Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-23 / 91 . szám
1969. április 23. 3 Szerda Tíísolió verseny Gyulaváriban Hagyomány a gyulai járásban, hogy évenként más-más helységben rendezik meg az üzemi és községi önkéntes tűzoltók versenyét. Az idén Gyulavári került sorra. A verseny befejezése után látványos bemutatót tartottak. Ezután következett az eredényhirdetés, ahol kategóriánként oklevelet és pénzjutalmat osztottak ki a győztesek és a helyezetteknek. A járási tanács nevében Ludvig József 43 önkéntes községi tűzoltónak adott át jutalmakat 'a tűzrendészeti megelőző munkában végzett lelkiismeretes tevékenységükért. Nagy sikere volt a kocsifecskendő összeszerelésének. Női csapatok is részt vettek a stafétában. Béla Ottó MMMMMtMMMMMMMMWMMWMHMHUWMMHimW A doboziak áldozatkészsége A tett éltetője a gondolat (TudósítónktóT) Valóságos ünnep volt Dobozon a véradónap, melyet nemrég tartottak meg. Ünneplőbe öltözött férfiak és nők érkeztek egymás után a kultúrházba, melyet erre a napra véradóközponttá alakítottak át. Az asz- szisztencia már reggel 6 órakor itt volt s a gyulaiak segítséget is kaptak a Békéscsabai Véradó Állomástól, mert félő volt, hogy nem győzik, hiszen annyian jelentkeztek a doboziak közül, s voltak készek másokon segíteni. A művelődési ház egyik termét laboratóriummá „léptették elő”, itt dolgozott Almási Ár- pádné, dr. Lóránd Gyuláné és Wiszt Anna aszisztens, akik a jelentkezők első vizsgálatát hajtották végre. A műtőnek kinevezett terem előtt Szatmári Joli és Ku- kola Julika VII. osztályos úttörők fogadták a véradókat, udvariasan feladták a fehér köpenyeket, bent pedig Havas Illés- né főműtősnő, valamint Váradi Gézáné, Széles Rozália és Vitéz László végezte el a vérvételt. Fáradhatatlanul dolgoztak a késő délutánig s mindig kedvesen elbeszélgettek a véradókkal. A többszörös véradókat külön üdvözölték, és régi ismerősként fogadták. Dobozon nem is egy található. Sarkadi Sándomé hu- szonháromszor, Kovács Eszter, sóssziki tanácstag húszszor, dr. Vitaszek László községi orvos tizenhétszer, Köteles Istvánné tizenötször, Békési Istvánné és Gergely Józsefné nyolcszor tartotta a karját, hogy vérével másokon segíthessen. Igen sok volt az új véradók száma is, akik önzetlenül siettek mások segítségére, s ez a Vörös- kereszt alapszervezet aktíváinak köszönhető, hiszen fáradhatatlanul járták az utcákat, keresték fel az embereket és mondták el. mit jelent a gyógyításban a vér. Baji Mihályné például 29 véradót szervezett be, akik mind el is jöttek. Késő délután fejeződött be a dobozi véradás, összesen 144-en 48 literrel segítették beteg embertársaik mielőbbi gyógyulását. Az esti órákban ismét ünnepi ruhába öltözött emberekkel telt meg a művelődési ház, ahol közös vacsora és vidám szórakozás várta az érkezőket. Itt dr. Vitaszek László tárgyjutalmat adott a legjobb szervezőknek: Szász Imrénének, Komlósi Gábornak és Lukucz Jánosnénak. Rács Sándor Megbolydult időket élünk, különösképpen, aki a nemzetközi porondon végbemenő folyamatokat figyeli és a pillanatnyi helyzeten túl elgondolkodik a fejlődés irányán, nap, mint nap újabb kérdésekkel találja magát szemközt. Az érzékenyebb idegzetű emberek valósággal úgy érzik, hogy a világ az abszúrd- drámák logikátlanságát követi, kiszámíthatatlan dolgok történnek mindenfelé. Ez az érzelmi klíma követeli meg, hogy a józanság a nagyobb összefüggésekben elemző tudatosság jobban hallassa hangját, aktívabban hasson a mag közegében. Ügy is mondhatnám: a rádió, az értelem, a gondolat próbájának az ideje ez — persze nem az első és nem az utolsó próbája, de nem is akármilyen próbája. Az aggályt, hogy a tett halála a gondolat, újra meg kell cáfolni. Ha ez igaz lenne, valóban roskzul állnának a dolgok. A bonyolult helyzet mindig is azoknak kényelmes, akik előtt az új helyzet új gondolati megoldásának követelménye fel