Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

p59. május 22. Csütörtök Vásári ****&& A lakberendezési pavilonban mindig sokan vannak. És gyak­ran hangzik el a kérdés — ugyan hol kaphatók ezek a bú­torok? — Itt. Csak tessék ki­várni a vásár végét. A BNV te­rületén. a mostani lakberende­zési és tudományos akadémiai pavilonban nyitják meg az or­szág legnagyobb bútoráruházát. Már tervezik a közönség be-, illetve kicsalogatását a ligetbe. Autóbusz-jegyet, feketét adnak majd a kedves vásárlóknak, ér­deklődőknek,. * A Tiszai Vegyi Kombinát kedvező hírrel kecsegteti a há­ziasszonyokat. Megszűnhet a tejesüveg-cipelés, -visszaváltás gondja. Még az idén megkezdi a vállalat a kétrétegű nyomta­tott tejfólia gyártását, hogy a Tejipari Tröszt Polypack tejcso- magoló automatáit ellássák alap­anyaggal. A műanyagfóliába csomagolt tejjel az ÚJÉRT Ta­lálmányok pavilonjában is ta­lálkoztunk. Schmálik Gyula ta­lálmánya a maűnyagfólia-he- gesztő gépe révén. A közönség szeme láttára csomagolt, lezárt fóliás tej igen népszerű reklám­anyag. A kis méretű zacskókkal az iskolák tejellátását kívánják megoldani. így, ha már ipar, feltaláló, forgalmazó és fogyasz­tó összefog — végre csak sike­rül! Felnőttek, gyerekek kapkodva rohanják meg a prospektus-osz- togatókat. Gyűjtik a magyar, an­gol, német, orosz, francia vagy akármilyen nyelvű ismertetőket. Mindegy milyen, csak legyen. összegyűjtik, hazacipelik, cse­reberélik, aztán — eldobják. * X gyár két gépet mutat be működés közben. A gépek telje­sen egyformák. Az egyiknél mégis hatalmas tömeg, a má­siknál alig hárman-négyen szemlélődnek. Magyarázat: a másodiknál férfi adott szakmai tájékoztatót! * A camping-bemutatónak nagy sikere volt a kánikula napjai­ban. A sátrak előtt, a sátrakban egy-egy csinos fiatal nő ült len­ge öltözékben. A vásárlátogató férfiak hamar megtalálták a sátorvárost. Az elromlott idő miatt tartok attól, hogy a bun­dába öltözött hölgyek unatkoz­ni kényszerülnek majd. * A rdsári éttermek is mindig zsúfoltak. A pincér kihoz 10 adag halászlét. Aztán elkiabálja magát: — Hová lesz halászlé? A vendégek kézfeltartással rendelnek. Aztán felveszi az italrendelést. imr­Egy sör, két sör, tíz sör, húsz sör. S újból jelentkezésre osztja ki. Az jár jól, akinek leghosz- szabb a keze. K. M. A tárgyalóteremből: B SURRANOK A köznyelv besurranóknak ne­vezi a bűnözők egyik igen veszé­lyes csoportját. Általában vala­milyen mondvacsinált indokkal — használt ruhavásárlás stb. — kopogtatnak be a lakásokba, va­lódi céljuk azonban a terepszem­le, majd a tolvaj lás. Módszereiket jól szemlélteti az Orosházi Járás- bíróságon közelmúltban tárgyalt bűnügy, s egyben arra is rámu­tat, hogyan nük. védekezhetünk eile. Az elsőrendű vádlott Petrovics Imréné csongrádi, a másodrendű Nyisztor Jánosné tótkomlósi ci­gányasszony volt, Petrovicsné 1954-től letartóztatásáig, lopás, betöréses lopás, természet elleni fajtalanság és garázdaság miatt többet volt börtönben, mint sza­badlábon. Legutóbb 1967. decem­W Befutott” a gyár ÄSjl évvel ezelőtt kirívó ^ * rendetlenség, szervezet­lenség uralkodott az eleki tég­lagyárban. A Népújság is elma­rasztalóan irt róla. Bronz István lakatos most így emlékszik visz- sza az akkori időkre: — Valahogy leromlót az üzem. Bizony nem a legjobban érez­tük magunkat olyan viszonyok között. De hová mehettünk vol­na dolgozni