Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-23 / 91 . szám
1969. április 23. 4 Szerda Az idősek vetélkedője Szeghalmon Szeghalmon a közelmúltban rendezték meg az első sárréti vetélkedőt, amelyen olyan idősebb nők és férfiak mérték ösz- sze tudásukat, akik valamilyen népi hangszeren játszanak vagy népdalokat énekelnek. Igen tehetséges dalosokat hallhattak szerepelni. Még a zsűri tagjainak is meglepetést okozott a nagy siker. Az első helyezést Pocsai László népi énekes érte el, a másodikat Nagy Imre ci- terás, a harmadikat pedig Tóth András népzenész. Tóth András bácsi többek között arról lett egyszerre híressé, hogy négy hangszeren játszik: tárogatón, furulyán, citerán, okarinán. Nagy sikert aratott Elek Sándor népi énekes is, aki egymaga csaknem háromszáz dalt gyűjtött. A Nyilas család férfi és nőtagjai szintén remekeltek. Említésre méltó Tóth Mihályné szereplése, aki nagyszerűen játszott a közkedvelt citerán. Tanulságos találkozó Lapunk decemberi 5-i számában már bemutattuk a középkorú, deresedé hajú férfit, aki mintegy tizenöt év óta foglalkozik a festészettel és igazi, lelkes rajongója e művészetnek. Festményeivel már több tárlaton is részt vett. Budapesten, a Központi Tiszti Klubban, a Fegyveres Erők Képzőművész Köreinek VIII. Országos Kiállításán, Falusi utca című olajfestményét nívódíjjal tüntették ki. Az örménykútiak gondja A jó talajadottságokhoz csakhamar jó vezetés és nagyfokú szorgalom párosult az örménykúti Petőfi Tsz-ben. így aztán már a korábbi években a jól gazdálkodó szövetkezet rangjára emelkedett. A jövedelem szempontjából ez előnyös volt, mert nem kellett forintonként összekaparni, vakarni azt, amit évenként terveztek. Ám a rang miatt nem, vagy csak alig kaptak beruházási hitelt és más állami segítséget. Ügyannyira, hogy még most is „sántít” egyik főágazatára a szövetkezet. Az állattenyésztés hozama tavaly ugyanis csak 9,2 millió forint volt, a növénytermesztés csaknem 24 millió forintjával szemben. Az ideális az lenne, ha mindkét ágazat növekvő hozama fele-fele arányban oszlana meg évente. Elsősorban azért, mert az állatállomány növekedése, vagyis a szerves talaj- táperő gyarapodása nélkül előbb- utóbb megreked, mi több, csökkenhet a növénytermelés hozama is. Régi gondja ez a szövetkezet vezetőinek. Egyelőre csak az a vigaszuk, hogy öt—hat évvel ezelőtt sokkal rosszabb volt a két főágazat bevételi aránya. Azóta építették ugyanis az állacférőhe- lyek zömét, olyan mértékben, ahogyan a saját erejükből futotta. Az akkori 17 helyett most már hét helyen tartják, nevelik a szarvasmarhát. Három évvel ezelőtt pedig rátérhettek a juhtenyésztésre is. Négy helyről sikerült egy többé-kevésbé szakosított telepre összpontosítani a sertéstenyésztést. Mindez azonban nem sokat változtat ez évben és még néhány évben az állattenyésztés bevételén. A csaknem ötezer holdas, jól termő közös határ elbírna még egyszer ennyi állatállományt is. Ehhez viszont mielőbb kellene egy 200 férőhelyes tehénistálló, egy 300 férőhelyes növendékmar- ha-istálló, két—három 30 férőheA jogról mindenkinek Intrika és rágalom Kevés olyan megfoghatatlan dolgot ismerünk, mint az intrika. Rossini operájának klasszikus rágalomáriája találó művészi megfogalmazása ennek, de a mai élet is produkál hasonló eseteket. Sokan a kritika örven detes szabadságával visszaélve terjesztik rágalmaikat. És legtöbbször, ha kiderül a rágalomról, hogy az tényleg alaptalan rágalom, túl liberálisan bánnak annak terjesztőivel. Pedig az emberi becsület, a közéleti demokratizmus kártékony vámszedői a rágalmazók, az intrika kedvelői és terjesztői. Vajmi ritkán hallunk arról, hogy egy rágalmazás lelepleződése után a vétkest a közönség színe előtt vagy a bíróságon ítélnek el. Természetesen nem szokvány pletykákról, hanem a súlyosabb, a bizonyított, a rágalmazás bűntettét kimerítő esetekről szólunk most. Mint a becsületsértés fogalmának ismertetése során kifejtettük: a rágalmazás súlyosabb bűntett, mert a tények hitelével támadja a sértettet. íme egy jellemző példa a „Becsület védelme” című könyvből. A vádlott felesége elpanaszolta, hogy a magánvádló férfi vele szemben a női tisztességet sértő magatartást tanúsított. Erre a vádlott levelet írt a magánvádlónak, akit jellemtelen csirkefogónak, gazembernek festett le a levélben. Az elsőfokú bíróság rágalmazás és becsületsértés bűntettéért marasztalta el a vádlottat. Tévedett a bíróság — szögezi le a könyv szerzője —, mert a vádlott a sértő kifejezéseket zárt levélben használta. Hiányzik tehát a rágalmazás bűntettének fontos eleme, amely szerint a tényállításnak vagy híresztelésnek más — vagyis egy harmadik személy — előtt kell történnie. Ezért az idézett esetben nem rágalmazásról, hanem becsületsértésről van szó. Gyakori, hogy vezető állású embereket szegeznek céltáblájukra az intrikusok és rágalmazók. Ök vannak a reflektor- fényben, nekik sok az irigyük, vélt vagy igazi sérelmekből származó haragosuk. Akadnak olyanok is, akik társadalmi rendünkkel szembeni ellenőrzésüket élik ki e vezetők befeketítésével. Ilyenkor — ha kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy rágalomról van szó —, a vétkesek megbüntetése nemcsak az egyes emberek igazát, hanem a közszellemet, a nagyobb közösség érdekeit is védi. Mit tegyünk hát, ha mulasztásról, hibákról hallunk környezetünkben? Térjünk felette napirendre? Ez szintén káros a közösségre nézve, hiszen valódi hibák, valódi visszaélések maradhatnak ily módon büntetlenül. Forduljunk ilyenkor az arra illetékes szervekhez és segítsük őket az igazság kiderítésében. Ám addig ne terjesszük a bizonytalan vádakat, mert rágalmazást nemcsak az követ el, aki tudatosan állít valótlan tényt, hanem az is, aki abban a hiszemben állít valótlanságot, hogy az a valóság. K. F. lyes sertésfiaztató. Továbbá minél előbb legalább egy 400 méter hosszúságú bekötő út a sertéstelepre. Ennek hiányában az őszi és a tavaszi időszakban nagy költséget emészt fel a takarmányszállítás. A sártengerben az 54 lóerős MTZ-vel is csak 4—5 zsák tápot tudnak kivontatni a telepre. A szövetkezetnek ez évben 3,7 millió forint áll rendelkezésre különböző beruházásra. Ebből mindössze félmilliónyi forintot fordítanak a géppark kiegészítésére. A többin afféle szükség-beruházásokat eszközölnek. Egyik ilyen a vízellátás megjavítása. A sertéstelepen levő kút vize az eddigi percenként 30 literről rohamosan csökken. Tavaly már csak üggyel- bajjal tudták ellátni vízzel a három fiaztatót, a négy hizlaldát, a juh- a ló- és a süldőállományt. A kényszer-kútfúratás legalább egymillió forintot visz el az ez évi beruházási keretből. Kénytelenek jelentős összeget egy fiaztató építésére és tenyészkoca-vásárlására is fordítani. A jelenlegi 248 kocából sokat kell kiselejtezni, mert egy részük már tízéves. Vásárolniuk tehát elég sokat kell ahhoz, hogy 280-ra növeljék a tenyész- kocák számát, mert csak ennyitől tudják biztonságosan meghizlalni iaz évente tervezett 2500 darab sertést. Summa summárum, nem sok marad a szarvasmarha-férőhelyek növelésére, pedig ez volna az elsődleges ahhoz, hogy a nyomasztó szerves talajtáperő gondokon javítsanak. K. I. Nem régen kedves kívánságnak tett eleget, amikor műteremlátogatáson fogadta a békéscsabai 5. számú általános iskola felsőtagozatos képzőművészeti szakkörének olajfestményt, grafikát tekintettek meg. Érdeklődéssel szemléltek perceken keresztül egy-egy életképet, tájképet, portrét. A látottakról a szakkörvezető A vendéglátó otthonában, munka közben. tagjait. E célból lakásának két szobáját rendezte be alkalmi tárlatként, alkotó szobája ugyanis e célra kicsinynek bizonyult volna. A Kovács Ilona rajztanár vezetésével megjelent ifjú képzőművészet-rajongók csaknem egész délutánjukat a „házi tárlaton” töltötték. Volt is mit nézniük, hiszen mintegy nyolcvan különféle rajztanárnő is nagy elismeréssel nyilatkozott, s annak a véleményének adott kifejezést, hogy e látogatás nagyban hozzájárul majd a szakköri munka igényes fejlesztéséhez. Válaszképpen az ifjú művészetkedvelők meghívták Varga Jánost a