sem merül, azoknak, akik csak a maguk aklából néznek a világra, az elfogultaknak, legyenek azok nacionalista vagy kispolgári, szektás, vagy anarchista szélsőségesek, likvidátorok, vagy kalandorok, vezényeljenek meggondolatlan rohamot vagy kapkodva visszavonulást. Ezeknek a tendenciáknak közös jellemzője, hogy szűkén felfogott érdekből, többnyire vélt érdekből indulnak ki, a valóságot egyoldalúan értelmezik, az egyes jelenségeket önkényesen kiragadják az összefüggésekből, nem analizálnak, hanem deklarálnak, csupán az érzelmekre, s azon belül is a legprimitívebbekre apellálnak. „Előnyüket” csak növeli, ha halmozódnak a politikai — elméleti — tudományos magyarázatot kívánó kérdések, összefüggések, amelyek a racionális igénvű emberek figyelmét lefoglalják. Akik reális válaszokat keresnek a reális kérdésekre, a legnagyobb hibát követik el, ha engednek a pszichózisnak, amelyet a gyenge idegzetűek reagálása terjeszt, s maguk is a depresszió rabjaivá és passzívvá válnak, ha úgy érzik: az a komplex, összetett, a jelenségek különféle oldalairá kiterjedő válasz, amit adni kellene, sokkal kevésbé lenne hatásos, mint a leegyszerűsítő szélsőségek „egyértelműsége”. ROSSZ és gyenge az ilyen érvek logikája és még nem is őszinte: kishitűség, rossz közérzet, fáradtság keres itt kibúvót, mentséget az „objektív körülményekben”. Mert először is: mivel lenne menthető, hogy ne mondjuk é azt — fennhangon és nem motyogva —, ami felismert igazságunk és tapasztalatunk? Az, még ha nem is lesz tökéletesen hű tükre minden új társadalmi, politikai, közéleti jelenségnek, százszor hívebb lesz, mint amit az elfogultak, vagy pánikba esettek mondanak. Tökéletes igazság, abszolút igazság egyébként sincs, az igazság felismerése — ezt ma már a legtöbb szemináriumi hallgató is tudja — folyamat. És folyamatnak kell lennie az igaz felismerések védelmének is. Az új felismerésnek is egyetlen útja harc, a vita folytatása: az új válaszok is csak úgy fogalmazódhatnak meg, a régiek is csak úgy korrigálódhatnak: a gyakorlatban való szüntelen kipróbálásban, kísérletezve, verekedve, összeütközésekben. A perfekeió, a tökély, az igazság százszázalékos, . kikezdhetelen teljessége — merő illúzió. De még közeledni sem közeledhet hozzá, aki a harcot nem vállalja, aki úgy gondolja, hogy egyelőre, amíg ez is, az is homályos, félre kell vonulnia, hogy majd aztán.;. Egy igazságot — nagyon sommásan szólva — túlhaladhata tudomány, amely pontosabb ismereteket szolgáltat és túlhaladhat a valóság is, amennyiben a tényt, amelyet az tükrözött, megváltoztatja : ez rendszerint egyik esetben sem úgy történik, hogy a korábbi igazság minden érvényét elveszti: mind a valóság, mind a róla való ismereteink alakulása folyamatos. Van, ami érvényben marad, jóllehet már nagyon régen ismerték fel; van, ami nem változik, jóllehet már nagyon régen kialakult. A valóban újat felismerni, a régi. nem helytálló felismerést helyesbíteni, ez éppúgy a haladás szolgálata, a forradalmár kötelessége, mint megvédeni azt, amit régen ismertek fel, és ami még ma is érvényes. Máskülönben úrrá lesz a zűrzavar, a szubjektivizmus, a komolytalan és anarchikus önkényeskedés. Hogy mindez nehéz? Hogy az ilyen hűvösen racionális elemzés, osztályozás, rendezés, amely ezt is, azt is tekintetbe veszi, hajlik a szenvtelen objektiviz- musra, hogy a két vagy több fronton való harc a taktikázgató egyensúlyozásra csábít, a langyos egyrészt-másrészt mérlegekre. amelyekből semmi sem következik? De vajon nincs-e száz és ezer pozitív tapasztalat, amely ennek ellentmond? Talán egyszerűek voltak azok a viszonyok, amelyek között véghez vittük a konszolidációt vagy a kollektivizálódást? Vajon nem bizonyítottuk be a kényes és nehéz kérdések hosszú sorában, hogy van olyan munkastílusunk, olyan politikai és ideológiai metodikánk, amely össze tudja kapcsolni az analízist, a helyzet gondos tanulmányozását, a konkrét teendők közérthető és markáns megfogalmazásával? Ha még van bizonytalanság, nyitott kérdés, tanácstalanság, akkor ez nem azért van, mert túl sokat analizálunk, összevetünk vagy mérlegelünk, hanem mert az analíziseink az összevetéseink, a mérlegezéseink nem mindig elég mélyek, túlságosan is regisztrálóak, nem jutnak el az adott helyzetben lehetséges következtetésekhez. De a legtöbb esetben igen is eljutottunk időszerű teendők megfogalmazásához. annak a bizonyos lenini láncszemnek a megragadásához, amellyel az egész folyamatot tovább lehet lendíteni. Ahol az analíziseink alaposak, mint a gazdasági reform kérdésében, hogy a legújabbat említsem, ott az analízis eredményeit le is fordították a cselekvés programjává. Ezt láthatja mindenki, aki a közéletben tevékeny. A dolgok bonyolultságának lehetőleg teljes számbavételétől el kell jutni az ezek megoldásának megfelelő legfontosab alapelvek és teendők kimunkálásához, amelyek — ez a dolog természetéből következik — nem lesznek mór olyan bonyolultak, nem fogják túlterhelni az egyszerű embereket sem, viszont a helyes irányba terelik aktivitásukat. S „végtermékei“ az ayen elemzésnek persze abban is különböznek a hamis válaszoktól, hogy nem „pofonegyszerűek”. De nem is dilemmázó bizonytalankodások, amelyek ezt is, azt is nyitva hagyják, hanem egyértelmű és világos álláspontok, amelyek orientálnak, segítik az embereket a mindennapi munkában éppúgy, mint történelmi céljaink elérésében. A bennünket foglalkoztató. bennünket érintő Ö6z- szes kérdésekre ilyen válaszokat kidolgozni — bizonyára nem rövid idő feladata. Van természetes, a szükségszerűségek által diktált sorrendje ennek a munkának is, mint minden alkotó munkának, amely az energiákat értelmesen használja fél. De nem is tolódik el ködös távlatokba, ha módszeresen dolgozunk. Egyszóval a bonyolult és bonyolódó viszonyok a mi korunkban nem szolgálhatnak indokul arra, hogy borongó hangulatok passzivitásba szorítsák azokat, akik átérzik a helyzeteket, ismerik nehészégeiket, és tapasztalataiknál fogva leginkább arra hivatottak, hogy a megoldásban közreműködjenek. A marxistáknak leninistáknak, akik harcolva és gyötrődve, kutatva és kísérletezve munkálják ki a helyes politikát, azoknak semmi okuk sincs erre. Nemcsak azért, mert egy igaz eszméért küzdenek, hanem azért, sem, mert a kor új problémáinak nemcsak érzékelésében, de felismerésében is ők jutottak a legtovább: az eszme megvalósításának pedig ez a legfőbb feltétele. A tettnek ugyanis nemcsak halála, hanem éltetője is lehet a gondolat. A forradalmi, a haladó tettnek mindenképpen az. Rényi Péter Kedvezményes vikend 23 szakszervezeti üdülőben Elkészült a SZOT idei — egyelőre kísérleti jellegű — kedvezményes hétvégi pihenő akciójának programja. A SZOT illetékesei úgy döntöttek, hogy a kísérleti kedvezményes viken- det június 21-én kezdik meg és „teljes üzemben”, szeptember 20-ig folytatják. Ebben az időszakban a kijelölt üdülőkbe az eddigi 14 helyett csak tizenkét napos beutalókat adnak ki. Az akció-keretben Mátrafüre- den tiét, Siófokon hat, Miskolc- Tapolcán négy, Lillafüreden és Dömösön két-két, Balatonfüre- den és Mátraházán pedig egy- egy üdülőépületben összesen csaknem 9 és fél ezer beutalt töltheti el a hét végét. A MÁV 66 százalékos kedvezményt ad az oda- és visszautazáshoz. Felvételre keresünk kádár szakmunkásokat, faipari gépmunkásokat és férfi segédmunkásokat Munkásszállást biztosítunk. — 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Ebéd 4,80 Ft-ért. — Ingyei munka- és védőruha. Természetbeni juttatás. Vasúti kedvezmény nősöknek havi négyszeri, nőtleneknek havi kétszeri hazautazásra. Felvétel esetén a felutazást megtérítjük. Jó kereseti lehetőségek. JELENTKEZÉS: Fűrész- és Hordóipari Vállalat mechanikai hordógyár gyáregysége Budapest, X., Liget u. 6—8.