Eleken? A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat intézkedé­se nyomán hamarosan helyre­állt a rend. Maxim Jánost bíz­ták meg a gyár vezetésével, aki nagy igyekezettel látott munká­hoz. Most már a gyár kapuját az ötágú csillagos Élüzem emblé­ma díszíti. Amikor gratulálok ezért Maxin Jánosnak, moso­lyogva mondja: — Igen, „befutott” a gyár. Befutott annyira, hogy még a Szocialista üzem címet is el­nyerte. Ezt pedig azért, mert Pápai János kerr^nce- és Bakos Gellért nyersgyártó szocialista brigádja is teljesítette a válla­lását. És a két brigádba tartozik a gyár összes dolgozója. Az Élüzem ezer forint is járt. amit kiegé­szített még 3400 forint, amikor a vállalat megkapta a Minisz­tertanács és a SZOT Vörös Ván­dorzászlaját. Akik Kiváló dol­gozók lettek, félhavi keresetnek megfelelő összegű pénzjutalmat is kaptak. Ök pedig négyen vol­tak: Spisják János kihordó, Ko- pács Péterné berakó. Bíró Ká­roly művezető és Maxim János gyárvezető. Szóval jócskán hullott a man­na, csak éppen nem az égből. Meg kellet dolgozni érte alapo­san. Az elekiek korszerűbben berendezett gyárakat előztek meg. Közben még egy szép sikerről kell beszámolni. A községi párt- bizottság vándorzászlaját, me­lyet minden évben a legjobb szocialista brigád kap meg, Ba­kos Gellért brigádja érdemelte ki. Ezzel együtt tehát három zászlót őriznek a gyárban. Bakos Gellért elsősorban a jó politikai munkának tulajdonítja a gyár páratlanul nagy sikerét. De amikor azt kérdezem, hogy mit ért politikai munka alatt, egy kicsit gondolkodóba esik. A politikai oktatásról beszéljen, az üzemi demokráciát méltassa vagy azt, hogy a dolgozók itt már mennyire megértik, hogy az életkörülmények alakulása el­sősorban rajtuk múlik? Maxim János úgy véli, hogy alapvetően fontos a dolgozók be­vonása a vezetésbe. — Nem .is tudnám már elkép­zelni, hogy ne beszéljem meg velük a feladatokat — mondja. Ä Ifi helyes javaslatot tesz vagy bírál, máris hoz­záad valamit a végrehajtás sí­ber 8-án szabadult, közel 4 évi büntetésének letöltése után. Jó társra akadt Nyisztornéban, aki korábban, mint fiatalkorú köve­tett el bűntényt, és csak ennek köszönheti, hogy most büntetlen előéletűként szerepelt a bíróság előtt — A barátnők — szegröl-végröl rokonok is — az elmúlt év nya­rán Tótkomlóson mulatoztak csa­ládjukkal együtt. Petrovicsné ja­vaslatára elhatározták, hogy lo­pással pótolják a vendégeskedés­ben gyorsan folyó pénzüket. Nyisztomé jó helyismerettel ren­delkezett a községben, annál is inkább, mert anyja használt ruhát vásárolt magánházaknál. Nyilván tőle tudta meg azt is, hogy a 78 éves, egyedül álló Benyó Ist­vánná a szekrény alsó fiókjában, papírdobozban tartja megtakarí­tott pénzét. tMacjyy 'ff&UveA- - Ge/wgij iMuoS/p £JQCE<3BC^rCJjC7 FOtto/rorm: /TAS9A1 FEdenC. 4. — Bocsásson meg — Tyiho- nov belépett a szobába. A díványon fehér hajú asz- szony ült Nem sírt. csak állan­dóan ugyanazt ismételte. — Kislányom, drága kislá­nyom, miért tetted ezt velem? Miért hagytál itt engem? Egy lányka ült mellette a dí­ványon, a szeme vörösre dagadt a sírástól. A lányka átölelte az asszonyt, próbálta vigasztalni. Tyihonov óvatosan az ablak­hoz lépett. Az asszony felemelte a fejét, pillantásuk találkozott. — Tatjána munkahelyéről? Tyihonov zavarba jött. hirte­len megérezte, mennyire fölös­leges itt és komoran válaszolta: — A