Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-30 / 122. szám
1969. május 30. 4 Péntek Könyvpropaganda felsőfokon Eveken át gondjaink voltak a megfelelő könyvpropaganda kialakításával. Nemcsak a könyvterjesztésben, tehát a könyvcl- adásban, hanem a könyvtári munkában is hézagos és kevéssé kimunkált volt ez a terület, s a vásárló vagy olvasó magára maradt. Pedig a színvonalas ajánlás, az új müvek figyelemkeltő ismertetése egyáltalán nem mellékes dolog, mondják, hogy azért a „jó bornak is kell cégér”, nos, a jó könyvre is áll ugyanez: ha az emberek nem tudnak róla, hogyan vennék meg vagy keresnek olvasásra a könyvtárban? Egyszóval a könyvpropaganda legalább annyira nélkülözhetetlen eszköze az írott szó megszerettetésének, mint bármi más, amit már hosszabb idő óta hasznosan alkalmaznak. Fontos az igényfeltárás, az igénykeltés is, de az is fontos, hogy az igények irányát a jó könyvek felé tereljük. ügy látszik, az idei ünnepi könyvhét alkalmából a könyvkiadók a könyvpropagandáról sem feledkeztek meg, sőt, a lehetőségeket alaposan ki is hasz. nálták, s új ötletekkel sem fukarkodtak. A jelentések szeriirt a könyvhétre 73 könyv jelent meg, több mint 900 ezer példányban. Érdekes adat, hogy országszerte mintegy 26 ezer plakát hívja fel a figyelmet az ünnepi eseményre, és 200 ezer darab könyvheti prospektus készült, melyből — az idén először — az iskoláknak is küldenek sok tízezer darabot. A fiatalok minden korban lelkes könyvbarátok, felfedezni az iskolát az ünnepi könyvhét alkalmából: valóban hasznos és bizonyára jó húzás lesz. (A propagandába még a televíziót is bekapcsolták: könyvhétről szóló rcklámfilmeket vetítenek, a mozikban pedig 4— könyveket és az olvasást propagáló — kisfilm fut az ünnepi könyvhét időszakában.) A propaganda tehát teljes fegyverzettel bevonult a könyvek terjesztésébe, és jó, hogy így van. A felismerés, hogy a vásárlónak és az olvasónak is elébe kell menni, csak művelődéspolitikánk gyorsabb megvalósulását eredményezi. A könyv- szerető ember örömmel és jó érzéssel forgatja az Állami Könyvterjesztő Vállalat „Érdekes könyvújdonságok”, a „Tv Könyvbarátok Lapja” című propagandakiadványt, és a nemrég megjelent „Könyvkaleidoszkó- pot”, melyekből a tájékoztatás szerint összesen 110 ezer darab jelent meg, került a könyvesboltokba, bizományosok útján az érdeklődő könyvbarátokhoz, de azokhoz is, akik ezután válnak a könyvek, az önművelés e kitűnő forrásának barátaivá. Lehet, hogy még nem „felsőfokú” a mi könyvpropagandánk, a „középfokon” azonban már feltétlenül túljutott és évről évre nagyobb hatókörű, változatosabb, érdekesebb. Az idei könyvhét eredménye leméri majd, hogy ez a propaganda mit ért, az azonban, hogy nélkülözhetetlen, feltétlenül bizo. nyitja. s. E. Premier előtt Június 6-án lesz a premierje színházunkban a „Péntek Rézi" című zenés vígjátéknak. Képünk a darab próbáján készült: Lo- vass Edit vendégrendező Barcza Évával és Szabó Évával az egyik jelenetet beszéli meg. (Fotó: Demény) 11. — Nehéz róla, mint halottról beszélni. A halottakról mindig csak jót mondanak. Vagy jót, vagy semmit. Elfelejtik, mennyi kicsinyes gyengéje van az embernek. Amikor aztán valaki véletlenül meghal, köröskörül mindenki elsápad. Úristen, hiszen ez bármelyikükkel megeshetett volna! S hirtelen roppant hálát éreznek a halott iránt. Hiszen végeredményben helyettük halt meg... Ezért mondanak a halottról csak jót. Vagy jót vagy semmit. •— Elég komor kis filozófia — vetette oda