Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-28 / 95 . szám
V Zene és az BARTÓK ES KODÁLY már 1911-ben tervet készített új szimfonikus zenekar felállítására, melynek egyik feladata évi húsz ifjúsági hangverseny adása lett volna. Hivatalos szervek érdektelenségén ez a szép terv ugyanúgy megbukott, mint — később, a két világháború között — Kodály egész népet átfogó, demokratikus zenei nevelési koncepciója, iskolai zenetanítási reformgondolat^. Az iskolai és iskolán kívüli zenei nevelés egységében lehet igazán eredményes — ma már. a fejlődésit távlatból saemlólve, ebben mind bizonyosabbak lehetünk. Az első zenei általános iskola csaknem húszesztendős, az ifjúsági hangversenyek 1952-ben indultak meg, a kezdetek tehát mindenképpen jelentős távolságba kerültek már. Mennyire hódít, milyen szerepet tölt be ifjúságunk életében az értékes muzsika? Elegendő pozitív hatás éri-e fiataljainkat vagy kevés? Jók-e a módszereink? Minderről egyre több a vitai A kialakult metódusokat immár senki nem tartja szentírásnak, muzsikusok, elsősorban zenetanárok fáradoznak, hogy munkájuk hatásfokát emeljék mind az iskolai tanításban, mind azon kívül. TÁLÁN KÖZHELYNEK SZÁMIT, de nyilvánvaló, hogy fiatalságunk zenei művelődése a pedagógusok kezében van. Ügy is fogalmazhatnánk: a pedagógusoktól függ, hogy a következő 30—40 esztendőben milyen társadalmi bázisa lesz nálunk az értékes, művészi muzsikának, lesz-e nyílt füllel hallgató, hozzáértő közönség, s mekkora lesz ez a hallgatóság. A zenetanárok komoly erőfeszítéssel munkálnak a jövő kialakításán, s nemcsak a kötelező iskolai óraszámban, hanem az ifjúsági hangversenyek szervezésével, a Jeunesses Musicales Szervezet segítségével, az Ifjú Zenebarát című folyóirat terjesztésével is, hogy csak néhány példát említsek. az iskolában iskolán kívül X iskolád két tar ily mc örömét kintÜL Előfordul, hogy m iskolái tanításból csípnek le tanórát a zenének, s módon a zenehallgatás örömét valami közömbösség váltja fel. a fiatalok az ilyen muzsikálást leginkább „tandolog”-nak tekintik. A A zene tanítása (pedagó- versenyek látogatóinak jelentésekben természetesen giai képzettség nélkül is száma összesen 382 886 volt. belefoglalható, hogy ez meg megkockáztathatjuk ezt az Magyarország koncerthall. az történt a zenei neoműve- állítást) különösen nehéz és gató közönségének tavaly lésért, de az ilyen akciók nagy rátermettséget igénylő több mint fele az ifjúsági formálisak es kévéssé haté- feladat. A tanárnak ugyan- bérlők közül került ki. konyak, is konkrét s egzakt ismére- AZ IFJÜSÄGI HANG- ,fllisáai hangversenvein- teket epügy át kell adnia, VERSENY — mint zenepe- ket wj'íTvf q TKuric* Ai mánuD-rfimícA „: a._____z j. ___- »V01 si^eau^sere trüii m int a zene élményszerűsé- dagóglai tényező — termégét Igaz, vonatkozik ez az szeleién nem végcél, hanem « ÄÄÄ irodalomtanításra is, csak- eszköz arra, hogy képessé n ' ;eazl sikerek iellemák hogy a muzsika nem verbá- tegyük ifjúságunknak lehe- g nf befejezésül még egy !,USi,mUVeSí?^' Nyilvánvalóan töleg minél szélesebb rété- nem ’ lényegtelen momen- hibas módszert követ a pe. geit a zene éimérwének he- nem lenyegTe e r?°^n. dagógus, ha ,,szolmizálógé-r fogadá^árg. pékét’ nevel, de nem is- nem venni, milyen jelenté- növ|kedes szédítő irama és merteti meg tanítványaival kény közönségnevelő hatása tartalom megerősödése a zenei élmény gyönyörű- volt már eddig is ezeknek fi, demokratikus seget; de éppoly tévedés a a koncerteknek. Tíz év muzsika „nyelvtanát” és alatt „alaktanát” elhanyagolni ói döfct közvalósággal kicserélő- a „felnőtt”-koncertek gondolkodás és irányítás talaján születhetett meg. A fennkölt észtétizálásra sbo- törzsközönsége, a hallgatók- helyl íanacsl S/zervek, »ót a rítkozni. Vak embernek nak legalább 40—50 szaza- falusi pedagogusgarda segit- képrffl, analfabétának re- léka 30 éven aluli. A haté- sé& 68 . Pártfogasa nélkül genyrol éppoly hiába ma- konyság tekintetében azon- aZ országos monopóliumot pyaráznank, mint a zenei ban jócskán akad még ia- élvezö Filharmónia ilyen törvényekbe teljesen tu- vítanivaló ia Az ifjúsági eredményekre éppúgy kep- daüannak például egy hangversenyeken nemcsak télén lett volna, mint aho- ism*ret é3 hangszerekkel vagy zenei a helyi ®iervek sem ^ egyaránt formákkal kell az üj kö. tudtak volna központ, tazenepedago- zénségnek