rendőrségtől. Később Tyihonov a szomszéd szobában beszélgetett a kislány­nyal. megpróbált megtudni vala­mit, aminek köze lehetett nővére halálához. Az eredmény egyenlő volt a nullával. Már indulni akart, amikor hirtelen eszébe ju- ‘ott: — Ki az a Konsztantyin Mi­ajlovics? — Sztavickij. Tánya barátja. Egy időben össze is akartak há­zasodni. De Sztavickij eltagadta, hogy nős, Tánya pedig utálja á hazugokat. így nem lett a do­logból semmi. Néha azért talál­koztak, ritkán... Tyihonov jóval öt óra előtt ért Vladikinóba és elhatározta, újra végigsétál az ösvényen. A Bajkál-szállodáig számolta a lé­péseket, majd visszafordult. Tá­nya itt esett össze. Hány lépést tehetett a halálos sebbel? Az ösvény a 16. sz. háznál kanya ■ rodott ki az útra, az autóbusz- megállóhoz. Jeysztyignyejeva úgy emlékezett, mintha közvet­lenül azután, hogy megpillantot­ta Tánya holttestét, hallotta vol­na a távolodó autóbusz motor­zúgását... Gavrilenko gépkocsivezető ta- gadóan csóválta a fejét: — Nem emlékszem. Annyi magas férfit szállítok naponta, s annyian hordanak sötét téli­kabátot... Tyihonov nem is nagyon szá­mított másra. Gavrilenko busza 20 óra 26-kor indult. A szemta­núk 20 óra 20-kor léptek ki ,.a házból, hat perc alatt nem ér­hettek a megállóhoz. Gyemidov vagy Lampszi talán többet tud. Gyemidov szürke szemű, kö­vér férfi. Arca kipirosodott a hidegben. A vezetőfülke mellett áll, szőrcsizmájával topog a ha­von: — ...Amikor sokan vannak, a potyautas úgy érzi, mindenki őt bámulja. Nyomós, ejtsd csak a pénzt a perselybe, barátocskám! De amikor hátul üres a kocsi, megnő a bátorsága. „Bérletem van” aszondja. Bérlete van! Bérletem nekem van: huszonki­lenc éve ülök a buszban, nem könnyű átejteni. Már messziről megszagolom a madaramat, s mondom neki a mikrofonon: „Pál gártárs, mutassa fel vagy váltsa meg a jegyét!” De az a magas, akiről kérdezett, nem ilyenfajta volt. Ezen az ajtón szállt fel, ő meg egy öregasszony, ha jói emlékszem. — Hol szállt le? — Hát azt már nem tudom megmondani. Ha nem titok, mii követett el? — A jelek szerint ez a férfi mielőtt felszállt volna a busz­ra, megölt egy embert. Megis­merné? — Meg hát. Hisz beszélgettem vele. — Rendben. Ha valami még eszébe jut. vagy történik vala­mi, hívjon fel a 99—84-en. nevemre emlékszik? Tyihonov vagyok... A szállodából telefonált: — Központi nyilvántartó? Itt Tyihonov. Konsztantyin Mihaj- lovics Sztavickij adatait kérem Lehetőleg holnap reggelre. (Folytatjuk) kerességéhez. Amellett felelőssé­get is vállal és jobban a magá­énak érzi a közös ügyet. Az | őszinteség és a jó szándék immár j olyan erény ebben a gyárban, amelyet mindenki természetsze­rűnek tart. Ebből ered, hogy azt | sem tikolja el senki, ha fáradt, j nem bír nehezebb munkát. Fő- | tó mögül a leg nőknél fordul ez elő, ” " ' . ... az j asszony, de Petrovicsné és Nyisz- j törné égre-földre esküdözve el- I hitette vele, hogy ök most érkez­Július 31-én a kútfői tért haza Benyó Istvánné és meglepődve tapasztalta, hogy a konyhaajtó­ban egy idegen nő áll. — Mit keres itt? — kiáltott rá, s erre hirtelen előbukkant az aj- másik hívatlan láto­akik Sató is ilyenkor 1-2 napra könnyebb| Nyilván gyanakodott feladatot kapnak. Attól nem kell tartaniuk, hogy nem kerülnek az eredeti helyükre vissza és ke­vesebb lesz a keresetük. Nincs szabály arra, hogy így segítse­nek egymáson, de ahol a