legközelebbi szakköri foglalkozásra. (—zár) Több látogatói vár a tótkomlóst Rózsa-fürdő A jó idő beköszöntésével megkezdődtek a javítási-felújítási munkák a tótkomlósi Rózsa-fürdőben is. Gyivicsán János fürdőigazgató szerint, ha az időjárás nem lesz túlságosan szeszélyes, május 2-án nyit a strand. A kádfürdő egész éven át fogadta látogatóit, igaz kevesebbet, mint az elmúlt esztendőkben, hiszen már sok környékbeli község, nek van strandja, s az új lakásokat is fürdőszobákkal látják el. Viszont a hamar közkedveltté vált terápiás-fürdő kihasználása száz- százalékos volt és feltehetően a kánikulában sem csökken majd a látogatottsága. Az idei strand-szezonban a tavalyinál több látogatót várnak a Rózsa-fürdő dolgozói. Elkészült ugyanis egy új gyógymedence terve, amelynek építését a közeljövőben kezdik el. Szeretnék még ebben a szezonban átadni, hogy az idősebbek és a betegek is megfelelően élvezhessék a híres „kom- lósi víz” gyógyhatását. ■•■•■■•■•■■■■»•■•••■■■■■■■■■■•■■■■■a amwmmun\ Pepi tavasza Bolondosra sikerült ez a tavasz Szarvason is. A volt Pepikert, a nagy hírű arborétum több mint másfél ezer féle ja- páni, kínai, kaliforniai fája, dísznövénye adós vagy két héttel. Csak az ibolya kiabál itt is, ott is, illattal, kékséggel akarva pótolni a többiek mulasztását. A felhőkre galyöklöket ráznak a fák, de alattuk már ott lökdösődik, birkózik az első tavaszi vendégsereg, a közeli általános iskola elsősei. — Valamikor régen, száz évnél is régebben élt itt egy gróf, akit Bolza Pepinek hívtak. Az arborétumot róla nevezik Pepi-kertnek. Ez a pepi gróf nagyon-na- gyon szerette a növényeket, a bokrokat, a fákat. Az egész hatalmas kert az ő irányításával készült. Ha messzi országokból egy-egy új fa érkezett, neki ott kellett lenni, mikor földbe tették... A figyelem áhitatos csendjét egy piszécske, csúnyácska lányka szakítja meg: — Ugye mese ez, néni? Még mikor a „mesebeli” gróf birodalma után érdeklődtem, a feszes everallba bújt benzinkutas lány azt mondta, nem érdemes még idejönni, mert az idén Szarvason sem tartják meg a tavaszt. Nekem szólva, de a szemével a lányt ízekre szedve lépett oda egy Csepel pilótája: — Tavasz van itt, uram! Nézze csak meg, milyen szépen felásták a főutcát. Mi ez, ha nem tavasz? Ez érv! Hát még az a pillantás! Szegény fiú szívesen feltöltette volna benzinnel az egész világot, hogy tovább maradhasson. De kegyetlen az élet még tavasszal is! A Csepel mögött sürgetően dudált a következő kocsi. — Két nap napsütés és kicsattannak a rügyek. Én mondon magának, aki kölyökkotra óta itt dolgozik, kinyílik itt minden. — esküdött az öreg kertész. Szavait egy másik szakember igazította helyre: — Valami ezen a tavaszon sem nyílik ki Szarvason: az évek óta lezárt 95 fokos termálkút. Mintha az üvegváros, Szentes és a fürdőparadicsom, Gyula egy másik bolygón lenne! Maradjunk inkább a virágba borult, szagos loniceránál, ez tudja, hogy áprilisban mi a kötelessége. Épp úgy, mint a Holt- Körös túl parti nyaralóinál tüsténkedő emberek. A szél ide is áthordja az avar, a kóró kesernyés füstjét. Nicsak! A legfor- másabb aprócska épületnek mennyi tulajdonosa van. Vagy öt-hat munkaruhás ember javítgatja a vízhez vezető lépcsőt, a kerti padot, festi a kerítést, igazítja az ajtózárat. Az utálatos kisördög még ilyen paradicsomi környezetben sem marad nyugton az emberben. Pedig most melléfogott! A munkások mintha varázslat történt volna, ugyanabban a pillanatban, egyszerre abbahagyják a munkát. Kiesik kezükből az ecset, a kalapács, a lapát. Mi ez? Négy óra van. Lejárt a munkaidő. Maradr junk hát ezen a parton. — Mi az, bátyám? — Japán liliomfa. Nemcsak ilyen fehér, hanem világos, és sötétlila virágú is található feljebb, de azok később nyílnak. — Nem ez, a kezében mi van? — Csak a főkertész úr meg ne tudja? Egyszer találtam már egy melltartót és olyan dühös volt, hogy legszívesebben becsukta volna a kertet! Majd elfelejtettem említeni, hogy a Pepi kert 86 holdas. Néhány éve csatoltak hozzá újabb hatvanat. ahol egyelőre a kő-
