Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-28 / 95 . szám
X © A • R * * DC * A—(B * A • (V. * K © A A Népújság zsebszinháza VARGA DEZSŐ: — KIS HIBÁ VAL ÚJÍTÁS SZEREPLŐK: Stanicli, az újító, Permet ke, az ismerőse és a pincér. Szín: egy étterem. Két asztal. Egyiknél Permetke ül, előtte bambis-üveg, időnként kortyol, de főleg olvas. Feltekint, amikor Stanicli belép fejbólintással üdvözlik egymást. Háttérben a pincér unatkozik, mindketten nézik a jövevényt, aki ételhordót cipel. Stanicli: (komótosan leül a másik asztalhoz, ételhordójának felső lábosát maga elé teszi. Int a pincérnek.) — Jöjjön már, kisapa!... (maga elé). Ügy látszik ma korán jöttem, még nincs forgalom... ez sem akar forgalomba jönni..-- Pincér: (hangedlivel a karján, méla undorral) Mit akar, Stanicli úr? Stanicli: Ha hiszi, ha nem: enni. Hozzon egy tányért, hozzá késtvil- látkanalat, meg egy háromcentes poharat. Pincér: (szemrebbenés nélkül írja a rendelést) ...meg egy háromcentes poharat igeskrem-. Esetleg szalvettát, Stanicli úr? Stanicli: (nagyvonalúan) Jöhet!... Tudja mit, hozzon kettőt. Ma snájdig leszek. Pincér: ... és kettő darab szalvetta.-.. Színeset? Stanicli: Nem bánom. De ne abból a Hong Kong-i csomagolásból. Rajtam ne fogjon Mao bosszúja! Pincér: Ahogy parancsolja a kedves vendég... kettő darab minőségi szalvetta á la Soroksár... Majd megmossuk szervirozás előtt... Máris hozom, tessék megvárni, ha van ideje... (el). Stanicli: (utána kiabál) Várjon! Majd elfelejtettem. Hozzon egy dugóhúzót is, abból a csontnyelű- ből. De ne legyen nagyon spirálos, mert a reszlik beleesnek a kisüstimbe. Pincér: (visszaszól) Igen... és egy dugóhúzó, reszli nélkül... Stanicli: (belsőzsébéből elővesz egy kis- palack kisüsti törkölyt, nadrág- zsebéből egy gerezd fokhagymát, amit hámozni kezd, majd megszagol. Aztán a gőzölgő ételt szagolja meg. Élvezi) — Állati illat! Á la pörkölt, Stanicli- módra. Permetke: (mindezt eühűlten, nyakát me. resztve szemléli, végül nem bírja tovább, Stanicli asztalához megy, s kiabál) Hát te mit csinálsz itt, Stanicli?! Stanicli: (visszacsodálkozva) Hogy-hogy mit? Miért, onnan úgy látszik, hogy horgászom? Permetke: Jaj! Leülhetek? Stanicli: Mit kérded. Úgyis leülsz. Akarsz egy kis törkölyt? Rendelj egy poharat. Permetke: Igen... nem... azazhogy... Khm... Stanicli: Van bambim is. (Másik, belső zsebéből elővesz egy bambisüveget) Kérjek egy palacknyitót?... Pincér, egy nyitót is! Permetke: Megáll az eszem! Pincér: (hozza és az asztalra teszi a rendelést) Tessék kérem, az egész kelléktár... Stanicli: (közben Permetkóhez) — Most mit csodálkozol. Nem láttál még oörköltet? Permetke: Mi? Nem. Ilyet még nem láttam. Miféle marhaságot találtál ki megint? Stanicli: Ez nem marhaság (bök villá. jával a tányérra, közben habzsol) ... ez disz... disznóság... ma. gam csináltam otthon... Ez az én újításom... Permetke: Üjitásod? A disznópörkölt? Vagy, hogy palackból iszod a törkölyt, egy nyilvános étteremben? Stanicli: Ühüm. Éppen ebben van a pláne, Permetécském: tarisznyából tartom fenn magam (iszik). Na. Igyál. Hozzatok még egy dugóhúzót. Permetke: Ne bomolj, Stanicli! Itt pohárból is megkaphatod az italt, meg ezüst tálon az ételt. Minek akkor...? Stanicli: Megkaphatom, ez igaz. De mikor, metéeském? Ebben a rohanó világban, azt hiszed van nekem időm pincérre várni?! Na, ne kéresd magad, mert lejár az ebédidőm. Hozass