megismerkednie, mogatas es bevált mixisze- n m,» “ ‘ a hangverseny la toga tás, a rek központi elterjesztése közös zenehallgatás gyákor- nélkül ilyen eredményesen latát is el kell sajátítania boldogulni. A zenei élet deákhoz, hogy a zene igaz él- mokratizmusa a zeneileg menyek forrása lehessen, kiművelt emberfők gyara- Az ifjúsági koncert funk- pítésát igényli, de ennek a az élmény tehát egyaránt- lényeges és a giai programban megfelelő arányossággal kell, hogy szelepei jen. TÁRGYI ISMERET és élményszerzés kiváló alkalmai az ifjúsági hangversenyek. musát a koncerttw-emben ci6iát tehat félreértik azo- közélet demokratizmusa az — legyen az a legkisebb fa- kon a helyeken, ahol azt a elengedhetetlen alapfelté- lusi művelődési ház — reguláris tanítás valamiféle tele. könnyebb átélni, mert az maghosszabbításának te- Breuer Janos iskolában legfeljebb hanglemezes bemutatásra van lehetőség, nem pedig a művészekkel való kontaktus megteremtésére. Ebben az értelemben egységes az Iskola és iskolán kívüli zenei nevelés, hatásában kiegészíti, kiteljesíti egymást Az ifjúsági hangversenyek hálózata hihetetlenül kiterjedt az utóbbi észtén- dőkben. 1962-ben az országban mindössze 337 ifjúsági koncertet rendeztek — ebből vidéken 219-et —, tavalyig ez a szám 973-ra növekedett s ebből 893 műsor vidéken hangzott el. 1968-ban 87 880 ifjúsági koncertbérlőnk volt, s az országos arányok legalább a kultúrának ezen a területén megközelítették a lakosság megoszlását Budapesten 16 355, vidéki városokban 37 800, falvakban pedig 33 675 bérlet lelt gazdára. Az ifjúsági hang'T vf Papp Miklós: MEMENTO (Orosháza alapításának 225. évfordulójára) Izmos tenyerűnk, szívünk ága. Szomjunk, kenyerünk — nap világa. Bús anyánk könnye, apánk átka, zuhanó ökle vér-virága — A szelek mind mellünkhöz csapódtak, űzött a hit hátunkat verve, erdők, folyók utunkat állták, és mégis indultunk énekelve sáron, vizen és hét határon Alexin Andor sárkányölő paraszti vággyal — szikkadt ököllel, akarattal s földet ölelő vigassággal. Tanultunk szántani tíz-körömmel kölcsön kenyéren aratásig — Egyformák voltunk, mint az állat, s nem kérdtük, miből él a másik. Egy testté vert mindkét a nyomor: a kény ér télén napok hatalma, a zsírtalan levesek hatalma, % vallónkra bukó esték hatalma, s acéllá verte görcsös izmainkat a holnapok s remények hatalma. Ki ravaszabb volt, lett birtoka, volt búzája, lova ökre — s mi mentünk, hogy eladjuk erőnk egy malacért; — a „köpködőre”. Szántottunk, hogy legyen vetése, vetettük a más búzáját, s arattunk hajnaltól rogyásig, mert korgó gyomorral várt ránk sírva, betegen gyermek, asszony; mert várt a penészes nyomor, könnyeinkért, filléreinkért feledni kocsma és a bor. S szidtuk fiaink puffadt hasát, csont-sovány, szép kicsi lyányunk — százszor leköptük életünket — sirattuk fehér-haláluk. Koszta Rozália Leány gyümölccsel Atkoztuk szennyel káromolva anyánk kihordó vér-szerelmét, és hiába mocskoltuk sárral a remegő, szent ölelkezést! — Itt nem segít se könny, se átok! Itt nem segít híg bor vagy bánat! Ha nincs fegyvered, végy fel követ, ragadd meg suhogó kaszádat! Kín és harag, sóhajos béke. Penészes odvak melegsége. Zizegő szalma, tüdővész, halál — Zúgó szivünk dühvei kalapál! Reszketve bújt a tört üveg mögött a behízott szemű félelem — míg jött a «őrtűzzel nyugtatni a rend, vigyorogva és véresen... És — jaj, apánk! — jaj, véres istenem! — sirattuk földbe-markolását, görcsös karján a hűlő ereket, a fojtó kínok aratását, sirattuk egész életünk: minden hit, vágy, remény bukását. Ma vágyainkat másképp kalapáljuk, reményünk több, mint holnapi kenyér — Így született a mi honfoglalásunk, s ha véreztünk, meghalni volt miért. Mint aki ébred sötét kábulatból, szemem a fényhez lassan visszatér. Agyam még forró lüktető haragtól — tágult időben fullasztó a tér. Az ablakok szárnyát szélesre tárom, friss szél csapja meg izzó telkemet; a múltunk, mint csodás-nyomasztó álom, szétfoszlő köd lesz homlokom felett. 8 nézem, nézem a városunkat — Szemben az üveggyár ölelj karcsú tornyával a napot, amott a könyvtár, új iskola, mint egy-egy sugár, mint víg dalok, a kórház, hogy testünk ép legyen, s itt vidám, színes nagy nászmenet új dalba kezd magasan, szépen — a friss házak sora integet. Szép városom, szívünknek ága, szomjunk, kenyerünk, nap világa! Te, apáink legszebbik álma, izmos tenyerünk tűz-virága!
