Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
19*9. május 22. 3 Csütörtök Közreadják az ipari jellegű továbbképző iskolák tanterveit Hamarosan közreadják és az könyvpótló jegyzetek és a mate- 1969—70-es oktatási évben már | matikai feladatgyűjtemény. Az utóbbi időben jelentősen be is vezetik az ipari jellegű továbbképző iskolák részére készült tantervet. Az új dokumentum segítséget nyújt majd ebben az iskolatípusban is az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséhez. Ugyanezt a célt szolgálják a továbbképző iskoláknak szánt tanHírek a Megyei Levéltárból Feldolgozzák megyénk közigazgatási történetét a levéltári adatok alapján 250 évre visszamenőleg. A jelenlegi megye területét 1950-ben alakították ki, az egykori Csanád megyéből, valamint Bihar, Csongrád és Szolnok megyéből csatoltak ide községeket. Kevesen tudják, hogy korábban még Arad megyéből is kerültek ide községek. A dokumentumok megőrizték azt az időt is, amikor 1700-ban csak a békési és a gyulai járás alkotta Békés megyét, s ennek megfelelően alakították ki a közigazgatást * » • Régi iratokat kutattak fei a tanyakérdés megoldásával kapcsolatban. Már az 1920—30-as években is komolyan foglalkoztatta az illetékeseket a falvaktól, városok_ tói távol élő családok sorsa. Komolyabb intézkedés azonban nem született, de megmaradtak az írásos javaslatok. * * * Meg nem valósított vasútépítési térképek tanúskodnak arról, hogy valamikor Békéscsaba—Kondoros —Szarvas, Gyula—Békés, Makó— Orosháza és még számos útvonalra terveztek vasúti közlekedést. A megvalósításuk azonban szintén elmaradt. Átlagosan 360-an látogatták nyári napokon a békéscsabai strandot a felszabadulás előtti években. Vasárnapokon néha ezren is fürödtek, napoztak — a le- j véltárban őrzött statisztika szerint. i megnövekedett számú ipari továbbképző iskolák a helyi igényeknek és adottságoknak megfelelően — s a tantervtől eltérően — más szakmákban is indíthatnak képzést. Az esetben, ha a választott szakmák köre lényegesen bővül, a Művelődésügyi Minisztérium gondoskodik kiegészítő tantervről. A könnyűipari szakmákban tervbe vették az úgynevezett bázisüzemek kijelölését is. A Művelődésügyi Minisztérium a szaktárcákkal tárgyalást folytatott annak eldöntésére, hogy a kétéves továbbképző iskolát végzett fiatalok milyen szakmai minősítést nyerhetnek. (MTI) Megállapodás a skót m hiskygyártókkal A Szeszipari Országos Vállalat nevében a MONIMPEX és a skót whiskygyártó érdekeltség között megállapodás jött létre, amely szerint a whisky aroma, a mait ellenében a magyar szeszipar elismerten kiváló alapanyaggal, gabonapárlattal fizet. A szabad- egyházi szeszgyár rendezkedett be a whiskygyártásra, az alapanyag és a sajátos ízt és zamatot adó aroma összeérlelésére. A skót recept szerint készülő italt hétde_ cis üvegekbe töltik. Az első néhány száz üveget már átadták a kereskedelemnek. Az üvegekre „Club 99” „Scotch whisky” feliratú címke került. A negyven-negyvenhárom százalék szesztartalmú whiskyből — hazai fogyasztásra — az idén több százezer üveget töltenek meg. (MTI) Lappangó ötletek Ezúttal nem a kisiparosok létszámának. szükségességének fon tossága a témánk, hanem az. hogy a négyezer valahány kisiparos közül jó néhány érzett az elmúlt években szellemi és erkölcsi hivatást olyan újítások, találmányok megkonstruálására, amelyek legalább annyira hiányzanak a termelés zökkenőmentességéből, mint a falusi élet zavartalanságából a cipész. a