magadnak egy poharat. Permetke: Konyakod is van? Stanicli: Noná! Nem tudhatom, mikor jön meg rá a gusztusom, (far. zsebéből elővesz egy konyakos palackot) Pincér, még egy poharat! Pincér: (hozza, s jóakaróan mondja) Nagy lesz a költekezés, Stanicli úr... Stanicli: Ne avatkozzon. Ezt a poharat a barátom rendelte... Permetke: (iszik, s harap) Jó. Stanicli: Azt elhiszem, mert potya, mi? Én leginkább kisüstit iszom, fokhagymával. A vérelmeszese- dés ellen. Permetke: Mondd, Stanicli. Te állandóan magaddal cipeled ezeket a...? Stanicli: Időnként magammal viszem, de akkor se mindet. Nem vagyok én egy maszek TEFU... Csak, mikor presszóba, vagy étterembe szándékozom. Permetke: ... Nem akartaik megsérteni, de... Stanicli: Nem is lehet. Be vagyok oltva ilyesmi ellen. Permetke: Értem. És attól jönnek ilyen gondolataid... Stanicli: Attól. De látom még sem érted. Hát, idefigyelj, hogy jobban megértsd. Tudod mi különbség van a kéményseprő és a gólya között? Permetke: Háát... a gólya... a kéményseprő a... Stanicli: Ne erőlködj, én megmondom. A gólyának fehér törzse és fekete szárnya, meg farka van. És a kéményseprő... Permetke: • Az nem eszik békát... Stanjcli: Látod! Újításommal én is elkerülöm a sok békanyelést. Rengeteg idegesítő várakozást, időt spórolok meg módszeremmel... Bejövök ide, például. Cugehőr nélkül fél órát is kell ücsörögnöm, mire megkérdi egy ráérő pincér, hogy mjt akarok, minek jöttem. Aztán újabb félóra telik el, mire kihozza a rendelést, vagy még több, ha frisset akarok fogyasztani, mondjuk egy kaszinótojást tejszínhabbal. Amíg telik az idő a méregtől, a várakozástól tisztára el- színeződik a hajam... nézd mit értem már meg ezzel a fejjel. Mondjam tovább? Egyszerűen arról van szó, hogy nem akarok békákat nyelni az idegességtől egy vacak rendelés miatt. Én magammal hozom a szubsztanciát és csak a kellékeket kérem hozzá. Érted már? így egy-egy I beruccanáskor legalább fél órát [ megtakarítok és egy csomó bősz. i szúságot. Permetke: Bosszúságot?... aha... a várakozás miatt... hogy... Stanicli: Nem. Amiatt, hogy sokszor nem hoznak annyit 1 és olyat, amilyet kérek. A J minapában is, még az újítás j előtt, rendeltem egy adag bél- l szint, merthogy azt szeretem leginkább és belet hoztak szin ! nélkül. Ráadásul szűkén is mér- j ték. Alig volt fél méter. A pör- ! költőt meg kínai módra tálalják... Permetke: Kínai módra? Hogyan? Stanicli: Sok benne a maocsing, amit nem bír el a gyomrom... (túrkál a tányérba, villára szúr egy zsíros darabot és Permetke orra alá dügja). — Nem akarsz egy kis maocsingot? Bekeveredett... Permetke: (automatikusan) Jöhet (bekapja, rágja). Nem megy le, emészthetetlen. Stanicli: Akkor ne rágd annyit. Köpd ki. (pakolni kezdi az asztalt). Na. Megyek már. Be akarom cserélni a Közértben az üres üvegeket. Pincér. Pincér! Pincér: (unalmasan) ízlett a szalvetta, Stanicli úr? Stanicli: Maga csak ne humorizáljon szórakoztatási adó nélkül. írja: volt egy tányérom, mellé kés- villakanál, egy háromcentes hi- J telesített poharam... és... és... j más nem is... ja igen, meg egy j dugóhúzóm... | Pincér: (kajánul) ...meg egy dugóhúzó... és unve, kérem, kettő darab szalvetta, amit a múltkor is ki tetszett felejteni. Permetke: Ügy látszik nemcsak az idővel akarsz spórolni... Stanicli: Te, csak ne beszélj! Az ő háromcentes poharát nem fizetem. Számoljon! Pincér: lgenskram egy tányér... az