Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-26 / 118. szám

1969. május 25. 9 Vasárnap A LEGDRÁGÁBBAK ÜNNEPÉN (FOTÖ: DEMÉNY GYULA — ESZTERGÄLY REVE — RAJZ: BOROS BÉLA) édesanyámnak. Maradandó él­mény ez mindenkinek. Ha pedig elindul első komoly útjára: az iskolába, újabb és újabb öröm éri a szülőket. A betűvetés rejtelmeinek megis­merése, később a tanulás nehéz­ségeinek leküzdése mind-mir.d élmény, nemcsak a gyermeknek!” hanem a felnőtteknek is, aki lát­ja, tapasztalja, hogyan fejlődik gyermeke. Amikor elhagyja az iskola padjait és az életben valami nem sikerül, akkor is a szülő az egyetlen támasza, akinél segít­séget, biztonságot talál. S nincs nagyobb öröme a szülőnek, mint az, ha fia-lánya felnőtt korában is hozzáfordul. Gyermek marad neki akkor is. Ma, a gyermekek ünnepén sok-sok édesapa, édesanya talán éppen ilyen gondolatokkal ko­csi elmelet időszaka mar regen lejárt. Ma egyre több az olyan család, ahol a gyermek mellett döntenek. Ezt bizonyítja a szülé­sek számának fokozatos emelke­dése is. Nem véletlen ez, ha­nem a gyermekgondozási segély bevezetésének egyenes és várt következménye, mely igen ör­vendetes. Különösebben magyarázatra sem szorul, hogy mit jelent az édesanyának, hogy a szülés után Soha nem kapott olyan nagy hangsúlyt a család szerepe, a gyermek iránti szeretet, mint mostanában. A „kicsi vagy ko­több évig otthon maradhat, gon­dozhatja, ápolhatja kisgyerme­két. Akik szeretik a gyermeket, azoknak különösen nagy örömet jelentett ez a rendelkezés. Ezt kinyilvánították már számtalan­szor a különböző ankétokon, összejöveteleken, rendezvénye­ken is. Nagy boldogság, amikor az édesanya tanúja lehet az el­ső mosolynak, az első szónak és lépésnek. Ezernyi öröm éri eközben s ezt semmi sem pó­tolhatja. A szeretet, a hála öve­zi, amikor gyermeke már na­gyobbacska, belép az első közös ségbe: az óvodába, napközi ott­honba. Ennek legszebb tanújelét az anyák napi ünnepélyen élvez­heti, amikor a csöppnyi ember- palánta nyiladozó értelmével — az óvónők gondos nevelésének gyümölcseként — elmondja az első köszöntő verset, vagy dalt: szőni! gyermekét, s szíve cső, dultig van szeretettel. Bár van­nak az életben kellemetlen per­cek, bár akadnak kisebb-na- gyobb csínytevések — mint ahogyan karikatúráinkban is ábrázoltuk — ezen a napon mindez a messze múltba tűnik s csak az öröm fénye ragyog. Gondoljunk hát szeretettel rá­juk mindnyájan nemcsak most, hanem a gyermeknap után is, amikor a szürke hétköz­napok jönnek. Gondoljunk arra, hogy ezeket a hétköznapokat ők aranyozzák be: a gyermekek, akik nekünk a legdrágábbak. BESZÉLGETÉSEK 1. — Mondhatom, ilyen áldott jó gyereket én még nem lát­tam. Ez olyan nyugodtan al­szik éjszakánként, hogy soha semmi gondom nincs vele. Amikor a fogacsikája bújt ki, akkor nyűgös voll egy kicsit, de azt ki lehetett bírni. Min­denkinek csak ilyen aranyos kisbabát kívánhatok. 2. — Idefigyelj, kislányom! íja nem eszel rendesen, olyan nyaklevest adok, hogy megem­legeted! Micsoda dolog, hogy már mióta piszmogsz, és még mindig tele van a tányérod. Vigyázz magadra, mert hazajön édesapád és akkor szorulsz! 3. — Nagyon szépen kérlek, ha megérkeztetek, azonnal írjál. Nehogy idén is egy hétig iz­guljak miattad, mert egy sort se kapok tőled. A sátorban éj­szaka hideg van, jól öltözz fel! A tréning-ruhád ott van a kis bőrönd alján. Vigyázz magadra! írjál! 4. — Nem mondom, hogy az én lányom egy angyal, de amit a te fiad csinál, az már több a soknál. Ezek a kölykök telje­sen megfeledkeznek arról, hogy társadalomban élnek. Sokkal jobban tennék, ha tanulnának egy kicsit, mert a végén úgy megbuknak az érettségin, mint a sicc. 5. — Anyukám, nagyon kérlek, ne szomorkodj, mert én is mindját bőgök. Gyere ide, te bánatos, őzikeszemű, drága kicsi mamám! Ha férjhez is megyek, azért téged éppen úgy, szeretlek, mint eddig. Ne sírj, hiszen akármi történhet, min­dig te maradsz az én egyet­len, drága édesanyám. Lejegyezte: Andódy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents