Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-26 / 118. szám
1969. május 25. 9 Vasárnap A LEGDRÁGÁBBAK ÜNNEPÉN (FOTÖ: DEMÉNY GYULA — ESZTERGÄLY REVE — RAJZ: BOROS BÉLA) édesanyámnak. Maradandó élmény ez mindenkinek. Ha pedig elindul első komoly útjára: az iskolába, újabb és újabb öröm éri a szülőket. A betűvetés rejtelmeinek megismerése, később a tanulás nehézségeinek leküzdése mind-mir.d élmény, nemcsak a gyermeknek!” hanem a felnőtteknek is, aki látja, tapasztalja, hogyan fejlődik gyermeke. Amikor elhagyja az iskola padjait és az életben valami nem sikerül, akkor is a szülő az egyetlen támasza, akinél segítséget, biztonságot talál. S nincs nagyobb öröme a szülőnek, mint az, ha fia-lánya felnőtt korában is hozzáfordul. Gyermek marad neki akkor is. Ma, a gyermekek ünnepén sok-sok édesapa, édesanya talán éppen ilyen gondolatokkal kocsi elmelet időszaka mar regen lejárt. Ma egyre több az olyan család, ahol a gyermek mellett döntenek. Ezt bizonyítja a szülések számának fokozatos emelkedése is. Nem véletlen ez, hanem a gyermekgondozási segély bevezetésének egyenes és várt következménye, mely igen örvendetes. Különösebben magyarázatra sem szorul, hogy mit jelent az édesanyának, hogy a szülés után Soha nem kapott olyan nagy hangsúlyt a család szerepe, a gyermek iránti szeretet, mint mostanában. A „kicsi vagy kotöbb évig otthon maradhat, gondozhatja, ápolhatja kisgyermekét. Akik szeretik a gyermeket, azoknak különösen nagy örömet jelentett ez a rendelkezés. Ezt kinyilvánították már számtalanszor a különböző ankétokon, összejöveteleken, rendezvényeken is. Nagy boldogság, amikor az édesanya tanúja lehet az első mosolynak, az első szónak és lépésnek. Ezernyi öröm éri eközben s ezt semmi sem pótolhatja. A szeretet, a hála övezi, amikor gyermeke már nagyobbacska, belép az első közös ségbe: az óvodába, napközi otthonba. Ennek legszebb tanújelét az anyák napi ünnepélyen élvezheti, amikor a csöppnyi ember- palánta nyiladozó értelmével — az óvónők gondos nevelésének gyümölcseként — elmondja az első köszöntő verset, vagy dalt: szőni! gyermekét, s szíve cső, dultig van szeretettel. Bár vannak az életben kellemetlen percek, bár akadnak kisebb-na- gyobb csínytevések — mint ahogyan karikatúráinkban is ábrázoltuk — ezen a napon mindez a messze múltba tűnik s csak az öröm fénye ragyog. Gondoljunk hát szeretettel rájuk mindnyájan nemcsak most, hanem a gyermeknap után is, amikor a szürke hétköznapok jönnek. Gondoljunk arra, hogy ezeket a hétköznapokat ők aranyozzák be: a gyermekek, akik nekünk a legdrágábbak. BESZÉLGETÉSEK 1. — Mondhatom, ilyen áldott jó gyereket én még nem láttam. Ez olyan nyugodtan alszik éjszakánként, hogy soha semmi gondom nincs vele. Amikor a fogacsikája bújt ki, akkor nyűgös voll egy kicsit, de azt ki lehetett bírni. Mindenkinek csak ilyen aranyos kisbabát kívánhatok. 2. — Idefigyelj, kislányom! íja nem eszel rendesen, olyan nyaklevest adok, hogy megemlegeted! Micsoda dolog, hogy már mióta piszmogsz, és még mindig tele van a tányérod. Vigyázz magadra, mert hazajön édesapád és akkor szorulsz! 3. — Nagyon szépen kérlek, ha megérkeztetek, azonnal írjál. Nehogy idén is egy hétig izguljak miattad, mert egy sort se kapok tőled. A sátorban éjszaka hideg van, jól öltözz fel! A tréning-ruhád ott van a kis bőrönd alján. Vigyázz magadra! írjál! 4. — Nem mondom, hogy az én lányom egy angyal, de amit a te fiad csinál, az már több a soknál. Ezek a kölykök teljesen megfeledkeznek arról, hogy társadalomban élnek. Sokkal jobban tennék, ha tanulnának egy kicsit, mert a végén úgy megbuknak az érettségin, mint a sicc. 5. — Anyukám, nagyon kérlek, ne szomorkodj, mert én is mindját bőgök. Gyere ide, te bánatos, őzikeszemű, drága kicsi mamám! Ha férjhez is megyek, azért téged éppen úgy, szeretlek, mint eddig. Ne sírj, hiszen akármi történhet, mindig te maradsz az én egyetlen, drága édesanyám. Lejegyezte: Andódy Tibor