fodrász, a bádogos és több más szakmabeli ember munkája. Néhány kisiparos újítása, találmánya eredményesen kapcsolódott évekkel ezelőtt a megye termelésének vérkeringésébe. Az utóbbi időben azonban semmi jelentősebbet nem alkottak. Ötletszegénnyé váltak talán? Egyáltalán nem. Egyszerűen arról van szó. hogy az első találmány kifárasztotta őket szelÉ gy óra a lakásügyi előadó irodájában — A hét három napján fogadjuk az ügyfeleket, de akkor az embernek lélegzetvételnyi ideje sincs. Egymásnak adják a kilincset a panaszosok és az igénylők. Én 10 éven át a begyűjtésnél dolgoztaim, az sem volt ideg- szanatórium, de ez még annál is nehezebb — mondja Tóth György, a békéscsabai tanács la. kásügyi csoportjának vezetője. Hit csináljak az albérlőmmel? Középkorú asszony lép be. Kendőjét masnira kötötte meg, az álla alatt. Orkán-kabátban van, pedig kint már 25 fok felett áll a hőmérő higanyszála. Keze mieg-megremeg, ahogy szatyrában az iratok után matat. — Maguk azt mondták az albérlőmnek, hogy nékem kell ke. ríteni számára lakást. Valami papírost is adtak neki. — Mi ilyesmit nem mondtunk. — Pedig csak mondták. Itt az irat, nézze meg. — Hiába nézem. — Tessék ide figyelni, azt mondja nekem, hogy én aláírtam neki. — Az más, ha aláírással kötelezte magát. — De csak a lakásbejelentőjét írtam alá. — Miért nem ezt mondja? — Nem tudok én eligazodni az ilyesmin, kérem. A Trefort utcai lakásunkat kisajátította a ta_ nács, s vettünk is helyébe újat, de az albérlőnk ott maradt, és követelődzik, hogy kerítsünk neki lakást. Hát mit csináljak? Honnan kerítsek én lakást? — Ez nem a lakáshivatalhoz tartozik, forduljon a bírósághoz. olyanok, és mégis Csinos fiatalasszony, karján egy dundi kisgyerek. — Két éve igényeltünk lakást. — Sajnos, erre az évre nem ígérhetek. Egy pillanatra döbbenten mered a gyerekre, majd hirtelen harag lobban a szemében. •■■■•■■«■■■■■■•■■■■■■■•■»■■■I rósági zárt tárgyalások részleteit tehát homály fedte. Ki tudna minderről beszélni, üzenetképpen a még szabadon levőknek, ha az nem, aki ott, az ablak mellett, bilinccsel a kezén, egykedvűséget színlelve nézi a tovasuhanó tájat?! Már észrevette őt. A mindig oly átható tekintetet sugárzó szeme tágabbra nyílt, így jelezve: nem ismerik egymást. A színész megértette, hangulatot váltott, „pózt” alakított. Se gondja, se baja emberré vált pillanat alatt, s rámutatva a rab előtti üres padra,' megkérdezte a fegyőrt: „Szabad ez a hely?” A fegyőr igent hümmögött. A színész leült, a vonat meg csak ment tovább. Mintha mi sem történt volna. Mintha a mozgalom két harcosa nem is találkozott volna: a lebukottal az üldözött, akit szem elől tévesztettek a kopók. Fedve legyen tehát a szó is — mert szólni, beszélni kell. Nehéz szolgálat, ugye, bátyám? — kérdi a f egy őrtől, aki úgy ül a pádon, mintha ő volna béklyóba verve. Emberséges a szó. enged a merevség. — Hát... nem könnyű. — Tolvajok, rablógyilkosok között... Ugyan, ez a srác is gyilkos talán? — Ááá ... Ez nem olyan . 