tudománypolitikában és a tudományszervezésben végbe menő változások lényegéről. Első kérdésünk: melyek legfőbb jellemzői, követelményei napjaink hazai tudománypolitikájának. — A szocializmus teljes felépítéséhez, amelyen most dolgozunk, korszerű anyagi, műszaki, technikai alapot kell teremteniünk. Nemcsak a termelésben, hanem a társadalomépitésben is mind több tudományos ismeretre van szükség. Sajátossága ennek a bonyolult folyamatnak, hogy nálunk az iparban, a mezőgazdaságban és a tudományban is általában véget ért a fejlesztés extenzív szakasza. Előtérbe kerülnek az intenzív fejlődést jellemző tényezők, vagyis hatékonyabban, jobban kell kiaknázni mindazt, amit már létrehoztunk. Rászorít erre az is, hogy természeti kincsekben általában, és most már munkaerő-tartalékban is, korlátozottak az adottságaink. Egyidejűleg viszont nőnek a mennyiségi és minőségi igények, szükségletek az anyagi és kulturális javak iránt, és mindjobban kibontakozik a műszaki, tudományos forradalom, fokozódik a verseny a nemzetközi porondon. Napjainkban hazánkban is a tudomány tekinthető egyre inkább a gazdasági, társadalmi haladás egyik legfontosabb hajtóerejének, emelőjének. A felszabadulás óta országunkban jelentős tudományos bázis épült ki. Mintegy 950 kutatóhelyen, ezek között 130 önálló kutató-fejlesztő intézetben 12 000-es létszámú kutató szakgárda dolgozik, a tudományos munkaterületek egészén több mint 43 000 a dolgozók száma. Az utóbbi években a tudományos munkára és a műszaki fejlesztésre fordított ősz- szegek a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó ütemben emelkedtek, 1967-ben elérték a 4 és fél milliárdot. Eredményeink a főbb tudományágakban az elmúlt két évtizedben nagyban hozzájárultak iparunk, mezőgazdaságunk fejlődéséhez, a társadalmi problémák megoldásához, a tudatformáláshoz. Néhány tudományterületen — igaz, nem nagy számban — világszínvonalon álló eredményeket is elértünk. Most azonban még előbbre kell lépnünk. Elsősorban arról van szó, hogy a tudomány eddigi és további vívmányait gyorsabban állítsuk a társadalom szolgálatába, jobban kamatoztassuk az anyagi javak termelésében, a társadalomépítésben. A hangsúly most éppen erre a gyorsaságra, az intenzivitásra, a hatékonyságra helyeződik. Mostanában gyakran lehet hallani, olvasni, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé válik; a ma tudománya a holnap ipara. Ez valóban feltételezi, sőt követeli a tudományos kutatások közelítését a gyakorlathoz. Hol tartunk mi ezen a területen? — Azt a gondolatot, hogy a tudomány termelőerővé válik, Marx fogalmazta meg, s ezzel kifejezte a tudomány progresszív társadalmi funkcióját, azt, hogy nem önmagáért való. A századfordulSig általában a termelési gyakorlatból leszűrt tapasztalati eredmények lényegében megelőzték a tudatos műszaki-technikai fejlesztést., Most megfordult a helyzet. Korunkban a műszaki-technikai fejlődésben egyre inkább a tudományos kutatás tölti be a meghatározó, vezető szerepet. Az is jellemző, hogy a műszaki-technikai haladás hallatlanul dinamikus. hatalmas méretű, átlépi az országhatárokat, betör a gazdaság legkülönfélébb területeire. Az atomenergia, a műanyagok számtalan változata, az automatizálás nyomán kibontakozó új termelési eljárások zöme a kutató, kísérletező laboratóriumokban született és születik, mint a tudomány új, forradalmi felismerései. Innen hatolnak be a termelésbe, a munka eszközeibe, a munka tárgyaiba, mint a folyamatosan megújuló emberi tudás és tapasztalat. Így, s ebben az értelemben valóban elmondhatjuk, hogy a tudomány napjainkban egyre inkább közvetlen termelőerővé válik. Már a IX. pártkongresszus, ezt követően még konkrétabban a gazdasági reform arra ösztönzi tudományos életünket, hogy vívmányai gyorsan váljanak termelőerővé. Kialakulóban van a tudományos kutatások tervezésének, szervezésének, összehangolásának és finanszírozásának új rendje. A cél hármas: először is szorosabb összhangot teremteni a társadalmi szükségletek, a tudományos munka, a kutatás és a termelés között. Ennek érdekében készül az 1970—85-ös évekre az új távlati tudományos terv. A.z OMFB irányításával elemzések folynak a kutatás számára is orientációt nyújtó legfontosabb komplex gazdasági, műszaki-fejlesztési feladatok megfogalmazására. A minisztériumok, az Akadémia tudományos intézetei kidolgozzák és közreadják a'tudományos célprogramokat. A termelő vállalatok kutatási szerződések révén biztosítják a termelés korszerűsítéséhez szükséges új tudományos ismereteket. Egységes rendszer alakul így ki a különböző tudományágak ismeretanyagának gyarapító alapkutatásából, az alkalmazott kutatáson át egészen a fejlesztési feladatokig. Párhuzamosan a terv kimunkálásával és arra építve a második feladat: a tudományos erők és kapacitások koncentrálása. Korábban nálunk a 12 ezer kutató csaknem ugyanannyi témával foglalkozott. Az ilyen állapot szétforgácsolja az erőket, helyenként öncélúságot szül, felesleges párhuzamosságokat okoz, lassítja a tempót. Ezért néhány jól körülhatárolt területen a kutató erők, a tárgyi és anyagi feltételek összpontosításával kell dolgozni. Így nagyobb a valószínűsége, hogy e területeken világ- színvonalon álló, új tudományos eredményeket produkálhatunk. A harmadik feladat: a kutató helyeken a szervezetnek és a gazdasági ösztönzőknek olyan sajátos rendszerét kialakítani, amely serkenti a kutatási eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazását. Az ipari és mezőgazdasági kutatóhelyek zöme a reform bevetése óta már korszerűbb keretek között dolgozik, szerződésre, rendelésre vállalnak kutatási témákat, fejlesztési feladatokat, körülhatárolt céllal, megjelölt ha<jár- idővel, meghatározott összegért. A bevételekből tartják el magukat és fejlesztési alapot is képeznek. A korszerű gazdasági szabályozók kidolgozása ugyanakkor megerősíti, hogy az alapkutatásokkal
