Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
969. május 38. 4 Sietda Újra akarom kezdem... Kötekedő, makacs természetéről volt ismert. Tizennyolc éves korában megütötte a körzeti rendőrt, mert ki akarta utasítani a vendéglőből, ahol részegre itta magát. Bezárták. Mikor kiszaba. dúlt, újra verekedett. Megint börtönbe került. Tegnap találkoztam vele a városi tanács árkádjai alatt. Csendesen, fejét kissé megbiccentve köszönt, de nem nézett föl. A járásáról ismertem óheg, s utána szóltam. — Laci, te vagy az? Megállt. Odaléptem hozzá. — Hazajöttél? Cipőjét nézte, aztán lassah, nagyon lassan emelte fel tekintetét. — Mondd, nem szégyelsz velem találkozni? — kérdezte suttogva. Egy pillanatra meghökkentem. — Miért? — Mert be voltam zárva. — Eriggy már! — próbáltam tréfára fogni — hisz két évvel ezelőtt még büszke voltál arra. hogy megjártad a börtönt. Ném felelt. Szeme meglelt szó. morúsággal. Hallgattunk egy darabig. — Mikor jöttél haza? — Két napja. — Es most? — Itt voltam a munkaközvetítőnél — Mit intéztél? — Elmegyek dolgozni. — Hova? — Rakodónak. Talán a konzervgyárba. Különben mindegy. Lehet, hogy a haverok nem fognak megérteni, de újra akarom kezdeni az életem. Üjra és másként. Ha nem is egészen úgy, ahogy anyám elképzelte valaha, de egy kicsit ahhoz hasonlóan. És mondd — hirtelen megfogta a kezemet — azt mindenhol megkérdik, hogy be voltam-e zárva? — Csak rajtad múlik, hányszor fogják megkérdezni Elmélázott. — Egy olyan sráccal voltam egy cellában... — persze hülyeség — intette le magát. — Az lenne a legjobb, ha nem is gondolnék a múltra, igaz? A haverokkal is szakítok. Te mit csinálnál a helyemben? — Én is szakítanék velük. Ügy ment a fal mellett, mintha félt volna az emberektől. Drukkolok érte: vajon a mukahelyén, ahol újra akarja kezdeni életét, a kollektíva kellően segíti-e türelemmel, tanáccsal, rokonszenv- vel? S. J. Hiányoznak a korszerű betakarító gépek A legelő- és rétgazdálkodás ed-1 Az értekezlet után megkérdez- dig valamilyen formában minden tűk dr. Gruber Ferencet, a esztendőben egy megyei jellegű [ Szarvasi ÖRKI európai hírű réttanácskozás témája volt. Tegnap, j gazdálkodás kutatóját, aki kérdé. május 27-én ismét napirendé ke- sünkre elmondotta, hogy az rült, hogy termelőszövetkezeti, utóbbi 10 esztendőben igen sokat tanácsi és kutatóintézeti vezetők, fejlődött a legelőgazdálkodás szakemberek megvitassák: fejlő- szívonala. Az állami segítséget az dött-e, színvonalában növeke-, üzemek többsége jól kihasználta, dett-e a gazdálkodásnak ez a sa- j Most az a probléma, hogy nem játos ága. Csaknem százan ér- állnak a mezőgazdaság rendelke- deklődtek Kovács Imre, a MÉM zésére olyan korszerű gépek, me- Mezőgazdaságí Termelésfejlesz-: lyekked jó minőségű szénát is letesd Főosztályának csoportvezető j hetne a nagy áldozattal rendbe- főmérnöke előadása iránt. l hozott legelőről betakarítani. OtAngtfy IMaúbA,-Geergij 1&90W0VIBem O&CE^oep/rorm:{Ássa/ rezenc 9. CSÜTÖRTÖK A félhomályos, hosszú folyosón Sarapov alakja tűnt fel, himbálózó járásáról könnyű volt megismerni. — Messzire készülsz? — Sztavickijhez. — Miért nem hívattad be? — Célszerűtlen. Ha otthon teszem fel neki a kérdéseim, az baráti beszélgetés. Ha