szoci­alista erkölcsnek egy bizonyos fokát elérik, ott az élet bizonyos normákat alakít ki, amelyeket a dolgozók elfogadnak. . Erről beszélgetünk hármas­ban a nyersgyártó gépnél, aztán egy falitáblát mutatnak, ame­lyen ez olvasható: „Eredmény áprilisban: 1 millió 597 ezer.” A terv azonban egy hónapban csak 1 millió 550 ezer tágla. Ennyit vár el a vállalat. Nincs tehát szégyelni való. A május is re­tek Romániából és tulajdonkép­pen WC-t kerestek a portán. — Nézze meg, hogy nincs ná­lunk semmi! — győzködték a há­zigazdát és még a ruhájukat is felemelgették. Bátran tehették, hiszen ekkor valóban nem loptak el semmit. Túl gyorsan ért visz- sza a kútról Benyóné. Egy hét múlva azonban ismét ott találta háza udvarán Petro- vícsnét az idős asszony. Kertjé­ben dolgozgatott, s amikor mun­kájából visszatért, a nyitott konyhaajtóban találkoztak. Fur­csa módon még mindig hitt neki. Belenyugodott, hogy látogatója szalonnát akart vásárolni. Csak l akkor gyűlt világosság az agyá- . . tI ,. . í ban, amikor 3—4 nap múlva ész­menyteljes. Ha pedig teljesibk a :■ ^vette, h szekrényéből eltűnt tervet, 5 ezer forint .íutalmat is 12 ezer forint, kapnak. És terven felül minden a rendőrségen először ismeret­ezer nyerstégláért még külön 10—10 forint jár. A siker titka pedig: a mű­szak alatt ne álljon a présgép. Azért is igyekeznek a lakatosok kifogástalanul karban tartani és elérték már vele az óránkénti 7200-on felüli teljesítményt. Az tavaly mindössze 0,2 százalék volt, egyes gyárakban pedig a 10 százalékot is meghaladta. Az idén Eleken egy percre sem állt le a gép. Bronz István azonban nem teljesen elégedett: — Még mindig lehetne fokoz­ni — vélekedik. Csakhogy a lakatosok kere­setkiegészítését nem növeli a 7200-on felüi teljesítmény. Az igaz, hogy erre aligha van pél­da a vállalatnál és valószínűleg nem is gondoltak arra, hogy lesz. TVT_ persze nem az elégedet- *™O lenség beszél Bronz Ist­vánból. A keresetére nem pa­naszkodhat. De az igazat .azért csak meg kell mondani. Ehhez ő már hozzászokott, akárkivel beszél. S az igazát a gyárvezető is megerősíti. Pásztor Béla len tettes ellen tett feljelentést, de szerencséjére harmadszor is összeakadt — ekkor már az ut­cán — Petrovicsnéval. Rákiál­tott: — Te vitted el a pénzem! * A rendőrségi kihallgatás során Nyisztomé elismerte, hogy társá­tól 1200 forintot kapott a zsák­mányból, hallgatásáért. Később azonban mindketten tagadlak, s megpróbálták egy harmadik asz- szonyra, bizonyos Valira kenni a bűnt. Sikertelenül. Az Orosházi Járásbíróság Pet­rovics Imrénét 3 évi és 6 hónapi szigorított szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésül további 5 évre eltiltotta a közügyektől. Nyisztor Jánosné büntetése 1 évi szabadságvesztés és egy évi köz­ügyektől való eltiltás. Az ő bün­tetése jogerős, Petrovicsné enyhí­tésért fellebbezett. A ravasz besurranókat tehát egy időre „kivonták a forgalom­ból”. A szegény idős asszony azonban aligha kapja vissza a pénzét, hiszen a zsákmánynak nyoma veszett. És hozzá hasonló­an még sokan sirathatják féltett holmijukat, kis vagyonkájukat, ha nem tanulják meg idejében, hogy az ajtót be kell zárni, bár­milyen rövid időre is hagyják el otthonukat. B. D. Szamócaszedés 1,20—2,— Ft/kg. Jelentkezni lehet a BÉKÉSCSABAI SZABADSÁG TSZ KÖZPONTJÁBAN, május 22-töl.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents