Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-15 / 109. szám
1#*9. május 15. 3 Csütörtök Anekdoták 1969-ből A KIOSZ megyei szervezetének Zökkenők a megye hiísellátásában Mit mond az ipar? »emrég megtartott választmányi értekezletén mondták el az alábbi érdekes történeteket: Az egyik sarkadi kisiparos 1 huzamosabb idő óta nem fizetett adót és SZTK nyugdíjjárulékot, j Emiatt megvonták az iparenge- j délyét. Ezután a KISOSZ-hoz ! fordult, és most mint „kiskereskedő” folytatja az ipart. Űj életet kezdett. Kötelezettségének elmulasztásakor arra hivatkozott, hogy hat gyermeket tart el. Azt elhallgatta, hogy családi háza van. Sőt, még autója is. Hát nem sajnálatra méltó? o Ugyancsak Sarkadon történt. Eredményesen tevékenykedett egy kontárellenőr. Nem éppen túlzott buzgalommal, de hát megbízták, teljesítette a feladatát. És egyszer csak mit látott? A háza falán ott díszelgett egy akasztófa, rajta egy ember csüngött. No persze, csak rajzban. Mellé ezt írták: „így jársz.’’ ' Mintha a Ku-Klux-Klan lépett volna akcióba... A kontárellenőr ijedtében azonnal lemondta a megbízatást, j Még az iparengedélyét is bead- í ta. Persze■■ ezért a kontár még j nem dolgozik legálisan. & Nagyszénáson megjelent az SZTK- ügyintéző. Felkereste az egyik kisiparost. Közölte vele: — Holnap reggel 9-kor jövök, maradjon itthon. Még ezer forint pénzbírságot is kilátásba helyezett, ha netalán tán elfelejtkezne róla. A kisiparos, aki mellesleg tanácstag és sohasem volt szükség arra, hogy a kötelességére külön figyelmeztessék, másnap reggel 9 órától várta az ügyintézőt. Várta 10 órakor, sőt 11 órakor is,v de hiába. Kár, hogy egyoldalú a bírságolás lehetősége. P. B. f Értesítjük a pébégáz- fogyasztófnkat, hogy második (tartalék) palack beszerzésére most lehetőséget nyújtunk! A második palack megvásárlásához kiutalásra nincs szükség. Posta- utalványt a második palack befizetésére a pébégáz-cseretelepek adnak. A második palackkal háztartását korszerűsíti és lehetősége van minden palack teljes kiürítésére! KŐOLAJVEZETÉK VÁLLAT. Pébégáz Főosztály Bp., V., Alpári Gyula __u. 4.__________________ H úsevő nemzet vagyunk. Már az alapvető élemiszerek közé tarhonfoglaló őseink is mindig oda . tozik, amelyeknek szigorúan megakasztották a nyereg mellé a: szabott útjaik vannak, zacskóba kötött szárított húst, ha hosszabb portyára indulnak. Alii- ! Emelkedik a tólag ebből adódott a nyereg alatt puhított hús legendája, a korabe- j Békés megye nem áll rosszul a li krónikákban. j hús és húskészítmények fogyasztáDe térjünk vissza a jelenbe és | sában. Alátámasztja ezt a statisz- beszéljünk azokról a problémák- I tikai adat, amiből kiderül, hogy ról, amelyek a húsellátást nap- j míg 1968 első negyedévében a jainkban jellemzik. Informáto- ! sertéshúsból 3541 mázsát, marha- runk Zám András, a Békés me- j húsból 1761 mázsát, húskészítmé- gyei Allatforgalmi és Húsipari : nyékből 1692 mázsát vásároltak. Vállalat főmérnöke, aki előre bo- ! addig ez év hasonló időszakában csátja: ' j sertéshúsból 3765, marhahúsból — Sajnos, egyelőre- még a ke- j 2039, húskészítményekből 2170 retgazdálkodás törvényeihez kell mázsa fogyott el, ami jelentős igazodnunk. A hús is azok közé i emelkedést mutat. *wmvw.u\uvuu»vvuvmuvtuuvuvuvtuwvummu< fogyasztás Mindig öröm az embernek, ha a városról, községről, ahol él, olvas az újságban vagy éppen riportot hall a rádióban, illetve a tévében. így lehettek a békéscsabaiak is, amikor a minap a tévé egyik riportjában láthatták hogyan fejlődik megyénk székhelye. Ebből természetesen nem maradt ki az olyan nagy beruházás sem, mint a Tanácsköztársaság útjának korszerűsítése, melyre 30 millió forintot fordítanak. A riportban azonban egy kis hiba csúszott, mert arról szólt ugyanis, hogy milyen ösz- szehangoltan dolgoznak az építők, a különböző vállalatok, holott e lap hasábjain is írtunk már néhányszor arról, hogy a Tanácsköztársaság útjának építésénél éppen ez hiányzik, ez az összhangoltság és emiatt hútest alatt húzódó gázvezetékről és kimaradt egy apró munka, amit még a burkolat lerakása előtt meg kellett volna csinálni. Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy megállapítsuk, e lyukak helyén soha nem lesz jó az út, mindig fennáll annak a veszélye, hogy ez a rész jobban lesüllyed, mint a többi, az úttest már régen elkészített, jól megalapozott része. Fotóriporterünk egy pillanatképpel illusztrálta a mostani állapotot, ezzel mintegy kiegészítve a városról közölt té- vériportot. A békéscsabaiakkal és sok olvasónkkal együtt — akik hozzánk fordultak felháborodásukban — kérdezzük: Ki a felelős ezért? K. J. ■ Bár a számok a fogyasztás növekedéséről számolnak be, különösen a marhahús értékesítése még nem éri el a tervezettet. Ebben az is közrejátszik, hogy még elég korszerűtlen a fagyasztott hús „visszaengedésének”, azaz fogyasztásra alkalmassá tételének technológiája. Ez bizonyos mérvű minőségromlást okoz és a fogyasztók idegenkedését váltja ki. A korszerű eljárás kidolgozására már felkészültek a hűtőipari szakemberek és az országos hűtőlánc kiépítése is kedvező változást hoz. A vágóhídtól a feldolgozó üzemen keresztül a boltokon át a fogyasztóig mindenütt megfelelő és terü_ letű hűtőegységekkel kell. hogy rendelkezzenek. Ennek létrehozása persze hosszabb időt igényel, de ez az alapkövetelmény, ami után lehet csak gvökeres változásról beszélni. Kevés az olcsó áru Sok panasz érkezik különösen ősszel és tél elején — amikor a háztartásokban elfogy a télen levágott sertés — amiatt, hogy az olcsóbb árukból kevés van. Kétségkívül jogosak a panaszok. Az is igaz viszont, hogy ezek az áruk korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. A sertésnek egy mája, tüdeje, feje van, amelyből készülhet például a 2,80-as kolbász, sajt, hurka, kenőmájas. Ezzel szemben kevés drágább áru fogy, amiből pedig jobb a választék. Szállítási gondok A községek húsellátását 16 gépkocsival bonyolítja le a húsipari vállalat. Ez kevés. Több kocsi kellene ahhoz, hogy friss áruból mindig legyen az üzletekben. A boltok hűtőtere kicsi és nagyobb mennyiséget nem tudnak tárolni. Vannak olyan hasznos és követendő példák, amelyek a helyi ellátás javítását célozzák. Ilyen Kétsoprony községé is, ahol vágóhidat építettek és hatósági húsbolt működik. Nincs is fennakadás a húsellátásban. De ilyen, törekvések vannak az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet terveiben is. Lehetne a köz- pontosítással is valamit enyhíteni a helyzeten. Ehhez az kellene, hogy a községekben és falvakban egy helyre szállítanák az árut és onnan osztanák 41 a többi boltokba. A mezőgazdaság feladatai Cikkünkben a kereskedelem és a feldolgozó ipar szemszögéből nézve foglalkoztunk a húsellátás problémáival. Nyilvánvaló azon. ban, hogy az ellátás zökkenői csak akkor szűnhetnek meg, ha a mezőgazdaság is tovább fejleszti az állattenyésztést. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy például sertésből 1 millió 270 ezerrel kevesebb van az országban, mint 1968 végén volt. A korábbinál jobb felvásárlási árak, s egyéb intézkedések nyomán azonban az állomány szaporodását remélhetjük. Addig pedig importtal igyekszik javítani az ellátást a kereskedelem. Az idén 2000 vagon húst vásárolnak külföldről. B. O. zódik el az átadása. Ezt bizonyítja az a példa is, ami a napokban történt s amiért még az egyszerű járókelők is felháborodtak, mind azok, akik igazán szívügyüknek tekintik a város fejlődését, főutcájának mielőbbi elkészítését. Az történt ugyanis, hogy a már félig kész úttestet tizenegy helyen ismét feltörték, hatalmas gödröket ástak, mert valaki vagy valakik megfeledkeztek az ulTanulmányút Noviszádra és Budapestre A m^gye tudományos egyesületi csoportjainak májusi programjában egy külföldi és egy belföldi tanulmányút is szerepel. A Gépipari Tudományos Egyesület megyei csoportja május 16-án tanulmányutat szervez a Noviszádi Nemzetközi Mezőgazdasági Gép- kiállításra és Vásárra. Az Építőipari Tudományos Egyesület csoportja május 23-án rendez tanulmányi kirándulást a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Viz — kétszeres költséggel Megküldték a határozatot, miszerint a Dögös Kákát tápláló provizóriumot lebontják, s ezzel ebben a térségben megszűntetik az intézményes ötöző-vízeliátást. így döntöttek az Alsó Tiszavidé- ki Vízügyi Igazgatóságon. Amikor a Délkörösi Vízgazdálkodási Társulat Igazgatósága tudomást szerzett a határozatról, magyarázatot kért. Jogosan, mert a Dögös Káka térségében igen jelentős állami érdekeltségű beruházások valósultak meg az utóbbi években. A válasz lényege az volt, hogy a belvizek összegyűjtését szolgáló Dögös Káka nyári betáplásáa az ott ideiglenesen üzemeltetett gépekkel nem mehet tovább. Az eliszaposodás bekövetkezett. De ha az ügyben érintett gazdaságok építenek egy modern szivattyú- telepet, nincs akadálya annak, hogy a tarialék-vízkészletből időnként feltöltsék és a Dögös Káka térségében öntözésre — egynyári öntözésre is — berendezett területeken továbbra is eredményes legyen az aszály elleni küzdelem. A válaszból nem tűnt ki világosan, hogy ebben a Dögös kákái ügyben mi is fáj a szegedi vízügynek. Ha a Dögös Káka eliszaposodásától tart és ezért szereltette le a vízátemelő provizóriumokat, akkor miért kötötte ki, hogy egy korszerű szivattyútelep építése után nem emel kifogást a Dögös Káka vizének hasznosítása elé? Tehát a provizóriummal van baj. mert 25—30, esetleg 50 méteren át el- iszapolta a Dögös Kákát. Ez az iszapréteg nem lehet akadálya annak, hogy a térségben érintett csaknem 3 ezer hold terület az eddigi gyakorlatnak megfelelően jusson öntöző-vízhez. El kellene távolítani a felhalmozódott iszapot és minden mehetne a régi kerékvágásban. A vízügy azonban köti az ebet a karóhoz: ez intézményes vízellátáshoz nem járul ugyan hozzá, de ha az üzemek a maguk erejéből, az iszapréteg eltávolítása nélkül — természetesen a vízdíj lefizetése után — találnak valamilyen megoldást, hallgatólagosan beleegyezik a Dögös Káka hasznossá tételébe! Az eset körmönfontan bürokratikus. A gyakorlati élettől elrugaszkodott fejekben születhet ilyen ajánlat, csak azért, hogy a főmű megépítése — ami végsősoron vízügyi feladat lenne — át- ruházódjon az érdekelt üzemekre. Ez pedig nem éppen kis ösz- szeget igényel, hiszen a szegedi vízügy csaknem háromnegyed millió forintos beruházás megvalósítását ajánlja. (Ehhez tervdokumentációt is felkínált.) Az öntözővíz átemelésének költsége eddig nem terhelte az üzemeket. Most viszont igen, ha az említett 3 ezer holdon élni akarnak. Valószínű, hogy az öntözéses gazdálkodás propagálásának ez a Dögös kákái eset nem tesz jót. Nem tesz jót, már csak azért sem, mert idővel, ha a Tisza II. vize eljut a békési löszhátra, a Dögös Kákának megnövekszik a feladata. Éppen ezért kellene ebben a térségben az eddiginél is nagyobb lehetőséget biztosítani, még egynyári öntözésre is, hogy a gazdálkodás új ágazata jó előre feltárja az itteni termelés lehetőségeit. Csakis így kaphatnak kedvet a környékben gazdálkodó tsz-ek és állami gaz. daságok az országos elképzelések mind hatékonyabb valóra váltásához. Dupsi Károly