itt beszélgetek vele — az már kihallgatás. Kihallgatni pedig még korai. Egyelőre beszélgetni kell vele. — Hát akkor, csak kedvesen! — mosolygott Sarapov. Reggel újra esni kezdett a hó. Az idő melegebbre fordult. ,,A 42-es troli odavisz a Kuznyec- kij mosztra. De inkább gyalog megyek. Legalább még egyszer végiggondolok mindent” — morfondírozott Tyihonov. Sztavickij egyáltalán nem olyan volt, amilyennek Tyihonov elképzelte., Nem volt benne semmi édeskés. Magas, jóképű férfi nyitott ajtót, futó pillantást vetett a rendőrségi igazolványra és nyugodtan mondta: — Jöjjön be. Már vártam. — Miért? — Goromba tréfa lett volna a nyomozószervek részéről, ha nem beszélnek azzal, aki talán mindenkinél jobban ismerte a meggyilkoltad Sztaszt kellemetlenül érintette a kifejezés. Az ember a szeretett lényről nem beszél úgy, mint „a meggyilkoltról”. — Elhatároztam, hogy nem követem el ezt a hibát. Levette a kabátját, forgolódott, úgy tett, mintha keresné, hová akaszthatná. A fogason rövid, szürke kabát lógott, a polcon fekete műbőrdzseki hevert. Sztasz együgyűen elmosolyodott: — Bocsásson meg a tolakodó kérdésemért; mennyibe került ez a dzseki? Sztavickij csodálkozó pillantást vetett rá: — 720 forintba. Magyarországon vettem. Miért? — Ugyanilyet kínáltak n^- kem is, kilencven rubelért. Drága, nem? — Ha tetszik, megéri. — Azt sem tudom, illik-e hozzám a fekete szín. — Próbálja fel. — Szabad? — Persze. Sztasz felhúzta a cipzárat, megfordult a tükör előtt: — Ügy érzem, jó meleg. Télen is lehet hordani, kabát helyett. — Lehet. — felelt Sztavickij — Én ugyan általában csak az autóban viselem. Tények és tanulságok Automatizált bosszúságaink A fülsértőén recsegő, alig néhány napja vásárolt mosógépet a tulajdonos beszállította a szervizbe. A szerelők, a zaj hallatán azonnal tudták, mi a hiba. Dörzspapírt dugtak a műanyagból öntött keverőtárcsa mögé, néhányszor megforgatták a motort, s a zaj megszűnt. A zaj oka: öntés után a tárcsáról nem tisztították le az ún. sorját. Ez karcolja a lemezt, ez adja a csikorgó hangot. Idő veszett el, szállítóeszközt vettek igénybe, adminisztrálni kellett — mindezt egy apró, gyári mulasztás miatt. Az elmúlt hetekben, amikor lapunk is, akárcsak többi megyei laptársunk, a háztartási eszközök és készülékek piacának problémáit vizsgálta, sok hasonló panasznak adhattunk hangot. Nem elég gyártani Napjaink háztartásában döntő szerepe van a gépeknek. Az ipari termelés adatai imponálóak. 1968-ban 167 ezer mosógépet, 91 ezer centrifugát, 154 ezer hűtőszekrényt, 64 ezer porszívót, 35 ezer padlókefélő gépet gyártottak hazánkban. 1969 első negyedévében a többi között 36 ezer mosógép, 49 ezer hűtőszekrény, 23 ezer centrifuga készült el. Ahogy mondani szokták: gyártani nem elég. El is kell adni, amit termeltek. A kereskedelmi forgalomra sem lehet panasz. Az ún. vegyes iparcikkek forgalma a múlt évben 35,6 milliárd forint volt, két és fél mil- liárddal több, mint 1967-ben. 1969 első negyedében sem mérséklődött a vásárlói érdeklődés, hiszen például márciusban nagyobb volt a forgalom ezekből a cikkekből, mint 1968 bármely hónapjában! • Elhallgatott, majd némi töp-; rengés után megszólalt: — Talán be is fejezhetnénk: a jelmezbált. Nem áll jól ön- • nek ez a dzseki. Kinyomja a • pisztolya. Különben is mire: kell ez? • — Kíváncsi voltam, hogy áll. ■ A pisztolyt illetően pedig té-! vedett. Ez egy doboz mentho-: los cukorka. Parancsoljon! — Köszönöm, nem kérek. 