hatnyolcvan, egy garnitúra ecche- ceigt, az mondjuk, egy húszas még a bizományiban is, egy csontnyelű dugeszhúzó... aztánkérem a kettő darab szalvetta, mosással á la stanicliméret az kettőnegyven... összemérve: kettő meg négy az nyolc ugyebár, meg hat az tizenhét marad a három meg kettő az kilenc meg egy az kétszerannyi, így kérem. Dátum, szignum delikti miegymás, tessék parancsolódni kérem, , az összesen harmincnyolc forint és tizenhárom fillér, magyar valutában. Stanicli: (szemrebbenés nélkül számolja a tízeseket) Tíz-húsz, harminc, negyven... Tessék. A többi a mamáé, adja vissza! Pincér: (gyilkos pillantással számolja vissza az aprót.) Köszönömássan legyen máskor is... Szer... az- nyádjóstét kívánok, (el). Permetke: (megdöbbenve) Stanicli! Te teljesen elvesztetted az eszedet és ettől megbolondultál!? Vagy hiba van valahol az újításodban? Stanicli: Hiba? Miért? Különbenis mit veselkedsz úgy nekem? Permetke: Miért? Még kérded? Magaddal hozott palackból iszol, magaddal cipelt marhaságaidból csámcsogod a disznóságokat és ennyit fizetsz?!! Nem veszed észre, hogy becsaptak? Stanicli: Dehogynem. Csak az ellen még nem sikerült feltalálnom semmit. Bölcs mondások Nem kell a Holdra mennem, hogy lássam a Föld fogyatkozását. Ha számba vennék az irodalmi kritikusokat, örvendetes tényre bukkannánk: többen vannak, mint az írók. • „A színház válságát” világosan bizonyította egy fiatal tollforgató, mondván: „És egy napon nem volt mit csináljak, nekiültem és írtam egy színdarabot.” • Csak míg natal vagy, tegezödsz a halállal. A faikor megöregszel, elkezded magázni. Az életben csak akkor úszol a fellegekben, mikor repülőgépen ülsz. Igen kellemetlen érzést keltesse bennem: belenyúltál a zsebembe és észrevetted, hogy üres. Autós viccek... barátnők Két autós hölgy együtt ebédel egy vendéglőben. Ebéd után kisétálnak a parkolóhelyre. Az egyik hölgy kinyitja a kocsijának csomagtartóját és rémülten felkiált: — Te jó ég! Mialatt ebédeltünk, az egész motoromat kilopták. Barátnője, akinek farmotoros kocsija van, szintén kocsija farához lép, felemeli a motorház fedelét és vigasztalóan mondja: — Nincs semmi baj! Most látom, hogy van itt a csomagtartóban egy pótmotor, majd azt odaadom neked. GYEREK A gyerek a sarokban játszadozik, papája a heverőn délutáni álmát alussza és hangosan horkol. Egyszer csak másik oldalára fordul és abbahagyja a horkolást. A gyerek ijedten kiszalad a konyhában tevékenykedő mamához és így szól: — Anyuka, a papában leállt a motor. FELESÉG A férj némi aggodalommal nyújta át a slusszkulcsot feleségének, aki el akarja vinni az autót, és így figyelmezteti : — Ide figyelj, drágám! Ha kijössz valahonnét, beülsz a kocsiba és rémülten látod, hogy a kocsiból kilopták a volánt, a gázpedált, a fékpedált és a kuplungot, akkor ne kiabálj tolvajt és ne rohanj a rendőrségre, hanem ülj át szépen a hátsó ültről a vezető-ülésre. Másutt is vannak hibáit... A londoni Daily Miror meglepő tudósítása: A Shoreham-i bűnügyi rendőrség szó szerinti jelentése: „Az elmúlt hét végén a következő hivatali ténykedéseket hajtottuk végre: 18 autólopás, hat betörés, két rablás, s hét erőszakos nemi közösülés.” * A New York-i News című lap írja: Egy amerikai filmtársaság Ausztriában forgatta A boldogság a paradicsomban című filmet. A filmet már játsszák filmszínházainkban Harc a pokolban címmel... Szó sxérint est olvastuk*.*