Sztasz. — A, nincs nekem kedvem fi. lozofálni. Csak bánt, hogy Tá- nyáról is ugyanúgy beszélnek majd, mint a többiekről. Pedig ő egész más volt! — Bocsásson meg .!. ön szerette Tánya Akszjonovát? — Azt hiszem, ma már nincs Jelentősége. Azonkívül, miért kell ennyire intim érzelmet bolygatni ? Tányát érthetetlen körülmények közt gyilkolták meg. Minél többet szeretnék megtudni róla. A halála már nemcsak az ön magánügye. — Értem. Hát tételezzük fel, hogy szerettem. — Szerette? Vagy csak tételezzük fel, hogy szerette? — Szerettem. — Tánya miatt vált el a feleségétől? — Erről is tud? — Mindenről tudnom kell. Szóval? — Nem Nem Tánya miatt váltam el. Egyszerűen ... értelmetlenné vált a házasságunk. Idegenek lettünk. Jelena a mai napig sem akarja ezt megérteni. — Az ön volt felesége, Jelena Bukova tudott az Akszjonovához fűződő kapcsolatáról? — Igen, s ez éles konfliktust okozott közöttünk. Jelena köveNem betegek, csak... Puskás Lászlóné (a kép bal oldalán) és Pocsai László né (a kép jobb oldalán) gyakorlati foglalkozás közben. (Fotó: Molnár István) Mindjárt elöljáróban le kell szögeznünk, a Békési Kisegítő Is. kólában nem beteg gyermekekkel foglalkoznak a nevelők. Ez a megfogalmazás: az átlagosnál szerényebb szellemi képességűek — nem finomkodó definíció, hanem a valóságnak megfelelő. Vannak olyan tanulók, akik képtelenek el. sajátítani még elégséges fokon is az általános iskola tananyagát. Ezekről is kell gondoskodni, ezért szaporodtak el, ezért szerveződtek — ha nem is gomba módra, de — szép számmal a kisegítő iskolák. A békésiben mintegy 60 ilyen gyermeket nevelnek, oktatnak közvetlenül a gyakorlati életre. Puskás Lászlóné, a négy tanerős iskola vezetője, kollégáival együtt óriási erőfeszítéseket tesz, hogy ezekből a gyermekekből a társadalom hatalmas gépezetébe beilleszkedő kis csavarokat munkáljon; hogy ezek a gyermekek a felnőtt kor éveiben érezzék, és tudják is, hogy a más emberkével egyenlő értékű munkát végeznek a — saját területükön. Mindezekből következik, hogy ezek a tanulók kevés szellemi munkát és annál több könnyen elsajátítható munka-elemeket tanulnak, helyesebben: tanultak eddig. Ennek eredménye nehezen volt konkretizálható, csak bizonyos kézügyességre tettek szert; megtanulták némely szerszám ke. zelését stb. A gyakorlati foglalkozások anyaga megegyezett az általános iskolák gyakorlati óráinak anyagával. — A fordulópontot és az ötletet az általános iskolák tanterve tette lehetővé — mondja Puskás Lászlóné. — Ebből tudtam meg azt, hogy a gyakorlati foglalkozásokon, tájjellegű munkákat is lehet végezni, helyesebben tanítani. Két esztendővel ezelőtt a főiskolán a szakdolgozatom témája is ez volt, majd később annyira meg. nőtt a kedvem, hogy pályamunkát készítettem. Most már konkrét szakma megtanításéra: a békési kosárfonással kapcsoltam össze a nevelési, oktatási célkitűzéseket. Pályamunkám a megyei első díjat érdemelte ki. De nem is ez | a leglényegesebb, hanem az, hogy az iskolákból kikerülő végzős nö- I vendékek nem állnak talajtala- nul az életben, hanem mindjárt a Békési Kosárfonó — ahogy a köznyelvben ismerik — pártfogásába kerülnek. Amikor ötletével felkereste a világ minden részébe exportáló kis üzem vezetőségét, a legmesz- szebbmenőkig támogatták a kezde. ményezést. — Legelőször mi, nevelők sajátítottuk ei a kosárfonás alapelemeit, s ezt a szakmát tudjuk is már. Kiváló szakmunkást adott a vállalat az iskola számára Püski Sanyi bácsi személyében, aki nemcsak