Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-26 / 118. szám
1969. május 25. 8 Vasárnap Kéz kezet piszkít... Kádár János elvtárs mondotta nemrégen Győrött: „Látszat az is, mintha manapság az ügyeskedők, az élősködők többen lennének, mint valaha, mintha a munka nélkül vagy kis munkával magas jövedelmet szerzők százezer számra élnének ebben az országban. Vannak ilyenek is, persze. Örököltük is őket, meg ez a típus úgy látszik, újra termelődik. „Jogtudósoknak” nevezem őket — kérem, ne sértődjenek meg a jogtudomány művelői —, olyan jogászoknak, akik már akkor tudják, hol a kiskapu, mit lehet kijátszani, amikor a törvényen, rendeletén még meg sem száradt a tinta. Felérnek ezek három jogi doktorral. Fel kell lépni, küzdeni kell eile, nük minden lehetséges módon, mert ugyan nagy kisebbségben vannak a mi társadalmunkban, mégis zavarják és akadályozzák társadalmunk döntő többségét, amely áldozatkészen szocialista módon dolgozik." * ** Ézsau ráéhezik Jákob főztjé- re, olvassuk Mózes könyvéből. Jákob csak akkor hajlandó megosztani bátyjával az ételt, ha az átengedi neki elsőszülöttségét. Ézsau ekkor egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségét... A későbbi szóhasználatokban: becsületét ... eladta magát”, stb... Nyelvünkben több száz — vagy több ezer? — közelebbi szólás — és közmondás van témánkra: a megvesztegetésre, az elvtelen összefonódásra, a haszonnyerésre, az önzésre. Közülük nagyon sok messzi évszázadokra utal vissza. „Ajándékelfogadás, szabadságeladás”. „Aranykerekeken forog a törvény”, „Egy kemencébe sütik a pecsenyét”, „Kéz kezet mos”, „Közel van a tűzhöz, melegszik”, „Kinek Krisztus a barátja, nem kárhozik”, „Kenni kell a kereket, hogy forogjon”. Régi betegség tehát. .; A korrupció olyan hivatali, közéleti, politikai, erkölcsi állapot, amelyben gyakorlat a megvesztegetés, a megvesztegethetőség. Korrupt az olyan személy, akit meg lehet vesztegetni. Korrumpál az, aki anyagi előnyökkel világnézeti, erkölcsi felfogásában megront valakit. Miből táplálkozik a korrupció? Az emberi gyengeségből és a lehetőségből — sok egyéb közepette. Van-e ma nálunk korrupció? A kérdésre az előző megállapításból is következik a válasz. Igen, fellelhető — hiszen az emberek erkölcsi tudata még nem fejlődött annyit, hogy a könnyű haszonszerzés kísértésének, a méltatlan érvényesülés lehetőségének mindnyájan ellen tudnának állni. A könnyű megélhetési lehetőségeket hajszolok és társadalmi rendünk erkölcsi alapállása között lényeges ellentmondás van, hiszen minden munka nélkül szerzett hasznot erkölcstelennek tartunk, semmiféle előjogot nem ismerünk el. — Mikszáth mai figurái. Mikszáth a korrupt dzsentrivilág kitűnő ismerője volt. Feltáró munkája a mai kutaóé- nál sok vonatkozásban egyszerűbb volt. Társadalmának velejárója volt a korrupció — az esetek többsége önmagáért beszélt. N. gróf egyenlítette M. huszárezredes kártyaadósságát, fia gyors karrierje érdekében. Z. báró képviselőséget vásárolt ma- gáMik, mert politikus akart lenni. K. főtanácsos szót értett a „törvénnyel..." A szocialista társadalomban elképzelhetetlenek hasonló megvesztegetések, de a burkoltan jelentkező, nagyon jól álcázott, áttételesen ható megvesztegetések, összefonódás és önzés azonban megtalálja az élet egyes területein a kiskapukat. B. „jóemberem”, halljuk manapság igen sokszor. Az esetek többségében tiszta emberi kapcsolat van a kifejezés mögött, hogy annak sejtető értelme is kicseng, annak is megvan a magyarázata. Rendszerint apróbb, de a társadalom érdekeit is sértő szívességgel kezdődik az érdekközösség, aminek — sok példa van erre — a rendőrség közbelépése vet véget. Ha kiderül, hogy törvénytelenség történt... De... Nagyon nehéz bizonyítani, hogy Z. olyan munkáért ad juttatást N-nek, amelyet az szak. szerűtlenül, tessék-lássék alapon lát el. Tipikus esetben Z.-nek, M., a saját vállalatánál vagy N. portáján biztosít egy kis mellékest, mert N. jó barátja M-nek, aki K-val tett szívességet, aki- ezek a körök rendszerint nem záródnak be. X. vidéki útjairól rendszeresen szállít egy kis „ezt- azt” Y-nak, jutányos áron természetesen — ilyenkor lesz az I. osztályú minőségű áruból selejt —, csak éppen „arra felé menjen a kocsi”. És megy... Jut Y-nak és a pakliban levőknek. Amikor a vidéki „jóembernek” valami elintézhetetlen dolga akad vagy bajba kerül, támogatást kér a vele összeköttetésben álló társaság legbefolyá- soltabbnak vélt tagjától. S ha a megkörnyékezettnek nincs elég morális ereje nemet mondani, összeköttetést keres a kérdéses irányban. Ha megvesztegethető állami tisztségviselőre talál, úgy folt eshet a közélet tisztaságán. — Csak egy „kis kóstoló” — Egy kis „kóstolóként” küldött fél disznó, egy kis saját termésű („a demijont majd mindig cseréljük”), a pult