5 Szóval, gyanakszik rám? — Nem. Nincs rá elegendő • alapom. Beszélni szeretnék Ön- • nel. ■ Sztavickij sértődötten hűm-: mögött: • — Hogy-hogy egy ilyen ko- j moly beszélgetésre nem hozott: magával revolvert? : Tyihonov kényelmesen elhé* ■ lyezkedett a karosszékben: — Nem hordom, csak, ha ; nagyon muszáj. Nehéz. El is • veszíthetem, akkor meg a fe- ! jem veszik érte. j Azt hittem, nem tesz egy lé- • pést sem revolver nélkül. — A revolver ugyanolyan : munkaeszköze a nyomozónak, ; mint a színésznek a maszk, ön ■ magával viszi a maszkját bevá- | sárlásra vagy, ha vendégségbe; megy? : — Szóval csak azért jött, S hogy felbróbálja a dzsekimet?; — Nem. Vendégségbe jöttem. « Igaz, ezúttal meghívás nélkül. S Munkám során néha kénytelen á vagyok mellőzni a formaságo-; kát. Gondoltam, jobb, ha én ■ jövök magához, mintha maga: jön hozzám. j — Kinek jobb? : — Hát. — Sztasz határozat- j lan mozdulatot tett. — Ön szerint, tehát civil kö- í rülmények közt hatékonyabb a ; kihallgatás? : (Folytatjuk) Gyártani s eladni sem elég azonban. Jó minőségű terméket kell — kellene — eladni, s megteremteni a műszaki cikkeknél, a gépeknél elengedhetetlen javítás, karbantartás feltételeit. Sajnos, annak ellenére, hogy az elmúlt években sok minden történt — bővítették a GELKA. hálózatot, felvevőhelyek sokaságát létesítették, rendelet látott napvilágot a javítások határidejéről, a cserekészülékek kiadásának kötelezettségéről, stb. — napjainkban sem megnyugtató a helyzet. Ma már — eltérően a ko- rábbbi évektől — elsősorban nem az a kérdés, hol lehet megjavíttatni valamelyik háztartási gépet, hanem hogy mikorra javítják, s hogy megjavíthatják-e egyáltalán, lesz-e alkatrész hozzá. A hűtőszekrények agregátor- jainak krónikus hiánya, a hőszabályozás, importból származó vasalók fűtőbetétjeinek pótolha- tatlansága, a kávéfőző-alkatrészek utáni futkosás, mint példa, sajnos, nem egyedülálló. A háztartási gépek gyártásának számszerű növekedésével nem tartott lépést sem az alkatrészgyártás, sem a javító hálózat. Ez tény. Tény azonban az is, hogy a kereskedelem túl megértőén fogadja a gyári mulasztásokat. Átveszi a hibás, már a vevő előtti kipróbáláskor csődöt mondó gépiét, forgalomba hoz olyan árukat, amelyek alkatrész-utánpótlásáról semmiféle biztosítéka nincsen — sok esetben importáru is így kerül forgalomba, — tehát az ipar vétkeit áthárítja a fogyasztóra. Ez pedig nem korrekt magatartás. A vevőnek védelem kell, s ezt a védelmet elsősorban a kereskedelem adhatja meg. Bábák kerestetnek 1969 március végén több mint 11 milliárd forint értékű vegyes iparcikk volt a kereskedelem pultjain. Mégis, e tekintélyes árutömeg ellenére sok esetben nemhogy a gyermek körül lenne baj, hanem még — bábák sincsenek. Rengeteg olyan, ún. apró cikk van, melyek a háztartásban nélkülözhetetlenek, de amelyek gyártásával nem foglalkozik senki. A burgonyahámozótói a kenyérvágó késen át a műanyag faliakasztóig, ezerféle apró, ötletes termékre