a tanulókkal, hanem ve. lünk is végtelen türelemmel foglalkozott — fordítja meg a sorrendet humorosan. — Mintegy fél éve annak, hogy A Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz szeghalmi telepére felvesz gyakorlattal rendelkező gépészmérnököt, vegyészmérnököt, gépésztechnikust, vegyésztechnikust, valamint szerszámkészítő-, beállító-laka- tos, színesfém-öntő, csiszoló és galvanizáló szakmunkásokat Jelentkezés személyesen vagy írásban a szövetkezet Szarvas, Szabadság út 64—66 sz. alatti központjában. Bérezés megegyezés szerint telte, hogy hagyjam el Tányát és térjek vissza hozzá. — Akszjonova tudott erről? — Nem. Azaz, végül is megtudta. Névtelen levelet kapott valakitől. Nyilván Jelena írhatta. Tyihonovban felvillant a Tánya retiküljében talált boríték képe. — Miért nem mondott el rögtön mindent Akszjonovának? — Ugyan! Ismernie kellett volna Tányát. — Sztavickij öntött a konyakból, ivott. — Azonnal a pokolba küldött volna. Így is mindig szemrehányást tett: „Túl szépen beszélsz te mindig” ... Úgy viselkedtem, mint a kisdiák, aki ellógott egy órát, s mert tudja, hogy úgyis megbüntetik, ..most már mindegy" jelszóval folytatja az iskolakerülést. Valamiféle csodában reménykedtem. Abban bíztam, hogy idővel mindez veszít a jelentőségéből. Erre mondják, hogy helyzeti hazugság. — És azután? — Azután Tánya kapott egy levelet és én nem hazudhattam tovább. Akkor lett vége minden, nek. — Látta a levelet? — Nem. Tánya szóba sem akart állni velem. — A felesége kézírását nyilván jól ismeri? — Persze. Miért? — Tánya retiküljében találtam egy fenyegető levelet. Halála előtt két nappal kapta. — Az nem az. A névtelen levelet, amiről én beszélek, egy hónapja írták. Megnézhetném ezt a másikat? — Tessék. Sztavickij remegő újakkal há. mozta ki a borítékból a levélpapírt. Átfutotta a levelet. — Ez nem Jelena írása. — Nézze meg figyelmesebben. — Mit nézzek rajta? Csak ismerem a feleségem kézírását? Hálistennek nem ő írta ... — Ha feltételezzük, hogy Bu- kovának mégis volt valami köze a levelekhez, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ilyen kényes dologhoz csakis nagyon közeli jóbarát segítségét vehette igény, be. Véleménye szerint, ki lehetett az? Sztavickij elgondolkozott: — Talán Zina Pankova, a barátnője. — Ki az? — Színésznő. Jelenával dolgozik együtt az Operettszínházban. Sztavickij újra töltött magának. Tyihonov ismét az ablaknál állt, a szakadatlanul hulló hópelyheket nézte. (Folytatjuk) * Bakucz Anna 14 éves tanuló önálló munkát végez. ;a tanulók ismerkedni kezdtek a .kosárfonás elemeivel, és most, né. hány héttel a tanév vége előtt, szinte meghatott örömmel nézem ezeknek a gyermekeknek a munkáját és azt a nagy-nagy akarást, amivel nemcsak kosarat tudnak készíteni, hanem szilárd talajt is munkálnak a lábuk alá. — A kosárfonóban várják őket. [Rövid átképzés után teljes értékű [munkásokká válnak. Mivel szerényebb szellemi képességűek, talán [jobban is tudnak koncentrálni, • odafigyelni ^unkájukra, 6zinie [belefeledkeznek, hiszen mást nem - is igen értenek, éppen ezért nem [is terelődik el a figyelmük. Van • olyan tanuló is, aki 100 darabból, [kettőt ha elror^. A jó pedagi#js mindig kutat, I keres. Puskás Lászlóné is ezt te- ♦szi. Mondjuk ezt a közhelyet: kis »tettekből lesznek a nagy tettek? ♦ Többről van itt szó, olyan ember- »kéket mentenek meg az életnek, ♦ akik talán tévelyegnének, botla* doznának az ő munkája nélkül, I kollégái munkája nélkül. ♦ Ternyák Ferenc