1. Politikai. — Ilyen fiatalon? — Elment ezeknek az eszük — így a fegyveres ember. * S a színész kérdez a hétköz- íapi ember módján, kíváncsian, az ár pedig úrnak, a hatalom valamilyen jómódú birtokosának nézvén őt, válaszolgat. Rövid szóval, nem sokat, de nem is az a fontos. Engedékennyé kell me. legíteni. És ez sikerül is. Szolnoknál a színész már elemózsiával kínálja a fegyőrt. Szalámival, sajttal. Az elfogadja, eszik, esznek mind a ketten. A rab rájuk se hederít. Látszólag, persze. — Ejnye, bátyám, ennek a szerencsétlen fiúnak is kéne adni valamit. Éhes bizonyára. — No, azt lehet. És eszik a rab is. A színész eteti, a java falatokat adogatja neki. Belecsúsztat a zsebébe két szelet csokoládét is. S már beszélgetnek. Keverve a szót, időjárásról, virágról, tücsökről, mindenféle bogárról. Néha beleszól az őr is, hogy például eső kéne, meg hogy a mezei kártevők, ő tudja, írták a rokonok, bizony, apasztják a termést. Pedig, “ha tudná, hogy a másik kettő nyelvén minden szó mást jelent, mint ahogy ő érti. Hogy a „jégverés” a rendőrség brutalitását fejezi ki, s a „szárazság sem az ég csapadékának a hiányát jelenti. Debrecen közelében már tud mindent a színész. Tudja, hogy kiket fogtak le Kulich Gyulával, hogyan bánnak a lebukottakkal, mire volna szükségük. Öt most a mozgalom debreceni vezetőinek a tárgyalására viszik — tudja azt is. Azt is, hogy nyugodtak maradhatnak az elvtársak: belőle semmiféle kínvallatással sem szednek ki semmit. — Fő az egészség — búcsúzik el a színész. — Maga még fiatal. Látja, én már a negyedik iksz felé járok, reumám van. De van egy jó orvosom, ő majd kigyógyít ... El is megyek hozzá — emeli meg egy árnyalattal az utolsó mondat hangsúlyát. A rab bólint. S az az alig észrevehető fejbiccentés parancsol: Igen, feltétlenül menjen el a föld alatt is tevékeny kommunista párt egyik összekötőjéhez, egy orvoshoz, s mondjon el mindent, amiről az úton „virágnyelven” beszéltek... A debreceni állomáson özönlik a befutó vonatokról a sok utas, s a zsibongó tömegben, a fegyőr előtt, nyugodtan lépked a rab. Sokan észre sem veszik, néhány an gondolhatják róla, hogy tolvaj, gyilkos — bár a figyelmes szemlélő megállapítaná, hogy rendkívül értelmes arca, tiszta tekintete nem a bűnözőké. Csak a színész tudja, hogy az a fiatalember megtörhetetlen, szilárd jellemű harcosa a mozgalomnak. És ahogy néz távozó alakja után, pillanatra megfeled, kezik magáról. Hétköznapi emberré válik ő is — és a vasútállomás padján egész valóját megrázza a zokogás. De nem, nem szabad sírni, mert nem lehet letiporni azt az eszmét, amelynek katonái még lebukottan is harcolnak, küzdenek . .. S amikor átszáll a nyíregyházi vonatra, már énekelni szeretné hangosan, szívből az eljövendő győzelem dalát. Tarján István — Bezzeg vannak akiknek van lakásuk kapnak! Igen, igen! — Például ki? — Hát, például... — Nevet mondjon. — Most nem jut az eszembe. A gyerek jobbra-balra forgatja a fejét. Az asszony a térdére ülteti. — Persze, ha a férjem mérnök volna — folytatja újra nekitüzesedve —, akkor kapnánk lakást, akikor a tenyerükön hordanának. Tudom, hogy ez a baj. Igen! Meg az is, hogy cigányok vagyunk. És hogy nem járunk úgy, mint a többiek. Mert mi magunkra is adunk. Vagy talán jöjjek ide rongyosan, akkor megsajnálnak? Az asszony szemében könnyek gyűlnek. A gyerek kezét simogatja. — De én utána fogok járni, mert különben soha se lesz lakásunk. A toronyházban ki kap lakást? — villan fel a tekintete reménykedve. — Azért fizetni kell. — És állami lakás, az nem épül? — De lesz állami is. — Hát arra gondolok. — De csak 36. — Harminchat? — néz riadtan körül. — Úgy! Irigylem magukat — csattan föl a hangja ismét. — Maguknak van lakásuk, van pénzük, de mi a férjemmel most kezdjük az életet. — Ha jól tudom, a Vörösmarty utcában laknak. — Igen. — A múltkoriban jártunk kint maguknál. — Az a múltkor volt. akkor még elvoltunk valahogy, de most odaköltözött anyám