lenne szükség. ám ezeket csak a képeslapok hasábjain, a televízió híradójában vagy — bemutatókon láthatjuk. Az üzletekben nem, vagy csak elvétve. A vevő ilyen esetekben bosszankodik, mert furcsának tartja a merevséget, az üzleti szellem hiányát, hiszen szabad árformába tartozó termékek ezek, s ha néhány magánkisiparosnak megéri az előállításuk, a nagy tömeget produkálni képes tanácsi vagy állami iparnak miért ne érné meg? A vevő az előbbi esetben még csak bosszankodott, de már értetlenül áll. ha nem kap szöget — márpedig igen sűrűn nem kap —, s egyenesen dühöng, amikor arról értesül, hogy a gyártómű termelne elegendő alkatrészt, Je a kereskedelem nem rendek Mint például az AUTOFÉM kávéfőzők esetében... A példák száma tetszés szerint növelhető, hiszen mindenki napról napra vásárol valamit a háztartásához, s éppen ezért napról napira azt is tapasztalhatja, hogy szinte automatizálta az ipar és a kereskedelem azokat a bosszúságokat, melyek évek óta borzolják a vevők idegeit. Mert vajon érthető-e, miért csak készletként árusítják az impiort, rozsdamentes evőeszközöket, hatszemélyes készletet vásároltatva meg a kétvagy háromtagú családdal is? Értehető-e, hogy porcelán áruból hol csak herendi készletet, hol meg ízléstelen ócskaságot kapni? Érthető. menthető-e, hogy tucatjával hordják garanciális javításra a Baby kávéőrlőket, hogy az alumíniumedények műanyagfüle az erősebb meleg hatására elporlik, hogy — a patront most ne is említsük — hol szúrótű, hol tömítőgyűrű nincs az autoszifonokhoz? Ezek a jól és fáradhatatlanul működő, vásárló-bosszantó „automaták” bizonyítják, hogy minden erőfeszítés ellenére sincs igazi gazdája a fogyasztási cikkek e szférájának, hogy nem sikerült megteremteni a szervezeti összhangot. az igények, a kereskedelmi kínálat s az ipari alkalmazkodás között. Csináld magad — de mivel? A barkács-mozgalom vagy ahogy hétköznapian nevezik, a csináld magad, időtöltés is, de: kényszerű alkalmazkodás is. Más híján az ügyesebb kezű ember elvégezné a lakásban, a ház körül az apróbb javításokat, ha: kapna anyagot, s eszközöket hozzá. A mosógép ékszíjának cseréje,, az ajtózár törött rugójának pótlása, a lötyögő székláb, a rosszul záró ablak helyrepofo- zása nem igényel különösebb szakértelmet. Ám házunk táján hiába ezermesterkednek, ha az üzletekben szerszámot, szöget, fúrót, rugót, gyalukést keresve újra és újra azt felelik: nincsen, nem tudjuk mikor lesz. A háztartások korszerűsége, a sokat emlegetett környezeti kultúra fejlődése ma már nem csupán óhaj, hanem egyre reálisabb valóság. A városokban éppúgy, mint a falvakban igényesebbek lettek az emberek, nemcsak gépieket akarnak, hanem működő gépieket, nemcsak díszként szolgáló eszközöket, hanem olyanokat, amiket használni is lehet. Környezetünkben is tükröződik a változó világ, nemcsak gondolkozásunkban. A fakanállal valaha a lányokat ijesztgették a búcsúban. Ma az ételt kevernék vele. Ha lenne... Persze, túlzás. Ám a példában rejlő mondanivalót tekintve, nem az. BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT OROSHÁZI GYÁRA gyakorlattal rendelkező anyagkönyvelőt keres felvételre Jelentkezés a gyár munkaügyi irodájában. OROSHÁZA, Október 6 utca 6/8.