alól nagy hirtelen eladhatatlannak minősített és ez alkalomra leértékelt divatos öltöny, kabát, női garnitúra és még mennyi más ... az ügyeskedők belépője a kéz kezet mos elve szerint gondolkodók táborába. Sokszor a jó kapcsolat nyitja a rendszeres, parádés vendéglátás. Terülj, terülj, asztalkám a „nagyfőnöknek” — akire rendszerint a hízelgők ragasztották e titulust —, aki a valóságban nagyon is kisember, ingatag erkölcsű, csak éppen nagyobb az igénye Jákob főzt- jénél... Vagy annyira vak, hogy nem veszi észre, mire megy a játék. Az ellenszolgáltatás: viszont- szívesség, sokszor a társadalom további kárára. Akik nagyon finoman fogalmaznak, így mondják: „kölcsönösségi alapon vagyunk”. Nem mondtak ugyan semmit, de mégis sokat Kölcsönösen korrumpálják egymást. Mit mond, aki korrumpál: „Ha nincs olyan emberünk, aki ismeri a dörgést, aki kijárja a dolgokat, nem boldogulunk a vállalatokkal...” S akit korrumpálnák: „Biztosan megéri nekik, ha hozzák...” Még ideológiát is gyárt hozzá: „Olyan mechanizmus van...’, Mintha nem tudná, hogy az új gazdasági mechanizmus a tisztességes emberi boldogulást tűzte lobogójára, nem a társadalmi rendet sértő sepkulációt is? A korrumpálókat az sem menti, hogy sokszor nem egyéni érdekükben járnak, hanem egy szűkebb embercsoportnak szereznek előnyöket. A baj ott van, hogy egy-egy közösség érdeke nem mindig egyezik az egész társadalom érdekével. A bíróság előtt azzal védekezik a „közösségi jóember”, hogy az ő kezéhez egy fillér sem tapad. Lehet, hogy így van — no, hogyha nem csurran, cseppen — csak éppen munka nélkül juttatta haszonhoz azt, aki korrumpált, aki a juttatás fejében „átcsoportosította” az elosztást, a máshol jelentkező nagyobb szükségletet nem elégítette ki. — Vigyázat, mázolva! — Régen protekciónak hívták, ma némi elnéző mosoly kíséretében „szocialista összeköttetés”- nek mondják. Közhasználatúvá vált, sajnos, ez a kifejezés, pedig tartalma mennyire idegen és összeegyeztethetetlen elveinkkel! Protekcionizmus — olyan rendszer, amelyben csak az boldogulhat, akinek befolyásos pártfogói vannak. Mi ebben a szocialista?! Pontosabbak vagyunk, ha az ilyen tartalmú összeköttetést továbbra is protekciónak mondjuk. Vagy talán szemérmesek lennénk? A jellegzetesen kispolgári eredetű kifejezést már szégyelljük használni? De a tartalmát még gyakoroljuk, haszonélvezzük — új névvel... Hihetetlen gyorsasággal, tiszta emberi hittel építünk hatalmas gyárakat — apró semmi kis ügyek viszont sokszor elintézhe- tetlenek protekció nélkül. A merev, bürokratikus, embertelen szemlélet szülőágya a protekció keresésének. Sűrűn előfordul, hogy akinek nincs protekciója, az egyes hivatalokban még az előszobáig sem jut el, már a kapus elutasítja. Miért veszélyes a protekció? A korrupció egyik megjelenési formája, megfertőzheti a közélet tisztaságát. Az egyszerű munkás és parasztemberek kívülreked- hetnek jogaik érvényesítésében, károsodhatnak a javak elosztásában ott, ahol nagyon sok a csellengő, a minden hájjal megkent ügyeskedő. — Pünkösdi királyság Régi, a korrupcióval, az önzéssel kapcsolatos közmondások felsorolásával kezdtük cikkünket. Születhetnek-e manapság „modernizált” kifejezések, amellett, hogy a régieket is használjuk? Igen, többnyire slengben: megbulizza, megbundázza, kikaparja, umbuldálja, megrisztöli, kiskapu-nagykapu, a piacról élünk, stb ... még megannyi új keletű kifejezése a tisztességtelenségnek. Csökkenő vagy emelkedő tendenciát mutat-e a korrupció? Ha nagyobb távlatban vizsgáljuk a kérdést, akkor lényegesen csökkenőt, de mintha az elmúlt év nagyobb lehetőséget adott volna az előzőeknél a tisztességtelen emberi kapcsolat alakulására. Az új mechanizmus hatalmas alkotó érőket szabadított fel, lényeges gazdasági változásokat hozott és hoz, s — minden új születésénél, most is megjelentek az ügyeskedők, a zavarosban halászók ... De növekszik az ellenőrzés lehetősége is. így rajtunk múlik, hogy tündöklésük pünkösdi királyság legyen. Tiszai Lajos Képek az Pénteken és szombaton folyta- i tódott Gyulán az Erkel Diákünne. | pék eseménysorozata. Megrendez- \ ték a társastáncosok versenyét, | felléptek az irodalmi színpadok, a' tánczenekarok, énekesek, énekka- ] rok és kamarakórusok. A művészeti vetélkedők színvonalas versenyeket hoztak, az EDÜ arany-, ezüst- és bronzérmei méltó gazdákra találtak. Pillanatkép a gyulai városi tanács díszterméből, ahol a társastáncosok vetélkedőjét rendezték meg. Előtérben a B-kategó- riás Bánfi Antal—Zsoldos Ildikó páros. A tánczenekarok versenyében nagy sikert aratott a szegedi Bebrics Lajos vasútforgalmi technikum Apollo-együttese. A vetélkedők szabad idejében a Gyulára érkezett ifjúság birtokába vette a várost. Képünkön csónakázó kecskeméti és szegedi fiatalok a vár előtti tavon.