húga is a tüdőbajos férjével. Nem maga- mért beszélek, a gyereket féltem. Körültekintőbben kellene Néhány perc pauza. Tóth György elgondolkozva kulcsolja össze a kezét. — Természetesen újra helyszí. ni szemlét fogunk tartajii. Csütörtökön reggey egy házaspár volt itt két gyerekkel, az asz- szony állapotos, egy konyhában laknak, oda is kimegyünk. Olyan nagy a lakásigény, hogy csak ott segíthetünk, ahol tényleg legnagyobb a szükség. Persze a kritika. Hát nem úgy áll a dolog, ahogy mondják. Az új lakások 30 százalékát azok kapják, akiknek a lakása lebontásra kerül, a további 70 százalékot pedig a vállalatok közt osztják szét. A vállalatoknak is körültekintőbben kellene dönteniük a lakásügyekben. Egy asszony kopog be. (Folytatódik) Serédi János lemileg is és anyagilag is. Bármennyire szükség van ugyanis a legkülönfélébb találmányokra, szabadalmazásuk és sorozatgyártásuk elfogadtatása szánté olyan nehezeit megy, mint amilyen nehéz volt annak idején elfogadtatni az egyházzal azt, hogy mozog a Föld. A látszat ellenére pénzzel sem rendelkeznek a kisiparosok egy-egy újítás, találmány kivitelezésére és kikísérletezésére. A szükséges anyaghoz, is csak nagyon nehezen jutnak hozzá. Az egyik újítónak elismert kisiparos nem kis keserűséggel tapasztalta, hogy hiába nagy a lakosság és a népgazdasági igénye minden új iránt, ami megkönnyítené, meggyorsítaná a termelést, mindaddig, amíg a hivatalok is fel nem ismerik ennek szükségességét, szélmalomharcot vívhat csupán. Sok eddigi példa igazolja ezt az állítást, amik miatt többekben kialudt az újítási vágy és készség. A találmányok, szabadalmak sorsáról hozott törvényerejű rendelet inkább csak védelmet, mint ösztönzést ad az újabb alkotásokra. Pedig elsősorban erre lenne szükség. Ki tudná megmondani, hány újabb és újabb kisiparosban támadna jelentős újításra, találmányra ötlet, ha a kivitelezéshez és kikísérletezéshez anyagbeszerzési-, kölcsönzési-, és adókedvezményt kapnának? Ezek híján egyelőre lappang az újítási ötletük, energiájuk. Azaz: meg sem születik számos olyan találmány, aminek esetleg hazánk határain tűi is nagy hasznát venné az emberiség. Segítség. ösztönzés nélkül kevesen vállalkoznak például a görgőseke kálváriás útjára, aminek gyártására végül is a magyar nagyipar „dicsőségére” nálunk egy termelőszövetkezet vállalkozott. ki tudja hány külföldi cég mellett. K. I. ■ Szakács-parádé a strandon Szombaton, 24-én öt megye szakács-parádéját rendezik meg a Strand-étteremben Békéscsabán. A nagyszabású szakácsverseny zsűrije a fogyasztóközönség lesz, amely szavazatok alapján értékeli és dönti el a helyezések sorrendjét. A verseny után műsoros estet rendeznek, ahol fellép Mátray Ibolya táncdalénekesnő, Járai Margit cigánydalokkal, Nagy Erzsi operettdalokkal és Ormándi Vendel magyarnótákkal. Javítják a tv-adás minőségét A televízió vételi viszonyai megjavítására úgynevezett gerincadót építenek a Nagykanizsához közeli Kerülő pusztán. Az adó üzembe helyezésével tökéletes lesz a műsorvétel a délnyugati országrészen. Az 1972 végére felépülő gerincadó fontos láncszem lesz a külföldi adóállomások műsorának erősítésében és a Magyar Televízió műsorának továbbításában. Helyét Nagykanizsa környékének legmagasabb pontján jelölték ki. Megyei tanácstag fogadóórája A szokásos megyei tanácstagi fogadóórát ezúttal május 24-én, szombaton délelőtt 9 órától 12 órági Csepregi Pál, a megyei tanács vb elnökhelyettese tartja Bé_ kés csabán. 1
